Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-12-08 / 49. szám

8 -m 2013. december 8. PANORÁMA Evangélikus Élet Lélekgyógyítás énekkel Imádság Ferencz Éva emlékére Élt közöttünk egy szép, tiszta arcú nő. Ha énekelni kezdett, kitavaszodott körötte, feledtünk gondot és veszte­séget. Befejezte, a végén meghajolt mélyen, és úgy láttuk, egy boldog em­ber távozott közülünk. Pedig nem így volt. Sebzetten élt, küszködve, fuldokolva a magány csillagtalan éjszakáiban. Hányszor kapaszkodott tört szalmaszálba, de a közöny minduntalan eltaszította. Ősi gondolat, hogy a művészéletnek akkor van értelme, ha az ember va­lamibe belehal. S mivel szellemi lény, fel kell áldozza magát valamiért. Ferencz Éva égette magát régi imák, zsoltárok, balladák tüzében. Adako­zott szüntelenül mint hű kenyérosz­tó, de valahogy neki a morzsákból se jutott. Aki hallotta templomok gyer­tyafényében énekelni Erdélyi Zsu­zsanna néprajztudós vendégeként, fölmelegedett a népi imádságoktól, és kint a tél is abbahagyta hófúvását. Mély hite, hogy sokszor énekelhet Istennek, átsegítette a megpróbálta­tásokon. Sugárzóvá tette és áldoza­tossá. Csak a társ elvesztését, a ma­gány kiáltó csendjét nem bírta ki. Gyógyító emberként élt, vele lenni, őt hallgatni mindig nagy ajándék volt. És ezt ezrek meg ezrek mond­hatják el. Kivételes, nagy művész volt! Fiatalok és idősek érezték, hogy Éva (Évike) a barátjuk, mert hozzá­szegődni azt is jelentette, hogy meg­­fürödhettünk finom és tágas éneké­ben, egymásra találtunk szétszóratott magyarok a Teremtő kegyelméből. November végén a Klebelsberg Kultúrkúria emeleti termében bará­tok, tisztelők emlékeztek az életének 62. évében, október 17-én tragikus hirtelenséggel távozott művészre. Szál gyertya, piros-fehér-zöld zász­ló, a székely lobogó világolt a félho­mályos színpadon. És egy régi kép: Ferencz Éva mosolyos, búcsúzó ar­ca. Azután kigyúltak a fények. Elsőként Holtai Kálmán színmű­vész idézte kedves osztálytársát, majd Faragó Laura énekművész adventi dalokból válogatott. Fekete György bel­sőépítész finom prózaversét hozta el; Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós üzenetét - betegsége miatt - lánya, Dobozy Borbála csembalóművész ol­vasta föl. Budai Ilona és Petrás Má­ria a fájó-szép énekeket személyes val­lomásokkal egészítették ki. Jelenczki István rendező, az est megálmodója a közös filmkészítésekről beszélt. Kob­zos Kiss Tamás megzenésített Balas­si-versével, Tolcsvay Béla országféltő dalával tisztelgett. Pajor András plé­bános a közös, templomi estéket idézte, ahol Ferenc Éva tékozló szere­­tetével ajándékozta meg a hallgatóit. A két műsorvezető - Juhász Judit és Takács Bence - a háttérben ma­radva kalauzolta végig a közönséget a küzdelmes, felröppenő és kilobba­nó életúton. ■ Fenyvesi Félix Lajos Útravaló a szabaduláshoz és a beilleszkedéshez ► Batyu, avagy útravaló a sikeres társadalmi beilleszkedéshez címmel futott a Magyarországi Evangélikus Egyház Oltalom Szeretetszolgá­latának Családok Átmeneti Otthonában az a projekt, melyet az Eu­rópai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszíro­zásával közel harmincmillió forintból valósítottak meg. A szükség­letek előzetes felmérése alapján kidolgozott programnak az volt a cél­ja, hogy szolgáltatásaival, rendezvényeivel hozzásegítse a krízist megélt gyermekeket és asszonyokat a társadalmi beilleszkedéshez. Brigitta négy gyerekével talált mene­déket az Oltalom Szeretetszolgálat Családok Átmeneti Otthonában a gyerekek iszákos, erőszakos apja elől. Egy éve élnek a nyíregyházi intéz­ményben, lassan megnyugszanak...- A gyerek azt csinálja majd fel­nőttként is, amit a szüleitől lát - és nekem három fiam is van. Ki kellett mentenem őket az apjuk kezei közül, remélem, még nem túl későn - me­séli az okokról a mosolytalan fiatal­­asszony. - Eleinte még itt is nagyon féltek, főleg, ha azt hallották egy-egy ismerőstől, hogy az apjuk a városban van. Én se szeretek találkozni vele, elegem van a fogadkozásaiból, hogy megváltozott, tisztában vagyok már mindennel, nem először hagytuk ott... Nemsokára végzek a parkgon­dozói tanfolyamon, reménykedem, hogy lesz munkám, és akkor új éle­tet kezdhetünk egy albérletben. Az anyaóvóban most tíz anya él huszonhat gyerekkel. Mind földön­futók lettek vagy egy agresszív férfi vagy a reménytelen szegénység mi­att. Történeteik, sorsuk szerencsét­lensége sokféle változatot mutat, de a velük dolgozó szakemberek évek­kel ezelőtt leszűrték azokat a tanul­ságokat, amelyek mindnyájukra ér­vényesek. Az így rendszerezett isme­retek alapján alkották meg a Batyu projektet, hogy útravalót adhassanak klienseik számára a sikeres társadal­mi beilleszkedéshez.- A nálunk élő hátrányos helyzetű gyermekek többsége roma, eddigi életük a deviancia és kriminalizáció ár­nyékában telt. Sajnos a civil társada­lom hajlamos az apák bűnét a gyerme­keknek is felróni, így nehéz sorsukban nemcsak a szeretetet és a hétközna­pi javakat nélkülözik. Sokszor ag­resszió áldozatai, de még azt is elszen­vedik, hogy sokan potenciális bűnö­zőként tekintenek rájuk - magyaráz­ta az anyaóvó vezetője, Daskóné Sós Anita, hogy mi ellen vették fel a küz­delmet az elmúlt két évben. A komplex szocializációs program - melyet az Európai Unió támogatá­sával, az Európai Szociális Alap társ­finanszírozásával mintegy harminc­­millió forintból valósítottak meg - azt tűzte célul, hogy mintákat, érté­keket közvetít, lehetőséget nyújtva a hányatott sorsú gyermekeknek esély­­egyenlőségük megteremtésére, az anyáknak pedig a szülői szerepükben való megerősödésre. Mivel ehhez a szakemberek avatott segítsége nélkü­lözhetetlen, a projekt része volt a gyermekvédelemben tevékenykedő nyíregyházi intézmények és szerve­zetek munkatársainak továbbkép­zése, így az együttműködés és a bi­zalom fejlesztése. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház Oltalom Szeretetszolgálatának anyaóvó otthona partnerre talált a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ön­­kormányzat Területi Gyermekvé­delmi Központja, a Nyíregyházi Gyermekjóléti Központ Családok Átmeneti Otthona, valamint a Ma­gyar Vöröskereszt Szabolcs-Szat­­már-Bereg Megyei Szervezetének Anya-Gyermek Segítőotthona és Krízisközpontja munkatársaiban. Pótolhatatlan segítséget nyújtott a Nyíregyházi Rendőrkapitányság az úgynevezett DADA programmal, vagyis a drog, AIDS, dohányzás, al­kohol veszélyei ellen felvértező felvi­lágosító tevékenységgel. A Batyuban felsorolhatatlanul sok program szerepelt, Daskóné Sós Ani­ta, az intézményvezetője a projektzá­rón se vállalkozott a teljes felsorolás­ra, inkább csak utalt a gyerekek számá­ra szervezett személyiségfejlesztő, te­hetséggondozó vagy épp felzárkózta­tó foglalkozások sokaságára, a dráma­­pedagógiai, pszichológiai, játékos illem­tan- és táncórákra, valamint az anyák­nak szánt gyermeknevelési vagy épp munkaerő-piaci reintegrációs foglal­kozásokra. Többet mondtak és érzékeltettek az elmúlt két esztendő fotói a családi na­pokról, a táborozásokról, a közös ki­rándulásokról, színházlátogatásokról. Azokról az élményekről, amelyek fe­ledtetni és ellensúlyozni igyekeztek a korábban megélt tapasztalatokat, csa­láddá, összetartozó egységgé forraszt­va az anyaóvó lakóit. A projektben dolgozók arra tettek kísérletet, hogy a nélkülözésekkel, nincstelenséggel terhelt mindenna­pokkal folyamatosan küzdő gyer­mekek és szüleik önmagukban való hitét megerősítsék, mert enélkül nem sikerülhet talpra állniuk. Ha nincs remény, nem lelhetnek rá ön­magukban azokra az erőforrásokra, amelyekkel széppé tehetik az életet. A projektzárón azt tudakoltuk Daskóné Sós Anitától, mit tudnak át­menteni a finanszírozás megszűnte utáni időkre:- Egyrészt a telecentrum megma­rad: a számítógépek fontosak az anyák­nak, legyen szó akár álláskeresésről, akár az albérlet felkutatásáról. És ter­mészetesen a gyerekeknek is - ellen­őrzött keretek között - nélkülözhetet­len eszköz tanuláshoz, szabadidőhöz egyaránt. Másrészt a házi könyvtárun­kat is a projektnek köszönhetjük. Igye­keztünk úgy kialakítani, hogy a gyere­kek kötelező irodalma kéznél legyen, de az anyákra gondolva értékes gyer­meknevelési kézikönyveink is vannak. A projektben közreműködők munkáját emléklappal köszönte meg Laborczi Géza, az Oltalom Szeretet­szolgálat igazgató lelkésze, hangsú­lyozva, hogy nem szokványos pályá­zatnak értek a végére: aki ebbe bele­keveredett, elkötelezett segítővé vált. Az esemény zárásaként azt kérte, mindenki keresse az új pályázati ki­írást, hogy folytathassák a munkát, mert útravalót kell adni. ■ Veszpémi Erzsébet Börtönmissziós szervezetek közgyűlése és konferenciája ► A magyarországi börtönökben immáron több mint húsz éve zajló bör­tönmissziós szolgálat idei eredményeiről tartott beszámolót és a misszi­ós szolgálatot végzők számára konferenciát november 28-án a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szerve­zete. A közös közgyűléssel egybekötött rendezvényen megjelenteket - házigazdaként - dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára köszön­tötte a lágymányosi székház kápolnájában. Nyitóáhítatában Magya­­ri Márton, a Magyar Testvéri Börtöntársaság ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: „Isten önmagát adta értünk, ezáltal mi is szolgáló test­vérek lehetünk. Nekünk kell börtönön belül és azon kívül is bizony­ságot tennünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát.” Evangélikus lelkész a mindkét szer­vezet elnöki tisztét betöltő Roszík Gá­bor is, aki emlékeztetett arra, hogy a 2012. évi közgyűlés keretében a Par­lamentben ünnepelhették a Magyar Testvéri Börtöntársaság megalakulá­sának huszadik évfordulóját. „Az idei év az előzőekhez képest nehezebb időszak volt, ugyanis szá­mos olyan támogatást nélkülözve kellett a szolgálatot végeznünk, amelyek korábban gördülékennyé tették a működést. Pályázatok hiá­nyában a szervezet a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház, az Őske­resztény Apostoli Egyház és a Tes­­sedik Sámuel Alapítvány támogatá­sából tartja fenn magát” - mutatott rá az elnök. Roszík Gábor ugyanakkor öröm­mel számolt be arról, hogy - külföl­di börtönmissziós szervezetekkel összefogva - két európai uniós pályá­zatot is elnyertek, így jövőre két fontos programjukat (Apac körlet, il­letve Zákeus program) is magasabb szinten folytathatják. Magyari Márton a Váci Büntetés­végrehajtási Intézetben működő, ke­resztény szellemiségű Apac körletről szólt, továbbá képeket vetített a fog­­vatartott szülők gyermekei számára szervezett gyermektáborukról. Az ügyvezető igazgató előadásában ki­tért arra, hogy a Magyar Testvéri Börtöntársaság keretein belül jelen­leg közel háromszáz önkéntes tud az ország valamelyik büntetés-végrehaj­­tási intézetében missziós szolgálatot végezni. Mészáros László dandártábornok, főtanácsos a missziókkal kapcsolatos biztonsági kérdésekről és a helyes el­járásokról tartott előadást. Beszédé­ben főként a börtönök személyzeté­vel való együttműködésre hívta fel a figyelmet. A dandártábornok a bűn, bűnhődés és büntetés viszonyából in­dult ki, majd a fogvatartott, a sze­mélyzet és a missziósok viszonyát taglalta. Az előadó emlékeztetett rá, hogy a missziósokkal való együttmű­ködés 1989-ben indult, a börtönök­ben végzett lelkészi szolgálatnak pe­dig 2010-ben ünnepelték a tizedik év­fordulóját. Az előadás után adták át a Charles W. Colson-díjat. A kitüntetést, amely a börtönisszió elindítójáról kapta a nevét, a börtöntársaság ta­valy alapította, és 2013-ban Tamásy Lászlónénak és Lukácsi Gábornak ítélte oda. A konferencia dr. Sárik Eszter Ka­talin kriminológus előadásával foly­tatódott. A fiatalkorú bűnelkövetők megítélésével és helyzetével kapcso­latosan a kriminológus megállapítot­ta: „Bár a fiatalkorúak kezelésében az igazságszolgáltatás munkája javult, mégis kérdés maradt, hogy mennyi­re veszik figyelembe a fiatalkorúak lelkiállapotát.” Sárik Eszter meglátása szerint a fi­atalkorú elkövetők esetében különö­sen is káros az ügyek kivizsgálásának akár évekig történő elhúzódása által keltett pszichés bizonytalanság. „A gyermekbarát igazságszolgáltatás vonatkozásában a nyelvi megértés mellett nagy igény van arra, hogy mindez empatikus magatartással le­gyen ötvözve. Azt sem szabad azon­ban elfelejteni, hogy az igazságszol­gáltatás mindig egy történet végét je­lenti” - fogalmazott az előadó. Fiatalkorú bűnelkövetők között végzett kutatásának eredményeiről szólva kitért arra, hogy a komo­lyabb bűncselekményt elkövetők ese­tében nagyon nagy százalékban meg­figyelhető az apa hiánya. Ezenkívül az iskolai rendszerből való kikerülés hordoz hasonló veszélyt. „A társada­lom az alkohol és drog összefüggésé­re gondol, amikor kiskorú által elkö­vetett bűncselekményről hall. Az említett pszichoaktív szerek azonban az emberölést elkövető kiskorúaknak csak a harminc százalékánál mutat­hatók ki. Sokkal jobban meghatároz­za ezt a korosztályt az a közeg, amely körülveszi őket” - fogalmazott Sárik Eszter. A kriminológus után Frankó Judit projektmenedzser a Magyar Bűn­­megelőzési és Börtönmissziós Alapít­vány tevékenységét ismertette, majd a kérdések megválaszolása zárta a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szer­vezete közös konferenciáját. ■ Galambos Ádám Evangélikus.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom