Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-27 / 43. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2013. október 27. » 15 ► Az Evangélikus Élet hasábjain több ízben beszámoltunk már őshonos gyümölcsfajok parókia- és templomkertekbe való telepítéséről. A Gyümölcsfák a papkertbe program célja, hogy az eltűnő, a Kárpát-medencében régóta termesztett fajták, tájfajták fennmaradjanak, újrahonosodjanak, illetve új változatok jöjjenek létre. Mivel többen is érdeklődnek a kezdeményezés iránt, úgy gondoltuk, hasznos lenne kicsit részletesebben is szólni róla. Szakos Csaba bakonytamási evangélikus lelkésszel beszélgettünk.- Hogyan jött az ötlet, hogy a gyülekezet bekapcsolódjon az őshonos gyümölcsfák megőrzésének programjába?- Emlékszem, 2011 őszén a Veszprémi és a Soproni Egyházmegye közös lelkészgyűlésén hallottam először a táji adottságokhoz alkalmazkodó, a Kárpát-medencében régóta termesztett gyümölcsfajták megőrzésében való együttműködésről. Első hallásra felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség, és eldöntöttem, hogy bekapcsolódunk a programba. Gyorsan cselekedtem, hazaérve el is készítettem a pályázatunkat, és elküldtem. Tavaly tudtam meg egy képzésen - ahol a sok elméleti tudnivalón kívül megismerkedtünk az oltás rejtelmeivel is -, hogy elsők között érkezett be a pályázatunk.- Van-e valamilyen személyes emléke, amely esetleg segítette elhatározásában?- Édesapám jó példája segített. Ő mindig gondoskodott - és gondoskodik is a mai napig - arról, hogy szeretteit az év minden szakában megörvendeztesse különféle gyümöl-Egy parókiakert jó gyümölcsei Beszélgetés Szakos Csaba lelkésszel csőkkel. Miután megnősültem, én magam is ültettem fákat minden évben mások - elsősorban gyermekeim - örömére gondolva. Egy idős ember mondta nekünk egy alkalommal: „Tisztelendő úr, miért veteményeznek, hisz nincsenek maguk ráutalva!” Nagyon elszomorodtam, amikor azt tapasztaltam, hogy egy földművelő ember értelmetlennek látja a paraszti munkát. Valami olyasmit válaszoltam neki: azért csináljuk, hogy a gyermekeink lássák, a zöldség nem a bevásárlóközpont polcán terem, és hogy vegyszermentes, ízletes ételeket együnk.- Melyek a jelentkezés lépései, illetve feltételei, és mi a teendő a fákkal?- Jelentkezési lapot kell kitölteni a legfontosabb adatokkal: a telepítendő kert méreteit és talajszerkezetét kell feltüntetni, továbbá fel kellett kutatni, milyen régi gyümölcsfák találhatók az adott településen, és meg kell jelölni, milyen fajtákat szeretnénk kapni. Idősebb emberektől érdeklődtem Bakonytamásiban a régi gyümölcsfajtákról, tőlük tudtam meg, hogy régen volt egy gyümölcsöskert, ahonnan lehetett oltóvesszőt kérni szaporításra. A programban részt vevőknek a helyet kell biztosítaniuk a fák elhelyezéséhez, gondoskodniuk kell róluk, és lehetőséget kell teremteniük a bemutatókert megtekintésére. Egyházak és önkormányzatok jelentkezhetnek, de településenként csak egy kert létesülhet.- Az Önök esetében mennyi idő telt el a jelentkezéstől a facsemeték elültetéséig?- Az első kertünk létrejöttéig - vagyis idén tavaszig - másfél év. Bakonytamási pályázott, de a lelkészi körzethez tartozó Bakonyszentlászló is bekapcsolódhatott a programba. Ott elfogadták, hogy a meglévő csemetékből kapjanak. Mi itt helyben szeretnénk azokat a fajokat és fajtákat telepíteni, amelyek egykor is megtalálhatók voltak nálunk, mert úgy gondoljuk, ezek a már „kipróbált” fajták ellenállók, és jól bírják majd az itteni környezetet. Pár napon belül egy képzésen - ahol a metszésről lesz szó - sor kerül a Bakonytamásiba szánt csemeték átvételére, sőt most ősszel Sikátorban is tervezünk telepíteni.- Hány csemetét és milyen fajokat, fajtákat telepítettek Bakonyszentlászlón?- Kihasználva a hely adta lehetőséget a lelkészlakás kertjébe tizenöt csemetét ültettünk: almából Kenézi piros, London pepin, Sándor cár és Török Bálint fajtákat, körtéből Hardenpont téli vajkörte és Vilmos csemetét, valamint szilvából Besztercei és Debreceni muskotályt.- Kik segítenek áfák gondozásában?- Az elültetésüket a gyülekezet felügyelője és gondnoka oldotta meg, családjával, akik maguk is az őshonos fajták elkötelezettjei. Gondozásukat szintén ők vállalták, azóta pedig a parókiára beköltözött család is besegít. Ebben a gyönyörű környezetben tartottuk meg a konfirmandustalálkozót, a szalonnasütéssel egybekötött hittanos gyereknapot és a családi napot, amikor bográcsoztunk.- Milyen terveik vannak a gyümölcsöskerttel, hogyan válhat a gyülekezeti élet részévé?- Szeretnénk a hittanos gyermekeinknek is átadni a természet, a gyümölcsök szeretetét. Szeretnénk megtanítani őket néhány alapvető ismeretre, az oltásra, a metszésre, hogy ők maguk szeressék meg és fedezzék fel a falusi életet szépségeit, és ne kívánkozzanak elköltözni innen. A kertben sok közösségi alkalmat is lehet szervezni, ahol jó lehetőség adódik megélni az összetartozást. Ha pedig termőre fordulnak a fák, a gyümölcsök sem fognak rajtuk maradni: a hittanosokkal látogatjuk majd a kertet, és gondunk lesz rá, hogy minden hasznosuljon. A munka összehozza az embereket. Az asszonyok majd eltehetnek a gyümölcsökből, a férfiaknak pedig lehetőségük lesz „gyümölcslét” készíteni belőlük.- Vannak-e a gyülekezetben egyéb kezdeményezések a teremtett világ ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu megóvásának, a fenntartható életmódnak a gyakorlati megélésére?- A program jóvoltából sok emberrel találkoztam, beszélgettem a gyülekezeteinkből. Azt tapasztalom: ha érdeklődéssel fordulunk feléjük, sokat tanulhatunk tőlük. Ha meghallgatjuk őket, ők is nyitottabbak lesznek. Hittanos gyermekeimnek egy alkalommal különleges házi feladatot adtam: kértem, hogy kérdezzék meg a szüleiket és nagyszüleiket, milyen régi gyümölcsfajtákra emlékeznek. A beszélgetésen túl ezzel azt is megtudtam, hogy kik rendelkeznek ismeretekkel ebben a témában. Minden aratási hálaadó ünnepi istentisztelet előtt meg szoktam kérni a hittanosokat, hogy segítsenek az oltár díszítésében, hozzanak magukkal gyümölcsöket, terményeket, aztán pedig ezeket közösen fogyasztjuk el. Múlt vasárnap két almát vittem fel a szószékre: egy jót és egy rosszat, ezzel illusztráltam a mondanivalót. „Ha jó afa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát” (Mt 12,33) A növények „jól tudják” hogy mi a teremtésben adott rend, és hogy mit kell teremni. Az ember azonban képes kiesni teremtés rendjéből, pedig mindenki tudja, hogy a természetnek megvan a maga rendje, és Isten ebbe kíván bevonni bennünket, hogy éljünk vele: harmóniában egymással és környezetünkkel. ■ JCsCs A KOCKÁZATOKRÓL ES MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT! „Még sok boldog pillanatot együtt!” István (64) három kisgyermek boldog nagypapája. Sok időt tölt az unokákkal, és nemcsak rájuk vigyáz, de az egészségükre is. Mindkét gyerekünk viszonylag későn állapodott meg, már túl a harmincon. •Nagy volt hát az öröm, amikor hét éve megszülettek az ikrek, Panna és Fanni, öt éve pedig megérkezett Dani is. Mivel már nyugdíjasok vagyunk, első perctől számíthattak ránk. Vannak „nagypapis napok”: kedden és csütörtökön én megyek a gyerekekért a suliba és az óvodába, utána meg irány a játszótér! Ott kicsit nehéz dolgom van: ahányan vannak, annyifelé szaladnak... De milyen jó látni, ahogy élvezik a hintázást, a mászókázást, Daninak a csúszda a kedvence. Szeretem együtt látni hármójukat. Nagyon rosszul élem meg, ha valamelyikük lebetegszik, mint tavaly, amikor a kicsi két hétig nem mehetett az oviba sem. Az ő korosztályában ez elég gyakori, ezért náluk különösen fontos a betegségmegelőzés. E téren én a Béres Csepp Extrában hiszek. Nálunk már a régi formula is rendszeres használatban volt, s most az Extra, magasabb antioxidáns tartalmának köszönhetően, még nagyobb védelmet nyújt. Olvastam, hogy a szervezet működése során, többek között a káros környezeti hatások miatt is, szabadgyökök keletkeznek, amik rombolják a sejteket, és gyengítik az immunrendszert. Ezeket kötik le, semlegesítik az antioxidánsok. Fontos tehát, hogy elegendő legyen belőlük a szervezetünkben. Sokáig azt hittünk, hogy helyes táplálkozással mindent megadhatunk a szervezetünknek, ami csak kell. Azonban ma már más a helyzet. Eledeleink messze nem tartalmaznak annyi tápanyagot, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Hiányoznak a létfontosságú anyagok, vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok, és „szaporodnak” a szabadgyökök. Hiányzik valami? Több antioxidáns kell? A helyes út, hogy megtaláld a legjobb forrást. Nekünk ez a Béres Csepp Extra, ami a korábbi Béres Csepphez képest még hatékonyabban erősíti az immunrendszert: nekünk tökéletesen bevált! Idén nem betegedett meg egyik gyerek sem, eltekintve egy néhány napos gyors náthától. Viszont a Cseppekkel a betegséget is gyorsabban, könnyebben át lehet vészelni. Ez nemcsak a gyerekeknek fontos, hanem nekünk is. Ezért nem kérdés, az őszi „betegségszezon” kezdete előtt mi is elkezdjük a „cseppes kúrát”, hiszen szeretnénk sokat együtt csúszdázni, és ott lenni az unokáink minden fontos pillanatánál. A Beres Csepp' Extra1* vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. www.beres.hu MEGERŐSÍTETT IMMUNVÉDELEM O BÉRES BERES i CSEPP l FXTBÄ Verses-prózai utóhang Bármennyire fájlaltam is, családi kötelezettségek miatt csak az áhítat, néhány jóízű magánbeszélgetés s előadásom megtartása erejéig tudtam részt venni a mátraházai református konferencia-központban tartott, idei Prúsz-tanácskozáson. Jó másfél esztendeje felvett tagként ősz fejjel is újoncnak számítok ugyan a Protestáns Újságírók Szövetségének berkeiben, gyakorló egyházi publicistaként, olykor rádiós-tévés megszólalóként azonban legalább negyedszázada szolgálok. Isten kegyelméből a tagok soraiban sok régi barátom van, nem csupán a Magyarországi Református Egyház köreiből, de evangélikus és baptista testvéregyházainkból is. Ahogyan az imént jeleztem, részvételem csak részlegesnek-töredékesnek volt mondható, a kerekasztal-beszélgetések elmulasztását különösen fájlaltam. Szerény kis bocsánatkérésül adom itt közre éppen a Reformátusok Lapja főmunkatársaként a nyolcvanas évek legvégén írott mátrai versemet. Ebben az időszakban, gyermekeink tizenéves korában minden nyáron - nyaralónk nem lévén, katlanforró lakótelepi lakásunk igen - két hetet töltöttünk a mostani konferencia színhelyének elődjében, az akkor még közös zuhanyzós, házi barack- és eperlekváros, az „O, terjeszd ki...” kezdetű skandináv esti éneket a ház indulójaként minden odalátogatónak megtanító, szűkössége ellenére is szívünkhöz nőtt lelkészüdülőben. így tehát ezekben az években elég sok „mátrai kép” került ki a toliam alól. Közülük az egyik, az alábbiakban olvasható, felfogható ma is érvényes ars poeticámnak, de ugyanakkor az egyházi hátterű újságírás lényegétől sem áll távol. Hiszen amikor felekezeti „néplapba” írunk, akkor sem vagyunk mások, többek egyszerű „szöveg-ványolóknál”. Éppúgy, mint a költők, töredékes szavakból igyekszünk meleget és menedéket adó „szó-textíliákat” alkotni, fog- és lélekvacogtató időkben is. Vállaltan régimódi krédó ez, fényévnyi távolságban a sztárújságírók. (tisztelet az emberszeretetről meg nem feledkező kivételeknek!) gyakran riportalanyaikon és egymáson átgázoló világától. Szentek természetesen mi sem vagyunk, percemberkék a mi sorainkban is fel-felbukkannak, de - hála Istennek - sokan élünk és dolgozunk Arany János halhatatlan Sír-versének szellemében, hatalmasságokra nem kacsingatva, őket elvtelenül nem szolgálva, hiúságra, múlandó elismerésekre nem tekintve, hanem mindyégig az Egyetlen Szerkesztőre figyelve: „Én-Uram, légy én szerkesztőm, / Új folyamban újrakezdőm.” Arany János után versben megszólalni nem igazán illendő; mégis megkísérlem, remélve, hogy szeretve tisztelt Pályatársaim között lesznek olyanok, akiket mégiscsak megszólítanak ifjúkori Mátra-járásaink közben írott, közös hivatásunkra is vonatkoztatható sorocskáim. SZERETETTEL AJÁNLOM A PRÚSZ TAGJAINAK A mátrai kallós malomnál Költő? E szó még mindig nem tetszik nekem: legyek, mi a kezdet óta voltam -patakparti malmában megbúvó, türelmes vers-ványoló. Küszködjék a kerék, gyötressék az anyag - és olykor bólints, kérlek, Istenem: „Igen. Erre, s ezért alkottalak.” ■ Petrőczi Éva
