Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-10-13 / 41. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. október 13. » 9 A hajléktalanság kriminalizációja ellen ► Szeptember 30-án A Város Minden­kié (AVM) csoport által szervezett tüntetésen több százan tiltakoztak a szabálysértési törvény módosítása el­len, amely az Alkotmánybíróság 2012. novemberi döntésével szembe­­menve újra büntetné az életvitelsze­rű lakhatást közterületen, lehetővé tenné az önkormányzatok számára hajléktalanmentes övezetek kijelö­lését, és új elemként a kunyhóépítést is szabálysértéssé nyilvánítaná. „Mi, hajléktalan emberek száműzöttek lettünk hazánkban. Száműzöttek, mert megbüntethetnek azért, hogy nincs ott­honunk” - mondta beszédében Fekete- Nagy Miklós, aki egyike a ma Magyaror­szágon élő harmincezer hajléktalan em­bernek. Az AVM aktivistáján kívül felszó­lalt még Csizi Zsolt, aki megfelelő lakha­tási lehetőség híján kénytelen volt kuny­hót építeni, hogy megteremtse magának az önálló életvitel lehetőségét. Mint mondta, a felkapaszkodásért tett erőfe­szítései „jutalma” most hajlékának el­pusztítása és a büntetés lehet. BendeAnna, az AVM szövetséges akti­vistája és utcai szociális munkás emlékez­tetett, hogy „ha egy nap az összes utcán élő ember úgy döntene, hogy bemegy egy szállóra, bizony nem jutna nekik hely” Ar­ra is figyelmeztetett, hogy a törvénymódo­sítás nemcsak embertelen és jogsértő, de na­gyon veszélyes is, mert a hatóságok elől buj­káló embereket a szociális munkások sem fogják könnyen elérni, ami különösen a tél közeledtével veszélyes. Az utcán élés és a kunyhóépítés tiltásával és büntetésével az állam bűnözőkké nyilvánítja a már amúgy is gyakran zaklatásnak kitett hajléktalan em­bereket, folyamatos bujkálásra ítéli őket, és a velük való együttérzés helyett lenézésük­re biztatja Magyarország állampolgárait. Bolha Márta józsefvárosi evangélikus lel­kész bibliai példabeszédet idézett, amely­ben Jézus nem engedte dehumanizálni a betegen utcára került hajléktalan embert. (Bolha Márta beszédét lásd az oldal alján.) A tüntetésen Lakatosné, Jutka hajlék­talan aktivista olvasta fel Nagy Bandó András író, humorista támogató levelét, aki egészségügyi okok miatt nem tudott a rendezvényen részt venni. (...) A törvénymódosítás ellen tiltakozva az AVM tagjai elmondták, hogy a csoport nem azért küzd, hogy minél többen éljenek az utcán vagy kunyhóban, hanem hogy a magyarországi lakhatási válságra valódi megoldások szülessenek. A csoport régóta szorgalmazza az önkormányzati bérlakás­rendszer fejlesztését, az üresen álló lakások hasznosítását és a rossz állapotban lévő in­gatlanok felújítását és lakhatóvá tételét. A törvényt a parlament a tüntetés után nagy többséggel megszavazta. M Forrás: avarosmindenkie.blog.hu Bolha Márta és az érintettek a szeptember 30-i tüntetésen A hazai közbeszédben rendszeresen fél­revezető állítások jelennek meg nem­csak a fagyhalál áldozatainak számáról, de a hajléktalanellátó rendszer befoga­dó kapacitásával és leterheltségével kapcsolatban is. (...) Az AVM hajléktalan aktivistái nap mint nap a saját bőrükön tapasztalják, hogy mindez nem igaz. Messze nincs elég férőhely minden rászoruló számára, és a rendelkezésre álló helyek többsége sem je­lent megfelelő, emberhez méltó elhelye­zést (nemhogy lakhatást). Tapasztalata­ikat a hivatalos adatok is megerősítik. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociá­lis Hivatal (NRSZH) 2013. szeptember 18-ai tájékoztatása alapján összesen 6377 egyéni (de nem egyágyas!) férőhely van az országban. Ehhez adódik hozzá a családok számára fenntartott 3978 ágy. Ez összesen 10 355 férőhely. Az NRSZH adatai alapján 2012. július és 2013. június között - a családos szálló­kat nem számítva - közel 24 ezer em­ber kényszerült arra, hogy legalább egy­szer hajléktalanszállón aludjon. Az adatokból az is kiderül, hogy a hajléktalanszállók országszerte körül­belül száznegyven százalékos éves ki­használtsággal működnek. Ehhez a téli krízisidőszakban kialakított átmeneti fé­rőhelyeket is hozzáadva átlagosan száz­tizenhét százalékos az éves kihasz­náltság. Ebből adódik, hogy bizonyos helyeken télen a folyosókon, az ágyak alatt és a lépcsőfordulóban is emberek alszanak. Ezeket az adatokat a hajlék­talanellátó rendszerben dolgozó szak­emberek és a hajléktalanságot megta­pasztalt állampolgárok is megerősítik. Ami a nem intézményes keretek között élőket illeti, 2012 során az utcai szociális munkások csak Budapesten több mint négyezer utcán élő embert regisztráltak, a 2011-es népszámlálás előzetes adatai alapján pedig az országban minimum ti­zenhétezer ember él fedél nélkül és a la­kás fogalmába nem sorolható lakóegység­ben. Vagyis legalább ennyi ember kény­szerül arra, hogy ma is közterületen vagy nem lakáscélú helyen éljen. Nekik esélyük sincs, hogy bejussanak a már amúgy is leterhelt ellátórendszerbe. (...) N Forrás: avarosmindenkie.blog.hu Mi nem így képzeljük el a rendet! Radnóti Zoltán rabbival, a Szent Egyed Kö­zösség tagjaival és minden keresztény em­berrel együtt vallom, hogy a szegények ügye Isten ügye. A hajléktalanság a lakásszegény­ség szélsőséges formája. A hajléktalanok nem bűnözők, hanem szegények, akiket egy javaslat szerint börtönbe lehet majd zárni csak azért, mert rossz helyen szegények. Amikor egy éve először beszélgettem az AVM aktivistáival mint lelkész, azt mond­ták nekem, hogy a keresztényeknek el kellene mondani, hogy mi az a keresztény­ség. Hadd próbálkozzak most ezzel. Elmon­dok egy történetet, amelyet Jézustól isme­rek: ,Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint napfényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű kol­dus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyek­kel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllak­hatna a gazdag asztaláról lehulló morzsák­kal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyal­dosták a sebeit. Történt pedig hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemet­ték. (...) Ő pedig így szólt: Arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkűk­re, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mó­zesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!” (.Lukács evangéliuma, 16. rész) A koldusnak neve van, ezzel jelzi a tör­ténet az emberi méltóságot. Jézus nem en­gedi dehumanizálni a betegen utcára került hajléktalant. Ő Lázár. Neve azt jelenti: „Is­ten megsegít” Lázárnak ma nemhogy nem adnának enni, ha gazdag ember háza mel­lett aludna, hanem még meg is bírságolnák, akár börtönbe is vetnék. Ez nem igazság. A történet a prófétai útmutatásra irányít­ja a figyelmünket. A próféta Isten embere, aki arra hivatott, hogy társadalmi kérdések­ben is segítsen eligazodni, megtalálni Isten útját. Az első találkozás alkalmával az AVM aktivistáinak azt találtam mondani: ti vagytok korunk prófétái, akik képviseli­tek a társadalom leggyengébb, legkiszolgál­tatottabb rétegét. Hárítottak persze, de ma is úgy gondolom, hogy a próféta nem attól próféta, hogy magát annak nevezi, ha­nem attól, hogy az Élet szolgálatába áll akár az aktuális hatalommal szemben is, mert belső kényszer indítja arra, hogy kimond­ja az igazságot, kimondja Isten szavát. (...) Érzem a határaimat, és nagyon rosszul­esik, hogy amit én tudok tenni, az csepp a tengerben. Emiatt is nagyon megerősö­dött bennem, hogy nem egyénekre kell át­tolni a felelősség teljes súlyát, mert az el­­hordozhatatlan. Végtelenül gonosz mon­dat mind a kettő: „Segítsen magán, a ma­ga hibájából jutott oda, ahova.” De az is: „Majd a jó emberek segítenek! Majd az el­vakult önkéntesek csinálnak valamit!" Hiszem, hogy az állam nem tolhatja át a felelősséget az egyénekre, a rendszer­­szintű lakhatási gondokat és a munkanél­küliség következményeit csak a rendszer­­szintű változtatások, a felelős társadalom­­politika tudja orvosolni. Most azért állok itt, hogy kimondjam az egyszerű tényeket: ha börtönbe zárjuk az otthontalanokat, akkor ez a lehető legdrá­gább és legembertelenebb megoldás a sze­gény emberek lakhatási problémáinak meg­oldására. Ma Magyarországon nincs elegen­dő férőhely a hajléktalanellátásban, pénzt vontak ki az ellátórendszerből. Kunyhót épí­teni azt jelenti, hogy az ember lehetőségé­hez mérten megpróbál mindent megtenni a lakhatás megteremtéséért. Kunyhót figyel­meztetés nélkül - hulladékkezelés címszó alatt - elszállíttatni kegyetlenség. Ha ma elfogadják a képviselők ezt a tör­vényjavaslatot, akkor tesznek egy újabb lé­pést a rossz irányba. Mi most azért va­gyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a másik irányban van az Isten útja, az emberség útja. ■ Románné Bolba Márta józsefvárosi evangélikus lelkész Az idézett szöveg elhangzott szeptember 30-án a Város Mindenkié csoport által szervezett tüntetésen. »HA KENYERET ADSZ AZ ÉHEZŐKNEK...« Várpalotai válasz Munkanélküliség és közösségteremtés ► Társadalmunk egyik legsúlyosabb problémája a munka­­nélküliség. Evangélikus közösségünk tagjai közül is so­kak mindennapos félelme a munkából való elbocsátás, gondja a munkaerőpiacra való visszakerülés. Akiknek évek óta nem sikerül visszatalálniuk a munka világába, azok óhatatlanul frusztrálttá, lelki beteggé, elkeseredetté válnak. Várpalotai gyülekezetünk pályakezdő fiataljai, il­letve a harminc-ötvenöt év közöttiek körében is nagyará­nyú a munkanélküliség, és ez családi gondok, nehézsé­gek forrása. Tudnánk-e gyülekezeti szinten - helyi közös­ségek, civil szervezetek, önkormányzatok, vállalkozások összefogásával - segíteni ezen a helyzeten? Elképzelhe­tő-e, hogy az egyház segítő kezet nyújtson a foglalkozta­tást helyettesítő támogatásban (FHT) részesülő emberek­nek, akik bajba jutottak, reménytelen helyzetbe kerültek, elvesztették hitüket? Mi lenne, ha közösséget és aktivi­tást kínálnánk fel a gyakran hátrányos helyzetben élő munkanélkülieknek?... A Várpalotai Evangélikus Egyházközség tagjai és alapítványa, az Örömhír Alapítvány kuratóriuma a kérdésekre választ ad­va egy új missziós stratégiát dolgozott ki az elesett, munkanél­küli-segélyből élő emberek számára. A Nemzeti Együttműkö­dési Alap támogatásával létrejött a TIM-projekt: Társadalmi integráció és a munkaerőpiacra való visszakerülés közérdekű ön­kéntesekkel. Gyülekezetünk és az Örömhír Alapítvány célja a segítségre szoruló, hátrányos helyzetben lévő felnőttek és fiatalok testi­lelki rehabilitációja szakemberek bevonásával. Szakmai prog­ramok segítségével e megjelölt célcsoportok felzárkóztatása és alkalmassá tételük arra, hogy visszakerülhessenek vagy beke­rülhessenek a munkaerőpiacra. A rehabilitációs program elmé­leti és gyakorlati oktatással jár együtt. A TIM-program célja, hogy az érintett célcsoportok közér­dekű önkéntesként az oktatások elvégzése és a rehabilitációs fog­lalkoztatások befejezése után alkalmassá váljanak arra, hogy akár saját kezük munkájával biztosíthassák maguk és családjuk meg­élhetését, olyan tapasztalatokra, versenyképes szaktudásra te­gyenek szert, hogy visszakerülhessenek a munkaerőpiacra, eset­leg saját vállalkozásba kezdjenek. Az egyházközség küldetését a programban az alábbi ige ha­tározza meg: „Ha kenyeret adsz az éhezőknek, és jól tartod a nyo­morultat, akkorfölragyog a sötétben a világosságod, és homá­lyod olyan lesz, mint a déli napfény’.’ (Ézs 58,10) Az egyház szociális küldetése az elesetteken való segítés. Eb­ből kiindulva segít az egyházközség a rehabilitációban részt ve­vő, bajba jutott embereknek abban, hogy megéljenek két kezük munkájából. A gyülekezet az alapítvánnyal együtt szociális fog­lalkoztatót működtet, melyben értékteremtő tevékenységet - szabás, varrás, kézműves munkák - végeznek a rehabilitációs programban részt vevők. Várpalotai, pétfürdői lakosoktól öt év­re földhasználati kölcsönszerződéssel kapott földeket oszt ki az Örömhír Alapítvány, hogy a gyakorlatban alkalmazhassák a kép­zésben tanultakat a rászorulók. A gyülekezeti missziós projektben részt vevők lehetőséget kap­nak arra, hogy közösségbe tartozzanak, önmagukat megismer­jék, és segítsenek magukon. Segítjük a résztvevőket, hogy aktívan töltsék az életüket családjuk javára a földművelés, állatte­nyésztés, szabás-var­rás révén. Ajánlóle­velet kapnak, mellyel elhelyezkedhetnek az alapítvánnyal szer­ződést kötött vállal­kozásoknál. A TIM-projekt speciális missziós program, az egyház vála­sza a társadalom legégetőbb problémájára, a munkanélküliség­re. A résztvevőknek - gyülekezeti tagoknak és a város lakóinak - közösséget, reményt és hitet ad. Hiszem, hogy az évenként megismétlődő TIM-projekt minta lesz egyházak, közösségek számára, amelyek gyülekezetépítésben gondolkodva mernek fog­lalkozni a mai emberek problémáival. Az Örömhír Alapítvány a Nemzeti Együttműködési Alap ál­tal kiírt Társadalmi integráció és munkaerőpiacra való vissza­kerülés segítése közérdekű önkéntesekkel projekt keretében 2,8 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert el a Szoci­álisan hátrányos helyzetben élőkért önkéntes tevékenységgel el­nevezésű programjával. (A pályázatban részt vevő célcsoport a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő várpalo­tai lakosok.) Az Evangélikus Élet egyéni előfizetőinek többsége azon a na­pon kapja kézhez e mostani lapszámot, amikor (október 10-én, csütörtökön) városunkban országos sajtótájékoztatót tartunk a TIM-projekt küldetéséről. Kérjük olvasóinkat, imádkozzanak a sikeréért! (További információk: timnea.blogspot.hu.) ■ Tóth Attila evangélikus lelkész (Várpalota) Qoyaizsmn XNQd

Next

/
Oldalképek
Tartalom