Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. szeptember 1. *• 13 „Az élet viharaival szemben olyan légy, mint a madár.. Kétszáz esztendeje született báró Eötvös József ► Báró Eötvös József (vili. szeptember 3. - 1871. február 2.) a haza üdvét, szellemi haladását munkálta. Azon nagy emberek sorába tartozik, akik nemcsak az európai művelt nemzetek közé emelték Magyarországot, de hírt, dicsőséget szereztek a magyar névnek messze földön is. Születésének kétszázadik évfordulóján rá emlékezve ma is intő lehet tanácsa mindannyiunk számára: „Az élet viharaival szemben olyan légy, mint a madár, amely, ha a fát kivágják alóla, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll.” Vallás- és közoktatásügyi miniszter a Batthyány-kormányban Legnagyobb magyarunk, a legbőkezűbb adományozó, országot gyarapító Széchenyi István a ’48-as forradalmi eseményeket követően valósággal eufórikus hangulatban veti papírra titkárának a következőket: „Barátom, csudákat élünk! Nemzeti honunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel... Ha reactio nem történik, és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység, s több a polgári erény, mint a dicsvágy, én biz azt hiszem, lesz még a magyarbul valami, s pedig sok!” S bizony, van is ok bizodalomra ekkor. A magyarság legjobbjai tervezgetnek, építkeznek, készülnek egy jobb jövőre. Sokan. Gróf Batthyány Lajos kabinetjében a magyar politikai élet jelentős egyéniségei kapnak helyet a konzervatívoktól a liberálisokig. A kormányfő politikai hitvallásának megfelelően az utóbbiak vannak többségben. Bizonyára sokak előtt ismeretes Pettenkofen Ágost és Borsos József jellegzetes litográfiája, ahogy százhatvanöt esztendővel ezelőtt, 1848. július 5-én a Redoute dísztermében szemlélteti az első népképviseleti országgyűlés megnyitását s a pulpituson István nádor társaságában a kormány jeles tagjait. Kitörő a lelkesedés. Ekkor még senki sem sejti, hogy az a „szent” hely, ahol állnak, egy év múlva már romhalmaz lesz, mert Hentzi generális Buda várából szétlöveti. A lelkesedés és a jövőtervezés ekkor azonban még töretlen. Ez a ’48 nyarán birtokos nemesekből felálló kormány a forradalmi Európa nagy reménysége. Magyarország első alkotmányos kormányát négy főnemes és öt köznemes alkotja, egytől egyig mind jelentős politikai múlttal, közismertséggel rendelkeznek. Rendkívüli feladat vár mindahányukra: új, a polgári kor igényeinek megfelelő szakminisztériumok megszervezése. Van köztük egy ekkor alig harmincöt esztendős fiatal báró, aki így a legfiatalabb tagja a független, felelős magyar minisztériumnak. Rajta kívül talán nem is jöhet szóba más Batthyánynál, akit felkérhetne a vallás- és közoktatásügyi miniszterség posztjára. Ifjú kora ellenére báró Eötvös József igen aktív, sokat tapasztalt politikus. Jó ideje hallatja hangját a művelődés-, a nevelés-, az oktatás- és a valláspolitika kérdéseiben. Nem is akárhogyan! Ő a legfőbb sürgetője a népnevelés, illetve a népoktatás előmozdításának. Számos cikkében, írásában ad ennek nyómatékot. Többek közt rámutat: „Az iparnak fő eszköze az ember, nem anyagi ereje, mely napjainkban erőművek által pótoltatik, hanem értelmi tehetségei által.” Valamint: „Csak a művelt nemzet maradhat fenn az idegen népek gyűrűjében.” Elfogadó, felvilágosult politikusként az egyházi törekvéseket is támogatja. A nemzeti egység erősítése szempontjából fontosnak tartja, hogy a különböző felekezetek egymással békében, együttműködésben tevékenykedjenek. Különösen hasznosnak azt, ha például egy településen a felekezetek közösen létesítenek iskolát, amelyben közelebb kerülhetnek egymáshoz a különböző vallású gyermekek, nem kerülnek ellentétbe az egyházi és világi törekvések, valamint az iskolamesterek tanított tárgyai mellett lelkipásztorok vallástanórákat is tarthatnak. Azt vallja, hogy mindenki számára biztosítani kell az iskolaválasztás szabadságát a vallásfelekezeti jogegyenlőség, viszonosság alapján. Eötvös a nép felemelésének, a szabadság, egyenlőség és hazafiság eszméjének szolgálatába állítja gondolatait, munkáit, tevékeny fáradozásait. A felvilágosodás terjesztéséért egyetlen politikusunk sem tesz többet nála. Pedig élete kezdetén majdnem másfelé indul. Ifjúi évek, berobbanás az irodalomba Két évtized is alig telik el a jakobinus mozgalom felszámolása után, amikor - kétszáz esztendővel ezelőtt - 1813. szeptember 3- án Budán megszületik Eötvös. Ekkortájt is sok dolga akad még a titkosrendőrség besúgóhálózatának, valamint a cenzoroknak. Országgyűlés nélkül kormányoz a császár, szemérmetlenül magasak az adók, ötödére értékelik le a forintot, erőszakkal fogdossák össze az újoncokat, a jobbágyság szenved, az ország nagy része vad tájat mutat, még nem szépül a Duna két partja, a szabadság pedig búvópatakként csordogál a felszín alatt. Martinovics Ignác egykori titkos közösségének börtönből szabadult tagjai sem tétlenkednek. A bátor Kazinczy a magyar nyelv megújításáért száll síkra; bebizonyítja egy alattomos osztrák pályázaton - mely a magyar nyelv alkalmatlanságát szeretné megpecsételni -, hogy a magyar nyelv igenis alkalmas a közigazgatás, az ipar, a kereskedelem új fogalmainak kifejezésére. A diktatúra ezt persze 1813-ban nem meri elismerni, s kinyilatkoztatja: „a korviszonyok ez ügynek tárgyalását nem teszik tanácsossá” A hajdani Szabadság és Egyenlőség Társaságának megmaradt eszmeőrzői közül Pruzsinszky József is azok közé tartozik, akik nem engednek hitükből. Hiába három év börtön, hiába megfélemlítés és ellehetetlenítés, nem adja föl. Igaz, egy ideig kénytelen vidéken munkát vállalni, de hamarosan kivételes „kitüntetésben” részesül: a kis Eötvös nevelője lehet. Nem akármilyen közegben. Eötvösnek mind atyja, mind nagyapja császárhű emberek. Az ősök a koleralázadás leverőiként, tárnokmesterként, alkancellárként, hírhedt adminisztrátorként szolgálják az elnyomó hatalmat. Ebben a környezetben a gyermek is nyilvánvalóan a Habsburgokhoz való hűségről, tiszteletről hall, s ezt tartja természetesnek. A magyarul egyáltalán nem beszélő anya kivételes figyelmet fordít a gyermek nevelésére. Színházba viszi, könyveket ad a kezébe. Eötvös így a német szépirodalom alkotásaival ismerkedve tanul meg olvasni. Kezdetben Schillert, Goethét, Winckelmannt, Héráért, Klopstockot, Wielandot, később Voltaire-t, Rousseau-t olvassa. Nagy hatást gyakorol rá Victor Hugo is, akivel később, egy párizsi útján személyesen is találkozhat. A jeles könyvtártudós, Bényei Miklós egy kiváló részletességű Eötvös-tanulmányából ismeretes, hogy az ifjú bárót Hugónak a nép ügyéért való kiállása ragadja meg, s Hugo mint a néphez, a népnek szóló dráma megteremtője, a francia romantika addigi eredményeinek összegezője áll Eötvös egy pesti kártyalapsorozat 8. elemén előtte példaként: „Ő az, ki a harcot elkezdé, ő, ki mint Luther, mindazon egyes véleményeket s okokat a régi ellen, melyek ezerek fejében elszórva léteztek, egybegyűjté, s egy systemává összeolvasztá” - veti róla papírra Eötvös. Ugyancsak Bényei professzor kutatásaiból ismerjük, hogy Eötvös érdeklődését, szemléletét befolyásolja Heine költészete, de megkedveli az