Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-10-20 / 42. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. október 20. *■ 7 Jetzt - dann aber Budavár és St. Sebald harminc éve testvér gyülekezetek A szeretet himnuszának két ki­fejezését írtuk németül arra a tü­körre, amelyet a Budavári Evan­gélikus Egyházközség nevében a nürnbergi St. Sebald gyülekezet delegációjának ajándékoztunk testvérkapcsolatunk harminca­dik évfordulója alkalmából. „Jetzt - dann aber” - most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. A keresz­tyén közösségek ebben a kettős­ségben élnek, még akkor is, ha a múltra emlékeznek, a jelennek örülnek, és a jövőt tervezgetik. Harminc év - 1983-ban magyar egy­házi delegáció járt Nürnbergben, s dr. Nagy Gyula püspök a gyönyörű, gó­tikus St. Sebald-templomban prédi­kált. Ebből fejlődött ki aztán a testvér­gyülekezeti kapcsolat, majd - értelem­szerűen - a rendszerváltást követően elevenedett meg. Sokféle találkozás, kirándulás, közös tábor jellemezte az együttműködést. Olykor nagyon eleven volt a kapcsolat, máskor kicsit alábbhagyott a lendület. A két gyülekezet által az ezredfor­dulón kötött szerződés hatalmas elő­relépésnek számított. Ebben hangsú­lyossá vált az, hogy mi, budaváriak nem gyámot, anyagi támogatót kere­sünk a gazdagabb német gyülekezet partnerségében, hanem kölcsönö­sen segítjük egymást, és elsősorban a lelki kapcsolatra tesszük a hangsúlyt. Mi tanultunk a nürnbergiektől - s az onnan hozott húsvét hajnali feltáma­dásliturgia ma már országosan ismert. Ők tanultak tőlünk, mert az itt folyó ifjúsági munka az ottaniak számára is jelentett inspirációt. Több szemé-Az ajándék tükörben épp a testvérgyülekezet lelkésze látható. lyes barátság, sőt még házasság is ala­kult a jól működő testvér-gyülekezeti kapcsolatból. Most októberben azonban a har­minc évért adtunk hálát a budavári egyházközségben. Német részről olyan testvérek is érkeztek, akik évekkel ezelőtt voltak aktívak a kap­csolat építésében, de ma már nem Nürnbergben élnek. De olyanok is, akik a jövőt tudják majd képviselni. A színes, gyülekezeti találkozáso­kat magába foglaló program részle­tes ismertetésétől most eltekintek, csak néhány epizódot elevenítek fel. Szombaton egy mini-orgonakon­­cert után a résztvevők megtekinthet­ték azt a fotókiállítást, amelyet az el­múlt évek találkozóinak fényképeiből készített Sólyom Anikó másodfelügye­lő,, aki elkötelezett ápolója a testvér­gyülekezeti kapcsolatnak. Arcok és emlékek elevenednek fel a képeken, de nem azért, hogy emberekre emlé­kezzünk vagy figyeljünk, hanem azért, hogy embereken keresztül az Istennek adjunk hálát a találkozásokért, az él­ményekért, a lelki épülésért. Október első vasárnapja gyülekeze­tünkben hagyományosan a betakarí­tási hálaadó nap, amikor azon túl, hogy az oltártérben csodálatos hálaadó asztal készül, a kerek házassági évfor­dulójukat ünneplő testvéreket is áldás­ban részesítjük. Az ünneplő párok az oltárhoz járultak személyes áldásra; köztük volt a vasárnap igehirdetője és a német delegáció vezetője, Gerhard Schorr lelkész is, aki feleségével, Hei­­demarie-val ebben az évben ünnepel­te negyvenedik házassági évfordulóját. Megható volt, hogy a testvérgyüleke­zet lelkipásztora és felesége a mi temp­lomunkban kér megerősítő áldást. Az igehirdető is a hálaadás fontos­ságáról beszélt, arról, hogy a hála­adáshoz különleges szem, jézusi lá­tás szükséges. így adtunk tehát hálát a harminc év ajándékaiért és azért, hogy ez a testvérkapcsolat él, és egy­más hite által mindig erősödhetünk. ■ Bence Imre budavári lelkész Tudományt éltető tradíció ► Emlékkonferenciát rendeztek Szalay Sándor magfizikus (1909-1987) tisz­teletére október 11-én a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimná­ziumban. A tudománytörténet kiemelkedő alakja, akadémikus, a hazai magfizikai kutatás megteremtője, a Magyar Tudományos Akadémia deb­receni Atommagkutató Intézetének (Atomki) alapítója egykor maga is kossuthos diák volt, az intézmény pedig híven ápolja emlékét; páros évek­ben fizikaversenyt, páratlan években pedig konferenciát rendeznek tisz­teletére. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumnak ez a régi hagyománya különösen felértékelődik akkor, amikor általánossá lett az a felismerés, hogy a diákok elfordulnak a természettudományoktól, a tanárutánpótlásban egyre riasztóbb tendenciák mutatkoznak. „Meggyőződésem, hogy a tudomány szakmákra, szakterületekre való felosz­tása az osztályozó emberi elme ugyan szükségszerű, de mesterséges terméke. A természet nem ismeri az ilyen sza­kosítást” - vallotta Szalay Sándor, s ezt a meggyőződését osztotta meg a ren­dezvényen nagyszámú hallgatóságával egykori kollégája, dr. Kovách Ádám is. Az Atomki nyugalmazott főmunkatár­sa - ugyancsak kossuthos öregdiák - , aki a Kárpát-medence kőzeteinek korviszonyait tárta fel, a rendezvény fő­védnökeként így fogalmazott: „Általam is fontosnak tekintett érték, hogy az is­kola őrzi azoknak a volt tanítványok­nak az emlékét, akik olyat tettek, ami lényeges, tartós, előremutató válto­zásokat eredményezett. Szalay Sándor itt, ebben az iskolában kapta az indít­tatást. Az édesapja ugyanis fizikatanár volt, ő bejárt a szertárba, segített elké­szíteni azokat a fantasztikus szemlél­tető- és kísérleti eszközöket, amelyek semmivel sem maradtak el a pro­fesszionális taneszközgyártók terméke­itől. De Szalay azt is vallotta, hogy min­den költséges műszernél többet ér a ku­tatói invenció, egy jó ötlet!” Kovách Ádám Miért jó kutatónak lenni? című előadásában számos ér­vet sorakoztatott fel a természettu­domány művelése mellett, amely ki­elégülést nyújtó alkotómunka. A kisgyermeket a „miért?” kérdés izgat­ja. Hogy a felnőtt is megőrizze ezt a kíváncsiságot, abban az oktatásnak is jelentős szerep jut. Az emlékkonferencia programja tanulókísérletek bemutatásával kez­dődött, amiből egyebek mellett az is kitűnhetett, hogy a fizika, kémia, biológia tantárgy oktatása itt a min­dennapokban is megfelelő figyel­met kap. Majd az iskola két végzős di­ákja - Ibolya Alexandra és Esztergo­mi Ádám - ismertette előadásában Szalay Sándor életét és munkásságát. A gimnáziüm falán elhelyezett em­léktábla megkoszorúzása előtt és után további előadások hangzottak el: Zom­­bori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló nyugalmazott igazgatója Magyarok égen és földön címmel, dr. Szabó György fizikus Együttműködés a tudo­mányban, tudomány az együttműkö­désben témában tartott órát, végül Sto­­nawski Tamás, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem doktorjelöltje zárta a programot egy figyelemre méltó ajánlattal: Vidd haza a tudományt! ■ - VÉSI— Szentlélekkel töltekezni ► Előadás, gyermekprogram, kép­zőművészeti kiállítás, egyházze­nei hangverseny, hálaadó isten­­tisztelet, agapé és színielőadás. Színes program várta a látogató­kat, akik elfogadták a Buda­­pest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség meghívását az ok­tóber 11-13-ai hétvégén. A ven­déglátó közösség hálát adhatott nyolcvanöt éves templomáért. Már az első világháború idején fog­lalkoztatta a kelenföldi híveket a templomépítés gondolata, de ez a vi­haros időszak nem kedvezett az épít­kezésnek. Szüts Gábor lelkész veze­tésével a közösség mégis bízott az is­teni csoda megvalósulásában, és - bár a csoda váratott magára - 1926. szeptember végén letették az alapkö­vet, majd két év múlva, 1928. október 21-én Rajfay Sándor püspök felszen­telhette a Schulek János tervei alap­ján készült templomot. lenföldi ének- és zenekar, valamint a herttoniemi énekkar közös egyház­zenei hangversenyén /. L. Bach, H. Klemetti és F. Schubert művei szólal­tak meg Bence Gábor vezetésével, Ze­­lenák József igehirdetéssel szolgált. A vasárnap délelőtti istentisztelet nem csak a születésnap miatt bizo­nyult ünnepinek. Markku Rautia­­inen igehirdetése után egy mosolygós lánykának, Eszternek a keresztelőjé­re is sor került. A finn vendégkórus korálfeldolgozásokkal tette emlékeze­tessé az alkalmat. A nem mindenna­pi hosszúságú szertartás liturgiái szolgálatát Blázy Árpád, Zelenák Jó­zsef, BlázyÁrpádné és Gáncs Tamás igazgató lelkész végezte. Újbuda ön­­kormányzata részéről dr. Hoffmann Tamás polgármester is megjelent, aki - a testvérgyülekezetek képvise­lőivel együtt - köszöntötte a gyüleke­zetét. A finn Szózat és a magyar Himnusz eléneklésével záruló ese­mény után bőségesen terített aszta­lok várták a testi táplálékra éhezőket. A hétvége utolsó eseménye a gyü­A közös kórus karnagya Bence Gábor volt... Évek óta hagyomány, hogy egész hétvégét szentelnek a templom „szü­letésnapjának” megünneplésére. A kerek évfordulóra a testvérgyüleke­zetekből érkeztek látogatók: a hert­toniemi (Helsinki) gyülekezet ének­kara Kirsi Lemponen karnagy veze­tésével, Markku Rautiainen igazga­tó lelkész és felesége, valamint Sep­­siszentgyörgyről Zelenák József espe­res és családja. A hétvégét dr. Blázy Árpád lelkész indította el a különböző helyről ér­kezett testvérek közös beszélgetésé­vel, majd dr. Reuss András teológiai tanár Reformáció és kultúra cím­mel tartott nyitóelőadást. Másnap délelőtt a legkisebbeket a sikeres nyári hittantábor szervezőcsa­pata várta, és a népszerű tábori indu­ló mellett fényképnézegetés is segítet­te az emlékek felidézését. Kézműves­foglalkozáson minden gyermek kala­pot készíthetett, amely szakasztott olyan lett, mint a tábor „nagy alakjá­nak”, doktor Szösznek a fejfedője. Szombat délután Olescher Tamás képzőművész Parabolák, tekercské­pek és oltárok című kiállítását Zász­­kaliczky Zsuzsanna művészettörté­nész nyitotta meg. A kiállítás a követ­kező néhány hétben még megte­kinthető a tanácsteremben. Este a ke­lekezet színjátszó körének előadása volt. Az Ikszkör nevet viselő amatőr társulat A. P. Csehov Három nővér cí­mű drámáját adta elő Papp Dóra ren­dezésében. Érett, helyenként profinak is beillő játékuk, a dráma mély mon­danivalóját sok-sok humorral szí­nező előadásuk nagy sikert aratott a közönség körében. (November 16-án 19 órakor ugyanitt újra előadják a színdarabot, így aki tartalmas és egyben szórakoztató estére vágyik, ne hagyja ki ezt a lehetőséget!) Habár viharosan indult a kelenföl­di templom élete, az Úristen a tenger­nyi vész közepette mégis megsegítet­te a gyülekezetét. A szent hajlék — akárcsak a többi templom - a múlt­ban mindenkit befogadott, ám az el­múlt néhány hónap békétlenségei azt mutatják, talán még nagyobb szükség van itt Isten Szentleikének munkájá­ra, mint valaha. Azért, hogy végre igaz legyen: békességben megférhet itt bármilyen felekezetű keresztény, bár­milyen egészségi állapotú és bármilyen életkorú ember. Akkor nem hiába készül majd el a templomlift sem, és bátran mondhatják a kelenföldi test­vérek: „Öregek, ifjak, jöjjetek! /Mind, kik hordoztok terheket! / Mind, akik bé­két kívántok!” (EÉ 288,1) ■ Ecsedi Klára ...a herttoniemi énekkart Kirsi Lemponen vezényelte

Next

/
Oldalképek
Tartalom