Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 35. szám ■ 2013. szeptember 1. ■ Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap Ára: 275 Ft „Remélem, senkit sem botránkoztatok meg, ha leírom: a püspöki keresztben még ma, tíz év után is ott látom a T betűt. Igen, ma is tanuló vezető vagyok, biblikusabban fogalmazva: tanítvány, és nem is szeretnék több lenni...” „Veni sancte” a 11. tanév küszöbén 3. oldal „»Apró« visszásság, hogy Spanyolországban a törvény ma már fogantatásuk pillanatától védi a nagymajmokat az abortusztól és a magzati kísérletezéstől - szemben az emberi embriókkal...” A személy fogalmának újradefiniálása 8. oldal „Időnként külön istentiszteleteket tartanak a prostituáltaknak. Ez a Segensfeier, vagyis áldásünnep. Áhítat a szexiparban dolgozó nők számára elnevezéssel hirdetik.” Bázeli „bordélytúra” !► 10. oldal Biblikus konferencia !► 5- oldal Zengeni az Úrnak !► 7. oldal Az acél, amely Istent dicsőíti !► 9. oldal A lelki nevelés szükségességéről !► 11. oldal Stafétaátadás a GYIO élén 12. oldal Bizony, feltámadunk !► 15. oldal ADOMANYVONAL 1353 MINDEN HÍVÁS SEGÍT! Akkor a legnehezebb, ha üres az iskolatáska. Töltsük meg együtt 1000 gyermek számára! ÖKUMENIKUS SEGÉLYSZERVEZET Isten országának örömhíre Megkezdte szolgálatát Bocsa és Tázlárfrissen ordinált új lelkésze ► Húsvét vasárnapjának délutánján nagyot álmodott a bócsai gyülekezeti házban a kicsiny gyülekezet a kerület püspökével: ha a helyben élő, a népszámlálási adatok szerint bő száz evangélikus vállalja az ezzel járó terheket, újra lehet helyben lakó lelkésze a két falunak. Az elhatározást tervezgetés, majd tettek követték. Ezekről az eseményekről több alkalommal is tudósítottunk, így most örömmel adunk hírt arról, hogy nemcsak az elhatározás valósult meg, hanem megújult a parókia, és lelkész is akadt a feladatra: augusztus 18-án - az ötvenes évek óta először - újra saját lelkésszel önállósult a Bócsa-Tázlári Evangélikus Egyházközség. Szinte tavaszi hangulat köszöntötte az evangélikusokat a napsütésben úszó tázlári protestáns templomban. Tavasz augusztus derekán? Sok szempontból valóban tavasz volt az augusztus 18-i vasárnap, hiszen új kezdet, megújulás, magvetés az, amibe Tázlár és Bocsa evangélikusai a frissen ordinált László Lajos Gergely lelkésszel karöltve belevágnak. A tázlári alkalmon együtt szolgált a kerület püspöke, Gáncs Péter mellett a szolgálatot eddig ellátó kiskunhalasi lelkész, Honti Irén és a bemutatkozó László Lajos Gergely. Az új lelkész a két falu számára elhangzó igehirdetésében Lk 16,13 alapján hangsúlyozta: az evangélium örömhírt jelent, így evangélikusként különösen is feladatunk, hogy látsszon rajtunk Isten országának örömhíre. Hirdetnünk kell az örömhírt! Ahogy a mindennapokban terjesztjük a bevált recepteket, úgy terjesszük az evangéliumot! Isten országa felforgat, folytatta László Lajos Gergely, kiemelve, hogy fel kell frissíteni, fel kell szántani a földet is, mielőtt a magot belevetik. így kell jó értelemben felforgatniuk Tázlárt és Bocsát az evangélikusoknak, hiszen a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy vannak még el nem ért evangélikusok a két faluban. Végül az igehirdető a gyülekezetéhez fordulva megjegyezte: Isten országának örömhírét hirdetni, megtapasztalni az evangélium felforgató erejét igenis erőfeszítést igényel. Erőfeszítést az újonnan beiktatott lelkésztől, de ugyanígy a gyülekezettől is. Mindannyiunknak küldetése van - zárta bemutatkozó szolgálatát Tázlár és Bocsa lelkésze. !► Folytatás a 2. oldalon TEMPLOMSZENTELÉSI EMLÉKÜNNEP ÉS EMLÉKMŰ AVATÁS Ismét városi gyülekezetté vált Lébény ► I. Ferenc, Ausztria császára, Magyarország apostoli királya 1832. július 26-án rendeletben határozott arról, hogy „.. .Lébény község mostantól és az elkövetkezendő jövőben mindenkor a mezővárosi elnevezésnek örvendjen...” Örvendett is ennek a település 1895-ig, ám akkor egy közigazgatási reform következtében Lébényt nagyközséggé minősítették vissza. Ez az állapot egészen mostanáig fennállt - de csak mostanáig. Kovács Gábornak, Lébény nagyközség polgármesterének címzett levelében Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter ugyanis ezt írta: „Örömmel tájékoztatom, hogy Köztársasági Elnök Úr határozatában 2013. július 15. napjával Lébény nagyközségnek városi címet adományozott.” Ezzel a lébényi evangélikus gyülekezet történelme során másodszor vált városi gyülekezetté. A helyi evangélikusság és Lébény közössége augusztus 20-án ünnepi istentisztelettel is megünnepelte újra „városivá” válását. ► Folytatás a 4. oldalon Jézus iskolájában Lupták György Új tanév küszöbén állunk. Ha jól számolom, ez az ezertizenhetedik tanév hazánkban. Pannonhalmán a Géza fejedelem áldásával megtelepülő olasz bencések szerzetesi iskolája volt feltehetőleg az első iskola Magyarországon, éspedig már az Úrnak 996. évében. És e bő ezer esztendőnek jelentősen nagyobb hányadában kiterjedt keresztény oktatás folyt e hazában. A hosszú-hosszú fejlődés tragikus végét jelentette az iskolák erőszakos államosítása 1948-ban. Kiskőrösön kétszázhuszonnyolc év után került lakat az egykori evangélikus „csöngős” iskola ajtajára, és hamarosan az épületet is eltüntették. Evangélikus egyházunknak most viszont 42 oktatási intézményében szólal meg újra a nyári szünet végét jelző csengőszó. Magyarországon egyébként - s jó, ha ezt a számot is megjegyezzük - az 5439 iskolából összesen csak 430 működik egyházi fenntartásban, s ez csupán az iskolák 7,9%-a (2012. május 31-i adat)! Nem hivatkozva ezeréves történelmi jogokra, ennyit az egyházak „erőszakos nyomulásáról’’... Jézus iskolája volt ez is. Mert a Mester az életre tanít minket. Persze kissé másként.„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű..’.’- mondja (Mt 11,29). Jézus iskolájában egy életen át alakulunk és formálódunk, s nemcsak mint egyének, hanem mint nép és nemzet is. És mint iskolafenntartó egyház is. Jézus szelídségre és alázatra tanít. Világunkban ezek nem éppen népszerű erények. Pedig hosszú távon eredményesebb és hasznosabb tulajdonságok, mint a rámenősség vagy az uralomvágy. Ne feledjük, a földet a szelídek öröklik! A keresztyén ember, az egyház nem a pillanatért él, tervez és dolgozik, a mérték maga az örökkévalóság. Ezért Isten ajándéka minden ránk bízott intézmény, ajándék a ránk bízott diákok serege, a pedagógusok, az iskolai alkalmazottak. Nem kiérdemelt vagy megszolgált „juss” amely ősi jogon jár nekünk, hanem elsősorban lehetőség. És hatalmas felelősség! Minden egyes emberért, minden egyes kimondott szóért. Felelősség minden döntésért és minden kifizetett vagy netán visszatartott forintért is. Mint iskolafenntartót is megkérdez majd bennünket egy napon az ítélő Úr: Mit tettünk a ránk bízottakért? Hogyan gazdálkodtunk emberi lelkekkel, intézményi javakkal? Oktattunk, vagy neveltünk is? Hitet adni nem áll módunkban, mert Istennek gyermekei vannak, unokái nincsenek, de elmondtuk-e hitelesen, meggyőzően, mit jelent nekünk a feltámadott Krisztus, a bűnöktől való szabadulás vagy a megújult élet? Jézus iskolájában még a számtan is más. Mikor e sorokat írom, még mindig kérdéses a finanszírozás mértéke. A tanévkezdés előtti utolsó pillanatokban sem tudni, lesz-e óradíj a hittanórák után, s ha igen, mennyi. És azt sem, hogy miként alakul majd iskoláink anyagi támogatása. Sok lelkésztársam feje fáj amiatt, hogy egy városban hogyan szervezze meg az adott település - mondjuk - huszonhat különböző iskolájában tanuló huszonhat evangélikus gyermeknek az iskolai hittanórákat. Mint iskolafenntartót is megkérdez majd bennünket egy napon az ítélő Úr: Mit tettünk a ránk bízottakért? Hogyan gazdálkodtunk emberi lelkekkel, intézményi javakkal? Oktattunk, vagy neveltünk is? A minket „túlszerető” állam elfelejtette megkérdezni, akarjuk-e a változtatást. S hozott egy, a nagyoknak kedvező, de a kicsiknek, a szórványhelyzetben lévőknek - sok száz településen - kifejezetten hátrányos törvényt. , Míg mi a problémán törjük a fejünket, addig Jézus számolni tanít: öt kenyér és két hal hogyan lesz elegendő ebéd ötezer embernek. 5 + 2 = 5000? Valami hiányzik a látszólag egyszerű képletből. Ha csak a tanítványok feladata maradt volna jóllakatni ennyi népet ilyen kevés élelemből, a sok korgó gyomor hangja bizony elnyomta volna Jézus szavát. De Jézus átírta a matematikát, éspedig így: 5 + 2 + Jézus = 5000 adag ebéd (no meg a tizenkét teli kosár maradék!). Jézus iskolájában szabad nekünk is így számolni. Letenni az asztalra a keveset, amink van. És nem kihagyni Jézust a számítgatásainkból, a költségvetéseinkből. Aki ajándékot adott, meg fogja adni mindazt, amire szükségünk van a folytatáshoz. Jézus most is újra imádkozni tanít. Mert talán túl pragmatikusak lettünk, és közben lényeges dolgokról feledkeztünk meg. Jézus iskolájában átalakul a látásunk is! Itt naponta átélhetjük: neki fontosak vagyunk. Aki a madárvilág tán legközönségesebb madarát, a verebet is számon tartja, hogyne törődne velünk, legdrágább teremtményeivel. Jézus iskolájában felszabadulunk arra, hogy így lássuk önmagunkat. És így lássuk egyházunkat, iskoláinkat, a sok-sok ránk bízottat. Mert ha csak a feladatot látjuk, félő, hogy összeroskadunk a súly alatt. De amíg iskoláink Jézus iskolái lesznek és maradnak, addig nem kell félnünk a holnaptól. Úgy legyen! A szerző evangélikus lelkész, Bács-Kiskun Egyházmegye esperese
