Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-29 / 39. szám

* I 'i . Evangélikus Élet MOZAIK 2013. szeptember 29. *• 15 Művészet a természettel ► Azt, hogy az ember kreativitása határtalan, számtalanszor tapasztal­juk - a művészeti alkotásokban, a különböző tudományos kutatások eredményeiben vagy éppen a műszaki találmányokban. Azt, hogy Is­ten a természetbe is a változatosság és a lehetőségek tárházát plán­tálta, úgyszintén érzékelhetjük a körülöttünk lévő világban. A japán Inakadate falu közösségének alkotása valahogy a kettő ötvözete. Bizonyára mindnyájan faragtunk már töklámpást, készítettünk gesz­tenyefigurát, vagy éppen rendeztük el művészi módon a felszeletelt zöld­ségeket a vasárnapi ebédhez. De gyönyörködhetünk a zúzmarás ablak kristályainak szerkezetében, az ősszel lehulló falevelek erezetének hálóza­tában vagy a madarak tollazatának mintázatában is. Az említett - más vallási alapokon nyugvó - japán közösség tagjai azon­ban úgy gondolták, összefognak a természettel, s közösen alkotnak va­lamit: rizsből készítenek freskósze­rű műremekeket. A rizstáblán - a magasból nézve - gyönyörű képek rajzolódnak ki. A képek alapját a nö­vényszárak színei adják. Természe­tesen nem színezik a növényeket, ha­nem négy különböző rizsfajtát hasz­nálnak, amelyeknek az egyedei mind másfajta árnyalatúak, a világos sár­gászöldtől egészen a sötétig. Az alkotásokat számítógépes ter­vezéssel készítik elő: meghatározzák a kép mintázatát, nagyságát és a színösszeállítást, majd a tervek alap­ján több száz önkéntes segítségével májusban elültetik a palántákat. A felnövekvő egyedekből pedig né­hány hét alatt előtűnik a kép. A „tár­lat" melyet a látogatók a település ha­tárában álló toronyból tekinthetnek meg, július végétől augusztus köze­péig a leglátványosabb. Az ötlet tizenhét évvel ezelőtt született a mezőgazdaság és az ide­genforgalom élénkítése céljából. A „növényi képtár” mára tizenötezer négyzetméteren terül el. A híradá­sok szerint évente több tízezer em­ber kíváncsi a különleges műalko­tásokra. Hóbortos játék? Felesleges időpa­zarlás? Izgalmas kihívás? Nézőpont kérdése. Hiszen óhatatlanul eszünk­be juthatnak a túlnépesedett emberi­ség élelmezési gondjai - ugyanakkor az élelmiszerrel való mérhetetlen pa­zarlás is, miként a gabonatermés év­ről évre előkerülő problémái. A végeredménynek számomra mégis üzenete van: ha megismerjük a természet elemeinek működését, ha megtanulunk megfelelően bánni ve-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu lük, akkor apró csodák születhetnek - akár a mi kezünk nyomán is. Az Úristen nagyon bőkezű a teremtett világgal, számos eszközt adott ne­künk a lehetőségek kibontakoztatá­sára, feltéve, hogy kellő bölcsesség­gel és alázattal fordulunk környeze­tünk felé. Különösen aktuális ez most, hiszen e sorok megjelenésekor kezdődik a teremtés hete. Az ünnepet egyre több gyülekezetben megtartják, vál­tozatos programokat hirdetve meg a helyi közösségekben. Az egyik leg­fontosabb mindezek között az (ara­tási) hálaadási istentisztelet, ami­kor is termésekkel, betakarított ter­ményekkel díszítjük az oltárt, a temp­lomot. Ám ez többet jelent puszta esztétikai célnál. Emlékeztetjük ma­gunkat arra, hogy mindaz, amink van, ami körülvesz minket, a Terem­tő ajándéka. S habár nem hozhatunk létre mindnyájan művészi kerteket, gi­gantikus műremekeket, van egy kö­zös feladatunk: őrizni, művelni azt a kertet, a földi világot, amelyet a Te­remtő ránk bízott, hogy ő is öröm­mel tekinthessen alkotására... ■ JCsCs HIRDETÉS Negyedik országos presbiterképző tanfolyam