Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-15 / 50. szám
evangélikus hetilap • www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 50. szám ■ 2013. december is. ■ Advent harmadik vasárnapja Ára: 275 Ft „Az egyházunk zsinata által 2013-ban létrehozott Zelenka Pál Evangélikus Szolidaritási Alap a 21. században azt a szociális hálót biztosítja az egyházi alkalmazottak számára, amelyért Zelenka Pál a 19-20. század fordulóján gyámintézeti elnökként és a nyugdíjintézet előkészítőjeként oly sokat tett." Egyetemes felelősség !► 5. oldal ,JCészen akarom a hitet. »Itt van Jézus, tessék!« - de ne kelljen érte tennem semmit, főleg ne kelljen »megdolgoznom« érte. Hulljon az ölembe, legyen az enyém, »mert megérdemlem«.” Átugornám az adventét !► 11. oldal Angyaljárás Szarvason 1^ 3. oldal Megújult a zsinati honlap W 3- oldal Érzékenyítő nap a Sztehlo-gimnáziumban !► 6. oldal Melyik a te utad? !► 7. oldal Zsinati jelentések !► 8-9. oldal 165 esztendeje született Petőfi Zoltán !► 10. oldal A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban (is) járt az igazi Mikulás hasonmása Az igazi Mikulás ^ 5. oldal Megalapozott Oltalom Új épületet emel a Magyarországi Evangélikus Egyház Oltalom Szeretetszolgálata Nyíregyházán a Családok Átmeneti Otthona számára. Már tavasszal kertvárosi összkomfortba költözhetnek az ósdi és szűkös belvárosi épületből, a szabolcsi megyeszékhely első „kisdedóvójának” helyet adó portáról az anyaóvóként emlegetett intézmény aktuális lakói. Az Oltalom Szeretetszolgálat beruházása mintegy 300 millió forintból valósul meg uniós forrásból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozásával. Adventi őrszolgálat Ünnepélyes keretek között helyezték el az új anyaóvó alapkövét a hónap első szerdáján, december 4-én a borbányai Rezeda utcai telken, ahol korábban a hajléktalanellátás egy másik speciális intézménye, az úgynevezett „kiléptetőház” működött. Az önálló-önellátó életre már majdnem kész fedélnélkülieknek ezt az ellátását nemrég jobb feltételek közé, az Oltalom Szeretetszolgálat Rákóczi utcai központjába költöztették. Ezzel egy időben tizennyolcról negyvenre emelték a kliensek számát, tudtuk meg Dezanove Bartolomeu Inációtól, az Oltalom szakmai igazgatójától. így nyílt szabad tér a Családbarát oltalom című projekt előtt, s egyházunk diakóniai szolgálata a sikeres pályázattal nemcsak az ellátás körülményeit javítja, de új célcsoportot is elér: eddig nem volt mód az édesapák, a gyermekekhez tartozó férfi családtagok elhelyezésére. Őket nemritkán a város másik végében működő hajléktalanszállón fogadták be szükség esetén. A beruházásnak alapot teremtő pályázat egyébként a gyermekek jogaiból és szükségleteiből vezeti le azokat a szakmai érveket, amelyek indokolják, hogy a nélkülözőknek segítséget, menedéket nyújtó új létesítmény elkészüljön. A gyermeknek joga van mindkét szülőjéhez - a bántalmazás esete külön ügy, ott a gyermek mindenek felett álló érdekét kell érvényesíteni. A projekt előkészítői a gyermekek szociális, szellemi és erkölcsi jólétének előmozdítását, valamint fizikai, szellemi és mentális egészségét tartották szem előtt, amikor a könyvtárral, tanulószobával, telecentrummal, terápiás helyiségekkel, közösségi terekkel, lakóegységenként külön fürdőszobával felszerelt új épület megvalósítását kezdeményezték. Mint Daskóné Sós Anita, az anyaóvó részlegvezetője hangsúlyozta, jelentős minőségi változást hoz majd a jelenlegi körülmények után a tágas kertvárosi telken álló új intézmény, melynek ugyanakkor egy kilométeres körzetében minden szükséges közszolgáltatás - óvoda, iskola, orvosi rendelő, gyógyszertár - elérhető. „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan"-hirdette az igét az ünnepélyes alapkőletétel alkalmával íjn 3,18 alapján Krámer György, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese. Az adventkor mindent elöntő csillogással, az álmok valóra válásának hamis ígéretével szemben napjaink valóságát idézte, az ételosztáskor kígyózó sorokat, a gonoszság, a szeretetlenség példáit. „Ez az alapkő azonban - mutatott rá a püspökhelyettes - a tevőleges szeretet megnyilvánulása. Azt jelenti: részt veszünk ezeknek az embereknek a valóságában.” Az igemagyarázatnak a csontig hatoló decemberi hideg adott nyomatékot. A megszentelt alapkőben egyébként a betonba zárt időkapszula az ünnepi szertartás rendjét, a szerdai helyi újságot, valamint az Evangélikus Élet legutóbbi számát, a projekt leírását és a jelenlévők aláírását tartalmazza. Az egykori átmeneti szálló portáján hétfőn már munkához látnak az építők, vállalásuk szerint áprilisra elkészül a családok átmeneti otthonának új épülete Nyíregyházán. ■ - veszprémi -■ Győri János Sámuel Édesapám, néhai Győri János evangélikus lelkész születésének centenáriumára készülve egyre többször találkozom azzal, miként szemléltette a mondandóját. Az egyik példa erre az adventi koszorú gyertyáinak jelentése. Az óegyházi perikópa igéi alapján tanította a négy adventi vasárnap üzeneteit a gyertyák szimbolikus színeivel. I., ezüst: Jézus jött alázatosan szamárháton (Mt 21,1-9). IL> arany: Jézus jön dicsőségesen „felhőháton” (Mt 24,31; 26,64). 1U., lila: Csüggedezés a várakozás idején - Keresztelő János kérdése: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk 7,19) IV., piros: Keresztelő, az utolsó, Messiást jövendölő próféta mártírsága (Mt 14,1 kk.). A mostani, a III. vasárnap üzenete a várakozás egyik legnehezebb próbatételéről szól. Az elhúzódó adventról, a sok bizonytalanságról és arról, amiről énekeskönyvünk 140. éneke zeng: „Várj, ember szíve készen, / Várd Isten Harcosát!” Ez a készenlét az adventi őrszolgálat. Tévedett-e Pál apostol, amikor iThessz 4,15 szerint ezt mondta: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak!’ (Károli-fordítás) Tanultunk arról, hogy Pál közeire várta a parúziát, azaz Krisztus második eljövetelét. Egy beszélgetésben valaki cinikusan megjegyezte, hogy Pál nem volt a helyzet magaslatán, mikor ilyeneket mondott. Azt gondolom, nem kell Pált védenem. Miért? Mert Jézus második eljövetelével kapcsolatban a számítgatásmentes várakozás a helyes. Ez az őrszolgálat lényege. Amikor az ember az őrködés feladatát végzi, akkor a hétköznapitól teljesen eltérő gondolkodás, magatartás dimenziójába kerül. Ebben a szolgálatban tilos a valószínűség-számítás. Jézus Urunk azt tanítja, hogy „az a nap úgy jön el, mint a tolvaj”. Az őrszolgálat totális kudarcához vezet, amikor az őr számítgat. Ezt a számítgatást kihasználhatja a tolvaj. Viszont nem kudarca az őrnek, ha mégsem jön senki. Nem hiszem, hogy reggel az őr káromkodva és szitkozódva veri a földhöz a fegyverét, mondván: „De ostoba voltam ma éjjel is! Ott álltam egész éjjel, feszülten figyeltem, és nem történt semmi!” Nem szégyene az őrnek, ha készenlétben várakozott anélkül, hogy bármi is történt volna. Utólag sem. Legalább olyan tévedés gúnyolódni az őr készenlétén utólag, mint előre kiszámítani Krisztus visszajövetele napját, óráját. Egyik véglet sem illik bele az adventi várakozásunkba. Érdekes őrszolgálatról számol be Máté evangéliuma. Eszerint Krisztus érkezésének éveiben alapos, jól megszervezett „csillagőrség” működött a választott népen kívüli világban. Ezek az „asztrológusok” szemmel tartották a kozmikus óra mutatóit. Nem kerülte el a figyelmüket az a bizonyos konstelláció, mely Jézus Krisztus születését mutatta. Egy pedagógus kérdezte tőlem a napokban: „Mit kezdjek a betlehemi csillag sztorijával? Ez a mai diákok számára fölfoghatatlan.” „Mondj nekik egy egyszerű példát- válaszoltam. - Beszélj az óra mutatóinak konstellációjáról. Hívd föl a figyelmüket, hogy az órára nézve nem azt jegyzik meg, hogy milyen szöget zár be a nagy- és a kismutató, hanem azt, hogy vége az órának, vagy azt, hogy dél van, itt az ebédidő, mert a két mutató fedi egymást a tizenkettesen. A két értelmetlennek tűnő pálcika helyzete a számlapon nem csak mértani dolgokat üzen a számukra. A kozmikus óra mutatói például a bolygók, a csillagok. Ezek összeállásából olvastak a napkeleti bölcsek.” A hitoktató lelkesen távozott a munícióval, de nem tudom, sikerrel járt-e. Ifjúsági óránkon az evangéliumokban található adventi-karácsonyi történések statiszta szereplőit vettük elő. Egyáltalán ki a statiszta? „Az, aki csak éppen hogy megjelenik a színpadon. .. aki nem szól semmit... csak élő dekoráció... az, aki passzív, nem függ tőle semmi... aki nem viszi előre a darab cselekményét” - hangoztak a meghatározások. Vajon Heródes statiszta-e a születéstörténet színpadán? Főszerepet szánt magának, de maradt lényegtelen és hatástalan alak az Isten Fia inkarnálódásának történetében - állapítottuk meg. „Mit szóltok a pásztorokhoz, akik éjszaka őrködtek a nyájuk mellett?” „Úgy tűnik, egy őr csak statisztaszerepet játszhat, hiszen tőle nem függ semmi”- vélekedett valaki. „Bár a pásztorok - mondta egy másik fiú - a hír hallatán aktivizálódtak, elmentek a jászolig, és ezáltal részt vettek az evangélium terjesztésében.” Ők nem statiszták. Isten a főszereplő, de a pásztorok és a napkeleti bölcsek nem statiszták. 2013 adventján sem, mi sem lehetünk statiszták. Isten komoly szerepet szán nekünk a családban, a gyülekezetben és környezetünkben. Foglaljuk el helyünket adventi őrszolgálatunk posztján. Mint az Augustusféle összeírás annak idején sokakat kimozdított, úgy például a 2011-es népszámlálás egyházunkra vonatkozó adatai minket kell, hogy kimozdítsanak a statisztaszerepkörből. Át kell térnünk a statisztika adatain való töprengésből aktív őrszolgálatra, állandó készenlétre. Ne határozza meg templomba nem járó, alkalmakat nem látogató evangélikus testvéreinkhez való viszonyunkat a kaini kérdés: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” (íMóz 4,9) Válaszoljunk adventi meggyőződéssel: Igen! Őrzőjének kell lennünk! Aktív készenlétben, adventi őrszolgálatban. A szerző a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség lelkésze