Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-20 / 42. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 42. szám ■ 2013. október 20. ■ Szentháromság ünnepe után 21. vasárnap Ára: 275 Ft „A valódi megtérés csodáját csak akkor élhették át, amikor megtapasztalták, hogy Jézus nagypénteki bukásukban is elfogadja és tanítványainak tekinti őket.” Hiteles megtérés !► 2. oldal „Minél istentelenebbé válik a világ, annál elvetemültebbé, gonoszabbá lesz az ember. Isten nélkül egyre jobban erősödnek, egyre fejlettebbé, kegyetlenebbé válnak a bűn struktúrái.” Égtájoló 3. oldal „Érdekes, hogy az ember egy jó közösségben milyen könnyen felül tud kerekedni a másikkal való különbözőségeken, és mennyire az »egyre« fókuszál. Ehhez kell a közös ügy, amely a mi esetünkben: az Úristen dicsőségének szolgálata.” Interjú Kovács Viktor egyetemi lelkésszel 1^ 4. oldal Luther és Wesley !► 5. oldal Önként és dalolva W 6. oldal Jetzt - dann aber !► 7. oldal Szentlélekkel töltekezni W 7. oldal Bulival szolgáltak I*- 9. oldal Ósz a Bibliában ^ 11. oldal Kegyelmes nap Országos evangélizáció a Deák téren ► A kegyelem misztériumának nyomába eredtek a szolgálattevők október 12-én az országos evangélizációs napon, amelynek helyszíne - a hagyományoknak megfelelően - a főváros „lutheránus szigete” (Insula Lutherana) volt a Deák téren. Mint köszöntő szavaiban az országos missziói lelkész, Szeverényi János is nyugtázta, a templomban még a roskadásig telt karzatok ingatag padlózata is igére szomjas helykeresők lépteit nyögte. Az istentiszteletekkel keretezett missziós alkalomra mintegy ezerötszázan érkeztek egyházunk különböző gyülekezeteiből. A program nyitányaként Gáncs Péter elnök-püspök egy esernyőt nyújtott át Szeverényi Jánosnak az áldás esőjét kívánva a missziói központ szolgálatára és az Ajándék ez a nap mottóval megrendezett emberhalászó hat órára, Szemerei János misszióért felelős püspök pedig az eljövendő keresésének fontosságáról szólt személyes hangon. A vendég igehirdető idén a nem csak református körökben népszerű Cseri Kálmán volt. A Pasaréti Református Egyházközségben 2010-ig szolgáló nyugalmazott lelkipásztor Zsolt 77,8-10 alapján arra világított rá, hogy a kegyelem témája igenis „trendi” gyakorlati és időszerű. Három történetet mondott el. Mindegyikkel szolgálata során találkozott, és mindegyiknek az volt a tanulsága, hogy bűnbocsánatot és békességet csak Istentől kaphatunk. Hogy a kegyelmes Istenről való beszédnek objektív alapja van, azt Jézus Krisztus vállalásával, tettével indokolta. Úgy beszélt - tudatosan - a keresztény hit alapjáról, mintha a templomban ülők először hallanák. Elölről kezdte, és egyszerűen, logikusan sorolta el, miért is kell elfogadnunk a kegyelmet. Isten Krisztusban megbékítette a világot önmagával. A református lelkész Luther egyik levelét idézte, melyben folyton vezeklő szerzetestársát biztatta. „Olyanná lettél, amilyen nem voltál.” A hit az - szögezte le Cseri Kálmán -, ha az ember ezt a mondatot önmagára is érvényesnek tekinti. Aki nem hisz, az nem enged a Fiúnak, és ragaszkodik ahhoz, hogy Isten végrehajtsa rajta az ítéletet. Az elengedett adósságot komolyan kell venni, és meg kell köszönni. A kegyelem hálára szabadít fel. Kiemel a gödörből, és - teológus szóhasználattal - megigazít, utána megszentel, azaz: ráállít az útra, és erőt is ad hozzá - magyarázta a református lelkipásztor. Az igehirdetés után Györfi Mihály, a nyírteleki Filadelfia Szociális Központ vezetője tett tanúságot. A szívek hústábláit 2Kor 3 alapján emlegető evangélikus lelkész huszonhat éves korában találkozott a valódi értelmet adóval, és lett geológusból teológus. A vallomással és a nyírségi híradással a délutáni cigánymissziós blokkot is fölvezette. 