angol irodalmat is, s a világ legnagyobb költőjeként, soha nem halványuló csillagként aposztrofálja Shakespeare-t. Azonban a fiatal Eötvös fejlődésére - aki poéta szeretne lenni - nemcsak ezek az irodalmárok vannak rendkívüli hatással. Az ercsi Lilien-féle birtok német műveltségű közegében (báró Lilien József \olt Eötvös József nagyapja) a franciás műveltségű Pruzsinszky ismerteti meg a gyermeket Rousseauval, Voltaire-rel és az enciklopédistákkal. Amikor hazaáruló-ivadéknak gúnyolják a kis Eötvöst, Pruzsinszkytól kérdezi, hogy igaz-e, miért lenne ő az. „Igaz, bizony, és te is az leszel, hiszen még magyarul sem tudsz tisztességesen” - feleli Pruzsinszky. Ezt követően fogadja meg az ifjú báró, hogy tökéletesen megtanul magyarul, s további életében csak hazáját fogja szolgálni. Pruzsinszky ehhez méltó kezdőlökést ad: a politika és a filozófia iránt is felkelti érdeklődését. Ezek után már gyerekjáték lesz a budai gimnázium elvégzése. Tudatos fiatal. Tisztában van vele, hogy céljait csakis szorgalommal tudja elérni. A gimnáziumot a pesti egyetem követi, ahol bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytat. Sikeres ügyvédi vizsgája letétele után rögtön álláshoz jut, előbb aljegyzői, majd fogalmazói munkakörben. De ezek „semmik” a következő tisztséghez képest. Rövid időn belül az eperjesi kerületi tábla közbírájaként tekinthetnek rá az emberek, s hamarosan az Akadémia is tagjává választja. Élénk, sokirányú érdeklődése külföldi útjain még nyitottabbá válik. Eljut többek között Franciaországba, Németországba, Angliába. Hatással lesznek rá a külföldön látottak. Lelkesen számol be útjáról barátainak, idehaza igyekszik tapasztalatainak, elveinek mind szélesebb körben érvényt szerezni. S ettől fogva már nincs megállás. Intenzív irodalmi munkába kezd, megírja A karthausi című regényt, amellyel szinte berobban az irodalomba és a közéletbe. Megszületik A falu jegyzője is, amely a rendi Magyarország első reális ábrázolása. A Kisfaludy Társaság is tagjává emeli - nem sejti, hogy jó pár év múlva neki kell majd újjászerveznie s vezetnie. Vallás- és közoktatásügyi miniszter az Andrássy-kormányban Irodalom és politika együtt halad Eötvös életében. Ez természetes is, hiszen ekkoriban az irodalom oly közelről követi a nemzeti feladatokon munkálkodó haladó politikát, mint soha máskor. Az országgyűlésben ez idő tájt kezdenek felfigyelni rá szónoklatai miatt. Ő a < főrendi ellenzék egyik vezéralakig ja. Több témában szólal meg, de 5 legértőbben a nevelés- és a vallás* ügy tekintetében. Ezért is, ennek I elismeréseként lesz miniszter. £ Mint fentebb Széchenyi, Eötvös is teli van reményekkel, hajthatatlan. Hitvallást is ad: „Kit nem hevít korának érzeménye, / Szakítsa ketté lantja húrjait.” (Én is szeretném...) Hevíti korának érzeménye, nagy lendülettel veti bele magát a miniszteri feladatokba. Ám nem telik bele öt hónap, s látja, a hajót nem egy irányba kormányozzák: azonnali fontos reformjait meggátolják. Távozni kényszerül. Miután pedig Lamberg grófot a Lánchídon meglincselik, úgy dönt, jobb, ha elhagyja az országot. Visszatéréséig, 1853-ig életének színtere München, ahol csupán irodalmi tevékenységet folytat. Újra itthon sem tesz másként mindaddig, amíg Pest meg nem választja országgyűlési képviselőjévé. Az 1860-as évek alapos és feszített tempót diktálnak. Amellett, hogy képviselő, s az Akadémiát is vezeti, hetilapot szerkeszt. Tudja, hogy nem vezethet másfelé a nemzet útja, mint a megegyezés, a kiegyezés felé. A „haza bölcse” mellett hajtómotorja ennek a folyamatnak. Megadatik