Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-18 / 33-34. szám
• r i_ ■ \ * * 'c > • * • # Evangélikus Élet KÖZELKÉP 2013. augusztus 18-25. !► 23 Istentisztelet és minőség Ifi. Hafenscher Károly arról az „egy-ügyről” amely meghatározza életét ^ Dr. Hafenscher Károly a révfülöpi Ordass Lajos Oktatási Központ igazgatója, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. „Szabad idejében” liturgikát oktat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az elmúlt tanévben a habilitációjára is időt szakított a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Dolgozatát Istentisztelet és minőség címmel írta. Az eljárás részeként az alábbi előadások is elhangzottak: Felkészülés az istentiszteletre - Liturgiadidaktikai, liturgiapedagógiai célok, lehetőségek, feladatok (magyarul); Agendákban él-e az istentisztelet? - Agendaelmélet vagy rövid agendatörténet a Magyarországi Evangélikus Egyházban (németül). Most, a nyár közepén végre elérkezett az ideje a beszélgetésnek is: habilitációs dolgozatának témájáról kérdezhettük.- Mi az istentisztelet, és miért fontos számunkra? Azoknak, akik - még -■ nem olvasták ezt a munkát, hogyan indokolná meg: miért van szükség arra, hogy az istentisztelet minőségével foglalkozzunk?- Az istentisztelet az én értelmezésemben elsősorban Isten cselekedete. Egyszerűen nem igaz az, amit így szoktak mondani: a liturgia emberi találmány, emberi tradíció. Nem! Az istentisztelet az inkarnáció - az Ige testet ölt - csodája alkalomról alkalomra. Isten maga alázkodik bele az emberi lét formáiba, ő maga vállalta, hogy emberek szavában megszólal, és a kenyérben és borban önmagát adja. Ő hív meg ő beszél velünk, ő táplál minket. Minden, amit mi teszünk, csupán válasz arra, amit Isten tesz velünk. Az istentisztelet több szempontból fontos számunkra: találkozás Istennel, minőségi találkozás az embertárssal. Tanuljuk az életet attól, aki alkotta; hallgatjuk az útmutatását annak, aki maga az út; el- és befogadjuk azt az áldást, amely nélkül áldatlan állapotban szenvedjük végig ezt a világot; megkapjuk az élet kenyerét attól, aki nem halálra, hanem az életre etet. Ha így cselekszik velünk az Isten, akkor az ő szeretetáradásának nem lehet akármilyen medret adni. A szent tartalomhoz igényes, minőségi forma kell. Nem válaszolhatunk akárhogyan Isten megkeresésére. Ilyen értelemben kezdtem el foglalkozni a minőség kérdésével. Természetesen a titok nyitja is érdekelt: mi az oka annak, hogy néhol vonzza az embereket az istentisztelet, néhol pedig alacsony színvonala miatt taszítja, elidegeníti. Az istentisztelet minőségi kérdéseit két csoportra oszthatjuk: az istentisztelet alapvető minősége az isteni minőség. Ő - lényéből, szeretetéből, tökéletes voltából következően - csak a legtökéletesebbet adja. Selejtet, másodrangút, értéktelent tőle nem kapunk. A minőségbiztosítás isteni oldalról tehát adott. Annál izgalmasabb kérdés, hogy a formával, a dramaturgiával, a nyelvvel, a körülményekkel mi, emberek megfelelően igényes medret adunk-e az isteni minőségnek.-Hogyan lehet megközelíteni, megfoghatóvá tenni ezt a témát? Ha részt veszek valamilyen alkalmon, kialakul bennem valamilyen érzés, személyes vélemény fogalmazódik meg ezzel kapcsolatban. De vannak-e objektív szempontok, amelyek alapján meg lehet ítélni, hogy egy istentisztelet jó-e vagy rossz?Egyáltalán: ezeket a jelzőket kell-e szembeállítanunk egymással?- Természetesen első élményünk az a benyomás, amelyet érzelmi úton szerzünk. Valami tetszik vagy nem. Nem is biztos, hogy ezt észérvekkel meg tudjuk indokolni. Egyszerűen jó érzés tölt el, vagy kellemetlen hiányérzetünk van, esetleg bosszankodunk. Mivel az istentisztelet hatása, netán eredményes volta felett nem mi rendelkezünk - hiszen Isten ott és akkor teremt hitet, ébreszt bűnbánatot, épít egyházat, ahol és amikor ő akar -, nem mondhatunk sommás ítéletet, hogy ez rossz vagy jó volt. Evangéliumi értelemben óvok is mindenkit az ilyen kategorizálástól. Ugyanakkor a tudatos keresztény élet, az igényes igehallgatás - nem elégszem meg emberi szavakkal, hanem evangéliumot, igét várok! -, az Istennel való személyes találkozás komolyan vétele segít megfogalmazni olyan objektív kritériumokat, amelyek leírhatják az istentisztelet minőségét. Az istentisztelet minősége függ attól, hogy elér-e az Isten ajándéka a gyülekezethez. S ha elér, akkor hogyan tálalják ezt nekünk mindazok, akiknek ez a feladatuk, mi több: a küldetésük. Az alapvető kérdés tehát az, hogy az istentisztelet valóban istentisztelet-e - vagy csak „annak látszó tárgy” netán pótszer. A Teremtő és a teremtmény személyes és közösségi találkozása, ahol az ember minél nagyobb mértékben részesedhet Isten ajándékában, az Istennel való közösségben, Istenben magában - ő nem valamit ad, hanem önmagát adja. Csak ezzel az igénnyel, ilyen minőség utáni vággyal szabad az istentiszteletet megtartani, formálni, szolgálattevőként vagy résztvevőként átélni. Az istentisztelet lényege szerint akkor válik minőségivé, ha Isten szava, akarata, cselekedete, embert mentő szeretete megnyilvánul benne. Isten biztosítja az istentisztelet stabil minőségét. Az emberi minőséget meghatározzák a személyi tényezők, a külső körülmények és az egyházi, társadalmi és világi kontextus egymásra hatása. Az emberi minőség javítható, fejleszthető és állandóan felülvizsgálandó.- Tudjuk, hogy doktori disszertációjában a liturgiával foglalkozott: Agendatradíció és a jelen kihívásai. Mennyire volt törvényszerű, hogy az istentisztelettel, liturgiával töltött évtizedek ehhez a mostani témához vezettek? Hogyan alakult ki a személyes érdeklődése?- Tudományos munkám hosszú éveinek első összegzése az volt, hogy megkíséreltem egy bizonyos szemszögből feldolgozni a múltat. Ennek eredménye mellé állítottam azokat a mai meghatározó tényezőket, amelyek kihívást jelentenek az egyház számára: hogyan lehet a múltat értékelve, a gyökereinkből élve mai módon istentiszteleti életet élni, válaszolva korunk nagy kérdéseire, a mai embert foglalkoztató aktuális témákra. Ebben a doktori munkában ott rejtőzködött a Liturgikus könyv alkotómunkájának majd két évtizede. Közben - két egyetemen való párhuzamos oktatói munka gyümölcseként - megszületett a Liturgika című tankönyv (Luther Kiadó - Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2010), amely egyben kézikönyvként is szolgál mindazok számára, akik az istentisztelettel foglalkoznak. A könyv - vaskos volta ellenére - sok olyan kérdést hagyott nyitva, amellyel szerettem volna tovább foglalkozni. E kérdések és a rájuk adott válaszkísérletek összefoglalása habilitációs munkám az istentisztelet minőségéről. Természetes, hogy az elméleti munka után ez már - tudományos feldolgozásában is - elsősorban gyakorlatorientált.- Mennyire általános, hogy a keresztény egyházak az istentisztelet minőségére figyeljenek? Milyen szakirodalom áll rendelkezésre ehhez?- Nem általános, de azért egyre inkább foglalkoznak vele. Nem divatból - hiszen a minőségbiztosítás ügye lassan az élet minden területén megjelenik -, hanem az élet hozta kihívások alapján: az elmúlt század végén megtapasztalt istentisztelet-krízis nyomán, annak nyomán, hogy világjelenségként csökken az istentisztelet-látogatás, ugyanakkor nem csökken a vallásos éhség, a misztika utáni vágy. Közben megjelentek a saját kultúránkhoz kötött istentiszteleti formák mellett más - elsősorban amerikai, de nemegyszer afrikai - istentiszteleti formák, s ezek divatja új kérdéseket vetett fel. A szakirodalom csekélynek mondható, Magyarországon tudomásom szerint - istentiszteleti vonatkozásban - én írtam az első ilyen munkát. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a terület tudományközi vonatkozásai miatt sok izgalmas anyagot kínál - magyar nyelven is.- Hogyan kerülhetjük el, hogy a minőségre törekvés emberi erőlködés legyen?Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az isteni és az emberi között?- Elsősorban úgy, ha árra figyelünk, hogy az isteni minőséget képviselő összetevők megvannak-e: az evangélium - a keresztről, a bűnbocsánatról, Jézus megváltói munkájáról szóló jó hír -, a tiszta tanítás, a szentségek, az Istennel való párbeszéd - imádság -, a megfelelő hitvallás többféle formában; s ha a medret biztosító külsőségek nem öncélúak, hanem minden - a hely, a tárgyak, a mozdulatok, a gesztusok - Krisztust prédikálja. Ehhez már igényesen hozzárendelhető mindaz, amire emberi oldalról szükség van.- Az istentisztelet hasonlítható egy műalkotáshoz. Mindkettő személyes megítélését, megélését igen erősen befolyásolja az, hogy a szemlélő, a részt vevő személy mennyire tájékozott, milyen ismeretei vannak a témáról, mennyire érti az összefüggéseket. Milyen módon lehet tanítani az ismereteket, a viszonyulást, a hozzáállást, az érzékenységet?- Az istentisztelet valóban műalkotás! De nem a miénk. A mi szó-, zene-, megjelenítő és dramatizáló művészetünk csak szerény válasz a legnagyobb alkotásra: Isten dramaturgiájára, szépségére, tetteire. Isten az, aki maradandót alkot, Isten az, akinek szava az idő múltával is érvényes, Isten az, aki csodákat tesz, hogy megújuljon a világ. Évszázadok, sőt évezredek óta adja tovább az ember az Isten nagy tetteiről szóló jó hírt. És ugyanennyi idő óta épül egymásra az istendicséret csodálatos épülete. Tartalma megismerhető - de a Jézus-tanítványoknak ezt is tanulniuk kell. A templomba lépve ugyanis nem az a kérdés, hogy én hogyan valósíthatom meg magam, s hogyan szolgálják ki az én lelki igényeimet. Az a kérdés, hajlandó vagyok-e belekapcsolódni a bizonyságtevők fellegének folyamatába: befogadni és azután továbbadni az Istennel való párbeszédet, a Krisztus evangéliumának múltban gyökerező, de jelenben megelevenedő kincseit. Az istentisztelet akkor szól nekem, ha a hit alázatával lemondok arról, hogy rólam szóljon.- Létezhet-e olyan istentisztelet, amely nagyon különböző kegyességű, kultúrájú embereknek egyformán élményt jelent?- Az istentisztelet közösségi esemény: Isten együtt van népével. Nem a kívánságműsor kategóriába tartozik. A vasárnapi istentisztelet nem rétegalkalom, hanem az egész gyülekezet találkozóhelye: a gyülekezeti tagok találkoznak egymással, és Isten népe találkozik Urával. Bizonyára szükség van a közös nyelv használatára, de elsőrenden az alázat befogadókészségére. Isten ma valamit letett az asztalra! Azt akarom elfogadni, vagy valami mást, nekem megfelelőt akarok kiküzdeni? Az, hogy az Ige testté lett, azt is jelenti, hogy más kultúrkörben másként szólal meg az evangélium. Nem problémamentes az egyik kultúrkörből a másikba átlépni, formákat, szövegeket, zenéket átvenni. Mi az, ami elsajátítható, mi az, ami idegen? - ezek fontos szempontok, de az alapvető kérdés: mi az, ami biblikus, mi az, ami valóban krisztusi.- Mit mondana annak, aki szerint az istentiszteleten csak az igehirdetés fontos, a többi elemre nem szükséges figyelmetfordítani?- A válasz egyszerű: az egész istentisztelet igehirdetés. Másként fogalmazva: az istentisztelet egésze koncentrált ige. A zsoltárban, az imádságban, az énekben, a hitvallásban mindenhol az ige szólal meg és működik. Az ige egyházában ezt elvetni több mint aránytévesztés. Akkor is, ha ennek a rossz szokásnak - részben református hatásra, de elsősorban a racionalizmus korából származóan - „hagyománya” van.- Hogyan lehet elkerülni az istentisztelet liturgiájának kiüresedését?- AMiatyánkot kétezer éve mondja a tanítványok sokasága. Mégis drága, áldott, mindig friss imádság. Keleti testvéreink használják a több mint másfél ezer éves Aranyszájú Szent János-féle liturgiát. Imádságai közt van olyan, amely nagyon maiként hat, s mégis benne rejlik a sok száz éves örökség. A kiüresedés nem az adott szöveg miatt van, hanem amiatt, ahogyan használjuk. Az imádság párbeszédében régi és új, tradicionális és ma megfogalmazott mondatok ölelkeznek össze. A régi, emberek által leírt igéket a Lélek eleveníti meg és teszi élő igévé. Ha kiüresedik az istentisztelet, a hiba „a mi készülékünkben van”. Ha komolyan gondoljuk a régit és az újat, s ha a Szentlélek jelenlétét, megelevenítő erejét kérjük, akkor nem fog kiüresedni. Ha viszont saját ötleteinkből merítünk, s a korszellemhez akarjuk igazítani a Szentírás és a biblikus mondatok szellemét, akkor a kiüresedés hamarosan biztosra vehető.- Mostanában sokan aggódnak az egyház jövőjéért. Véleménye szerint mennyire függ ez a jövő attól, hogy mi történik istentiszteleteinken?- Az istentisztelet az egyház alapvető életmegnyilvánulása, a szíve közepe. Nem választható el a hétköznapoktól. Isten és ember kapcsolatában is megvannak a hétköznapi és az ünnepi pillanatok. Az istentisztelet olyan, mint a töltőállomás. Ha nem tankolunk, nem jutunk messze... Az istentisztelet jövője - megújulása - és az egyház jövője - megújulása - elválaszthatatlanok egymástól. Nem formai megújulásról van szó, hanem reformációról: vissza a lényeghez. Csak a Krisztus-központú istentiszteletnek van jövője. Minden más üresjárat vagy magamutogatás. » f DR. ECSEDI ZSUZSA FELVÉTELE
