Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-10 / 45. szám
Evangélikus Élet » •> * » *><>•» ÉLŐ VÍZ 2013. november 10. *• 11 • ^ ' t ‘ r *• ' ______* r Lapunk múlt heti számában ugyan beszámoltunk már arról, hogy Nyíregyházán bemutatták a néhai Túróczy Zoltán püspök igehirdetéseiből összeállított legújabb kötetet, ám az ismertetésére ünnepi számunk hasábjain már nem futotta... Az alábbiakban az előszóval ajánljuk olvasóinkfigyelmébe a Luther Kiadó közreműködésével napvilágot látott prédikációskönyvet. Időszerű szeretet Isten iránti hálával és nagy örömmel tesszük le egyházunk asztalára Túróczy Zoltán püspök (1893-1971) igehirdetéseinek legújabb kötetét. A 2007-ben létrehozott Túróczy-hagyaték Alapítvány alapító okiratban is rögzített célkitűzése, hogy egykori püspökünk „igehirdető szolgálatát elérhetővé [tegye] az egyház mai nemzedéke számára, hogy ily módon hozzájáruljon az egyház megújulásához”. Túróczy Zoltán nemcsak azáltal különleges személy egyháztörténetünkben, hogy háromszor választották püspökké, és a pártállami hatalom háromszor állította félre, hanem azáltal is, hogy mint igehirdetőnek, evangelizátornak páratlanul hatásos és hatékony volt szolgálata. Hogy az igehirdető, a „szónok” hatásosan végzi munkáját, ez minden hallgatója számára felismerhető. Szónoki adottság, nyelvi leleményesség, ha kell, az ablakokat, de az emberi érzelmeket is megrázó hang olyan eszközök, amelyek nem hiányoztak Túróczy Zoltán „fegyvertárából” sem. Ha ezek az adottságok hasznosnak tűnnek is a szónok számára, nem ezek teszik igazi igehirdetővé az Isten emberét. Nem ettől lesz hatékony a szolgálata. Az kegyelmi ajándék. Nem a szuggesztív egyéniség tömegeket rabul ejtő hatása, hanem egyedül a Szentlélek Úristen munkája, hogy a kétélű kard (Zsid 4,12-13) hogyan munkálkodik az igehallgatók életében. Isten embereket kereső szeretete sokakat ért el és hódított meg Túróczy Zoltán prédikációival. Kötetünk címével kétszeresen is tanúságot szeretnénk tenni. Egyrészt - megszólított igehallgatóként - arról, hogy Túróczy Zoltán prédikációi ma is korszerűek, időszerűek. Lehet, hogy egy-két szó, kifejezés hatvan év távolából szokatlannak, régiesnek tűnik — de az üzenet, a hír, amellyel szívünkön kopogtat! Mutatis mutandis ezekre az igehirdetésekre is áll, amit a Szentírásról mond az advent 1. vasárnapi prédikációban: „A Biblia azonban nemcsak megmarad, hanem él is. Nincs dohos régiségszaga. Mindig modern. Minden időben Isten mai beszéde a ma élő emberhez.” Másrészt e kötet prédikációi - de legyenek bárkiéi is az egyház gazdag kincsestárából, akár Aranyszájú Szent Jánosé vagy Lutheré - azért maradnak, maradhatnak korszerűek, időszerűek, mert a témájuk időszerű: Isten örök szeretete, amely megjelent a mi Urunkban, Jézus Krisztusban. Ez az örök érvényű, mindig időszerű, minden korok embere számára létfontosságú üzenet! Ennek kell hirdettetnie! Az apostoli és az evangéliumi igehirdetésnek ezért a középpontja a keresztről szóló beszéd (xKor 1,17- 18). Ezt az örökké időszerű üzenetet jeleníti meg a címlapra került kép is, amely Kis-Tóth Ferenc festőművész alkotásáról készült. Hálásan köszönjük az alkotónak, hogy nagyvonalúan engedélyezte e kép felhasználását. Egyúttal a köszönet szavával kell fordulnunk Terei Gáborné felé is, aki a szövegek digitalizálását végezte. Amikor e könyv anyagát terveztük, szinte magától adódott a gondolat, hogy az 1989-ben megjelent Posztillás könyv „folytatását” kellene kiadni. Abban ugyanis az 1952/53-as egyházi évre előírt igerend alapján a magyar perikóparend evangéliumi sorozatáról írt igehirdetések jelentek meg. A következő, 1953/54-es évben pedig az epistolai (levélbeli) igék kerültek sorra. Először úgy tűnt, hogy a győri gyülekezet levéltárában őrzött anyagban ez is megvan. Később azonban kiderült, hogy néhány ponton hiányos a sorozat, ezért ezeket pótoltuk. Bár ezáltal a sorozat egysége ezeken a helyeken csorbát szenvedett, mégis jobbnak láttuk ezt a megoldást, amelyről a függelékben található táblázat és az előtte olvasható bevezetés ad tájékoztatást. Tekintettel arra, hogy az igehirdetések szövegében idézett igék az 1937-es kiadású, revideált Károli-fordításból valók, amelyet bizonyíthatóan Túróczy Zoltán is használt, az alapigéket is ebből a kiadásból vettük át. Igaz ugyan, hogy ezzel vállalnunk kellett a némelyek számára talán nehézségeket is jelentő régiesebb nyelv használatát, de csak így volt biztosítható, hogy az egyes igehirdetések előtt közölt textusok és az adott prédikációban olvasható idézetek szerves kapcsolata világosan felismerhető legyen az olvasók számára. Külön kérdés, hogy a kötetünkben közölt igehirdetések közül melyek hangzottak el, és melyek azok, amelyeket a félreállított és a szolgálati lehetőségben is korlátozott püspök „az íróasztal fiókjának írt”. Ahol a kézirat egyértelmű utalást tesz az elhangzásra, a függelékben található táblázatban közöljük. Azt azonban nagy bizonyossággal tudhatjuk, hogy a „születésük” «vében, az 1953/54-es egyházi esztendő folyamán az igehirdetések túlnyomó többsége nem jutott el élőszóban az igére vágyódó lelkekhez. Az a reménységünk, hogy a Lélek a holt betűket is megeleveníti, és az olvasott prédikációk is élő igévé, viva vox evangeliivé lesznek a mai olvasók számára is - ahol és amikor Istennek tetszik. S ha ez megtörténik, akkor részesei leszünk az igehirdetés csodájának, amely által Ura akarata szerint él az egyház nemzedékről nemzedékre. Ennél többet nem várhatunk, ennél kevesebbet nem remélünk, amikor Túróczy Zoltán születésének 120. évfordulóján útjára bocsátjuk ezt a könyvet. Győr-Budapest, 2013 októberében ■ Ittzés János nyugalmazott püspök, a Túróczy-hagyaték Alapítvány kuratóriumának elnöke Túróczy Zoltán: Időszerű szeretet. Luther Kiadó, 2013.368 oldal, 145 x 200 mm, keménytáblás. Ára (5% áfával): 1900 forint. Életmentő, hegyi mentő Szombat reggelfelöltöztem, elköszöntem az előszobában a gyerekektől. Ábelfiam megkérdezte: „Hová mégy, édesanya?” Vidáman feleltem: „Életmentő-, hegyimentő-tanfolyamra!” Nem akartam megmondani a gyerekeknek ezt a nagy elhatározásomat, mert tudják, hogy a legkevesebb vér láttán elájulok, és ha velük valami baj történt, eddig csak apának kiabáltam segítségért. Megölelgettem őket, és megígértem, hogy mindent elmesélek majd, ha hazaértem, és igazából őértük is megyek, hogy ezen a téren változni tudjak: hozzáállásban és lélekjelenlétben. Meg tudom csinálni!!! Az első találkozás után kiderült, hogy nem biztos... Harmincórás a tanfolyam. Már az első órán újraélesztettünk egy műanyag embert, és megtanultuk a dpfibrillátor használatát. A mentősparancsnok megkérdezte, hogy miért vagyok itt tulajdonképpen. Elmagyaráztam neki: van, aki az egyről indul; van, aki a kettőről; van, aki a nulláról -de én a mínuszokból, és a fejlődésem majd onnan lesz értelmezhető és látványos. Lehet, hogy csak a nulláig jutok, de addig is előrelépkedek! Mi jöhet még? A második órában elméleti rész következett. Miértfontos az életmentés?Az oktató szerint azért, mert az élet után nincs semmi. A tudomány bizonyította, hogy nincs túlvilág és az élet a legfőbb érték, amelyet menteni kell mindenáron. A tanfolyam első részét nem tudtam megcsinálni, a másodikkal meg nem értettem egyet. Imádkoztam a „belső szobámban”: „Ne haragudj, Uram, ha rosszkor vagyok rossz helyen, tegyél rendet bennem és körülöttem’.’ Rend lett! Jöttek az izgalmas mentős történetek, anekdoták olyan szófordulatokkal, amelyek egy ateista szájából is istendicsérő szavakká lettek az én szívemben: „váratlanul”, „szerencsésen”, „hihetetlen”, „nem is értem”, „megmenekültünk”, „pont odaértünk”... Fülig ért a szám az örömtől, és definiáltam: ez a kegyelem! Törékeny életünk egyetlen túlélési lehetősége és menedéke. Hazaértem. Rohant a négy fiókám elém: mit tanultam?Megmutattam. Lefektettem őket a földre. Segítségkérés. Légzésfigyelés. Homlokpuszi. Pumpálás. Csikizés. Hálaadás, hogy ölelhetem őket! Pumpálás. Csikizés. Orrbefújás. Na, neeeeeee! ■ Papp Andrea SEMPER REFORMANDA „Ha egyik ember a másikért semmit sem tesz, hanem a felebarátját cserbenhagyja, és előle elmenekül, az Isten előtt gyilkos, amint azt János első levele mondja: »Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos...« (íjn 3,15) Másfelől: »Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?« (íjn 3,17) Mert ez is egy a bűnök közül, amit az Isten Sodornának felrótt. Amint azt Ezékiel próféta által mondja: »Az volta bűne a húgodnak, Sodornának, hogy bárfenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta.« (Ez 16,49) Jézus is az utolsó napokban gyilkosnak ítéli őket, amikor majd ezt mondja: »...jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.« (Mt 25,43) Ha így fognak megítéltetni azok, akik a szegényekhez és a betegekhez nem mentek oda, és nem kínálták föl nekik a segítségüket, mi lesz akkor azokkal, akik elszaladtak, és cserbenhagyták őket, mint a kutyák vagy a disznók? Mi lesz akkor azokkal, akik a szegényektől nemcsak hogy elveszik, amijük van, hanem mindenféle csapással is sújtják őket, mint mostanság a zsarnokok azokkal a szegényekkel teszik, akik az evangéliumot befogadták? Ne is foglalkozzatok ezzel, megkapják büntetésüket.” M Luther Márton: Elmenekülhetünk-e a halál elől? (Kovács Áron fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2l<or 6,2) Szentháromság ünnepe után, az utolsó előttit megelőző héten az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetik az Úr - ítélet előtt, kegyelem alatt élő - népét: oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé annak tudatában, hogy üdvösségünk is az ő ingyen kegyelmi ajándéka. „Mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye jutalmát aszerint, amit a testben cselekedett: vagy jót, vagy rosszat.” (2Kor 5,10; LK) Az Úristen a Fiát élők s holtak bírájává tette, és az ítéletet is átadta neki (lásd Jn 5.22). aki előre kijelentette: „Bizony, bizony, mondom tinéktek: mind, aki megtartja az én beszédemet, az halált nem lát örökké.” (GyLK 702; lásd Jn 5,24.29) Isten gyermekei annak tudatában, hogy „mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé”, Pállal és a ma ötszázharminc éve született reformátorral vallják: „... akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék’.’ (Róm 14,10.8- 9) Dr. Luther Márton írja: „Igen, az Úréi vagyunk! Ha Krisztusban hiszünk, benne és általa magunk is urai leszünk ördögnek, bűnnek, halálnak, mert ő átokká lett értünk!” Benne: „...azIsten országa közöttetek van!”Krisztus visszajövetele mindenki számára nyilvánvalóvá lesz: „Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján’.’ (Lk 17,21.24) Márton napján azért adunk hálát Istennek, mert felhasználta magvetőjéül Krisztus tanújaként. „Nektek megadatott az Isten országának titka... Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Mk 4,11.9) Példázatában Jézus Isten igéjének sorsáról tanít. Akik befogadták és megcselekedték: termik a hit gyümölcseit. Isten teszi késszé a benne hívőket: lássák meg, hallják meg, értsék meg, Jézusban közel jött az ő országa (lásd Mk 1,15). Urunk előre tudatta: „Előbb... minden nép között hirdetni kell az evangéliumot’.’ Ezután a nagy megpróbáltatás ideje jön el: „...mert azokban a napokban olyan nyomorúságlesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta... nem volt, és nem is lesz... de aki mindvégig kitart, az üdvözül’.’ (Mk 13,10.19.13) Ám addig hangzik a buzdítás: „A testvéri szeretet legyen maradandó. (...) Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek... Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz’.’ (Zsid 13,1.7-8) János óv szeretettel, mert az utolsó időkben sok hazug antikrisztus támad, „aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus. .. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem’.’ (íjn 2,22-23) Jézus örök életet ígér mindazoknak, akik megmaradnak őbenne. S a Gecsemáné-kertben mindenkori tanítványaitól kéri: „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek...” (Mt 26,41) Az ő, az Emberfia eljövetelének idejét csak az Atya tudja, ezért mondja háromszor is Jézus:,Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (Mk 13,33) „Bizony betelik az idő, / És Isten Fia eljő, / A világbíró, a dicső, / Az ítélő s megmentő.” (EÉ 502,1) Várod?! ■ Garai András
