Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-06 / 40. szám
6 4f 2013. október 6. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Hét dekád, hét templom és a szeretet könyve Távlatot kapott kötet A Pátkai Ervin (1937-1985) emlékére készült könyv bemutatójához ^ Benczúr Lászlót, az Északi Egyházkerület tiszteletbeli felügyelőjét hetvenedik születésnapja alkalmából könyvvel lepte meg családja, a Luther Kiadóval szoros együttműködésben. A Benczúr Emese képzőművész és ifi. Benczúr László építész által szerkesztett kötet bemutatójára az ünnepelt által tervezett budahegyvidéki evangélikus templomban került sor szeptember 25-én. Az ünnepeltet az egyházkerület elnöksége - dr. Fabiny Tamás püspök és dr. Fábri György felügyelő - köszöntötte. A gazdagon illusztrált kötetet Pazár Béla építész és Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója méltatta. A hajlék zsúfolásig megtelt családtagokkal (köztük a hét unokával), barátokkal, gyülekezeti és egyháztagokkal, valamint az építészszakma képviselőivel. A felszólalók mindegyike kiemelt egy-két, Benczúr Lászlóra jellemző tulajdonságot, melyek egy közös szóban foglalhatók össze: szeretet. Fabiny Tamás püspök elmondta: egykori elnöktársát úgy ismeri, mint akinek mindig van ideje a másikra, és félre tudja tenni az éppen végzett munkáját. Fábri György az állhatatosságot, Pazár Béla a szeretetet és alázatot, Kendeh K. Péter pedig a jóságot emelte ki Benczúr Lászlóval kapcsolatban. Az alkalom végén mondott személyes hangú felszólalásában az ünnepelt elmondta: ő nem érzi úgy, hogy kiérdemelte volna azt a nagy szeretetet, amelyet a közösségtől kap és kapott. Csak azt tette, amit Isten rábízott: tervezőmunkájával, családban és egyházban egyaránt. A szeretet kapcsán megjegyezte: „A lelketekből lett a lelkem.” A hálaadó ünneplés - a nyomdából frissen érkezett - könyvek dedikálásával és baráti együttléttel zárult. ■ Horváth-Hegyi Áron felvétele Ha élne, még mindig csak hetvenhat éves lenne. Ha itthon maradt volna, legalább akkora ünnepet kanyarítottak volna köréje, mint bármely koszorús költőnk kötetbemutatója vagy születésnapja köré. Számos akadémiai és közjogi méltóság, művésztársak és kritikusok köszöntenék. És ott hemzsegne körülötte a tanítványok sokasága is. De Pátkai Ervint Magyarországon alig ismerik... Vannak azonban elszántak, akik nem hagyják, hogy neve, művészete feledésbe merüljön. Annak ellenére nem hagyják, hogy a Műcsarnok 1970-ben rendezett, nagyszabású kiállításán, amelyre a szórványmagyarság képviselőit hívták meg, Pátkai művei nem szerepeltek. Nem szerepelhettek. Akkor ugyanis még nagyon rosszul csengett, hogy valaki ’56-ban hagyta el az országot. Mire Pátkai hazatérhetett volna a hazai kulturális köztudatba, egy szerencsétlen baleset miatt - gázrobbanás következtében - életét vesztette. A torzóban maradt életmű további tragédiája, hogy a régi műtermet azelőtt túrták fel a buldózerek, hogy a műveket kimenekíthették volna a családtagok. Európa nyugati felén - elsősorban Franciaországban - azonban tudják, ki volt Pátkai Ervin. Az általa megálmodott városrészekben ma is élnek emberek, másutt monumentális köztéri szobrai megkerülhetetlenek - a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. És mi a helyzet idehaza? 1982-ben ő volt a díszvendége a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak. Ezután életében még egy, halála után talán öt kiállítása volt Magyarországon. Mindössze négy-öt műve van hazai gyűjtemények tulajdonában. Elsősorban nem ez tehát az alkalmas módszer, hogy emlékét méltón őrizzük. Az evangélikus egyház békéscsabai iskolája - talán egyre többek előtt ismert - magas szintű képző- és iparművészeti oktatást folytat. 