Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-12-22 / 51-52. szám

evangélikus hetilap • www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 51-52. szám ■ 2013. december 22-29. ■ Advent 4. vasárnapja / Karácsonyi-újévi dupla szám Ára: 550 Ft § ' fBIW „Ha Istent keresed, olyan helyet keress, olyan embert, olyan közös­séget, ahol érezhető a derű. így sem ígérhetem, hogy rátalálsz Istenre, de ott, ahol nincs derű, biztosan nem.” Hozzatok szavakat! !► 5. oldal „Miért is kényszerít engem a világ karácsonyozni, amikor beteg vagyok, magányos, elesett, elhagyott, megvetett...?” Miért van szükségünk karácsonyra? !► 15. oldal „Vagy a legnagyobb közös osztót keressük, és lefelé megyünk, vagy a legkisebb közös többszöröst, és fölfelé.” Beszélgetés dr. Lackner Pál püspökkel !► 17. oldal Isten igaz története ► 2. oldal 25 éves a Mevisz !► 4. oldal Otthontalan emberek műhelye !► 5. oldal Német és szlovák oldal ► 18 és 22. oldal Határtalan advent !► 19. oldal Melléklet: ÚTITÁRS - magyar evangéliumi lap • ' t: Mozgósító karácsony 2013 ■ D. Szebik Imre Egyházi és világi híradások szerint Augustus császár népszámlálási pa­rancsával valóban mozgósította a fél világot. Micsoda különleges ese­mény - csak azért, hogy a megígért Messiás Betlehemben szülessék meg, hiszen különben aligha bandukolt volna Mária és József az addig jelen­téktelennek tűnő kisvárosba. A pogány császár Isten mentő tervének egyik részfeladatát viszi végbe birodalmának lakosságát összeíró rendeletével. Hányán keltek útra, hogy szülőhelyükön jelentkez­zenek a hatóságok előtt, azt nem tud­juk megmondani. Hány tevét és sza­marat vettek igénybe úti céljuk eléré­sére, nem számolta meg senki. De Jó­zsef és Mária útra kelt. S idejében megérkeztek szülőhelyükre. Iliosz Moszkosz görög festő Krisz­tus születése című ikonján a színek tarka kavalkádjában a karácsony minden eseménye egyszerre látható. A barlangistálló, ahol éjszakára meg­húzódhatott a házaspár, s ahol meg­született Jézus. Az ámuló szemekkel angyalt fogadó Mária, a mezőn gló­riát éneklő mennyei sereg, a csodál­kozó és a váratlan eseménytől álmuk­ból felébredő, meglepett egyszerű pásztorok, a lóháton érkező tudós csillagászok és a holnapról álmában tanácsot nyert József, aki már a he­­ródesi féltékenység gyilkos törvé­nye előli menekülés tervét szövögeti magában. Milyen döbbenetes, hogy az alig megszületett istengyermekre már élete első napjaiban ott leselkedik a halál! Mintha előrevetítené, hogy az őt követők is szálkák lesznek környe­zetük szemében... Mennyi aktivitás, micsoda isteni mozgósítás annak érdekében, hogy a tömegtájékoztató eszközök nél­küli világban, amikor még nem volt sem rádió, sem televízió, és újságot sem nyomtattak, mégis eljusson a várva várt hír - a Messiás megszü­letése - mindazokhoz, akiknek meg kellett tudniuk, hogy világtörténelmi esemény tanúi. Loholó pásztorok, sietős angyalok, vágtató mágusok és menekülésre kényszerített ifjú pár a szamáron ülő és gyermekét karjaiban tartó boldog édesanyával - a leggazdagabb írói fantázia sem tudta volna elkép­zelni így egy gyermek világra jöttét, csak a mindenséget megmenteni akaró Isten. Ő mozgósított minden­kit, akit fel akart használni terve megvalósításához. Nincs ez másként a 21. században sem. Isten akar bevonni minket mentő szeretetének hírvivői közé. Mondják el az édesanyák nyilado­zó értelmű gyermekeiknek a születés­történetet, olvassák fel az édesapák a szenteste meghitt hangulatában az evangéliumi tudósítást Lukács, az or­vos leírása szerint, és énekeljen angyal­seregek példájára az egész család: Krisztus ma megszületett, hogy meg­szülessék a mi szívünkben is... S ak­kor nem megyünk el részvétlenül a munkanélküli kérő szava mellett, ak­kor meglátogatjuk a magányosan élő szomszédot, akkor „a mi Lázárunk­nak” is jut egy falat az ünnepi asztal­ról, s egy jó szó az út mentén sírónak... Mondjuk el, és ne szégyelljük a munkahelyünkön, hogyan ünnepel­tük a karácsonyt! Oly sokan vannak, akik igazában nem is tudják, nem is értik, mit ünnepelünk, s milyen ke­resztény kultúra örökösei ők is Euró­pában. A Magyar Rádió egyik hullám­hosszán a közelmúltban arról beszél­gettek, hogy mit is adott a keresz­ténység a világnak. Az egyik neves személyiség azt a véleményét hangoz­tatta, hogy igazában nem mást, csak vért és könnyet. S kétségkívül igaz, hogy a kereszténység múltjában van­nak fájdalmas és az evangéliumra ár­nyat vető események (keresztes há­borúk, a harmincéves vallásháború, máskor tétlen hallgatás, amikor ki­áltani s tenni kellett volna), ezt szo­morú szívvel fel kell vállalnunk. De ha a Jézus-történés művészeti kincse­ire gondolunk, keresztény ihletettsé­­gű festményekre, önvizsgálatra indí­tó versekre vagy regényekre s lelket gyönyörködtető, harmóniát és örö­möt érlelő zeneművekre, akkor mél­tán mondhatjuk: bizony gazdagítot­tuk immár két évezrede az egyetemes kultúra világát, és nélkülünk szegé­nyebb lenne az emberiség. Már csupán ezért is érdemes lett volna a betlehemi barlangistállóban Jézusnak, a megígért Messiásnak megszületnie. Pedig még ennél is na­gyobb volt a küldetése. Mert kará­csony arra is mozgósít, hogy ne vesszünk el a részletekben, hanem Is­ten tervét, mentő szándékát a maga teljességében szemléljük. Egy különös festményen a bölcső­től vezet az ösvény a golgotái keresz­tig, mások pedig úgy artikulálják hi­tüket (s ez is igaz), hogy a bölcsőt és a golgotái keresztet azonos fából fa­ragták. Istennek tetszett, hogy ezen a különös módon juttassa kifejezés­re mentő szeretetét az egész terem­­tettség iránt. Befejezésül hadd idézzek Kónya Lajos költőtől egy karácsonyi verset, amely egyszerre késztet hódolatra a jászolbölcső előtt, és mozgósít, hogy mi magunk is legyünk az Isten men­tő szeretetének fényei. Kónya Lajos így vall: „Én is leten­ném hódolattal, / amint királyok pász­torok, / roskadna kincsemtől az asz­tal, / de semmim sincs, csak lángolok. / De ez a láng a legnagyobb ajándék.” Ég-e szívünkben a láng? Isten meg akarja bennünk gyújtani. S akkor fénnyé lehetünk olykor nagyon sötét­nek tűnő világunkban. Fénnyé, nem csak egy éjszakára. A szerző egyházunk nyugalmazott püspöke Adventi igeolvasás és ajándékozás ^ Ó- és újszövetségi történeteket olvasnak fel a békéscsabai kará­csonyi vásárban a helyi Szeberé­­nyi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakkö­zépiskola, Általános Iskola, Óvo­da, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium növendékei. Lapunknak Halász Alexandra iskola­lelkész elmondta, hogy a vásár szer­vezői keresték meg az iskolát azzal, hogy a diákok a felállítandó, korhűnek ígérkező beüehemesnél olvassanak fel bibliai részleteket, hogy a járókelők­höz közelebb vigyék a karácsony iga­zi üzenetét. Hogy értsék: a karácsony nem az ajándékokról, a sürgés-forgás­ról szól, hanem a megváltó Jézus Krisztus születéséről. A felolvasásra december 13-22. kö­zött, minden másnap 17 órától kerül sor. A felolvasást gimnazisták vállalták. December 19-én ugyanezen a helyszí­nen a kisgimnazisták (5-8. osztályo­sok) Lev Tolsztoj Panov apó karácso­nya című történetét is előadják. Az iskolában, amely egyházunk legösszetettebb oktatási komplexuma, természetesen más módon is megem­lékeztek, illetve megemlékeznek az ad­ventról. Péntekenként egyszerre több helyszínen gyújtják meg hétről hétre a gyertyákat, a lelkészek rövid áhítat­ban beszélnek Jézus Krisztus születé­sének misztériumáról. Az elsős és másodikos általános iskolásokat zenés, verses ünnepség várja, a kollégisták pedig hosszabb áhítat keretében gyúj­tanak gyertyát vasárnaponként - is­mertette Halász Alexandra. Az iskolalelkész elmondta még, hogy a diákkarácsonyon az 5-8. osz­tályosok a Panov apó karácsonya cí­mű mesét mutatják be, míg a legkiseb­bek - az elsősök és másodikosok - betlehemes színdarabot adnak elő. Folytatás a 3. oldalon Hetilapunk, a 2014-ben 79. évfolyamába lépő Evangélikus Élet minden olvasójának áldott karácsonyt és új esztendőt kívánunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom