Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-17 / 46. szám
8 41 2013. november 17. PANORÁMA Evangélikus Élet AZ EVANGÉLIKUS GYÜJTEMÉ Állhatatos munka - és a gyümölcsei Evangélikus gyűjteményi konferencia és továbbképzés a MEÖT központjában W Folytatás az 1. oldalról Gáncs Péter ezen a ponton tett említést a kormányfőnek szánt ajándékkötet kalandos felleléséről. Ahhoz, hogy ráakadjanak a Luther születésének ötszázadik évfordulója alkalmából megjelent, képes kiadványra - amely a reformátornak a múzeumban őrzött végrendeletéről készült -, „föl kellett forgatni az egész Luther Kiadót” Dr. Fabiny Tamás püspök, egyházunk reformációi emlékbizottságának elnöke személyes irányból közelítette meg a gyűjteményügyet. Kamaszkorában látta, hogy édesapja, id. Fabiny Tibor mekkora lelkesedéssel veti bele magát a múzeumi munkába, mégis porosnak-avíttnak tűnt számára a múzeumi közeg, lázadó ifjúként ijesztően konzervatívnak tetszett a gyűjtemények körüli aprólékos gondosság. „Bezzeg a dadaistafuturista »le a kultúrával« jelszavak imponáltak” - mondta öniróniával. Mára már bizonyos fokig ő is édesapja nyomdokaiba lépett, megértette, miért kulcsfontosságú a gyűjteményi anyag megőrzése. Szemerei János püspök a szombati nap nyitó előadója volt, és maga is egyfajta „megfordulásról” számolt be. „Sokkal inkább reál beállítottságú ember vagyok - mondta nem volt semmiféle humán kutatói indíttatásom.” Menthetetlenül „megfertőzte” őt azonban Kovács Eleonórának a lajoskomáromi gyülekezet történetét feldolgozó kötete, ráirányítva figyelmét az anyakönyvek nyújtotta intellektuális izgalomra. így mostanra már ő is lelkes „levéltárbújó” A dokumentumokon keresztül a tegnap egyházával, hitével és tapasztalataival találkozhatunk - hangsúlyozta. A velük való foglalatosság identitáserősítő, tulajdonképpen missziói tevékenység - zárta mondandóját Szemerei János püspök. A gyűjteményügy állami oldalról Az Egyházi gyűjtemények a 21. században címet viselte a konferencia első blokkja, amelynek keretében elsőként dr. Vígh Annamária, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közgyűjteményi Főosztályának vezetője tájékoztatta a jelenlévőket a tavaly átalakult közgyűjteményi struktúráról, a hatályba lépő és folyamatban lévő kisebb-nagyobb törvénymódosításokról. „Történelmi pillanatban ülnek itt. Nem reményekről van szó, hanem realitásról” - biztatott a főosztályvezető. Hangsúlyozta a gyűjtemények pótolhatatlan értékét, és megfogalmazta a konferencia feladatát: a megőrzés és hozzáférhetővé tétel legkorszerűbb és leghatékonyabb formájának közös kigondolását. Érdekes - 2012-es - statisztikai adatokat hozott. Tendenciának tekinthető, hogy a könyvtári kölcsönzések száma csökken, a távhasználat viszont nő. Hasonló tendenciát szemléltet az a megállapítás is, hogy manapság ami nem férhető hozzá a világhálón, az gyakorlatilag „nincs is”, a kereshetőség követelménye tehát rendkívül erős. Ezzel Vígh Annamária előrevetítette a konferencia másnapi témáját, a digitalizálást. A tavalyi törvénymódosításokkal kapcsolatban elmondta: legfőképp a feladatrendszerek változtak meg. Az elsődleges cél a társadalmi nyitottság szempontjának előtérbe helyezése. A muzeális intézmények, a nyilvános könyvtári ellátás és a közművelődés működésének feltételeit újraszabályozó 2012. évi CLII. törvény bevezető része a fenntartható fejlődést, az egész életen át történő tanulást és az életminőség javítását hangsúlyozza. Új kategóriák vannak születőben - árulta el. Az örökségvédelmi törvény módosításával függ össze az úgynevezett „nemzeti érdekű nyilvános gyűjtemény” fogalma, amely csak minimális kutatói és látogatási hozzáférést tesz majd lehetővé. Még nem kapott szilárd kontúrokat ez a gyűjteményi kategória, de az már egyértelmű, hogy elsősorban a nyilvántartás a cél. Az állam feladata, hogy az intézmények hatékony működéséhez szükséges jogszabályi környezetet és megfelelő szakfelügyeletet biztosítson. Fontos az intézmények részéről a visszajelzés - biztatta kommunikációra a levéltárosokat, könyvtárosokat Vígh Annamária -, továbbá hogy az együttműködés szakmai szervezeteken, nevezetesen az Egyházi Könyvtárak Egyesülésén, a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületén és az Egyházi Muzeológusok Egyesületén keresztül történjen. Előadása végén megjegyezte, hogy az evangélikus gyűjtemények példaértékűek: egyházunkban szervezetten, tudatosan zajlik a gyűjteménygondozás. Az idei - Gyűjteményi Tanács ösztönözte - evangélikus levéltári összefogást is megemlítette, amelynek eredményeképp ötmillió forintot nyert az evangélikus gyűjteményügy új digitalizálási projektje céljára. Szintén az Emberi Erőforrások Minisztériumából érkezett dr. Fedor Tibor, az Egyházi Kapcsolattartási és Együttműködési Főosztály vezetője. Összefoglalójában ő is azt hangsúlyozta, hogy a tudást és a kultúrát évszázadokon keresztül az egyházak képviselték, s megtudhatta a hallgatóság, hogy az egyházi gyűjtemények támogatására 2014- ben pályázati úton - az idei 750 millió forintos keret helyett - közel 2 milliárd 800 millió forintot fordít majd az állam. Az elhangzottak után a jelenlévők feltehették kérdéseiket az előadóknak. Eredmények, ötletek, célok Több határozott, inspiráló hang is megszólalt a konferencián. Prőhle Gergely országos felügyelő elengedhetetlennek nevezte a szakmai következetességet, és valódi, professzionális, racionálisan kidolgozott elvekre építő összefogásra szólította fel a gyűjteményiseket. A péntek délutáni kerekasztal-beszélgetés vezetője dr. Mányoki János, az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója volt, aki az idén megjelent könyvtári évkönyvet is a közönség elé tárta. Dr. Kertész Botond, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársa az EOM új kiadványát - A tolerancia évszázada című kiállításvezetőt - mutatta be, amelyből a résztvevők is kaptak egy-egy példányt. Koszorús Oszkár, az Orosházi Evangélikus Egyházközség Levéltárának munkatársa a régióban élt evangélikusok arcképcsarnokának kutatását, feldolgozását és publikálását ismertette. Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója a másnapi „digitális” előadás-sorozat házigazdája volt. „Létezik-e önismeret a múlt ismerete nélkül?” - tette fel a kérdést az igazgató. Alázatos és alapvető eszköznek nevezte ehhez a folyamatosan fejlődő digitális gyűjteményi adatbázisokat. Bővülő rekordállományról, vagyis tételszámról adott hírt dr. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa a Magyar Evangélikus Digitális Tár (MEDiT), valamint az ugyanezen felületen működő Evangélikus Lelkészek Magyarországon (Elem) adatbázis és a Magyar Evangélikus Bibliográfia (MEB) koordinátora. (A MEDiT-ről és az Elemről október 20-i lapszámunk 13. oldalán írtunk.) A konferencia résztvevői a két nap alatt tapasztalatokat cserélhettek, és új lendületet kaphattak munkájukhoz. Megfogalmazták a főbb alapelveket, egyeztetve azt a minimumot, amelyet a közeljövőben mindenképpen el kívánnak végezni, továbbá számtalan szakmai javaslatot vetettek fel: ezek összesítéséből állítják majd össze azt a gyűjteményi segédanyagot, amelyet minden egyházmegyei gyűjteményi munkatárs megkap. Somfay Örs, az Arcanum Adatbázis Kft. marketingigazgatója - a digitalizáló munkában egyházunk legfőbb segítője - hasznos gyakorlati tanácsokat adott előadásában, s a jövendő nagy feladatok buktatóira is felhívta a figyelmet. A továbbképzéshez tartozik, hogy speciális témák is szóba kerüljenek. Sándor Tibor, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetője A digitális és hagyományos képgyűjtemények kezelése és szolgáltatása címmel adott elő. Schermann Ákos, a Budai Egyházmegye gyűjteményi munkatársa azt az évek óta zajló munkát mutatta be. A konferencia ismét mozgásba lendítette az evangélikus gyűjteményügyet, amely jó eséllyel és jó irányba haladhat előre. ■ Kinyik Anita ► Ha azt mondjuk: „evangélikus gyűjtemények” akkor az országos gyűjtemények jutnak az emberek eszébe. Holott az evangélikus anyag jelentős része nem ezekben található, hanem az egyházi szervezetben egyebütt. A gyülekezetek anyaga a lelkészi hivatalokban, az intézmények, szeretetotthonok, iskolák iratai az illető intézményekben. E szerteágazó kincs védelmére hivatott a gyűjteményi hálózat. Az egyes gyülekezetek parókiáin alapvetően fontos anyagokat tárolnak, sokszor nagyon problematikus körülmények között. Holott nemcsak az illető gyülekezet, hanem a helység és az egész evangélikus egyház szempontjából fontos és pótolhatatlan értéket jelentenek. _____, ., A levéltárak védelmében Az iratokat állományvédelmileg alkalmas helyen, nedvességtől, állati kártevőktől elzárva kell őrizni. A Gyűjteményi Tanács évek óta kiír pályázatokat a gyülekezeti levéltárak rendezésére, ennek köszönhetően már jó néhány gyülekezet iratai méltó állapotba kerültek. Az Evangélikus Országos Levéltár szakmai iránymutatást ad, rendelkezésre bocsátja az előző felmérések eredményeit, dobozokat biztosít. Az egyes egyházmegyék kötelesek gyűjteményi megbízottat választani, akik az esperes segítségével és az országos gyűjtemények iránymutatásával az oda tartozó gyülekeze-Dr. Böröcz Enikő és Zábori László levéltáros akrobatikus munkája poros iratok között tek gyűjteményi anyagait kísérik figyelemmel. Beszámolnak az eredményekről, problémákról, eseményekről, segítve evvel az országos gyűjtemények szakfelügyeleti tevékenységét. Éves jelentéseikben a Gyűjteményi Tanács számára foglalják össze tapasztalataikat. Rendelkezésükre állnak a néhány éve végrehajtott országos gyűjteményi felmérés eredményei. Az örvendetesen szaporodó családkutatások jelentős terheket rónak az egyházi anyakönyvek őrzőire. A kutatók kiszolgálásán, az anyag őrzésén kívül ügyelni kell arra is, hogy a kutatás ne károsítsa az anyakönyveket, csak nagyon kíméletesen szabad bánni velük. Reménység szerint nemsokára megindul az anyakönyvek központi digitalizálása, amely majd segíti a kutatókat, és védi az eredeti anyakönyvállományt. A fogyatkozó gyülekezetekben okozza a legnagyobb gondot az egyházi iratanyag védelme. Ha nem lakik helyben lelkész, vagy nem biztosítható az őrzés-tárolás, az iratok, főleg a pótolhatatlan anyakönyvek biztos tárolásáról kellene gondoskodni. Anyagyülekezet, egyházmegyei gyűjtőlevéltár, kiemelt gyülekezeti levéltár vehetné át az iratokat. Az Evangélikus Országos Levéltárba is jutott iratmentés során gyülekezeti anyag, például a kitelepített németek tolnai gyülekezeteiből vagy a fogyatkozó Borsod-Hevesi Egyházmegyéből. ■ Czenthe Miklós
