Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-15 / 50. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. december 15. » 3 Angyaljárás Szarvason Megújult a zsinati honlap ► Egyházunk zsinatának honlapja - zsinat.lutheran.hu - az utóbbi hetekben számottevően felfrissült, tartalma kibővült. AzMEE hatályos jogszabályai fül alatt az eddigiekhez hasonlóan megtalálhatjuk egyházi törvényeinket naprakész formában. Újdonság azonban, hogy emellett elérhetővé vált teljes hatályos joganyagunk, beleértve az országos presbitérium által hozott országos szabályrendeleteket, illetve egyéb, jogerővel bíró szabályzatokat, valamint a zsinati határozatok tárát és a zsinati jogértelmező testület állásfoglalásait is. ■ Radosné Lengyel Anna Angyali reggelek vannak advent minden napján a szarvasi Ótemplomban. Hét órától fél nyolcig tart az alkalom. Lázár Zsolt igazgató lelkész, esperes, a sorozat kitalálója így fogalmazott felhívásában: „Éljük át úgy ezeket a reggeleket, mint egy zarándoklatot, ahol a saját életünk kérdéseire is megtalálhatjuk a választ. A lelkész mellett minden reggel van egy házigazda is, aki személyes gondolatokkal, verssel, énekkel, imádsággal mondja el azt, ami kapcsolódhat az advent, karácsony, angyal, hajnal, Ótemplom... témakörökhöz." Én december 5-én voltam az Angyali reggel házigazdája (képünkön). Hideg, fagyos idő volt, meglátszott a lehelet, mégis sokan siettek a templomba. Egészen kicsi gyerekek, általános és középiskolások, fiatal családok, középkorúak és idősek. Gyertyák, mécsesek világítottak, és az iskolás gyerekek angyalrajzai díszítették a templom falait. A Benka Gyula evangélikus iskola tanárai és a lelkész zenéltek. Lázár Zsolt átütő erejű áhítatának alapigéje ez volt: „A hit a remélt dolgokban való bizalom..!’(Zsld 11,1) Házigazdaként két költőt hívtam segítségül: Szabó T. Anna saját gyermeke születésekor elmondott gondolatai és Mezey Katalin jézusi szerétéiről szóló írása segített az adventi várakozás ünnepélyessé, meghitté tételében. Levelet is vittem mindenkinek az angyaltól. Ekkor derült ki, mennyien voltunk. Száz levelet adtam át, de a sor végén állóknak már nem jutott... Egészen kivételes alkalom ez az adventi sorozat. Mindenki saját magát adja és viszi az istendicséretre, a karácsonyi készülődésre. Micsoda kegyelem! Úgy készülni a karácsonyra, hogy 24-éig december minden napján reggel héttől fél nyolcig együtt lehetünk a templomban. Köszönet érte Lázár Zsolt esperesnek és munkatársainak, hogy angyaljárás van a szarvasi Ótemplomban. Aki nem hiszi, járjon utána a Youtube-on! A szerző a Déli Egyházkerület felügyelője, országosfelügyelő-helyettes A honlap így tudatosan vállalja azt a szerepet, hogy egyfajta on-line jogtárként megkönnyítse egyházunk jogalkalmazóinak tevékenységét. Természetes ugyanakkor, hogy a mindenkori hivatalos és hiteles jogi szövegforrás - a világi gyakorlathoz hasonlóan - továbbra is a nyomtatott formában megjelenő Evangélikus Közlöny. A honlapon információt találhatunk az egyes zsinati ülésszakok pontos dátumáról és napirendi pontjairól, tudósításokat olvashatunk a zsinati üléseken történtekről, illetve fényképeket is megtekinthetünk a zsinat elnökségéről és az ülésszakokról. A zsinati honlapon személyi kérdésekben is tájékozódhatunk. így megtalálhatjuk a zsinat, a zsinati bizottságok és a zsinati tanács összetételét, valamint a zsinat által választott országos egyházi tisztségviselők listáját is. A zsinattal való kapcsolattartást a telefonos, elektronikus és postai elérhetőségek feltüntetése könnyíti meg. Jó szívvel buzdítunk tehát mindenkit, hogy látogassa meg zsinatunk honlapját, ismerje meg a feltöltött tartalmakat, ismerje meg összegyűjtött jogszabályainkat. Bízunk benne, hogy a zsinati honlap - elősegítve a jogkövetést - hatékony eszköz lesz egyházunk jó rendjének ápolásában, és hozzájárul ahhoz, hogy minél szélesebb körhöz jussanak el a szervezeti életünket érintő jogi ismeretek. ■ László Virgil, a zsinati gazda helyettese Kiadós könyvvásárok Idén is számos keresztény kiadó kínálatából válogathattak mindazok, akik december 6-7-én ellátogattak Budapesten a Lónyay Utcai Reformá- * tus Gimnázium tornatermébe. A sokéves múltra visszatekintő keresztény könyvvásáron természetesen a Luther Kiadó is részt vett. Munkatársaink örömmel nyugtázták, hogy egyre több gyülekezet és gyülekezeti tag él az előrendelési lehetőséggel, és a ferencvárosi tornateremben több Luther Könyvklubtag is megfordult, akik 20-50%-os kedvezménnyel vásárolhattak kiadónk standjánál. Miközben a kiadó munkatársai a Lónyay utcában árusítottak, Kendek K. Péter igazgató - a Bartalis János Keresztény Kulturális Egyesület meghívására - Sepsiszentgyörgyön és Brassóban járt, illetve négyfalusi presbiteri találkozón vett részt Hosszúfalu-Felszegen. Mindkét helyszínen nagyon sikeres könyvbemutatót és kedvezményes könyvvásárt tartott. M EvÉlet-infó Meghívó ( Szeretettel várjuk a Credo evangélikus folyóirat adventi estjére- figyelem: helyszín- és idő- a Mozsár kávézóba (1065 Budapest, Nagymező u. 21.) 16-án, hétfőn 18 órára. Az esten három friss kötet bemutatójára kerül sor. ♦ Hallgrímur Pétursson: Passióénekek - Ordass Lajos fordításában, Probstner János grafikáival (az Ordass Lajos Alapítvány kiadása). A könyvet Utassy Ferenc, az Izlandi edo-estre Köztársaság magyarországi tiszteletbeli főkonzulja mutatja be. • Füller Tímea: Tócsatükörben (Luther Kiadó). Bemutatja: Vancsó Éva irodalomtörténész. • Kertész Eszter: Szalma és glória - Kertész Ambrus fotóival (Luther Kiadó). Bemutatja: Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész. A művekből Bokor Zsuzsa és Nagy Ferenc színművészek olvasnak fel. Közreműködik: Bozzai Balázs (hegedű). Az est háziasszonya: Zászkaliczky Zsuzsanna főszerkesztő. Ünnepi torzulás Néhány nappal ezelőtt a város főutcáján akaratlan tanúja voltam egy idős házaspár nagyon tipikus beszélgetésének:- Itt már semmi sem a régi, minden megváltozott, a város, az emberek, a viselkedés, az egész élet. Torz ez az egész világ, mintha minden a feje tetejére állott volna.- Úgy, fonákjára - tromfolt a másik. - Bizony a kenyér meg a vizeskifli sem a régi, a tejre sem lehet az íze után ráismerni, no meg az élelmiszerek, a piaci gyümölcs és zöldség, azok a borzalmas ízek, bezzeg régen...- Meg, tudod - élénkült bele saját mondandójába a másik -, a Volvo sem az igazi már, a Volvo se Volvo, mióta a kínaiak belemásztak. Torz ez az egész nyavalyás világ. Eddig tartott a párbeszéd. A reggeli sajtószemlében olvastam egy újságíró vaskos megjegyzését, hogy a „karácsony az, aminek a lényege a mai világban torzult”. Erről jutott eszembe: ahogyan a Volvo már nem is a régi Volvo, s a paradicsom sem az igazi, lehet, hogy a karácsony sem az igazi, az a régi, az a szép, meghitt és eredeti. Persze hogy semmi sem olyan, mint régen, Kolozsvár sem a régi „szép város Kolozsvár” az emberek is mások, a nyelvük, viselkedésük, mentalitásuk, és még sok-sok minden egészen más. De hogyan is vagyunk azzal az „igazi" adventtel, karácsonnyal? Nekünk, ünnepi igehirdetőknek, karácsonyi szónokoknak kínálja magát az örökzöld, a kézenfekvő klisé, a nagyszerű gondolat, az eltorzult advent és karácsony vérlázító históriája. Igazunktól ittasultan lehet mindezt ostorozni, lehet dörögni szószékeinkről, hogy ez az elfajult, torz lelkű világ nagy babiloni vásárrá degradálta az egészet, semmi másról nem szól az ünnep, csak a pénzről, a bevásárlási lázról, eszemiszomról, rohanásról, ajándékozásról, hamis csillogásról, villogásról. És a nagy fényben észre sem vesszük a jászolbölcsőt, a megszületett kis Jézust. Hit, várakozás, bűnbánat, lelki ráhangolódás mint keresztyénségünk attribútumai alig-alig pislákolnak, alig érezhetők az ünnepen. Mennyire torz ez az egész mesterkélt karácsony! S ha unalomig hajtogatjuk is ezeket, attól még igazunk van. Persze hogy sok a túlzás: már november elején elkezdődik az adventi vásár, november végén Nagyszeben főterén kigyulladnak a karácsonyfa fényei. Torz az, ahogyan a Black Fridaynak nevezett „karácsonyelőzetesben” emberek százezrei taposták halálra egymást az áruházak, mailok lépcsőin egy-egy szükségtelen, leszállított árú kacatért. S ha jobb módú emberek manapság wellnesshotelekben álmodnak valami karácsonyi kényeztetést, az sem olyan, mint „a régi karácsony”... Van azonban itt ebben a látványos torzulásban valami, amit alig-alig -vagy egyáltalán nem - veszünk észre, de ami legalább annyira torz és káros, mint amit karácsonyi diskurzusaink során oly tudatosan, prófétai vehemenciával, tüzes hittel ostorozunk. S ez a valami talán azon „igazakról” szól, akik helyesen, tisztességesen, lelkiekben élik meg az adventét, a karácsonyt. Akiknek igazi örömhír a vásáros-ajándékozós őrülettel szemben az, hogy érkezik az Úr, hogy „velünk az Isten” hogy megszületett a Megváltó. Akik adventre, karácsonyra egy csapásra megváltoznak, akik ha eddig haraptak, rúgtak, tapostak, gyűlöltek, most mintegy varázsszóra teljes metamorfózison esnek át. Angyalokká lesznek: adventben és karácsonykor tudják, hogy az első a lelki, a hitbeli élmény, a ránk törő szeretetérzés, hogy jónak lenni jó. Hirtelen észreveszik a köztünk élő nyomorultakat, nélkülözőket, a betegeket, a szenvedőket. Ilyenkor megtalálják a templomokat, kórházakat, idősotthonokat, árvaházakat, hajléktalanszállókat, és világmegváltó tetteikkel ott vannak a szeretet harcos barikádjain. Kegyetlenül meg tudnak hatódni egy-egy jól célzott prédikációtól, egy-egy andalító karácsonyi énektől, szívhez szóló lírai ömlengéstől, a jászolban fekvő kisded kiszolgáltatott ártatlanságától - de főleg saját jóságuktól. Mert ők is tudják, hogy adventben, karácsonyban első a lelki érték, a szív ünnepe. Jónak lenni jó, s bizony aludjon már el az a kutya lelkiismeret, és letudva minden erkölcsi kötelesség. Mintha csak ilyeneknek volna kitalálva az egész szépséges színjáték, a szeretet ünnepe. Mennyire lehet ilyenkor szeretni, jónak lenni, áhítatoskodni! Harangszó, templom, család, fenyőillat, felejthetetlen közös vacsorák, fehérbe öltözött lelkek - hát nem csodálatos ez az ünnep? Hát nem megéri évről évre ezt újra és újra eljátszani? Az én gondom ezzel az egésszel csak egy. Ha egyszer vége az ünnepnek, ha legördül a függöny, ha elmúlik karácsony, akkor máris naftalinos dobozba kerül a hit, a szeretet, a segítő jóság, az áhítat, az ünneplőbe öltöztetett lélek, mint valami levetett báli jelmez vagy hibernálásra ítélt karácsonyfadísz? Kidobunk mindent a szívünkből, mint az elszáradt fenyőfát? S visszatérünk a mindennapokba rúgni, harapni, könyökölni, gyűlölni, ahogy annak előtte, mert jónak lenni nem muszáj egész évben, mert elég mindenre egy ünnep? Visszatérve az ünneptelen hétköznapokba, visszaváltozva régi önmagunkká, egykedvűen, kiüresedve sodródunk. Szívünk-szemünk már nem lát sem Istent, sem embert, és minden marad a régi, mert egyszerűen ilyen ez a kutya élet. Pedig más lenne ez a világ, ha a lényeg, hogy „velünk az Isten”, nem egy ünnep mot-ÉGTÁJOLÓ (t> tója, hanem megélt mindennapjaink része lenne. Ady sorait idézi fel emlékezetem (Karácsony): Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