Kedves Testvérek! Három gazdag tartalmú presbiterképző tanfolyam után jó szívvel és töretlen lelkesedéssel adjuk tudtul, hogy október 25-27. között megrendezzük a negyedik országos presbiterképző tanfolyamot Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A program - az első három képzés nyomán javítva, de - az előzőkhöz hasonlóan alakul. Célunk az alapvető bib­liai, egyházi, egyháztörténeti, hittani ismeretekben elmé­lyíteni a presbiteri szolgálatban állókat (vagy arra készü­lőket), gyakorlati témák közös feldolgozásával felkészí­teni a testvéreket a presbiteri tisztségre. Szeretnénk, ha a tanfolyamra érkező testvéreink szélesebb látókörrel tá­jékozódnának, egész egyházban gondolkodnának, és a he­lyi egyházközösségben is aktivizálódnának. A komoly ta­nulmányi munkát mély lelki programok keretezik, s a szü­netekben, az esti oldottabb programokon lehetőség van megismerni más gyülekezetek gondjait és örömeit is. A tanfolyam két konzultációból áll. A mostani talál­kozás a tanfolyam első fele, a második konzultációt ko­ra tavaszra tervezzük - a pontos időpontot még most egyeztetjük. (Reménység szerint - mint korábban - most is lesz lehetőség vidám utótalálkozóra is.) Eddig mintegy kétszázhúszan vettek részt a kurzu­sokon, s pozitív visszajelzések nemcsak a résztvevők­től, de a küldő gyülekezetektől is szép számmal érkez­tek. Ezért biztatjuk a gyülekezeteket, a felügyelő test­véreket, hogy küldjenek presbitereket vagy olyan gyü­lekezeti tagokat, akik később presbiterekké válhatnak. Kezdés október 25-én, pénteken 17 órakor, befeje­zés október 27-én vasárnap ebéddel. A tanfolyam tel­jes költségét (ellátás, segédanyagok, előadók stb.) a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház magára vállalta. Az úti­költséget a résztvevők vagy - jobb esetben - a gyüle­kezetek fizetik. Érdeklődőknek, jelentkezőknek rész­letes programot küldünk. Jelentkezni a presbiterkepzes@lutheran.hu e-mail cí­men lehet október 12-ig. A lelkes előadói csapat nevében szeretettel: Dr. Hafenscher Károly lelkész Az idősek világnapjára Az öregekre, a megfáradtakra em­lékezik a világ. Szép gesztus, bárkié is az érdem: a kis háborúk, a gyű­­lölségek idején megállunk egy pilla­natra, és fejet hajtunk áldozatos éle­tük előtt. Egy nem régi élmény vil­lant belém, a júniusi árvíz kora al­­konyi képe. Félénk nénike szoron­gatta sovány macskáját. „Csak ö maradt meg. Mindenem odave­szett!”- motyogta elcsukló hangon. Előző este dőlt össze rozoga vályog­háza, alig tudták ki vonszolni a re­pedezőfalak közül. Az idős embereket köszönti a vi­lág. Mi mással is folytathatnám, mint a száz éve született költőóriás, Weöres Sándor versével. „Oly árvák ők mind, az öregek. /Az ablakból né­ha elnézem őket, / hogy vacogó szél­ben, gallyal hátukon/mint cipeked­­nek/ hazafelé - / vagy tikkadt nyár­ban a verandán/hogy üldögélnek a napsugárban - / vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jó­ízűen - /nyújtott tenyérrel a temp­lom előtt / úgy állnak búsan, csüg­­geteg /mint hervadt őszi levelek/a sárga porban!’ (Öregek) Tizenöt éves volt a költő, mikor írta. Kodály Zoltánnak annyira megtetszett, hogy szép kórusművet komponált belőle. Később megláto­gatta a költőt a dunántúli kis falu­ban, Csöngén, ahol ifjúkorát töltöt­te. Ragaszkodó, meleg barátság szövődött közöttük. Elány panasz a versekben, vallo­más a zenében és a festményeken, a gyerekkor párás-fényes vidékéről és az öregség drámai ellenpontjáról. Is­ten hiányáról, ahogy egy életen át ke­ressük, s néhányan megtaláljuk. Az idősek tele vannak kételkedés­sel, félelemmel. És égetőfájdalom­mal is, hogy fölhalmozott tudásuk, tapasztalatuk batyuját letehetik­­e. Kell-e valakinek? Vagy kidobják a felesleges szeméttel? Régi erdélyi utam kedves emléke a nyolcvan­nyolc éves kádár, aki nagyapjától tanulta forgácsillatú mesterségét, s amikor találkoztunk, ő nézte, ahogy szorgos unokája kerekíti a boroshordókat... Ez a szerencsés élet: a szétosztott kincsek boldogsága. Életünk gyors múlásának törvénye, hogy mind beljebb jutunk napjaink erdejébe. Az öregedő szív azonban észreveszi, hogy utunk ösvénnyé szűkül, és mind közelebb kerülünk a létezés titkához. Egyre távolabb az ifjúság­tól, karnyújtásnyira az atyai ház­hoz, ahogy a hívő ember mondja: „Az egyszeri haza után az Isten örök házába!’ Az öregekre emlékezünk október í-jén. A barázdált arcú bácsikra, a levélkönnyű nénikre, akik most is egész nap csinosítják környezetüket. Régóta nem ismerik ki magukat eb­ben a rohanó világban, hunyorgó szemmel, botladozva járják a zsúfolt utcákat kopottfalakba ütközve. Ma álljunk meg egy pillanatra, segítsünk nekik eligazodni. Nem feledve ezt a végtelen körforgást örök változást s az egyszerű igazságot, hogy nem emlékezünk ifjú szüléinkre, nem hisszük el, hogy voltakfiatalok, sze­relmesek és gyönyörűek. Még itt vannak, még hívnak, még várnak - tündöklő arcuk Isten homlokára néz. ■ Fenyvesi Félix Lajos HIRDETÉS Csendeshét Szarvason Szeretettel várjuk október 14-étől 19-éig a szarvasi Holt-Körös partján lévő üdülőben tartandó őszi csendeshetünkre alkoholfüggő, depresszi­óval küzdő, lelki feltöltődésre vágyó testvéreinket! Állandó orvosi ellenőrzésre, felügyeletre nincs lehetőség, kérjük, ezt a jelentkezéskor vegyék figyelembe. Lelkészi vezető: Erdélyi Zoltán nagy­­szénási evangélikus lelkész. A vidékről érkezőknek szállást 2-3 ágyas szo­bákban, valamint teljes ellátást az üdülő épületében biztosítunk. A misszi­ói alapítvány a szállásért és az ellátásért adományt fogad el. Az adomá­nyok minimális összege 6000 Ft/fő. Számlaszámúnk: 11733058-20015556 (a helyszínen is lehet fizetni). Jelentkezni Erdélyi Zoltánnál (20/824-3417) vagy Mikó Lászlónál (20/824-9914) lehet október 10-éig mindennap. Középhalmi Evangélikus Misszió Alapítvány Forgáts Mihály, a krónikás brassói politikus A középkor végének és az újkor hajna­lának magyarországi csillagászati ese­ményeit a korabeli krónikák őrizték meg. Szerzőik a három részre szakadt hazában jellemzően a felvidéki Magyar Királyság és a kváziönálló Erdély mű­velt evangélikus polgárai voltak. E feljegyzésekben értelemszerűen nem tudományos értekezéseket kell keresnünk: íróik a fontosabb politikai és társadalmi események között em­lítésszerűen ejtettek szót természeti je­lenségekről. A csillagászat mellett ár­vizekről, heves viharokról, esetleg földrengésekről, gyakorta összefüggés­be hozva ezeket királyok, fejedelmek, hadvezérek, valamint népek és orszá­gok sorsának alakulásával. Ilyen krónikásunk volt a négyszáz­ötven esztendeje, 1563. szeptember 29-én az erdélyi Brassó városában született Forgáts (Forgács, Forgách, Forgatsch) Mihály (Michael), akinek diplomataként végzett szolgálatáról a történelemkönyvek tesznek említést. A szászok lakta és igazgatta város többségi lutheránus felekezetében keresztelték meg, de édesapja, Forgáts Balázs - Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című műve szerint - nem német, hanem magyar eredetű família sarja volt. A Nagy Iván-féle Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal (Pest, 1857- 1868) ugyanakkor a kiterjedt família „ghimesi és gácsi” ágának leszárma­zottai közt egyiküket sem említi. A Magyar írók élete és munkái sze­rint politikusi karrierjét 1585-ben kezdte meg, amikor Péter havasalföl­di román vajda szolgálatába állt. Ti­zenegy esztendő után tért vissza szülővárosába, ahol azonmód be­választották a város elöljárói közé, a százak tanácsába. 1603-ban a dévai országgyűlés követeként látott el diplomáciai feladatot, életét kocká­ra téve. (A Giorgio Basta-féle rémura­lom kegyetlenkedéseinek három kép­viselőtársa áldozatul esett.) 1612-ben az oláh vajdával, Báthory Gábor fejedelemmel, majd Radul vaj­dával tárgyalt a város érdekeit'képví;'-, selve. Egy évre rá ismét Báthoryval egyezkedett, egy rövid periódusra bé­két teremtve a zűrzavaros időkben, hogy aztán ismét életét veszélyeztet­ve követségben járjon a töröknél, Moldva és Havasalföld vajdáinál. Politikusi pályájának csúcsán, 1614- ben Bethlen Gábor fejedelem vendég­szeretetét élvezhette. Szeretett váro­sát élete végéig szolgálta. Brassóban hunyt el hetvenedik évében, 1633. ja­nuár 16-án. A nemes egyszerűséggel Diarium vom Jahr 1383-1631 címen jegyzett krónikája a jelzett időszakot öleli fel. Korábbi feljegyzések és krónikák adatainak átvétele után 1585-től a sa­ját maga által tapasztalt és megélt, va­lamint valós időben megismert ese­ményeket vetett papírra. Német nyelven, a könyvészeti források alap­ján megbízhatóan és hitelesen. (A ké­sőbbi kutatások a Kalender-Aufzeich­nungen von Michael Forgáts, mit Zusätzen von Valentin Forgáts, Chris­toph Graissing Asarela Mederus, Marcus Dtdicdt, figb$-i,6<)4]; Tiffi-'. mel a Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó 1903-as 4. kötetében megjelent utánközlésen alapulnak, melynek pontos bibliográfiai leírását a Schriftsteller-Lexikon der Sieben­bürger Deutschen adja meg.) Az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője, az asztronómia tör­ténetének kutatásában is igen jártas Farkas Gábor Farkas 2011-ben meg­jelent, Régi könyvek, új csillagok cí­mű művében (melyet többek között e sorok írója segített tanácsaival) foglalkozott Forgáts Mihály csillagá­szati feljegyzéseivel. Forgáts egy 1529. évi, de pontosab­ban nem meghatározott időpontra vonatkozóan egyidejűleg négy üstö­kös feltűnését említi. Mivel a szabad­szemes kométák amúgy is ritkák, a négyes láthatóság bizonyára téves megfigyelés volt. Vélhetően úgyneve­zett halónak, azaz a felső légkörben lebegő jégkristályok fénytörése okoz­ta légköri jelenségnek (nap- vagy holdhalo) lehetett szemtanúja. Far­kas alapvető megállapítása, hogy ab­ban az évben ugyan feljegyeztek egy viszonylag fényes üstököst X/1529 Pi néven, de a leírás értelmezése egyér­telműen a halojelenséget erősíti meg. Forgáts Szepsi Laczkó Máté és Székely István mellett lejegyzője volt az 1558-as mezőkeresztesi meteo­rithullásnak. „[1558.] július 26-án a Crestes-Mezőn három kő esett le az égből. Az egyiknek súlya 26, a másik­nak 28, a harmadiknak 30 font volt” - írta Forgáts A Magyar Természet­­tudományi Múzeum meteoritikai adatbázisa fordítása alapján. Az összeállítás szerkesztőinek véle­ménye szerint a lehullott „mennykövek” feltételezhetően kőmeteoritok voltak. A Forgáts által megadott tömegadatok átszámítása alapján egyenként 14,57; 15,69; 16,81 kilogrammosak. A Termé­szettudományi Múzeum szerint - ez­zel összhangban - a Földet ért tömeg összességében tíz-harminc kilogramm lehetett. Sajnos a pontos lelőhelyük - a leírások nem túl részletes volta, illet­ve az azóta eltelt közel fél évezred okán - örökre a múlt homályába vész. ■ Rezsabek Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom