Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-07 / 27. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 20x3. júliijs 7, »! 15 Adatok lehallgatásból és dühből »A MÚLTBA VALÓ VISSZATEKINTÉS VALAMIKÉPPEN MINDIG RÉSZE AZ ÉLETNEK« Az ihászi csatára emlékeztek Újabb botránytól hangos az utóbbi he­tekben a tengerentúl. Úgy tűnik, a nagy összeesküvés-elméletek egyike meg­valósult): egy titkos bírósági döntés ér­telmében egy telefontársaság összes beszélgetésének adatai az FBI-hoz kerültek. Azonban lassan igazolódni látszik, hogy mindez csak a jéghegy csúcsa volt, ugyanis a többi telefontár­saságon kívül az eset érintettje a. Mic­rosoft, a Facebook, a Google, az Apple - és valószínűleg minden nagy infor­mációtechnológiai cég. Egy korábbi alkalmazott vallott az amerikai nemzetbiztonsági szolgálat (NSA) ellen, azt állítva, hogy az egy PRISM nevű rendszer segítségével gyakorlatilag hozzáfér valamennyi in­ternetes adathoz. E sorok írója lassan nem is tudja követni, hogy pontosan merre tarta­nak az események, az információ ki­­szivárogtatóját - aki lapzártánkkor még (június 23. óta) az orosz főváros­ban a seremetyjevói repülőtér tran­zitvárójának „foglya” - éppen nem­zeti hősnek vagy árulónak nyilvánít­ják-e... Mindenesetre úgy tűnik, hogy igazi orwelli világban élünk, amely az emberi szabadságjogokat könnyen alárendeli más céloknak... A hírek egy része arról szól, hogy a titkosszolgálatok csak metainformáci­­ókhoz fértek hozzá. Ez röviden annyit tesz: nem hallgathattak bele a beszél­getésekbe, viszont pontosan tudják, hogy az adott személy telefonja éppen hol volt, és kiket hívott fel rajta. De gondoljunk csak bele, mit jelent ez! Könnyen rá lehet jönni például, hogy valaki rákbeteg, ha a nőgyógyá­sza után egy onkológussal, utána pedig egy családtagjával folytat hosszú társalgást. Vagy akár egy fél­relépésre is fény derülhet, ha két ké­szülék sokat van egymás közelében egy adott helyen. Néhány héttel ezelőtt az AP hír­­ügynökség munkatársainak húsz te­lefonjáról szereztek meg hívásinfor­mációkat azért, hogy egy CIA-eset­­tel kapcsolatos kiszivárogtatás nyo­mán megtalálják azt, aki az informá­ciókat az újságírók rendelkezésére bocsátotta. Ehhez pedig nincs is másra szükség, csak hogy megnéz­zék: a Cl A alkalmazottainak egyike és az AP valamelyik újságírója mikor volt ugyanazon a helyen... De ilyen metaadatra hivatkozott egy Terrance Brown nevű bankrab­ló is, a felmentését kérve. Úgy gon­dolja, hogy ha a nemzetbiztonsági szolgálat mindenkit megfigyel, akkor ezeket az adatokat ő is felhasználhat­ja védekezésként a saját ügyében. Vannak jó és demokráciakonform felhasználási módjai is a metaadatok­­nak. Az IBM-et mindenki a szemé­lyi számítógépeket elterjesztő cégként ismeri, noha ez csak az egyik tevé­kenységi területe. A cég olyan össze­tett informatikai problémák megol­dásában is jelentős sikereket ért el, mint például teljes városok közleke­­désilámpa-hálózatának menedzselé-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence se. Többek között annak technológiai megvalósításán is dolgoznak, hogy a jelzőlámpák képesek legyenek le­kapcsolni, majd elindítani az éppen veszteglő autók motorjait, ezzel is csökkentve a feleslegesen elfüstölt benzin mennyiségét. Friss hír, hogy kísérletképpen a kö­zösségi média metaadatait is felhasz­nálják. A Twitter mikroblogszolgálta­­tással megosztott rövid üzeneteket elemezve kiderülhet, hogy egy város melyik területén melyik időszakban van dugó, vagy éppen mikor nehéz parko­lóhelyet találni. Merthogy az autóban ülő sofőrök hajlamosak dühükben rö­vid szöveges üzenetet írni arról, hogy éppen mennyire kiábrándultak a sok egy helyben toporgás vagy éppen a hasztalan helykeresgélés miatt. Egyelő­re öt kanadai város - Toronto, Halifax, Edmonton, Montreal és Vancouver - vesz részt a kísérletben, de a kezdeti eredményeket látva a városok vezetői bizakodnak: az autósok Twitteren megosztott káromkodásainak komoly szerepe lesz abban, hogy a város inf­rastruktúrája milyen irányban fog fej­lődni. Ez ám vérbeli demokrácia... ■ N. B. Idén is megemlékeztek az 1849. júni­us 27-én vívott csatáról a Veszprém megyei Ihász-pusztán. A település által június 29-én, szombaton rendezett ünnepség idei szónoka Somfai