Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-21 / 29. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2013. július 21. 7 CSERKÉSZLILIOM Új cserkésznemzedék Interjú Buday Barnabás evangélikus lelkésszel, a Magyar Cserkészszövetség országos elnökével ► Ha kell, „gigaistentiszteletet” tart a táborban, beszédet mond a parlamentben, az újdonsült cserkészirodában pedig előszeretettel anekdotázik. Buday Barnabás arnót-újcsanálosi evangélikus lelkész, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese fasori diákként került közel a cserkészethez. 2006 óta ő a Magyar Cserkészszövetség országos elnöke. Egyenruhában lép be a padlástérbe, mély baritonja alaposan megrezegteti a diktafon elektronikus kijelzőjét... Budapest VI. kerületében, a Új Nemzedék Ház elnevezésű irodaépületben beszélgetünk.- Mi zajlik a szövetségnek ebben az irodájában, és miként kerültek ide a cserkészek?- Mivel a Tömörkény utcai székházunk már jó ideje igen szűkösnek bizonyult - előfordult, hogy már a tárgyalóhan is hárman háromféle projekten dolgoztak -, helyet kerestünk. így kaptunk lehetőséget arra, hogy itt - több más, tőlünk független ifjúsági szervezettel együtt - egy projektirodát állítsunk fel. Tavaly nyáron együttműködési megállapodást kötöttünk a kormányzattal. Sikerült elérnünk, hogy a megállapodás nem csupán erre a választási ciklusra szól: mi a mindenkori magyar kormánnyal szerződtünk. A megállapodás - amelyet nem mi kezdeményeztünk - kifejezte a felénk irányuló figyelmet. A munkánk iránti megbecsülés része ez a lehetőség. Most vagyunk nyolcezren, négyezer-ötszáz taggal szeretnénk növekedni a következő években. Az iroda ezt a célt szolgálja. A különböző munkacsoportok - kommunikáció, nevelésügy, vezetőképzés - dolgoznak itt. Főállású munkatársak, illetve rendkívül sok önkéntes egyaránt. Végre mindezekhez van terünk.- Sokat lehetett hallani mostanában a cserkészekről a Nagykovácsiban épülő cserkészközpont kapcsán. Mire készülnek, és hogyan nyerték el a nagykovácsi kastélyt parkostul, műemlék épületestül?- Nagyon érdekes történet ez. Intenzív időszak áll mögöttünk, az egyeztetések mostanra jutottak oda, hogy megszülethetett a döntés: megkaphatjuk az utóbbi években már használaton kívül álló - éppen ezért felújításra is szoruló - kastélyt és a hozzá tartozó kertet. Hosszú és fárasztó tárgyalássorozatot folytattunk a kormányzattal és a történetben érintett egyéb felekkel. A fő „harcos” ebben Balu volt. („Baluval”, azaz Solymosi Balázzsal interjúnk a szomszédos hasábokon olvasható. - A szerk.)- Ha jól tudom, a kastély kapcsolódik is valamiképp a cserkészet történetéhez...- A Tiszáknak volt eredetileg a nyaralója, akik - egy házasság révén - rokonságban álltak a Telekiekkel - Teleki Pál pedig ugye főcserkészünk volt. Más kérdés, hogy az egy másik Teleki-ág, de talán ne firtassuk. (Nevet.)- Hogyan formálják majd saját képükre az impozáns tereket, épületeket, hogyan lesz a Tisza-birtokból „az ország legnagyobb játszótere”?- Maga a terület egy nagy park. A benne álló épületek - műemlékek lévén - természetesen megmaradnak, viszont más-más funkciót kapnak. Újra kell gondolni, milyen szerepük lehet a cserkészek és az idelátogatók életében. Egy reprezentatív épület - jelesül a kastély - a protokoll szempontjából lehet fontos, az iskola a nevelést szolgálja. A Szent Sebestyénkápolna a Tisza család temetkezési helye volt. Ez és a körülötte formálódó terek talán egy olyan része lehet majd a parknak, ahol lehetőségünk lesz a hitünket gyakorolni - hiszen ez a magyar cserkészetben alapvető fontosságú. A hit itteni, gyakorlati megéléséhez tehát hozzáadódik a hely „spiritualitása” is. Ezenkívül - hogy a prózaibb, ám szintén létfontosságú dolgokat is elsoroljuk - van még konyha, étterem, irodának alkalmas helyiségek, a vendégeknek szálláshely. Lesznek nagy sportpályák, lesz egy majdnem tornacsarnok - tornaszoba -, egy napelempark, hiszen a „fenntarthatóság” nem csupán szólam, valóban szeretnénk a gyakorlatban is fenntartható módon működni. Még nagyon képlékenyek a tervek. Sok az ötlet, nagy a lelkesedés. Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ez a hely nem zárvány lesz. Együtt akarunk működni - többek között - a nagykovácsiakkal. Például hétvégenként a helyi termelők idehozhatják majd az eladásra szánt termékeiket a parkolóban kialakítandó piacra. Három év múlva lehet, hogy minden hétvégén három esküvőt kell majd levezényelnie a helyi gondnoknak. Vagy, teszem azt, öt év múlva például az evangélikus egyház országos irodájának gyermek- és ifjúsági osztálya itt tarthatja a nyílt napját. Elképzelhető az is, hogy ha a jövőben nemzetközi lutheránus konferenciát szerveznek, akkor mi fel tudjuk ajánlani hozzá a helyet - hogy hazabeszéljek... Nyitottak vagyunk tehát mindenki felé. Szorosabb kapcsolatot szeretnénk ápolni olyan egyházi, illetve civil ifjúsági szervezetekkel, amelyeknek az értékrendje összefér a miénkkel. Jöhetnek ide, tarthatnak programokat, használhatják a lehetőségeket!- Vajon miért karolta fel a kormányzat 2012-13-ban a cserkészmozgalmat?- Ebben egyértelműen benne van a segíteni akarás és egyfajta kárpótlási szándék. De mindez a mozgalmat kell, hogy szolgálja. Azokat, akik a „végvárainkban”, a csapatoknál önkéntesként szabad idejüket áldozzák a fiatalokra. Határainkon innen és túl. Nagykovácsi elsősorban vezetőképző központ lesz. Ehhez minden adottsága megvan, hiszen nagy kiterjedésű terület a főváros mellett. Minden anyagi támogatásnak akkor van értelme, ha vissza tud épülni a mozgalomba. Mi tulajdonképpen a nemzetnek, az államnak, az országnak teszünk szolgálatot. Olyan fiatalokat képzünk, akik a jövőben különféle közösségeket építhetnek, vezethetnek, vihetnek majd előre - hiszen a tapasztalataik és a felkészültségük képessé teszi őket erre.- Ön mint „láthatóan cserkész" - sandítok az egyenruhára - mennyiben láthatóan evangélikus is?- Komoly dolog, hogy épp egy evangélikus lelkész töltheti be ezt a tisztséget. Fontos, hogy a többséget respektáljuk, ugyanakkor - mint az egyik kisebbség tagja - nem szeretném, ha csak a többség szava lenne hallható. Lényegesnek tartom, hogy a többség ne feledkezzen meg a kisebbekről, ugyanakkor azt is, hogy a kisebbek tudják és értsék a helyüket. Aki kisebbségben van, az nyilván arra törekszik, hogy láthatóvá legyen. Én — különösen Borsodban, ahol lelkészként szolgálok - nap mint nap megélem, hogy a kisebbtől még az is elvétetik, amije van. Hiszen elég, ha csak néhány evangélikus úgy dönt, hogy nem ragaszkodik ősei hitéhez, máris egész „évfolyamok” generációk hiányoznak a gyülekezetből. Egy kis közösség sokkal könnyebben sérül, fogyatkozik. Ha látható vagyok, azaz büszkén hirdetem, felvállalom és vonzó módon megélem a hitem, akkor persze meg is tudok erősödni. De alapvetően mások a problémák kisebbségi helyzetben. Mióta a cserkészszövetség elnöke vagyok - paradox módon -, sokkal mélyebben megértettem, kik vagyunk mi, evangélikusok. Balu a „nagy testvér” gyermeke, nem véletlenül nem beszél „láthatósági” kérdésekről - mutat Buday Barnabás az asztal másik oldalán látszólag egykedvűen ücsörgő cserkészkoma felé. - Sok jó élményem van a katolikus hitgyakorlattal, az elmélyültséggel és elkötelezettséggel kapcsolatban, hiszen - mint országos vezető - sok ilyen alkalmon is részt veszek. És egyre jobban értem azt is, miért vagyok evangélikus. Ugyanakkor nekem mint elnöknek nem az a feladatom, hogy a lutheranizmust képviseljem: ám az ebből fakadó kisebbségi érzékenységemet használhatom és kamatoztathatom. Azt szoktam mondani: csak akkor tudod gyakorolni az ökumenét, ha a saját vallásoddal és a többi felekezet hitvallásával tisztában vagy. Mi ezt próbáljuk megvalósítani, megélni a cserkészetben. Különösen fontos ez most, hiszen a KözösPont Misszió - a történelmi keresztény felekezetek ifjúsági kezdeményezése - csupán a nyári fesztiválok idején működik. Háttérintézménye, az Ökumenikus Ifjúsági Alapítvány - több mint tízévnyi komoly együtt munkálkodás után és ellenére - megszűnt. Nekünk a cserkészetben meg kell és meg lehet élni az ökumenét, mert lelkiismeretünk erre sarkall.- Hogyan lehet nagyban láthatóvá tenni az ökumenikus eszmeiséget, lelkiséget?- Számomra Beer Miklós váci püspök úr - volt cserkészkerületi elnökünk - ad útmutatót ilyen szempontból. Nemzeti nagytáborunk idejére esik - amely augusztus 11-19. között lesz - a legrégibb magyarországi Mária-ünnep: 15-én Nagyboldogasszony napja. A katolikusoknak ez nyilván nagyon fontos, de például a reformátusokat bajosan tudnánk rávenni az ünneplésre. Itt tehát krízishelyzet adódik, szétszaladhat a nyáj. Mi - Beer püspök jóvoltából, aki majd a tábori istentiszteleten prédikál - mégis közösen fogunk ünnepelni. Minthogy alapvetően ez Szent István-ünnep, amelybe be tudunk kapcsolódni mi, protestánsok is - ezen a kapcsolóponton lesz tehát a hangsúly.- Miért „nagy” és miért „nemzeti” az augusztusi tábor?- Egy bátor döntés után vagyunk. Ezt a tábort tavaly szerettük volna megtartani, hiszen 2012 decemberében ünnepeltük a cserkészszövetség megalakulásának századik évfordulóját. De a negyvenfős stáb végül úgy döntött - ciki, nem ciki -, hogy egy évvel eltolják, így talán alaposabban fel tudunk készülni rá. Most már ötszázan vannak a háttérstábban, valóban megérte várni. Négyezer fős tábor áll előttünk... A nemzeti nagytábor alapvető célja az, hogy minden magyar cserkészcsapatból legalább egy őrs ideutazzon - határon túlról, tengerentúlról, mindenhonnan -, és közösen meg tudjuk élni, hogy mi magyar cserkészek vagyunk. Nagy nomád táborozás lesz ez a magyar cserkészet hagyományai alapján. Ócsa külterületén a Ludovika kiképzőbázisát kapjuk kölcsön, amely hatalmas, kétszáz hektáros homokos vidék. Tervünk, hogy negyvenfős cserkésztáborok sátoroznak majd egymás mellett, a jelenlegi adatok szerint közel száz. Szeretettel várjuk a környező települések lelkészeit és papjait, hogy hitünk gyakorlásában gyakorlati módon legyenek a segítségünkre: ezeket az alapsejteket, „rajtáborokat” kellene segíteni reggeli vagy esti áhítattal, lelkigondozással.- A nomád nagy táboron túl „félcserkésztáborok” szervezésében is benne vannak...- A magyar állam kérésére idén is részt vállalunk Erzsébet-táborok szervezésében. Ezek amolyan majdnem-cserkésztáborok. Egyenruhás vezetők dolgoznak a fiatalokkal, nyári diákmunkaként. Képzett vezetőink önkénteskednek a nyári táborokban a saját cserkészközösségeikben, hiszen az önkéntesség az egyik legfontosabb alapelvünk. Idén ezerhatszáz hátrányos helyzetű - elsősorban vidéki - fiatalt viszünk Zánkára több turnusban. Az egyhetes táborozás után tényleg a legtöbbjük úgy tér haza: ő cserkész akar lenni. A cserkészek idén is kivették részüket az árvíz elleni védekezésből