2011-ben regisztrálták az ott működő tehetségpontot, s még ebben az évben meg is történt a névadás. Egyrészt bizonyítva, hogy szülővárosa, Békéscsaba nem feledte el világjáró fiát, másrészt feladatot tűzve ki: ápolni Pátkai művészi örökségét, harmadrészt tudva azt, hogy Pátkai emlékének megőrzéséért a legtöbbet azok a fiatal tehetségek tehetnek, akik ha nem is tanítványaiként, de szellemi örököseiként indulnak el a pályán. Mindebből persze még nem születhetett volna meg a kötet, amelynek A budahegyvidéki evangélikus templomban jeles költőnk és műfordítónk, Devecseri Gábor verssora jutott eszembe: „A boldogságot elviselni legyen erőd.” Benczúr Lászlót a maga tervezte templomban köszöntötte szeptember 25-én családja, és köszöntötték barátai s a hívek is szép számban. Isten zsúfolt házábanJ. S. Bach korálja csendült föl, majd a törékeny fuvola diadalmas szólója. Dr. Fabiny Tamás püspök az Isten teremtette térről és időről beszélt. Benne az emberről, aki próbálja betölteni az egészet. Az építész égbe törő templomaival az időtlenség üzenetét hordozza. Mintha a most hetvenéves Benczúr Lászlót az a gondolat vezérelné, hogy a templomok magányos faóriások, és ősi kozmikus üzenetet közvetítenek. Egy-egy világmodell mindegyik. És kereső szívünk rajtuk keresztül kapcsolatot talál a mindenséggel. Benczúr László szépen, pontosan illesztett vörös téglafalai között a békességet élhetjük meg. „Mint egy nagy bárkában - írta Pilinszky mennyei hajón, mely most készül felszedni horgonyát, kicsinyek-nagyok mindannyian együtt vagyunk.” Megható volt, mikor az ünnepelt elmesélte, hogy fia és lánya titokban szerkesztette a róla szóló könyvet, amelyet a Luther Kiadó nagyon szép albumként jelentetett meg. Pazár Béla építész a szeretet könyvének nevezte a kiadványt. Arról beszélt, hogy a tervező egyénisége ott van a munkájában. Szeretet és harmónia árad Benczúr László épületeiből. Ahogyan a régi, névtelen kőfaragók rakták a házak falait, úgy építkezett ő is: fáradhatatlanul. Áldozathozatal, állhatatosság a fő jellemzői. És a hűség, munkájához és evangélikus egyházához, ahol tizenkét éven át volt egyházkerületi felügyelő. Szem előtt tartva Pál apostol korinthusiakhoz írt első levelének intelmét: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus!’ (íKor 3,11) Császár Angela színművész Babits Mihály Zsoltár férfihangra című versével köszöntötte a kedves barátot. A misztikus sorok fölerősítették Benczúr László gazdag életét: „Madárka tolla se hull ki - ég se zeng - föld se remeg, / hogy az Isten rád ne gondolna.” Szép, himnikus zengésű szakaszok, én mégis Kányádi Sándor Kós Károly arcképe alá című versét küldöm a jeles napon, azzal a változtatással, hogy ő örökifjú férfi, az erdélyi polihisztor ezerráncú mester. íme a vers: „Hajlékot Istennek, / hajlékot embernek / kőből, fából / házat, / raktál a léleknek / kőnél, cserefánál / erősebb igékből / várat. // Áldjon érte Isten, / áldjon érte ember; / Isten és ember / dolga. / Falak omolhatnak, / kövek is váshatnak, / magaslik, nem porlad / a megtartó példa. // Barázdált orcádról / az idő aláfoly, / mint az olvadó hó / a vén Maguráról.” ■ Fenyvesi Félix Lajos bemutatójára szeptember 27-én jeles társaság gyűlt össze a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanácstermében. Távlatot kapott élet - Pátkai Ervin. Szerkesztette Bakay Péter. Békéscsabai Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola Pátkai-tehetségpontja, Békéscsaba, 2013. A kötethez - a szerkesztő, Bakay Péter tanúsága szerint - szükség volt egy jókedvű asztaltársaságra, ahol iskolaigazgató, művésztanárok, öregdiákok ücsörögtek barna sör mellett. Szükség volt arra is, hogy az öregdiákok közt Pátkai egyik legkedvesebb gyerekkori barátja, Szeberényi Andor és Ervin testvérbátyja, az olvasóink által is jól ismert londoni nyugalmazott püspök, Pátkai Róbert is ott üljön. És persze nagy szükség volt arra, hogy legyen valaki, aki lelkesen belevág egy - az asztal mellől fel nem mérhető - tekintélyes munkába. (Mert a Pátkaiirodalom tetemes része itthon nem férhető hozzá, és mert főképp francia nyelvű, mert műveinek nincs még tisztességes katalógusa, és mert közülük sok már jóvátehetetlenül elpusztult. Hogy a kiadó oktatási intézmény anyagi lehetőségeit ne is ecseteljük!) Távlatot kapott élet. A kötet a testvérbáty hangulatos visszaemlékezéseinek címét kapta. Frappáns, valódi távlatot nyitó, sőt fürkésző, az olvasó hozzáállását meghatározó cím ez. Szimbolikusan is összefoglalja mindazt, amivel a könyvben találkozunk: személyes visszaemlékezéseket és szakmai értékeléseket, a szobrász verseit és alkotásainak reprodukcióit, a gazdag jegyzékeket és a remek fotóanyagot. Mindezt igényes tördelésben, arányt tartó és harmóniát teremtő, ízléses kivitelben. (A kötet külleme Flóra Virágot dicséri.) Távlatot kapott élet: történelmi tény. Sokak mellett Pátkai Ervin sem maradhatott Magyarországon az 1956- os forradalomban való részvétele miatt. Jobbnak látta Nyugatra szökni. Miután második kísérlete sikerült, nagyszerű lehetősége támadt: az itthon abbamaradt tanulmányokat Párizsban, az École des Beaux Arts-ban folytathatta. Valódi távlatok nyíltak előtte, kikerülve a „három T” kultúrpolitikájának nyomása alól. A kötet olvasói betekintést nyerhetnek egy bohém és nélkülöző, megélhetési és művészi kísérleteket folytató világba, abba a szellemi pezsgésbe, amelyből - többek között - a párizsi Magyar Műhely, Papp Tibor és Parancs János, Sárközi Mátyás és Konok Tamás művészete nőtt ki. Távlatot kapott élet. Vigasztaló szavak: a folyton kísérletező Pátkai műterme egy óvatlanul meggyújtott cigaretta miatt robbant föl, saját művei törmeléke alá temetve azt a lobogó, varázsos művészt, akit a szakírók tanulmányaiból és a hatalmas kísérő képanyag segítségével megismerhetünk. Konstruktív szellem volt, új utakat keresett a szobrászatban, nemcsak a formanyelv, hanem az anyaghasználat lehetőségeit kutatva, határait feszegetve. 1961-ben negyedmagával készített, óriási plasztikája, a Kozmosz, a világ talán első járható szobra a II. párizsi biennálén első díjas lett. A francia állam meg is vásárolta - s az élet furcsa fintora, hogy évekkel később tárolási nehézségek (!) miatt el kellett pusztítani. „Szelleme azonban örökké él” - mondhatnánk a Kozmoszról enyhe cinizmussal, és nem tévednénk nagyot. A művész ugyanis köztéri szobrokban, hatalmas, őserőt sugárzó kompozíciókban, konstruktív, ugyanakkor érzelmeket keltő művekben fogalmazott ezután. Várostervei azon az ideán épültek fel, hogy visszaadjon valamit az ellélektelenedett, urbánus világnak a teremtés rendjéből és harmóniájából. Pátkai Róbert emlékezik Távlatot kapott élet. ígéretes szavak. A békéscsabai gimnázium Pátkai-tehetségpontja olyan hely marad, ahol nem csak megemlékeznek időről időre a Nyugatra szakadt hazánkfiáról. Nemcsak megemlékeznek róla, hanem emlékeznek rá. Ahol műveit ismerik, ismerni kezdik legalábbis, művészetének tanulságait megfontolják, örökségét felmutatják. Pátkai nevét viselni ugyanis nemcsak rangot, hanem feladatot is jelent számukra. A könyv megjelenése és bemutatója méltó jele ennek a küldetéstudatnak. Sokat tesz. Amellett, hogy frappánsan és személyesen tanítja az olvasót a hatvanas, hetvenes évekről, és vállalt töredékessége ellenére fájdalmasan gyönyörű gyűjteménye egy ragyogóan tehetséges ember művészetének, tükröt is tart elénk. Hitünk és kételkedésünk, megalkuvásaink és szabadságvágyunk elé. De nemcsak szembesít, hanem vigasztal, kötelez és szárnyakat ad. ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA
