Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-12-15 / 50. szám

Evangélikus Élet

PANORÁMA

2013. december 15. *• 9

GÉNEK ZSINATI JELENTÉSE

Stratégiánk egyik sarokpontja a hálózatosság

Prőhle Gergely országos felügy elő beszámolójának rövidített szövege

Az egyház anyagi és intézményi helyzete, az országos presbitérium tevékenysége

Az elmúlt években a pályáztatás gyakorlatának elterjedésével egyházunk bevételi forrásai jelentősen megnövekedtek, ugyanakkor jóval összetettebbé, olykor áttekinthetetlenné váltak. A pályázatokon elnyert összeg nagysága megközelíti a 3,5 milliárd forintot, melyhez az egyház közel 400 millió forint önrésszel járult hozzá. S miközben rögzítjük, hogy az utóbbi évtizedekben soha ennyi pénz nem állt rendelkezésre ingatlanjaink felújítására, s Isten iránti hálával tekintünk a pályázati pénzből megvalósuló projektekre, sok esetben be kell lássuk: nincs mindig lehetőségünk arra, hogy az egyház szempontjait, érdekeit következetesen érvényesítve döntsünk a pályázaton való részvételről. Ennek következtében az anyagi gyarapodás, intézményi bővülés nem mindig jár együtt az evangélikus közösség épülésével. Fontosnak tartom, hogy a jövőben - továbbra is élve az adódó lehetőségekkel — igyekezzünk minél inkább a hitéleti realitások és távlatos egyházépítési szempontok alapján dönteni a pályázatokon való részvételről.

E helyen kell szólni a közelmúltban a reformáció kezdetének ötszázamegnyilvánulásában az egyház iránti felelősség kinyilvánításának gesztusát is látnunk kell. A kérdés tehát az, hogy a korántsem biztató népszámlálási adatok ismeretében hogyan tudjuk mozgósítani s egyre tudatosabbá tenni mindazokat, akik szőkébb vagy tágabb körben hozzánk tartoznak.

A zsinat nyilvánossága előtt is érte már kritika az i%-os kampányt, megkérdőjelezve az erre szánt költségek indokoltságát. Őszintén remélem, hogy az elért eredmények meggyőzik a kétkedőket, s a kampány további menetével kapcsolatos kérdés sokkal inkább úgy merül majd fel, hogy miként lehet a helyi, személyes meggyőzést megfelelő, központilag irányított háttérmunkával, információs anyagokkal segíteni. A felügyelők legutóbbi országos konferenciája bizonyította, hogy rengeteg ötlet, lehetőség van még kihasználatlanul gyülekezeteinkben országszerte. (...)

Nem véletlen, hogy az egyházi stratégia egyik sarokpontja a hálózatosság. Intézményeink és gyülekezeteink együttműködési képessége, és az együttműködés minősége a feltétele annak, hogy a gyülekezetek is megerősödhessenek a rendszerváltozás óta eltelt több mint két évtized intézményi megerősödése nyomán. Ennek az együttműködésnek az előmozdítása egyházvezetői feladat. Tévedés lenne az intézményi vagy a gyülekezeti autonómia korlátozásának tekinteni azt, ha megyei, kerületi vagy akár országos intenciók alapján a hálózatosság növelése érdekében történnek lépések. Az informatika fejlődésével jelentősen egyszerűbbé vált az adatkezelés, a nyilvántartás, éppen ezért fontos, hogy országos méretekben is létrejöjjön egy olyan adatbázis, mely segít megállapítani a helyi hiányosságokat, támogatja a gyülekezeteket abban, hogy a közösségek megerősödjenek, és - s ez a lényeg - nem engedi, hogy az Istent kereső ember ne lássa meg az élő, szolgáló evangélikus közösségek felé irányító jelzőtáblákat. Éppen ezért kérem, hogy a Fábri György felügyelő úr által kezdeményezett, az egyházi adatkezelést fejlesztő programot minden gyülekezetünk, intézményünk támogassa. (...)

Az iskolai hittanoktatás bevezetésével kapcsolatos tapasztalatok igen változatosak. Van, ahol a gyülekezeti élet megerősödését érzékelik az érintettek, de az is előfordul, hogy a szülők egyszerűen kipipálják a hittanoktatást az iskolában, ami által a gyülekezeti csoportok esélyei romlanak. Az első néhány év tapasztalatait követően szükség lesz egy országos hatásvizsgálatra s ezek fényében a módosító javaslatok megtételére. A hittancsoportok létszáma körüli vitában diaszpóraegyházként nem volt könnyű dolgunk, e helyen is köszönöm Kodácsy-Simon Eszter és a nevelési és oktatási osztály alapos és elhivatott munkáját.

Fontos megemlíteni a gyűjteményeink helyzetében várható változásokat. Az Evangélikus Országos Múzeum bővítésének, korszerűsítésének ügye - reménység szerint a Deák téri gyülekezettel történő megállapodást követően - egyenesbe kerül. Ezáltal minden bizonnyal végleg elhaldik évfordulója alkalmából a kormánnyal aláírt megállapodásról. Nem volt vita nélküli a pályázat tartalma, hiszen ezt a hatalmas összeget, közel ötmilliárd forintot nyilván számos más célra is fel lehetett volna használni. Ugyanakkor a kormányzati elképzelések, a történelmi vonatkozások, a projektek készenléti állapota és a felújítandó intézményeknek a világi közvélemény felé közvetítendő üzenete a győri és a budapesti Insula Lutherana rekonstrukcióját emelte ki a számos lehetőség közül. Az így rendelkezésre álló összeg súlyos felelősséget ró mindnyájunkra, de elsősorban a helyi közösségekre. (...)

Tekintettel arra, hogy a pályázati és a normatív finanszírozás jellege által forrásaink többsége eleve pontos célhoz kötött, anyagi mozgásterünk növelése érdekében nagy szükségünk van az i%-os kampányban rejlő lehetőségek még jobb kihasználására. Örvendetes fejlemény, hogy a beszámolási időszak „Tedd teljessé a mosolyt!” kampánya a vártnál jobb eredményt hozott, ami bizakodásra és módszertani továbbgondolásra ad okot. A tavalyi évnél tíz százalékkal többen, 61 620-án gondolták úgy, hogy evangélikus identitásukat vagy egyházunk tevékenysége iránti rokonszenvüket adóbevallásukkal is kifejezik. Egyúttal a felajánlott összeg is 10,9 százalékkal, 265 430 329 forintra növekedett, ami az adótörvények változásának fényében különösen jó eredmény. E helyről is szeretném kifejezni köszönetemet Horváth-Bolla Zsuzsannának és Haha Gábornak, akik nagy kreativitással, a rendelkezésre álló források minél gazdaságosabb és taktikusabb felhasználásával hozzájárultak e sikerhez.

Hangsúlyozom, hogy az i%-os kampány esetében nem pusztán pénzről van szó, sőt: elsősorban nem arról. Az adófizetői tudatosság e

kulnak azok a hangok, melyek a múzeumot máshol is el tudnák képzelni, mint a Deák téren. Az Üllői úti felújítási munkálatok és a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára való felkészülés miatt is fontos, hogy a Kovács Eleonóra által részben már kidolgozott reformkoncepció' megvalósulhasson. Csak a múlt örökségének korszerű ápolása által érhetjük el, hogy a fiatalabb generációk is megbecsüljék mindazt, amit mi fontosnak tartunk.

A héttagú elnökség visszaállításával sikerült ugyan érdemben változtatni a korábbi gyakorlaton, mely a kéttagú elnökség tevékenységét voltaképp formális feladatokra korlátozta, ugyanakkor mindeddig nem sikerült megtalálni a pontos szereposztást az elnökség és a presbitérium között. Logikus lenne a stratégiai kérdések elnökségi, míg az ezekből operatív döntéssé váló ügyek presbitériumi kezelése, de a határvonalak egyelőre jelentős mértékben elmosódnak. Továbbra is azt gondolom, hogy e tisztázaüanság logikus következménye annak az elvi tisztázatlanságnak, amelyet már az új rendszer bevezetése előtt, annak vitájában is többször kifejtettem: a zsinat egyértelmű szerepe a legiszlatív (törvényhozói - a szerk.) területén nem találkozik az exekutiv (végrehajtó - a szerk.) szint feladatának egyértelműségével. Ebben a ciklusban elengedhetetlen az országos elnökség és az országos presbitérium kompetenciáinak, működési rendjének mielőbbi tisztázása, távlatosan ugyanakkor megfontolandó az elnökség mint egyedüli operatív testület megtartása. (...)

Az országos iroda működése

Az országos iroda tevékenységét az utóbbi időben számos elismerés, ugyanakkor éles kritika is övezte. Ennek részleteivel korábbi jelentéseimben én is foglalkoztam. A felgyülemlett belső feszültségek ismeretében az országos presbitérium egyhangúlag úgy döntött, hogy megköszöni Kákay Istvánnak, az országos iroda igazgatójának eddigi munkáját, s egy átmeneti időszak után pályázatot ír ki az igazgatói állás betöltésére. Az ez év augusztusa óta tartó átmeneti időszak alatt az igazgatói feladatokat Végh Szabolcs, a balatonszárszói üdülő és konferencia-központ igazgatója látja el.

Az országos presbitérium egyidejűleg megbízta Sághy Andrást, a Kienbaum nemzetközi személyügyi tanácsadó cég munkatársát, hogy világítsa át az iroda szervezetét és személyügyi helyzetét. E munka jelenleg is folyik, s már eddig is számos diszfunkcióra derített fényt - nem pusztán az országos iroda működésében. E munka befejeztével, a feladatoknak leginkább megfelelő belső struktúra meghatározásával kerül majd sor az igazgatói pályázat kiírására.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ezúttal sem fogjuk megtalálni a mindent megoldó receptet az optimális működési mód kialakítására. Ugyanakkor az a reménységünk, hogy az egyházat és a világi szervezetek gyakorlatát is jól ismerő szakember segítségével megtalálhatjuk az egyház méretének megfelelő, a feladatok költségtakarékos és

hatékony elvégzéséhez szükséges szervezeti formát.

Ugyanakkor már az eddigi tapasztalatok is rávilágítottak arra, hogy - lehet bármily jól szervezett az országos iroda - az egyházkormányzással kapcsolatos stratégiai döntések meghozatalához szükség van az országos elnökség jól szervezett működésére, az ott hozott döntések jogszabályokba öntésére, implementációjára. E feladatokat csak az egyházi törvényeinkben jártas szakemberek tudják elvégezni, akik képesek az egyházvezetői koncepciókat konkrét előterjesztésekké, jogszabályokká formálni. Szükség van tehát a testületi iroda munkájának fejlesztésére, már csak azért is, hogy a bizottsági, presbitériumi, elnökségi és zsinati munka összehangoltabban, olajozottabban folyhasson. (...)

A korábbi nagy ívű tervek helyett most - úgy tűnik - sor kerülhet az Üllői úti - Szentkirályi utcai egyházi központ visszafogott, de sokkal jobb munkakörülményeket és méltó környezetet biztosító felújítására, mely minden érintettől sok türelmet igényel majd, de esedékessége nyilvánvalóan nem vonható kétségbe.

Egyház és közélet

A vatikáni szerződés módosításának aláírásával nagyjából világossá vált, hogy a többi egyházzal meglévő szerződések is milyen feltételek mellett módosulnak. Az eddigi információk szerint például gyűjteményeink az eddiginél lényegesen nagyobb állami támogatásban részesülnek majd, ami a fentiekben vázolt korszerűsítéssel párhuzamosan nagyon rájuk is fér. Általánosságban is elmondható, hogy a szerződés módosítása jobb anyagi helyzetet teremt, ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést, hogy mindez az egyház általános közéleti megítélését milyen irányban befolyásolja. Vajon az elvilágiasodott többség szemében képesek vagyunk-e megfelelő érvekkel indokolni a nagyarányú bevételnövekedést? (...)

Az elmúlt években a magyar és a nemzetközi közéletben felerősödött az antiszemitizmussal kapcsolatos vita. Kétségtelen, hogy a nyelvhasználat eldurvult, a szélsőségek megjelenése a nyelvi gátlásokat oldotta. Nem férhet kétség ahhoz, hogy tisztességes és következetes keresztyénként visszautasítjuk az antiszemita megnyilvánulásokat. Éppen ezért volt meglepő, hogy a Hit Gyülekezetének Hetek című hetilapjában aktuálpolitikai áthallásoktól sem mentes cikksorozat jelent meg Luther Márton és az evangélikus egyház antiszemitizmusáról. Az offenzíva azért is volt furcsa, mert korábban éppen a Hit Gyülekezete által lett ismertté a Joseph Fiennes nevével fémjelzett Luther-film, amelyet feltehetőleg nem antiszemita propagandának szántak... Felvettem a kapcsolatot a gyülekezet vezetőivel és a cikk szerzőjével is, akik persze biztosítottak arról, hogy semmiféle ellenséges szándék nem vezette őket. S bár az utóbbi időben számos kormányzati kezdeményezés látott napvilágot az antiszemitizmus elleni küzdelem jegyében, melyeknek állami tisztviselőként is részben felelőse vagyok, számítani lehet arra, hogy a Hetekéhez hasonló, az egyházat az állami, konzervatív establishmenthez soroló forrásokból kiindulnak még ilyen természetű polémiák.

Az egyházi tényfeltáró munkát dokumentáló második Háló kötet közeljövőben várható megjelenése is jelzi, hogy egyházunk elkötelezettsége a kommunista titkosszolgálati múlt megismerése iránt nem csökkent. Az időbeli elhúzódás ugyanakkor annak a jele, hogy valóban nem a parttalan vádaskodás és megbélyegzés szándékával folyik a munka, hanem a kiengesztelődés reményében tárjuk egyházunk és a világ közvéleménye elé a tanulmányokat.

Új, bár mindeddig csak perspektívákat nyitó, ám konkrét eredményeket nem hozó fejlemény, hogy a megalakuló Nemzeti Emlékezet Bizottsága immáron állami szinten is igyekszik az evangélikus egyházéhoz hasonló következetességgel hozzálátni a tényfeltáró munkához. Az egyházunkon belül zajló tényfeltárás ügyének használna, ha a mi tényfeltáró bizottságunk által feltárt dokumentumok, megírt tanulmányok nem a tágabb összefüggésektől függetíenül, hanem a kommunista rendszert működtető valódi tettesek tevékenységének megismerésével együtt jelenhetnének meg.

Kitekintés

Nagy adomány, hogy az egy évvel ezelőtt megválasztott egyházi vezetés, beleértve a zsinat elnökségét is, a korábbinál nagyobb harmóniában tud együtt dolgozni, s a megvalósítandó célokban is egyetért. Egyházi munkánkra általában nem jellemző a gyorsaság, az elképzelések mielőbbi megvalósítása. E lassúságnak nem a restség az elsődleges oka, hanem a szolgatársak sokirányú elfoglaltsága, legyen szó lelkészekről vagy még sokkal inkább a világi állásokban dolgozó tisztségviselőkről. Közrejátszik a tempó lassúságában a testületek továbbra is eltúlzott mérete és a minden területen professzionális döntés-előkészítés hiánya. Ezen az országos iroda reformjával - mint fent már írtam - változtatni kell. Ugyanakkor a megfontolt haladásnak is megvannak az előnyei, hisz nem reagálunk sebtiben olyan külső hatásokra, amelyekről hamar kiderül - s ez az ország állapotának konszolidálaüanságát is jelzi -, hogy tiszavirágéletűek.

Sajnos azonban az a tendencia, amelyre a leginkább és a legsürgősebben reagálnunk kellene, nem ilyen természetű: ez pedig egyházunk további fogyása. Éppen ezért jóval többet és az eddiginél sokkal önkritikusabban kell foglalkoznunk missziós munkaágunk tevékenységével, és a hamarosan elinduló, a hálózatosságot előmozdító adatkezelési rendszer támogatásával a ciklus további részében át kell tekinteni tevékenységeinket, gyülekezeteinket, intézményeinket a fenntarthatóság szempontjából.

Isten adjon nekünk erőt a növekedéshez vagy legalábbis a megmaradáshoz, melynek érdekében az elengedéshez, a lemondáshoz szükséges erőnek is rendelkezésre kell állnia.

■ Prőhle Gergely országos felügyelő