2006-ban ugyanis Nyírteleken elindult egy kezdeményezés a cigányok körében - kezdetben csak zsíros kenyérrel barátságot keresve -, melynek eredményeként ma már a cigány testvérekkel közösen dicsőítik Istent. A templomi együttlét után kilenc szekció közül választhattak a résztvevők. Weltler Sándor nyugalmazott evangélikus lelkész Luther kegyelemfogalmát fejtette ki előadásában. Elmélkedhettek a kérdésről együtt is, többek között Malik Péter Károly lucfalvai lelkész biztatására, aki az alagsori tornateremben a bátortalanok szólásra bírása végett azt az igét hangoztatta: „Legyetek készen mindenkor számot adni!” (íPt 3,15) A Lucfalván egykor szintén szolgáló Széli Bulcsú kispesti lelkész az egyház oldaláról vizsgálta a kegyelem témakörét. Folytatás a 8-9. oldalon Élő kövek a 150 éves kecskeméti templomban Többszörös ünnepet ültek október 13-án a kecskeméti evangélikus gyülekezetben. A templom felszentelésének százötvenedik évfordulója alkalmából tartott ünnepség egyben aratási hálaadó istentisztelet is volt, és az egyházközség huszonöt éve ott szolgáló igazgató lelkészét is köszöntötték. A hírős város evangélikus gyülekezete 1850-ben határozta el, hogy régi imaháza helyett új templomot építtet; a szándék megvalósulására azonban bő egy évtizedet várni kellett. Torkos István lelkész 1861. február 23-i pesti útján adott megbízást a kor egyik legnagyobb magyar építészének, Ybl Miklósnak a templom tervezésére. A tervet a gyülekezet közgyűlése - költségvetési okokból - a méretek negyedrésszel való csökkentése mellett fogadta el. A régi imaház bontását 1862 tavaszán kezdték meg, az új templom ünnepélyes alapkőletételére július 9-én került sor, a munkálatokat pedig a következő év szeptemberére fejezték be. A katolikus építész egyetlen megvalósult protestáns egyházi épületét 1863. november 1- jén Sárkány Sámuel pilisi lelkész, későbbi bányakerületi püspök szolgálatával szentelték fel. Az országos aszályból fakadó nehéz gazdasági helyzet miatt a templom megjelenése és felszerelése szerényebb lett a tervezettnél. Az oltár végleges kialakítására gyűjtést indítottak; az új istenházába a régi szószéket és orgonát, illetve a régi padokat állították be. Az elmúlt másfél évszázadban az épületet többször is renoválták, az utóbbi évtizedekben pedig kívül-belül megszépült a templom - szószéke azonban mindmáig ugyanaz. Erre Zsolt 85,2.5 és 145,15 alapján tartott igehirdetésében Gáncs Péter püspök külön is felhívta a figyelmet. Mint mondta, ez a kehely formájú, enyhén előredőlő, százkilencven éves szószék már a megjelenésével is azt szimbolizálja: Isten az ő szavára, ajándékaira szomjas embert megkínálja, hogy bátran kortyoljon abból a forrásból, amely által felfrissülhet - és a kapott kincset továbbadva másokat is felfrissíthet. A kecskeméti „ékszerdoboz” legnagyobb kincseit - tette hozzá a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője - nem az élettelen, sokkal inkább az élő kövek jelentik: azok a hívek, akik hétről hétre megtöltik, és azok a korábban, illetve jelenleg helytálló szolgálattevők, akik az ajándékozó Istenre irányítják a figyelmüket. A negyed százada Kecskeméten szolgáló Kis Jánost - a presbitérium és a gyülekezet nevében - Krett György felügyelő köszöntötte, a gyermekek éneke pedig azt hangsúlyozta, hogy a lelkész ars poeticája Isten láttatása és dicsőítése. Ezen a vasárnapon díszítette először az oltárt és a szószéket az az új terítő, melynek mintáját Sárkány Tibor nyugalmazott esperes rajzolta meg. 1^ Folytatás a 3. oldalon
