Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-24 / 47. szám
1 Evangélikus Élet KÖZELKÉP 2013. november 24. ► 9 „A lelkész- és munkatársképzés a küldetésem” Interjú Korányi Andrással, az EHE professzorával ► Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) a múlt héten tartotta székfoglaló előadását dr. Korányi András professzor. Mondandóját Koncz Zsuzsa híres slágeréből vett részletekkel tette könnyedebbé a neves egyháztörténész, aki négy évig volt egyházunk zsinatának lelkészi elnöke is. A rendszerváltozás idejéből származó élményeit vette sorra bevezetőként, mondanivalójához is jól kapcsolódott a Ha én rózsa volnék című dal. Az egyháztörténész ösztöndíjasként Genfben, majd Marburgban töltött több szemesztert, ahol helyben tanulmányozhatta Árpád-házi Szent Erzsébet életét, kultuszát s persze a rózsává változott kenyerek legendáját is. Székfoglalójáról kérdeztük, és így többször szóba került kedves témája, a nemcsak Magyarországon, hanem Türingiában is tisztelt magyar szent, Erzsébet áldozatos és ma is példamutató élete. Nem titkolt szándékunk volt, hogy ezzel az írással a mai Erzsébeteket is köszöntsük.- Professzor úr! A megszokott székfoglalókban nincs zenei betét, az Ön előadásában viszont többször is visszatért Koncz Zsuzsa rendszerváltó dala, a Ha én rózsa volnék. Hirtelen jött ötlet vagy hosszú ideje érlelt gondolat volt a zenei illusztráció?- Hónapok alatt született meg a székfoglaló. Tudatosan választottam kiindulási pontnak a rendszerváltozást, amely ifjúkorom meghatározó élménye, s amelynek egyik kultikus dala volt Koncz Zsuzsa slágere. A rendszerváltozás néhány éve alatt döbbent rá a mi nemzedékünk, hogy a történelem mekkora kihívás, és szembesültünk azzal, részben szüléink nemzedékével együtt, hogy milyen megrázó a szembenézés az elrejtett és elhallgatott történetekkel. Történelmi időben nőttünk fel: a 301-es parcella, Nagy Imre újratemetése - ahol például elhangzott Orbán Viktor döbbenetét kiváltó beszéde a szovjet csapatok kivonásáról - hatása alatt éltünk. Nyitott szívvel bíztunk a jövőben, s persze hittünk a szólás és a meggyőződés szabadságában.- A reményekből mikor lett illúzió, mikor döbbentek rá a rendszerváltás visszás voltára?- Nagyon hamar megéreztem ebből valamit, noha akkor még igen fiatalok voltunk. Az első szabad választás utáni alkuk is jelezték a változást, aztán az egyre homályosabb kilencvenes évek a zűrzavaros ügyletekkel, a második választással... Hosszan lehetne sorolni. Antall József halála után, aki a történelmi tudatosulásban nagy hatással volt rám - ezért is beszélek mindig rendszerváltozásról rendszerváltás helyett -, minden szereplő alaposan megváltozott ezekben az években. Azóta is gyakran kellett újrafogalmazni, hogy ki kicsoda a magyar közéletben.- A rendszerváltás forró pillanatait követő években már Marburgban tanult, ahol távolibb, történelmi időszakokban mélyedhetett el. Előadását hallgatva nyilvánvaló, hogy igazi élményt jelenthetett Önnek Szent Erzsébet korának tanulmányozása, a Türingiában élt magyar szent törJ ténete.- Árpád-házi Erzsébet európai jelentőségű személyiség volt évszázadokon át. Németországban, különösen Marburgban eleven a hatása még a mindennapokra is. Ezen a vidéken máig is gyakoribb az Erzsébet név, mint másutt, és ebben a városban van a vakok és gyengénlátók egyik legjelentősebb központja is. Azért települt ide ez az intézmény, mert Erzsébet külön figyelemmel ápolta a szembetegeket, s ezt még a csodatételek és legendák is megőrizték. Már életében özönlöttek hozzá a segítségre szorulók, halála után öt évvel, 1236-ban pedig szentté is avatták, ami azért nem volt gyakori a középkorban. Középkori kultusza igen elterjedt volt, Marburg hosszú ideig a harmadik legjelentősebb zarándokhely volt Róma és Santiago de Compostela, a ma egyre népszerűbb Szent Jakab-zarándoklat után. Külön érdekesség protestáns szemmel, hogy éppen az egyik leszármazottja, Hesseni Fülöp volt az 1520-as évektől a reformációhoz csatlakozott fejedelmek vezéralakja. A reformáció híveként persze újra kellett értékelnie a dinasztikus őshöz, a középkori szenthez fűződő viszonyát, ugyanakkor közös emléktáblát faragtatott vele az igaz - reformált - hit képviselőjeként magát, az igaz keresztény életgyakorlat képviselőjeként viszont Erzsébetet megjelenítve. Erzsébet 13. századi nyughelye ma is látható a marburgi Erzsébettemplomban, díszes ereklyetartóját is megőrizték, később azonban francia katonák több száz ékkövet feszegettek ki és raboltak el belőle.- Az mindenképp különös, hogy Erzsébet szentté avatását nem gátolta családi élete. Olvastam olyan katolikus legendáriumot, hogy szűzi házasságban élt, aztán persze a Pallosból megtudtam, hogy három gyermeke volt...- A szentség és az aktív szolgálat jól összeillett ebben a korszakban. Erzsébet éppen mint királylány, feleség és családanya lett példája a hivatalos egyházi kereteken kívül - tehát nem papként vagy szerzetben megélt - vallásos életet kereső tömegeknek, különösen a nőknek. Kegyességére jellemző, hogy még a nagy hatalmú wartburgi udvarban - férje támogatásával - vezette be az egykori nagy trubadúrversenyek színhelyén a passiójátékok hagyományát. Assisi Ferencnek kortársa volt, vele együtt lett szimbóluma a középkori lelkiségi megújulásnak. Bár férje lelki társa volt, de mai szóval elmondhatjuk, hogy Erzsébet nehéz sorsú „politikusfeleségként élt” nagy érzékenységgel reagált az akkor sem makulátlan politikai eseményekre és erkölcsökre. Gyakran vezekelt, sanyargatta a testét, olykor ostoroztatta is magát. Amikor férje hűbérúri kötelezettségei miatt távol volt, különösen átadta magát ennek. Viszont amikor férjét hazavárta, kicsinosította magát: nem a test hiúsága miatt - mondta -, hanem hogy okot ne adjon neki a vétkezésre. Nagy bölcsesség egy tizenéves feleségtől...- Manapság talán nehezebb a fiatalasszonyok dolga, hiszen kemény munka után kell helytállniuk a családi életben. Hogyan lehetett kutatni Erzsébet életét nyolcszáz év elmúltával, milyen forrásai voltak?- Azért egy korabeli uralkodó sem tétlenkedhetett sokat. Mindenesetre Erzsébet életének kutathatóságát nagyban segíti a gyors szentté avatás, mivel éppen azok beszámolóit jegyezhették fel néhány hónappal a halála után, akik jól ismerték őt. Talán merész a párhuzam, de Erzsébet története nagyban hasonlít az evangélisták korára abban a tekintetben, hogy sem Jézus, sem Erzsébet nem írt egyetlen sort sem magáról, mégis nagyon sokat lehet tudni róluk a közvetlen beszámolókból.- A reformáció korában az ereklyék tisztelete értelemszerűen háttérbe szorult, de az Erzsébet-legendákban is szereplő rózsa kedves virág volt Luther számára is, hiszen nem véletlenül választotta ezt az evangélikus jelkép közepére.- A Luther-rózsa inkább feleségének, Bóra Katalinnak köszönhető, ő adta ajándékba férjének. Maga Luther kevéssé becsülte az ereklyéket, az őszinte hitet sokkal többre tartotta. Mindamellett végül Luthernél is kikötött egy Erzsébet-ereklye, egy üvegpohár, amelyet Bölcs Frigyes fejedelemtől, a nagy ereklyegyűjtőtől kapott ajándékba.- A reformációt követő korszak bűntetteiről is említést tett szélfoglalójában, illetve arról, hogy mi keveset tettünk azért, hogy protestáns múltunkat a maga teljességében kell kiértékelnünk. Mire gondolt?- A 17. században bekövetkezett katasztrófát, a harmincéves háború tragédiáját elemeztem az előadás egy szakaszában. Különösen a magyar közgondolkodásra, akár az egyházi történelemszemléletre is utaltam, hiszen mindez összefonódott a protestantizmus fennmaradásáért vívott „hősi harccal” miközben éppen ez a háború lett a kiindulópontja az újkori egyházellenes kritikának és a szekularizációnak. Bethlen Gábor vitathatatlan hős a magyar történetírásban, mindez azonban nem feledtetheti, hogy ami akkor vérontásban a felekezeti ellentétek nevében történt, máig is súlyos terhe az európai kereszténységnek. S akkor még nem beszéltünk olyan regionális ellentétekről, mint hogy a csehek például mennyire másként ítélik meg mondjuk éppen Bethlent, mivel - mint mondják - cserbenhagyta protestáns őseiket.- Németországban vagy másutt hogy ítélik meg ezt a kort?- A mai nyugati országok, különösen a németek, árnyaltabban és kritikusabban értékelik át az újkori eseményeket. Személyes élményem, hogy nem szívesen énekelnek olyan Luther-énekeket, amelyekben romlást kért a pápára és a törökre. Egyébként mi is ebben a szellemben jártunk el az énekeskönyvünkben, amikor a magyar fordításból ezeket a részeket eleve kihagytuk - például a Tarts meg Urunk, szent igédben kezdetű énekünkben. Ugyanez igaz a svédekre is Gusztáv Adolf királlyal, „észak oroszlánjával” kapcsolatban, aki egyrészt a protestantizmus megmentője volt a harmincéves háborúban, ugyanakkor gátlástalan birodalomépítő is. Bizony, sem a teológia, sem az egyházi élet nem volt épp a „béke szigete” akkoriban. Melanchthon híres feljegyzésében, amelyet halála előtt írt, arra is kitér, hogy a túlvilágon végre megszabadulhat majd teológustársainak a dühétől. Kellően árnyaltnak kell tehát lennünk, nemcsak azért, hogy a múltat őszintébben ismerjük, hanem azért is, hogy a teológiai és kegyességi ellentétek ne fajuljanak ismét háborúvá az egyházon belül.- Egyháztörténeti székfoglalója nem csak a múltról szólt: kiemelt gondolata volt a jelen és a jövő egyházának jellemzése is. Mi lehet a megmaradás záloga?- Lelkészeink döntő többsége középkorú vagy annál is fiatalabb, a magyarországi evangélikus lelkészi kar tehát határozottan fiatalos és dinamikus, képes a megújulásra. Tizenöt éve tanítok a hittudományi egyetemen, teológiai tanárként is a lelkész- és munkatársképzés a küldetésem. Tapasztalom, hogy a teológusok ma sem azért vállalják az elhívást, hogy pusztán a gyülekezetek és az egyház leépülésének folyamatában álljanak helyt. Ehhez azonban a változás, a megújulás elengedhetetlen például a lelkészeket támogató és akár védelmező életpálya tudatosabb megalkotásában. Nagyra becsülöm tanítványaimat azért a bátorságért, amellyel ma is vállalják az elhívásukat akár a korszellemmel és a nehézségekkel szemben is. Mindenki beszél a missziói megújulásról, de ahhoz belső - nemcsak szervezeti, hanem szívbeli, emberi - változás, ha úgy tetszik, reformáció is kell. Luther magasra tette a mércét: egymás Krisztusává kell lennünk. Szerintem manapság nem a hitünk erejére kell csupán koncentrálnunk, hanem mélyebb, nyitottabb, krisztusibb emberséget kell egyre inkább mellé tennünk.- Az egyház fogyása nyilvánvaló. Miként lehet az evangélikusság vonzó a fiatalok körében?- Manapság elsősorban a szervezeti és vezetési struktúrákra, az azokkal elérhető változásra koncentrálunk a baljós jelek láttán. Az egyházi megújulás egyetlen esélye valójában a gyülekezet, az ott végzett lelkészi és nem lelkészi szolgálat. Hálás vagyok, hogy Isten és az egyház ennek a szolgálatába állított a teológián engem is. Ráadásul a népszámlálási statisztikák megjelentetése előtt is nagyjából tisztában lehettünk a várható számokkal: egyrészt rendelkezésünkre álltak az összesített gyülekezeti számok, másrészt járunk a gyülekezetekbe, látjuk a tendenciákat. Erre válaszul egyetlen recept létezik: a gyülekezetépítés, az igehirdetés, a szeretetteljes emberi élet receptje. Igyekszünk erre összpontosítani a hittudományi egyetemen akár a katedrán, akár az egyetemi lelkészi munkában.- Ön személy szerint hogyan éli meg ezt a kihívást?- Tizenhat év óta szolgáltam lelkészként több gyülekezetben és az egyetemen. Nagy megtiszteltetésként élem meg, hogy szerethetem a hivatásomat, amely ráadásul a megélhetésemet is adja nekem és a családomnak. Tizenöt éve tanítok az egyetemen, sokat éltünk meg együtt azokkal, akik ma lelkészként vagy munkatársként szolgálnak az egyházban. Négy évig voltam a zsinat lelkészi elnöke, rálátást, tapasztalatot kaphattam szélesebb körben is. Most viszont őszintén örülök annak, hogy nagyobb erővel összpontosíthatok a teológiára, az egyháztörténetre, a tanításra. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a béke szigete, öröm itt dolgozni. Hálás vagyok azért is, hogy itt a legszemélyesebb módon lehetek kapcsolatban a gyülekezetek és az egyház jövőjével, hiszen együtt dolgozunk, tanulunk, imádkozunk érte a jövő szolgáló generációival. ■ B. Walkó György Adventi alkalom Pestszentlőrincen „Keresd a békét, és járj utána!” A Lőrinci Érdeklődők Teaháza (LÉT) szeretettel meghívja következő, adventi alkalmára: december 2-án, hétfőn 18 órai kezdettel Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság perjele, az egyházi oktatás szakértője osztja meg gondolatait lelkiségről, nevelésről, hitről és emberségről az ünnepi előkészület fényében. Helyszín a pestszentlőrinci evangélikus templom (1183 Budapest, Kossuth tér 3.). 17.30-tól adventi vendégvárást tartunk, ahol karácsonyi kiadványokat, képeslapokat lehet vásárolni, illetve rövid adventi éneklésre is lehetőség nyílik! Tisztelt Előfizetőink! • Mostani lapszámunk mellékleteként olvashatják a Híd magazint. A magazinban található csekk segítségével a Híd magazinra fizethetnek elő, vagy az Evangélikus Missziói Központ részére juttathatnak adományt. Kérjük, ne használják a csekket az Evangélikus Élet előfizetésére, mert arra nem alkalmas.