Balázs, a megyéi le­véltár nyugalmazott főlevéltárosa volt (képünkön). A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület elnöke a ’48- as honvédhősök tiszteletére felhívva kiemelte: „A múltba való visszatekin­tés - akarva-akaratlanul - valami­képpen mindig része az életnek..." Az ihászi csatára, a hősiességre utaló emlékművek, emlékjelek állítá­sa már a 19. század második felében megkezdődött a településen, igaz, először csak egy fakereszt állt a név­telen hősök nyugvóhelyénél. Aztán a fakereszt helyett kő emlékoszlopot, majd e mellé a 20. század vége felé obeliszket állítottak, a 21. század elején pedig emlékművet a csata egyik neves katonájának, költőjé­nek, a hazai protestantizmus ki­emelkedő alakjának tiszteletére. A Himnusz és a Szózat eléneklése közepette idén is ide, Pap Gábor em­lékművéhez, valamint a csata két emlékjeléhez helyezték el a helyiek - az önkormányzat, az evangélikus is­kola, a civil szervezetek - nemzetiszí­nű szalaggal átkötött koszorúikat. ■ Kerecsényi Zoltán felvétele »SZÜLETTEM, SZERETTEM HAZÁMAT, S DOLGOZTAM ÉRTE, EZ AZ ÉN ÉLETEM TÖRTÉNETE...« Nyugdíjba vonul Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgató ^ „Tegyetek ti is így, tanítsátok utódaitokat, s ha ezek is így tesznek, ak­kor Magyarország boldog lesz” - folytatódik a felcímül írt Virág Bene­­dek-idézet, amely mottóként ékeskedett egy meghívón. Nem másra, mint egy pedagóguspálya „beszegésére” invitált a meghívó június 26-ára. Óno­di Szabolcs, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kol­légium igazgatója negyvenhét év pedagógusi szolgálat, benne tizennégy év intézményvezetői tevékenység után búcsúzott. Halk moraj fogadta a belépőt a gim­názium atlétikai centrumában; két és fél száz vendég gyűlt össze, hogy az igazgató úr több évtizedes tevékeny­ségét ünnepelje. Megérkeztéig is „a Szabolcs” - ahogy a kollégái, egyházi testvérei, barátai, ismerősei, a szülők és a diákok nevezik - volt a téma. Tapssal fogadták a megjelenő ünnepel­tet és feleségét, Erzsikét, majd elcsen­desült a csarnok. A moderálást vállaló két kolléganő előrebocsátotta, hogy az ünnepi mű­sor összeállításakor igyekeztek kerül­ni a túlzott emelkedettséget, és azon fáradoztak, hogy vidám pillanatokat is belopjanak a méltatások közé. Ők jártak elöl jó példával: az igazgató úr szavajárásaival tűzdelték tele szövegü­ket. így hát szeretettel köszöntötték „gimnáziumunk nagy családját”, amelynek tagjai a „nagyra becsült kol­légát” jöttek ünnepelni. Őt, aki „sok fi­atal gyújtásán állíthatott jogszerűen és szakszerűen” aki „elkerülte a zsákut­cában gyorsítást” és nem engedte, hogy a „kordé megelőzze a csacsit” Valamennyi búcsúztató pontosan értette, hogy mi rejtőzik a humor és irónia mögött. Igyekeztek eleget ten­ni a burkolt kérésnek, és könnyedebb hangvételt ütöttek meg, ám - bizonyá­ra nem tehettek róla - előbb-utóbb meghitt szavak tolultak az ajkakra, amelyekkel csak-csak megrendítet­ték a szíveket. Gáncs Péter, a Magyarországi Evan­gélikus Egyház elnök-püspöke moso­lyogva lépett a pulpitusra, s rögtön az­zal kezdte, hogy eltanulta az ünnepek­től: kevés szóval is lehet sokat monda­ni. Derűs emlékeket idézett, kiemel­te, hogy mennyi leleményesség, kre­ativitás és bölcsesség jellemzi. „Kegyelem az életed, a családod, a barátaid, a munkád” - szólt Szabó Vil­mos Béla, a Tolna-Baranyai Egyház­megye esperese, majd így folytatta: „Megtanítottál a környezeti, a szelle­mi és a lelki élet szépségeinek felisme­résére.” Kákay Istvánra, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodá­jának igazgatójára Ónodi Szabolcs küzdeni tudása volt nagy hatással. Dr. RonczBéla, az Evangélikus Egy­ház Aszódi Petőfi Gimnáziumának és Kollégiumának igazgatója, az egyház nevelési-oktatási bizottságának elnö­ke nagyra értékelte, hogy Ónodi Sza­bolcs a pályafutása alatt elkötelezett volt az evangélikus oktatás mellett. Potápi Árpád János országgyűlési képviselő, Bonyhád város polgármes­tere, a gimnázium tantestületének tagja pályatársának nem csupán peda­gógusi és igazgatói munkájáról szólt el­ismerően, hanem politikusi szerepkö­rében végzett odaadó, elhivatott hoz­záállásáról is. Trucza Szabolcs húsz éve érettségi­zett e helyütt. Osztályuk volt az egyet­len, ahol osztályfőnöki