neki, hogy ismét a vallás- és közoktatásügyi tárcát vezethesse gróf Andrássy Gyulának a kiegyezést követően felálló kormányában. Sikerül neki az, ami korábban nem: meghozza a népiskolai közoktatásról szóló törvényt, megindítja a közép- és felsőiskolák reformját. Javaslatára hoznak törvényt a kötelező népoktatás bevezetéséről (12 éves korig). S nem szabad elfelejteni a nemzetiségi jogok törvénybe foglalását. „Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az osztatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja...” Küzdelem a zsidóság emancipációjáért Eötvös jelentős szerepet vállal - kortársai közül az elsők között - a zsidóság emancipációjáért, a zsidók egyenjogúsításáért vívott küzdelemben is. A zsidók emancipációja címet viselő tanulmányában már 1840-ben leszögezi: „Isten szabadságra teremtő az embert, s csak hol e természetes elemében látjuk, ítélhetünk természetéről. Mint a fa, mely a mezőn egy zöld óriás állna elődbe, messze szétterjesztve virágos ágait, szűk körbe szorítva egy törpe bokor áll előtted; úgy az ember, kit talán az ég nagyra teremte, eltörpül a szolgaság elnyomó korlátái között; a szolga rabláncai elgyengítik végre a legerősebb férfikart, s szív nincs oly jó, mely sokáig szeretni tudna, ha csak gyűlölésre talál okot... Emberi feladatunk segíteni mindig, hol segíthetünk, enyhíteni minden szenvedést, magunkhoz felemelni minden elnyomottat, helyrepótolni minden igazságtalanságot, s csak ha ezt, s amennyiben ezt teljesítjük, teljesítettük isteni Üdvözítőnk parancsait - csak ha ezt tettük, reménylhetjük, hogy vallásunk, hirdetve tetteink által, terjedésében végre e népet is közébe fogadja, mely hozzá elveiben közelebb áll, mint maga gondolná... A haza nem azon darab föld, melyen születünk. Nem a hegylánc, melynek kékellő csúcsaira a gyermek vágyódva feltekinte, nem a térség, mely az ifjút nőni látta; nem a folyó, melynek hullámzatánál az ifjú szívét vágyok tölték el, teszik azt, miért a férfi halni kész. Hasonló vidékeket találunk a föld más részeiben is, s a szív azért nem érzi magát honosabbnak rajtok. A haza több. Azon hely, melyen magunkat szabadoknak érezhetjük, melyben csak hasonlókat találunk, melynek története dicsőségünk, virágozása boldogságunk, jövője reményünk; hol házunk áll, hol homlokunk izzadságával munkált vetéseink zöldellnek, hol idegeneknek nem tartatunk, s nincs éldelet, melyet legalább reménylenünk nem lehetne; ez a haza, ez az, miért csak a gyáva nem áldozza életét...” Régi, több évtizedes küzdelem ér révbe, amikor Andrássy Gyula 1867. november 25-én benyújtja a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatot. A Ferenc József szentesítő aláírásával életbe lépő zsidóemancipációs törvény a hazai zsidóság előtt a társadalmi felemelkedés korábban soha nem látott lehetőségeit nyitja meg: „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt Jogosítottaknak nyilváníttatnak. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” Eötvös tevékenységével jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi zsidóságnak csaknem minden polgári jogot megadnak, megalkotják azt a törvényt, mely a zsidókat és nem zsidókat jogi értelemben egyenlővé teszi; továbbá életre hívják az izraelita kongresszust is, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését. Óriási ebben Eötvös szerepe. E jelentős tett után alig pár év adatik még számára. Egyre inkább elszigetelődik a politikai életben, túlságosan haladó gondolkodása miatt sokasodnak az őt érő szidalmak. Egészsége nem bírja sokáig. Ötvennyolc évet élt. ■ Kerecsényi
