Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
8 ■m 2013. szeptember 1. PANORÁMA Evangélikus Élet A személy fogalmának újradefiniálása? ^ Az indiai Környezet- és Erdőügyi Minisztérium az egész országban betiltotta a delfinshow-kat, delfináriumok létesítését, illetve delfinek és bizonyos cetfélék fogságban tartását, ám nem egyszerűen állatbaráti megfontolásból. Hivatalos indoklásban először jelent meg a „nem emberi személy” fogalma. A közleményben többek közt ez áll: „A cetfélék általában nagyon intelligensek és érzékenyek. Számos, a delfinek viselkedését tanulmányozó kutató megállapította, hogy a többi állathoz képest szokatlanul magas intelligenciájúak, ezért a delfint »nem emberi személynek« kell tekinteni, s mint ilyet sajátos jogok illetik meg, és erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy szórakoztatás céljából fogságban tartsák.” Az embernek Istentől kapott feladata, hogy gondoskodjék a teremtett világról, óvja az állatokat és a növényeket. Itt azonban - mint az indoklásból kiderül - egészen másról van szó. Indiában csendben megtették az első hivatalos lépést a személy fogalmának újradefiniálása felé. A törekvés nem egészen új keletű. Szinte észrevétlenül, az állatvédelem köntösében jelent meg és került be számos ország jogalkotásába. Az állatjogvédelem abban különbözik az állatvédelemtől, hogy nem azért védi az élőlényeket, mert szépek és értékesek, hanem mert - állítólag - érző, tudattal rendelkező személyek, akiket személyhez fűződő jogok illetnek meg. Legelőször Nagy-Britanniában (1997), Új-Zélandon (1999) és Spanyolországban (2008) terjesztettek ki három, alapvetően emberi jogot az emberszabású majmokra. Ennek értelmében a főemlősöket megilleti az élethez, a szabadsághoz és a testi épséghez való jog (vagyis tilos kínozni vagy kísérletekhez felhasználni őket). Az indoklás még nem nevezi személynek az emberszabású majmokat, de már jogokkal ruházza fel őket, mégpedig fogantatásuktól kezdve. („Apró” visszásság, hogy Spanyolországban a törvény ma már fogantatásuk pillanatától védi a nagymajmokat az abortusztól és a magzati kísérletezéstől - szemben az emberi embriókkal...) Az elméleti tudatformálás természetesen előbbre jár, mint a jogalkotás. Csak két példa: az Egyesült Államokban néhány hónapja egy tudományos egyesület ülésén ismertették A cetfélék jognyilatkozatát, amely „a minden személyt megillető egyenlő bánásmód” előmozdítása érdekében kimondja, hogy fejlett kognitív képességei miatt minden bálna és a delfin személy, és megilleti az élethez, a szabadsághoz és a testi épséghez való jog. Hasonló szellemben rendeznek 2013 decemberében nagyszabású konferenciát Személyi lét az emberen túl címmel a Yale Egyetemen. „A rendezvény a nagymajmok, a cetfélék, az elefántok és más állatok személy mivoltát állítja középpontba, és a személyfogalom változását tárja fel neurológiai, viselkedéstudományi, filozófiai, etikai és jogi szempontok alapján. Különleges figyelmet szentelünk a nem emberi állat (sic!) személyi mivoltának, igyekszünk feltárni a személy fogalmának történeti, tudományos és filozófiai hátterét, valamint az állatok érdekvédelmének módjait jogi precedensek teremtése és a köztudat informálása révén” - olvasható a rendezvény honlapján. Miért veszélyes ez az áramlat? A személyíogalom kitágítása a több évezredes emberi társadalom és kultúra alapkategóriáit bontja le, éppúgy, mint a házasság és a nemek fogalmának újradefiniálása. Wesley J Smith neves jogász és bioetikus szerint, ha a személyfogalom kiterjesztésénél lebontjuk az emberi faj határát, előbbutóbb nemcsak a főemlősöknek fogunk jogokat adni (akik egyébként sem saját jogaikat felfogni, sem másokét tiszteletben tartani nem képesek), hanem minden élőlénynek. S valóban: Ecuadorban és Bolíviában évek óta törvény védi a fák „jogait”, Új-Zélandon pedig 2012-ben személyhez fűződő jogokkal ruháztak fel egy folyót. Újfajta egyenlőség születik, amelyben ember, állat, növény és folyó egyenértékű - ám valójában nem a többi élőlény emelkedik az ember méltóságára, hanem az ember süllyed az állatvilág szintjére. Ugyanakkor - mutat rá Smith - a tervezett Yale-konferencia hátterében álló emberellenes áramlat, „ha nem leszünk óvatosak, olyan biztosan fogja lerombolni a nyugati civilizáció gerincét, az egyetemes emberi egyenlőséget, mint ahogy a Vezúv elpusztította Pompejit” Kinek az érdeke? Wesley J. Smith szerint az állatjogvédők, a bioetika mai hangadói és a transzhumanizmus hívei egyaránt érdekeltek abban, hogy megdöntsék az emberi élet különleges értékéről vallott társadalmi meggyőződést. Az állatjogvédők busás hasznot húzhatnak abból, hogy erkölcsi egyenlőséget igyekeznek teremteni ember és állat között. A The New York Times idézi Steven M. Wise állatjogvédő ügyvédet, aki 2013-ra perek sorozatát helyezte kilátásba, melyekben „a legmodernebb tudomány segítségével fogják meggyőzni a bírákat, hogy az olyan állatoknak, mint a bálnák vagy a csimpánzok, személyi jogállást és jogokat kell biztosítani”. Wise is megjegyzi, hogy egyetlen jogi precedens perek áradatát indítaná meg - először azért, hogy egyre több állatfaj kapjon jogi személyiséget, majd azért, hogy ezen „állati személyek” kellő jogalappal „perelhessék” tulajdonosaikat alapvető jogaik sérelméért. A transzhumanizmus hívei azért érdekeltek az ember kiváltságos helyzetének megszüntetésében, mert céljuk az emberi faj technológiai eszközökkel történő „nemesítése” és szabadabban manipulálhatják az ember biológiáját, ha egy állatfajjá teszik a sok közül. A bioetika mai hangadói pedig azért iktatnák ki az emberi fajhoz tartozás erkölcsi vonzatait, hogy egyes embercsoportokat anyagi haszonért természeti erőforrásként aknázhassanak ki, másoktól pedig akadálytalanabbul szabadulhassanak meg. Nagy erők érdekeltek abban, hogy az embert egy szintre hozzák az állatokkal. Ennek kevésbé feltűnő módja, ha az állatokat kezdik személynek nevezni. Fontos, hogy tudatosítsuk ezt az állatszeretetnek álcázott, mögöttes szándékot. Feladatunk, hogy a teremtett világ védelméért munkálkodjunk, de nem azért, mintha az élőlényeknek ehhez személyi joguk fűződne, hanem mert a Teremtő a mi gondoskodásunkra bízta őket. ■ Ménesi Krisztina Forrás: Magyar Kurír ^ A Rumbach utcai zsinagógában augusztus 25-től látogatható az Ámos Imre és a 20. század - kortárs összművészeti kiállítás. A képzőművészetet, zenét és irodalmat magában foglaló tárlatot Konrád György Kossuth-díjas író nyitotta meg. Egyházunk részéről Prőhle Gergely országos felügyelő mondott ünnepi beszédet. Közel háromszázan vettek részt a Magyarországi Evangélikus Egyház és az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által szervezett kiállítás megnyitóján a Zsidó Nyári Fesztiválon. Az Ámos Imre és negyvenegy kortárs alkotó munkáit bemutató kiállítás fő célja, hogy reflektáljon az elmúlt század, a holokauszt kérdésére. Ámos Imre (1907-1944) festőművész életútja szorosan összefügg Amoskiállítás a 20. századdal, a holokauszt érthetetlenségével, az európai etika megingásával. A kiállítás - mely egy sorozat része - először 2012 decemberében Szentendrén, a Régi Művésztelepi Galériában, majd Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában, illetve a Pécsi Galériában volt látható. Jelenleg a műtárgyak egy része a berlini magyar intézetben tekinthető meg. A Rumbach utcai, Otto Wagner tervezte zsinagógában megrendezett tárlat megnyitóján Konrád György Ámos Imre naplójából olvasott fel. Prőhle Gergely mellett lián Mór, Izű £ WnsSBmmKmBBKMmmBSmKKKMBmKSím rael Állam magyarországi nagykövete mondott köszöntőt. Az Ámos Imre és a 20. század - kortárs összművészeti kiállítás október 31-ig tekinthető meg. (A kiállítás fővédnöke: Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, védnökei: Fabiny Tamás evangélikus püspök és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.) ■ Galambos Ádám Forrás: Evangélikus.hu Egykor evangélikusok is használták a békési zsinagógát ^ Egy magyarországi zsinagóga 20. századi története rendszerint éppen olyan változatos és vérzivataros, mint maga az egész évszázad. A Békés városában alig száz éve épült zsinagóga a második világégést követően volt például fűzvesszőraktár, kiállítóterem, diszkó, keresztény közösségi ház - jelenleg pedig pálinkacentrumként látogatható. Békésen a zsidóság a 19. század első harmadában jelent meg, első rabbijuk 1860-ban érkezett. Egy évvel később már iskolát alapítottak, jótékonysági nőegyletet hoztak létre, és kevéssel később felépült első imaházuk is. A zsidóság lélekszáma a helységben gyorsan növekedett, csúcspontján az ötszázat is meghaladta. Betegeket, árvákat, özvegyeket és állástalan szegényeket segélyező szervezeteket hoztak létre, ami jelzi, hogy a hitközségnek jelentős számú rászoruló családról is gondoskodnia kellett. Az 1909-ben átadott, romantikus jegyeket viselő, impozáns zsinagóga adott otthont a neológ iskolának, amely 1931-ig működött. A szegény izraelita gyerekeket segélyezték. Az elemi iskola elvégzését követően a legtöbben a helyi református gimnázium diákjai lettek. Az első világháborúban harminc békési zsidó katona vett részt, közülük kilencen hősi halált haltak. A világháborút követően a forradalmak, a román megszállás és az elköltözések következtében jelentősen csökkent a hitközség lélekszáma, 1930- ban már csak 317-et tett ki. A hitközség jelentősebb családjai ekkor orvosok, ügyvédek, módos kereskedők és gyárosok voltak, de a legtöbb család szerényebb anyagi körülmények között élt, fűszerüzletet, nyomdát, gyógyszertárat működtetett, vagy például esernyőjavítással foglalkozott. Gyakran adakoztak hazafias és emberbaráti célokra, és megbecsült tagjai voltak a település közösségének. A második világháború kitörésekor a hitközségnek 228 tagja volt. 1942-ben megkezdődött a férfiak behívása munkaszolgálatra. 1944 májusában először két, majd végül négy gettót alakítottak ki, mintegy 180 személyt vagoníroztak be, akiket előbb a békéscsabai gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba vittek. A haláltáborban csak mintegy húsz elhurcolt került a munkaképesek közé, a többieket gázkamrában meggyilkolták. Tizenhármán tértek haza, a munkaszolgálatosokkal együtt kevesebb mint ötvenen. A hitközség ezután csak névlegesen működött. A háborúban megrongálódott, romló állagú zsinagóga épületét 1952-ben eladták. A beázások miatt korábban a felső homlokzati elemeket kényszermegoldásként lebontották, az épület ezzel elveszítette zsinagógajellegét. Csak nemrégiben derült fény arra, hogy a zsinagógát a világháború utolsó szakaszában a kisszámú helyi, imaházzal sohasem rendelkező evangélikusság használta istentiszteleti helyként. A zsidóvagyonigények sorában a Békési Evangélikus Missziói Egyházközség kérelmet nyújtott be a rabbilakás és a zsinagóga kiutalására az egyház lelkészeinek és iskolájának céljaira. A főszolgabíró 1944- június 28-án kelt határozatában a rabbilakást evangélikus lelkészlak és iskola, a zsinagógát pedig a kérelmező egyház által történő átépítés után evangélikus templom céljára Az épület belső terének meghatározó látványeleme a galéria. A kőoszlopokon körbefutó karzaton foglaltak helyet az asszonyok és a lányok. A békési zsinagógát 1952-ben az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat vásárolta meg. Először raktározásra használták, majd az 1957- es átalakítást követően kiállításokat rendeztek benne a cég termékeiből, és a kosárfonók szakszervezeti bizottsága közösségi házként használta. Az 1978-as nagy békési földrengés - amely súlyosan károsította a masszív tömegű békéscsabai evangélikus Nagytemplomot is - olyannyira megrongálta az épületet, hogy életveszélyesnek nyilvánították, csak évekkel később hozták helyre. A kilencvenes évek legelején zenés szórakozóhely működött benne, annak ellenére, hogy a műemlékvédelmi főfelügyelőség kikötötte, hogy csak kulturális célokra lehet használni. Később üzleteket is kialakítottak, aztán évekig üresen állt. A zsinagóga mai formájában, pálinkaházként utalta ki. Az épületek után az egyház havonta lakbért fizetett. A zsinagógát végül 1948-ban államosították. A zsinagóga belső elrendezéséről keveset tudunk. Az biztos, hogy középső falfelületének oromfalán a Tízparancsolat két kőtáblája volt látható. A két kőtáblát egy idom kötötte össze, jelezve, hogy a Tízparancsolat - mely Isten Izráel népével kötött szövetségének alapokmánya - egységes egészet alkot. A jobb oldali kőtábla az embernek Istennel szembeni, míg a bal oldali az embertársaival szembeni kötelezettségeit tartalmazza. A kőtáblák alatt, az oromfal közepén lévő nyílást kőbe faragott, kör alakú mezőben Dávid-csillag keretezte. 2004-től az egykori zsinagóga épületében egy keresztény szellemiségű, drog-, alkohol- és dohányfüstmentes civil közösségi ház és vendéglő üzemelt, amely pár évig tudott fennmaradni. Jelenleg pálinkacentrum működik a pályázati pénzből felújított épületben, ahol látványfőzdében kisüsti pálinkát főznek, valamint helyet kapott egy országosan is egyedülálló pálinkatrezor, az európai földrajzi eredetvédettséget élvező, nemzeti értékként számon tartott békési szilvapálinka kóstolására csábítva a látogatókat. így lett egy évszázad alatt a csodálatos Isten házából pálinkaház. ■ Szegfű Katalin