teendőket vál­lalt a tanár úr. Megvívták a maguk har­cát, s számukra mindörökre „a Tanár úr” maradt Ónodi Szabolcs. Dr. Csermely Péter professzor, a Nemzeti és az Európai Tehetségse­gítő Tanács elnöke személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, ezért méltató levélben írta meg gon­dolatait: „Sokat tanultunk tőled, Szabolcs. Tanultuk tőled a kollégák és a diákok megbecsülését. Tanultuk azt, hogy csak ép testben lehet ép lé­lek. De legfőképpen emberséget ta­nultunk.” Az ünnepi rétorok között vidám dal­átdolgozásoknak és jeleneteknek örül­hettek a megjelentek, s emellett az in­tézmény helyettes vezetői, tanárai ad­tak áttekintést az elmúlt másfél évtized­ről. A teljesség igényével, bár annak le­hetősége nélkül felsoroltak néhány programot, amelyet az igazgató kezde­ményezett, támogatott. így szó esett az első - Ordass Lajos nevét viselő - országos retorikaverseny­ről; a Lotz János országos szövegértési és helyesírási versenyről, valamint a Lotz nyári diákegyetemről; az Arany Já­nos tehetséggondozó program mate­matika-tantervének és -kerettanter­vének kidolgozásáról, a Csillag prog­ramról; az erdélyi, felvidéki, angliai tanulmányutakról; a nyelvi táborokról; a brüsszeli cserekapcsolatról; a földrajz­fakultáció újraindításáról; a Világuta­zó, valamint a Kvíz klubról; az ECDL- vizsgaközponttá válásról; a rendszeres áhítatokról, a hitélet mindennapokba való beépítéséről; a 2000 óta zajló mindennapos testnevelésről; az edző­táborokról és az atlétikai centrumról. Sok szó esett az eredményekről, a megyei, országos és nemzetközi tanul­mányi és sportversenyeken elért ran­gos helyezésekről, valamint az elmúlt tizennégy év legfontosabb ünnepeiről és eseményeiről. A gazdasági vezető a tárgyi környezet fejlesztéséről beszélt, a háromszáz fősre bővített kollégium­ról és a hatszáz főt meghaladó tanu­lói létszámról, a közel öt hektárra nőtt területről, a csodálatosan gondo­zott parkról. A technikai munkatársak szintén elérzékenyülten vettek bú­csút igazgatójuktól. A szószólók nem feledkeztek meg arról sem, hogy a rengeteg munkát csak stabil háttérrel, kiegyensúlyozott csa­lád mellett lehetett ilyen színvonalon végezni, ezért a feleségnek, Erzsébet asszonynak is kifejezték köszönetüket. Végül elérkezett a tovább nem odáz­ható pillanat: a tantestület tagjait és a szülőket képviselők átadták a közös bú­csúajándékot, köztük egy „Hálalevelet” melynek szövege szerint „Ónodi Sza­bolcs (...) elválaszthataüan kötelékkel tartozik Alma Materünk tanári, test­véri közösségéhez. Vele és általa lett a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium a »meg­szentelt tűzhelye az örökké való esz­méknek és ideális eszményeknek«.” Kifejezték azon közös óhajukat, hogy Ónodi Szabolcs továbbra is se­gítse tanácsaival, javaslataival a szere­tett iskolájában folyó munkát, s derít­se jó kedvre humorával az intézmény munkatársait. Ónodi Szabolcs igazgató tőle szo­katlan elérzékenyültséggel mondott köszönetét az őt ünneplőknek, s bú­csúszavai nem csak a saját szemébe csaltak könnyeket: „Vigyázzatok a gimnáziumra!” Az állófogadáson Kráhling Dániel nyugalmazott lelkész kért áldást a je­lenlévőkre, különösképp az ünnepek­re, akinek pályafutása sikeres és teljes. ■ V. Gánszler Beáta Ónodi Szabolcs életrajza 1944 - Megszületik Dunavecsén. 1962 - Jeles érettségit tesz a kunszentmiklósi Damjanich Já­nos Gimnáziumban. 1966 - Tanári diplomát kap a Pécsi Tanárképző Főiskola bioló­­gia-földrajz-testnevelés szakán. Tanítani kezd a belecskai, majd a pincehelyi általános iskolában. (Még főiskolásként nőül vette Faragó Erzsébetet. Két gyerme­kük született, s már öt unokájuk is van.) 1975 - A bonyhádi gimnázium tanára. Elvégzi a Testnevelési Főiskola tanári szakát. 1975-1989 - A Bonyhád járá­si atlétikai szövetség elnöke. 1981 - Tantestületi vezető tanár. 1989 - Testnevelő szaktanács­­adó, szakértő (Tolna megyében épült iskolai sportlétesítmények­nél tanácsadó szerep). 1991 - A Testnevelési Egyetem vezetőtanára. 1994 - A Köznevelési Tanács tagja, a Pedagógus-továbbképzé­si Akkreditációs Bizottság tagja. 1996 - Országos szakértő. 1999-2013 - A Bonyhádi Pe­tőfi Sándor Evangélikus Gim­názium és Kollégium igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom