Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-20 / 42. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. október 20. *■ 7 Jetzt - dann aber Budavár és St. Sebald harminc éve testvér gyülekezetek A szeretet himnuszának két kifejezését írtuk németül arra a tükörre, amelyet a Budavári Evangélikus Egyházközség nevében a nürnbergi St. Sebald gyülekezet delegációjának ajándékoztunk testvérkapcsolatunk harmincadik évfordulója alkalmából. „Jetzt - dann aber” - most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. A keresztyén közösségek ebben a kettősségben élnek, még akkor is, ha a múltra emlékeznek, a jelennek örülnek, és a jövőt tervezgetik. Harminc év - 1983-ban magyar egyházi delegáció járt Nürnbergben, s dr. Nagy Gyula püspök a gyönyörű, gótikus St. Sebald-templomban prédikált. Ebből fejlődött ki aztán a testvérgyülekezeti kapcsolat, majd - értelemszerűen - a rendszerváltást követően elevenedett meg. Sokféle találkozás, kirándulás, közös tábor jellemezte az együttműködést. Olykor nagyon eleven volt a kapcsolat, máskor kicsit alábbhagyott a lendület. A két gyülekezet által az ezredfordulón kötött szerződés hatalmas előrelépésnek számított. Ebben hangsúlyossá vált az, hogy mi, budaváriak nem gyámot, anyagi támogatót keresünk a gazdagabb német gyülekezet partnerségében, hanem kölcsönösen segítjük egymást, és elsősorban a lelki kapcsolatra tesszük a hangsúlyt. Mi tanultunk a nürnbergiektől - s az onnan hozott húsvét hajnali feltámadásliturgia ma már országosan ismert. Ők tanultak tőlünk, mert az itt folyó ifjúsági munka az ottaniak számára is jelentett inspirációt. Több szemé-Az ajándék tükörben épp a testvérgyülekezet lelkésze látható. lyes barátság, sőt még házasság is alakult a jól működő testvér-gyülekezeti kapcsolatból. Most októberben azonban a harminc évért adtunk hálát a budavári egyházközségben. Német részről olyan testvérek is érkeztek, akik évekkel ezelőtt voltak aktívak a kapcsolat építésében, de ma már nem Nürnbergben élnek. De olyanok is, akik a jövőt tudják majd képviselni. A színes, gyülekezeti találkozásokat magába foglaló program részletes ismertetésétől most eltekintek, csak néhány epizódot elevenítek fel. Szombaton egy mini-orgonakoncert után a résztvevők megtekinthették azt a fotókiállítást, amelyet az elmúlt évek találkozóinak fényképeiből készített Sólyom Anikó másodfelügyelő,, aki elkötelezett ápolója a testvérgyülekezeti kapcsolatnak. Arcok és emlékek elevenednek fel a képeken, de nem azért, hogy emberekre emlékezzünk vagy figyeljünk, hanem azért, hogy embereken keresztül az Istennek adjunk hálát a találkozásokért, az élményekért, a lelki épülésért. Október első vasárnapja gyülekezetünkben hagyományosan a betakarítási hálaadó nap, amikor azon túl, hogy az oltártérben csodálatos hálaadó asztal készül, a kerek házassági évfordulójukat ünneplő testvéreket is áldásban részesítjük. Az ünneplő párok az oltárhoz járultak személyes áldásra; köztük volt a vasárnap igehirdetője és a német delegáció vezetője, Gerhard Schorr lelkész is, aki feleségével, Heidemarie-val ebben az évben ünnepelte negyvenedik házassági évfordulóját. Megható volt, hogy a testvérgyülekezet lelkipásztora és felesége a mi templomunkban kér megerősítő áldást. Az igehirdető is a hálaadás fontosságáról beszélt, arról, hogy a hálaadáshoz különleges szem, jézusi látás szükséges. így adtunk tehát hálát a harminc év ajándékaiért és azért, hogy ez a testvérkapcsolat él, és egymás hite által mindig erősödhetünk. ■ Bence Imre budavári lelkész Tudományt éltető tradíció ► Emlékkonferenciát rendeztek Szalay Sándor magfizikus (1909-1987) tiszteletére október 11-én a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. A tudománytörténet kiemelkedő alakja, akadémikus, a hazai magfizikai kutatás megteremtője, a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetének (Atomki) alapítója egykor maga is kossuthos diák volt, az intézmény pedig híven ápolja emlékét; páros években fizikaversenyt, páratlan években pedig konferenciát rendeznek tiszteletére. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumnak ez a régi hagyománya különösen felértékelődik akkor, amikor általánossá lett az a felismerés, hogy a diákok elfordulnak a természettudományoktól, a tanárutánpótlásban egyre riasztóbb tendenciák mutatkoznak. „Meggyőződésem, hogy a tudomány szakmákra, szakterületekre való felosztása az osztályozó emberi elme ugyan szükségszerű, de mesterséges terméke. A természet nem ismeri az ilyen szakosítást” - vallotta Szalay Sándor, s ezt a meggyőződését osztotta meg a rendezvényen nagyszámú hallgatóságával egykori kollégája, dr. Kovách Ádám is. Az Atomki nyugalmazott főmunkatársa - ugyancsak kossuthos öregdiák - , aki a Kárpát-medence kőzeteinek korviszonyait tárta fel, a rendezvény fővédnökeként így fogalmazott: „Általam is fontosnak tekintett érték, hogy az iskola őrzi azoknak a volt tanítványoknak az emlékét, akik olyat tettek, ami lényeges, tartós, előremutató változásokat eredményezett. Szalay Sándor itt, ebben az iskolában kapta az indíttatást. Az édesapja ugyanis fizikatanár volt, ő bejárt a szertárba, segített elkészíteni azokat a fantasztikus szemléltető- és kísérleti eszközöket, amelyek semmivel sem maradtak el a professzionális taneszközgyártók termékeitől. De Szalay azt is vallotta, hogy minden költséges műszernél többet ér a kutatói invenció, egy jó ötlet!” Kovách Ádám Miért jó kutatónak lenni? című előadásában számos érvet sorakoztatott fel a természettudomány művelése mellett, amely kielégülést nyújtó alkotómunka. A kisgyermeket a „miért?” kérdés izgatja. Hogy a felnőtt is megőrizze ezt a kíváncsiságot, abban az oktatásnak is jelentős szerep jut. Az emlékkonferencia programja tanulókísérletek bemutatásával kezdődött, amiből egyebek mellett az is kitűnhetett, hogy a fizika, kémia, biológia tantárgy oktatása itt a mindennapokban is megfelelő figyelmet kap. Majd az iskola két végzős diákja - Ibolya Alexandra és Esztergomi Ádám - ismertette előadásában Szalay Sándor életét és munkásságát. A gimnáziüm falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzása előtt és után további előadások hangzottak el: Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló nyugalmazott igazgatója Magyarok égen és földön címmel, dr. Szabó György fizikus Együttműködés a tudományban, tudomány az együttműködésben témában tartott órát, végül Stonawski Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorjelöltje zárta a programot egy figyelemre méltó ajánlattal: Vidd haza a tudományt! ■ - VÉSI— Szentlélekkel töltekezni ► Előadás, gyermekprogram, képzőművészeti kiállítás, egyházzenei hangverseny, hálaadó istentisztelet, agapé és színielőadás. Színes program várta a látogatókat, akik elfogadták a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség meghívását az október 11-13-ai hétvégén. A vendéglátó közösség hálát adhatott nyolcvanöt éves templomáért. Már az első világháború idején foglalkoztatta a kelenföldi híveket a templomépítés gondolata, de ez a viharos időszak nem kedvezett az építkezésnek. Szüts Gábor lelkész vezetésével a közösség mégis bízott az isteni csoda megvalósulásában, és - bár a csoda váratott magára - 1926. szeptember végén letették az alapkövet, majd két év múlva, 1928. október 21-én Rajfay Sándor püspök felszentelhette a Schulek János tervei alapján készült templomot. lenföldi ének- és zenekar, valamint a herttoniemi énekkar közös egyházzenei hangversenyén /. L. Bach, H. Klemetti és F. Schubert művei szólaltak meg Bence Gábor vezetésével, Zelenák József igehirdetéssel szolgált. A vasárnap délelőtti istentisztelet nem csak a születésnap miatt bizonyult ünnepinek. Markku Rautiainen igehirdetése után egy mosolygós lánykának, Eszternek a keresztelőjére is sor került. A finn vendégkórus korálfeldolgozásokkal tette emlékezetessé az alkalmat. A nem mindennapi hosszúságú szertartás liturgiái szolgálatát Blázy Árpád, Zelenák József, BlázyÁrpádné és Gáncs Tamás igazgató lelkész végezte. Újbuda önkormányzata részéről dr. Hoffmann Tamás polgármester is megjelent, aki - a testvérgyülekezetek képviselőivel együtt - köszöntötte a gyülekezetét. A finn Szózat és a magyar Himnusz eléneklésével záruló esemény után bőségesen terített asztalok várták a testi táplálékra éhezőket. A hétvége utolsó eseménye a gyüA közös kórus karnagya Bence Gábor volt... Évek óta hagyomány, hogy egész hétvégét szentelnek a templom „születésnapjának” megünneplésére. A kerek évfordulóra a testvérgyülekezetekből érkeztek látogatók: a herttoniemi (Helsinki) gyülekezet énekkara Kirsi Lemponen karnagy vezetésével, Markku Rautiainen igazgató lelkész és felesége, valamint Sepsiszentgyörgyről Zelenák József esperes és családja. A hétvégét dr. Blázy Árpád lelkész indította el a különböző helyről érkezett testvérek közös beszélgetésével, majd dr. Reuss András teológiai tanár Reformáció és kultúra címmel tartott nyitóelőadást. Másnap délelőtt a legkisebbeket a sikeres nyári hittantábor szervezőcsapata várta, és a népszerű tábori induló mellett fényképnézegetés is segítette az emlékek felidézését. Kézművesfoglalkozáson minden gyermek kalapot készíthetett, amely szakasztott olyan lett, mint a tábor „nagy alakjának”, doktor Szösznek a fejfedője. Szombat délután Olescher Tamás képzőművész Parabolák, tekercsképek és oltárok című kiállítását Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész nyitotta meg. A kiállítás a következő néhány hétben még megtekinthető a tanácsteremben. Este a kelekezet színjátszó körének előadása volt. Az Ikszkör nevet viselő amatőr társulat A. P. Csehov Három nővér című drámáját adta elő Papp Dóra rendezésében. Érett, helyenként profinak is beillő játékuk, a dráma mély mondanivalóját sok-sok humorral színező előadásuk nagy sikert aratott a közönség körében. (November 16-án 19 órakor ugyanitt újra előadják a színdarabot, így aki tartalmas és egyben szórakoztató estére vágyik, ne hagyja ki ezt a lehetőséget!) Habár viharosan indult a kelenföldi templom élete, az Úristen a tengernyi vész közepette mégis megsegítette a gyülekezetét. A szent hajlék — akárcsak a többi templom - a múltban mindenkit befogadott, ám az elmúlt néhány hónap békétlenségei azt mutatják, talán még nagyobb szükség van itt Isten Szentleikének munkájára, mint valaha. Azért, hogy végre igaz legyen: békességben megférhet itt bármilyen felekezetű keresztény, bármilyen egészségi állapotú és bármilyen életkorú ember. Akkor nem hiába készül majd el a templomlift sem, és bátran mondhatják a kelenföldi testvérek: „Öregek, ifjak, jöjjetek! /Mind, kik hordoztok terheket! / Mind, akik békét kívántok!” (EÉ 288,1) ■ Ecsedi Klára ...a herttoniemi énekkart Kirsi Lemponen vezényelte
