Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-18 / 33-34. szám
26 2013. augusztus 18-25. KRÓNIKA Evangélikus Élet Kis kórházi történet - két oldalról ► Igazi „négykezes” cikk következik, hiszen egy történetről van ugyan szó, mégis ketten írtuk meg... Önkéntes munka az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézetben Mikor kezdődött? Évtizedekkel ezelőtt. Már gimnazista koromban érdekelt, hogyan lehet mások felé fordulni, érdekelt az emberek sorsa és az, hogy én hogyan tudnék változtatni az életminőségükön. Hogyan tudnám szebbé, jobbá, élhetőbbé tenni az életüket. Középiskolás koromban a salgótarjáni megyei kórházba jártam be beszélgetni beteg emberekhez hetente egyszer. Négy éve a Vakok Állami Intézera, mert itt huzamosabb ideig, több héten, hónapon át vannak bent a betegek, tovább lehet figyelemmel kísérni a lelki életüket. Mi kell ehhez a szolgálathoz? Türelmes és szeretetteljes lelkűiét. Olyan, amellyel kész vagyok a másik terhét hordozni szeretettel. Ehhez rátermettség, adottság kell, Istentől kapott alkalmasság. Nem elég hozzá csak a teológiai végzettség... ■ Soltészné Gyura Ágnes Krisztina Ehhez a történethez már nem sokat tennék hozzá, csak néhány gondolatot arról, amit mi, keresztények Gondviselésnek hívunk. Kívülről úgy tűnik, mint egy tökéletesen megírt forgatókönyv. Abban a pilla-Panyik Benedekné, Sárika, Balogh Éva és Soltészné Gyura Ágnes Krisztina tében foglalkozom látássérült emberekkel. Testi szemeik használhatatlanok, lelki szemeikkel viszont annál többet látnak.. Ez év áprilisának közepén Piliscsabán részt vettem a gyülekezetimunkatárs-képző továbbképzőjén, ahová előadóként jött közénk Balogh Éva kórházlelkész. Elmondtam neki, hogy szívesen végeznék ilyen szolgálatot az egyházban. E-mail- és telefonszámcsere. Na persze még egy kérdés ezek mellé: mi a módja annak, hogy valaki bekerüljön valamelyik kórházba önkéntesként? Hogyan is történik ez? Vasárnap hazajöttem Piliscsabárói, hétfőn pedig megkerestem három budapesti kórházat ebben az ügyben. Kettő azonnal elutasított: köszönik szépen, de nem gondolkodnak ilyesmiben. A harmadik kórház hetekig hitegetett. Ekkor hívjam, akkor hívjam, majd ők is hívnak... Nagyjából hat hét után beláttam, hogy ez talán csak az én akaratom. De igaz az a mondás, hogy „ember tervez, Isten végez”! Hogy mennyire így van, azt az is mutatja, hogy egy olyan időszakban ismerkedtem meg Évával, amikor a Korányiban megü <ry önkéntes helye. Azóta is ott ■'ti egy alkalommal a szolsztályon minden kór-dúlt hozzám, -'t, albérlenatban, hogy komoly hiányt szenvednénk valami igazán szükségesben, megjelenik egy új lehetőség. Fogalmam sem volt róla, hogy a korábbi önkéntes, Mária már egy ideje azon gondolkodik, hogyan adja le a szolgálatot, mert új munkabeosztása miatt nem tudja tovább vállalni. Hiszen nem kérdés, hogy kell valaki, aki az evangélikus egyházat képviseli, hívogat az istentiszteletekre, számon tartja a lelkészi látogatást igénylőket, és elbeszélget az arra várókkal. Általában sok egyeztetésre, magyarázatra és némi gyakorlatra is van szükség, míg egy új önkéntes megismerkedik a tennivalóival, nem megy egyik pillanatról a másikra. Ági épp azon a ponton lépett be a történetbe - példázva az isteni forgatókönyvet -, hogy még el sem kellett kezdenem tépelődni, hogy kit is bízhatnék meg ezzel a feladattal. Mire a probléma jelentkezett volna, már olajozottan működött tovább a gépezet: Máriának is köszönhetően Ági precízen ismerte a helyeket és az időpontokat, önállóan oldotta meg az általa vállalt feladatokat. Azóta is kitartóan, megingathatatlan derűvel végzi hétről hétre a szolgálatát, személyében igazi munkatársra találtam. A Péterfy Sándor utcai kórház önkéntesi gárdájához kapcsolódva részt vesz az ottani bibliaóráinkon is, ahol fotónk is készült. A két szerzőn kívül a kép harmadik szereplője Panyik Benedekné, Sárika, aki már negyvenegy éve dolgozik a Péterfyben, és 'sak a betegek testi állapotával hátra, mint hogy megnyei Szerzőnek ezt áncsian és lel'H Éva 'Az Kollégium és gyülekezet kéz a kézben a főváros szívében ► A felvételizők néhány hete megtudták, hogy melyik felsőoktatási intézményben folytathatják tanulmányaikat. Talán az is kiderült már, hogy kit vettek fel állami kollégiumba. Akit nem vettek fel, és nincs sok pénze, az törheti a fejét azon, hogy most mihez is kezdjen. Nekik kínál lehetőséget a Mandák-ház, hiszen megfizethetőbb, mint egy fővárosi albérlet. 2013 jubileumi év a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség életében: 60 éves a gyülekezet, 50 éves a Mandák-ház, és a 15. tanév indul a Mandák Mária Evangélikus Gyülekezeti Ház Diákotthonában. Mandák Mária egy fuvarosházat hagyott a Pesti Evangélikus Egyházra, hogy az államosítást elkerülje. 1963 óta evangélikus szeretetotthon működik e házban. Húsz kicsi lakás fogja körbe a mesebeli parkszerű udvart. Kezdetben idős házaspárok és diakonisszák laktak itt, lelki programokat tartottak, és gondozták a kertet. Lakott itt Selmeczi János bácsi és Túrmezei Erzsébet testvér is. Tizenöt éve - Kertész Géza lelkész vezetésével - megkezdődött a tetőtér beépítése. Kis diáklakószobákat alakítottak ki kollégiumszerűen. Diákok elszállásolására addig is volt példa, hiszen a teológus lányok egy időben itt kaptak lakóhelyet. Az elmúlt tanévben harmincnyolc diák tanult együtt a Mandák-házban: gyógyszerész- és mérnökhallgatók, színészek és zenészek, leendő pedagógusok és megannyi más leendő keresztény értelmiségi. Minden szerda este van lelki program, s egy hónapban egyszer úrvacsorás istentiszteletet ünnepelünk, majd együtt vacsorázunk. Az istentiszteleteken a múlt évben a Szélrózsa Band és az Agape zenekar szolgált. A diákok aktívan részt vesznek a liturgiában, olykor hívunk vendég igehirdetőket is. Novemberben vendégünk volt Gáncs Péter püspök úr is, aki el.W fogódottan nézett végig a diákokon, s megjegyezte, hogy utoljára akkor látott itt ennyi fiatalt, amikor még ez volt a teológusképzés színhelye. A gyülekezet vezetősége néhány éve úgy határozott, hogy a szeretetotthont lassan teljes egészében diákszállássá alakítja, így azóta már nem vesznek fel új idős házaspárt, hanem a megürült lakásokba is diákok költöznek. A két generáció szépen él egymás mellett. Józsefváros idősügyi stratégiájában mint a generációk közti integráció nemes példáját említik a házat. Mivel az idén hat kis lakásból végleg kiköltöztek idős lakóink, ezért a diákférőhelyek jelentősen bővültek. Nagy öröm ez, hiszen eddig évről évre sok diákot kellett elküldenünk, mert a szálláson nem maradt számukra hely. Egyházunk kis kincse ez a gyülekezeti ház a főváros szívében, s talán egyedülálló a maga nemében, hiszen a nálunk lakó fiatalok egy gyülekezettel is kapcsolatba kerülhetnek, így remélhetőleg felnőttéletüknek is szerves része marad az egyházi keretek között megélhető hit. Diákjainknak lehetőségük van bekapcsolódni a misszi£ ós szolgálatba is. Tavaly 5 önkénteseink segédkézig tek gyülekezeti szeretetni vendégségeken, missziós 5 játszóházakban és csalá- 1 di délutánokon is. _________cc Augusztus 24-én 15 órától tartjuk a felvételi elbeszélgetést a jelentkezőkkel, és akkor megtekinthetők a szabad szobák. A jelentkezéssel kapcsolatban minden információ megtalálható a gyülekezet honlapján (jozsefvaros.lutheran.hu). ■ Románné Bolba Márta Hálaadó örömünnep és püspöki találkozó Rádon A Váci Evangélikus Egyházközség július 7-én hálaadó ünnepet tartott a rádi leányegyház templomában. íSám 7,12 verse állt a meghívón: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” A közösség a megemlékezéssel szeretetét és megbecsülését fejezte ki lelkésze, ifi. Detre János iránt, aki Isten kegyelméből húsz éve végzi szolgálatát Vácott, Rádon és a Dunakanyar településein. A rádi filia nagy-nagy lelkesedéssel készült az évfordulóra, s ebben maga mellett tudhatta Rád Község Önkormányzatát és Képviselő-testületét. A lelkész két évtizedes egyházi és faluépítő szolgálatát az önkormányzat a Rád község díszpolgára cím adományozásával ismerte el. Az ünnepi istentisztelet igehirdetési szolgálatát Fahiny Tamás püspök végezte. Hálásak vagyunk egyházkerületünk vezetőjének, hogy egy nemzetközi egyházi konferencia délelőtti és esti programja közötti „szusszanásnyi időben” a nyári hőségben autóba ült, és vállalta a szolgálatot. Püspökünk a vasárnap igéjéről - Ézs 43,1- 7 - prédikált. Elmondta, hogy ezzel az igével állt már keresztelős család és temetési gyülekezet előtt is, most pedig elérkezett az alkalom, hogy kerek évfordulót ünneplő lelkészhez és gyülekezethez szóljon. Az istentiszteletet követő díszközgyűlést Bartos Béla rádi felügyelő vezette. Örömmel és hálás szeretettel köszönte meg Detre János húszéves szolgálatát. Külön kiemelte, hogy „a mi papunkért” hangzik Isten dicsérete, ugyanis a faluban nemcsak az evangélikusok, hanem a római katolikusok is így emlegetik. Községtörténeti esemény részesei lehettek az egybegyűltek. Az ünnepi alkalmat megtisztelte jelenlétével Beer Miklós váci római katolikus megyés püspök - aki néhány napos kezelést követően aznap reggel hagyta el a váci kórházat -, illetve Harrach Péter országgyűlési képviselő és frakcióvezető is. Ily módon Rádon első alkalommal találkozott a településen jelen lévő két történelmi egyház püspöke a környék országgyűlési képviselőjének jelenlétében. Eljött és köszöntést mondott Rolik Róbert deákvári-rádi plébános. A díszpolgári címet Lieszkovszki Gábor, a település polgármestere adta át. Detre János nyugalmazott esperes, az ünnepelt lelkész édesapja a 96. zsoltár 8. versével köszöntött. Mekis Ádám esperes az évfordulót ünneplő lelkész rendszeretetét, alaposságát és pontosságát emelte ki. Az egyházkerület nevében Fabiny Tamás püspök köszöntötte a jubilánst. E sorok írója az anyagyülekezet képviseletében mondta el köszöntését. Ajándékkal lepték meg Detre Jánost a váci evangélikus óvoda dolgozói és Rád község önkormányzati képviselő-testületének tagjai. Detre János köszönetnyilvánításában két ige köré építette fel hol derültséget, hol meghatódottságot kiváltó, hol pedig emelkedett hálaadásra indító gondolatait: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem’.’ (Fii 4,13) „Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkönörökké.” (íPt 4,11) Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel és baráti beszélgetéssel zárult. Ifj. Detre Jánost 1993. július 3-án iktatták be a váci gyülekezet lelkészi tisztébe. (Elődje, Bachát István huszonkilenc évig szolgált itt.) Az elmúlt húsz év alatt a lelkész folyamatosan építkezett mind lelkiekben, mind pedig valóságosan, állványokat emelve és emeltetve. Szolgálatának eredményeként sikerült látható gyülekezetét maga köré gyűjtenie Vác városában, a Dunakanyar településein és Rád községben is. A „látható” gyülekezet tagjai pedig mindkét helyen segítették pásztoruk munkáját mind a gyülekezet építésében, mind pedig az épített környezet megújításában. E két évtized alatt megindult és megújult a váci evangélikus óvoda, a rádi templom és a gyülekezeti ház, a váci templom, a parókia, a gyülekezeti ház, de továbbra is sok a tennivaló. Gyarapodott a gyülekezet nemcsak lelkiekben, hanem létszámában is. S nemcsak gyarapodott, hanem fiatalodott is. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy mindkét településen szeretet és tisztelet övezi a maroknyi evangélikus gyülekezetét és lelkészét. Mindkét gyülekezetrész kifejezte kívánságát, hogy még sokáig szeretne épülni ifj. Detre János lelkész igehirdetéseit hallgatva. ■ Sinkó Vilmosné váci felügyelő
