Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-18 / 33-34. szám
2013. augusztus 18-25. ► 15 Evangélikus Élet KERESZTUTAK EGY MISSZIÓS HELY A TALÁLKOZÁSRA - TABUK NÉLKÜL Bázeli „bordélytúra'' Magyar munkaerők a svájci utcákon, tereken és bárokban ► Prostitúció. Örök-aktuális téma világszerte. Hogy az alábbiakban miért a bázeli utcalányokról esik szó, azt pusztán a személyes kötődés magyarázza: mert bizonyos mértékben része voltam a svájci városban prostituáltak között végzett segítő munkának. Erról szólva hadd használjak ezért személyes hangot! Hogy is kezdődött? Az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős hallgatójaként az elmúlt tanév mindkét szemeszterét Bázelben, Svájc német ajkú részének nyugati csücskében töltöttem ösztöndíjasként. Ősszel egy vasárnapi magyar istentisztelet után odajött hozzám egy helyi hölgy. Magyarul nem tud ugyan, de gondolta, végigüli az istentiszteletet, amelyet éppen én tartottam, hogy utána beszélhessen velem. Elmondta, hogy magyar és lehetőleg keresztény emberre lenne szüksége. Akkor a lehető legjobb helyre jött - gondoltam. A hölgy Katharina Baumberger, az Üdvhadsereg bázeli szervének munkatársa, ezen belül pedig a város prostituáltjaival foglalkozó Rahab projekt irányítója volt. (A Józsué könyvében szereplő jerikóbeli parázna nő nevét viseli a program.) Baumberger asszony röviden felvázolta, hogy leginkább a magyar utcalányokkal történő kapcsolatfelvételben, illetve a velük való kommunikációban kéri a segítségemet; lényegében azt, hogy tolmácsoljak neki. Ugyanis magyar lányok vannak bőven, nemcsak Zürichben, hanem Bázelben is, de a nyelvtudásuk korlátozott, sőt általában nincs. Katharinával együtt később megismertem a türelmi negyedet, a kis utcát, ahol a magyarok állnak, a háztömböt a „szobákkal” ahol laknak és dolgoznak, a night clubokat, arcokat, történeteket, sorsokat... A bázeli prostituáltakkal foglalkozó szervezetek egymás profiljait kiegészítő hálót alkotnak. Egyik központi eleme az Áliena, amely politikailag és vallásilag is független, de keresztény együttműködésben dolgozó szervezet. Egészségügyi, szexuálpedagógiai és pszichológiai tanácsadást kínál a szexiparban dolgozó nők számára. Mellette a háló része az Üdvhadsereg Rahab projektje, amely lelkigondozást és átmeneti szállásokat nyújt; ezenkívül a női klinika szociális szolgálata, az AIDS-segítség, mely vizsgálatokat és prevenciót is végez, a Szociális Segítség, a GGG Adózási Tanácsadás, az Áldozatsegítő, a Gyermek- és Ifjúsági Munka elnevezésű és még sok más hasonló tanácsadó, segítő szervezet. Katharinával és az Aliena munkásaival együtt próbáltunk kapcsolatba kerülni a bázeli magyar nőkkel az utcán, ételosztások alkalmával, bárokban. Ö és munkatársai rendszeresen látogatják az éjszakai életben dolgozókat: ajándékokat, ismeretterjesztő anyagokat, igei olvasmányokat osztanak nekik, vagy éppen csak beszélgetnek azzal, aki igényli. Tapasztalataik sokkolóak, de nem reménytelenek. * * # Az Aliena női név, „idegen”-t jelent. A szervezet (aliena.ch) olyan nőkkel foglalkozik, akik nemcsak az országban, hanem valamilyen módon a társadalomban is „idegenek” Munkatársaik sokféle módon igyekeznek megszólítani a különböző nemzetiségű nőket Bázel türelmi negyedeiben, az utcán és a bárokban, amelyekben a helyi „piros lámpás negyed” nem szűkölködik. A kapcsolatfelvételt megnehezíti, hogy a nők a legkülönbözőbb kultúrákból jönnek, zömében spanyolul, franciául és angolul beszélnek. így az Aliena együttműködői számára is elengedhetetlen, hogy ezeket a nyelveket társalgási szinten ismerjék - ők maguk is külföldi származású, Svájcban élő és dolgozó emberek. Viky Eberhard, az Aliena csapatának vezetője perui, tizenkét éve dolgozik itt. Az anyanyelve spanyol, a foglalkozása pedig interkulturális mediátor, szaktanácsadó, projektvezető. Az egyik éjszakai, missziós „bordélytúránkon” megfigyeltem, hogy Vikynek különleges érzéke van ahhoz, hogy megszólítsa ezeket a nőket. Kedves és szeretetteljes, ezt az ember rögtön érzi, de nagyon határozott. Nem fut udvariassági köröket. Utánuk megy, és megszólítja őket. És a nők talán érzik, hogy ha beszédbe elegyednek vele, az fontos lehet. Érzik, hogy mondhat nekik olyat, amitől sok függ. Vikyt először arról kérdeztem, hogy van-e személyes kapcsolata az utcán dolgozó nőkkel.- Ez nem a barátkozásról szól - mondja -, szigorúan és tisztán munkakapcsolat van közöttünk, de attól még személyes. Vannak nők, akikkel idővel mélyül a kapcsolat, mert több bennük a bizalom, mint másokban, a találkozások alkalmával egyre inkább megosztják velem a problémáikat, felbátorodnak, hogy kérjék vagy akár csak elfogadják a segítséget. Sokan rendszeresen jönnek az Alienához, nyitottak, több mindent elmondanak. Van egy nő, aki évekkel ezelőtt kiszállt a prostitúcióból, új életet kezdett, de visszajár hozzánk. Vannak olyanok is, akiket már egy éve „kísérünk” szociálisan, lelkileg, egészségileg. Vannak nagyon segítőkész klienseink is. Például ha nincs szakácsnő a szerdai ebéd megfőzéséhez, előfordul, hogy egy kliens főz. Sokan készek arra, hogy ha szükséges, akkor más módon is segítsenek. Vannak, akik örülnek, ha adhatnak valamit... Tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy természetes dinamika a prostituáltakkal kialakított kapcsolatunkban. Fontos a kölcsönösség, fontos, hogy ők is segítenek, hogy ők is adhatnak valamit. Részünkről pedig már az is segítség, hogy elfogadjuk tőlük a segítséget...- Hogyan látja, mi a legnagyobb veszély, amely ezeket a nőket fenyegeti az utcán?- A prostituált nők nagy része bizonytalan. Ez a bizonytalanság, döntésképtelenség és kiszolgáltatottság a legnagyobb veszély, minden más viszonylagos. Ezeknek a nőknek a többsége nincs birtokában a legalapvetőbb információknak. De leginkább a magabiztosság, tudatosság hiányzik belőlük. Nincs céljuk, nincs előttük perspektíva. A prostitúció mindig is létezett, és mindig is lesz, mert mindig voltak, vannak és lesznek is szegény, gyenge, kihasználható emberek.- Van esélyük a váltásra, a kilépésre ebből az életformából?- A kilépés nem megy egyik pillanatról a másikra, hanem folyamat. Aki ezt választja, azt mi kísérjük ezen az úton. A kilépés egyszersmind az életfelfogás megváltozását is jelenti. Nem reménytelen, de egyedül nagyon nehéz. Támogatással, kíséréssel lehetséges.- Egy szakszerű, színvonalas prevenciós program mennyiben csökkentheti a prostitúcióba bekerülők számát?- A megelőzésre irányuló törekvések nagyon fontosak, de ez sem olyan egyszerű, és nem fog, nem tud mindent megoldani a prevenció sem. A prostitúciónak részben a szegénység és a munkanélküliség az okozója, eze- | két nem tudjuk megszüntetni. De ha valaki öntudatos, vannak más perspektívái, akkor képes a prostitúcióra nemet mondani. Ha magabiztos, döntésképes a nő, akkor igenis mondhat nemet, ha ki akarják használni, prostitúcióra akarják kényszeríteni. Hozzá kell tenni ehhez, hogy nem a szegénység az egyedüli motiváció, hiszen tudjuk, nem minden szegény választja ezt az utat. A prostituálódás egy kombináció. Van, aki azért áll ki az utcára, mert segíteni akar a családján. A családi példa, a gyerekkori szexuális bántalmazás és hasonló tényezők is állhatnak a prostitúció hátterében. Ebben a kontextusban a mi munkánk a tematizálás. Elítélés nélkül, Jézus evangéliumi hozzáállásával: „Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ” Ezeknek a nőknek a helyzete igen komplex, ezt meg kell ismerni, meg kell érteni. Megérteni és tisztázni, hogy ki miért tart ott, ahol, ahhoz, hogy segíthessünk. ■ Molnár Lilla (Folytatás szeptember 1 -jei lapszámunkban) Bozie slovo Szlovák emlékünnepség Sámsonházán Isten igéje (Bozie slovo) a tizenkilencedik szlovák nemzetiségi letelepedési emlékünnepség alkalmából ismét anyanyelvén szólította meg az ünneplő közösséget augusztus 4-én, vasárnap délután a sámsonházi evangélikus templomban. A vándorló szlovákság, „hazánk tót népe” az 1690-1725 közötti időszakban több hullámban telepedett le Sámsonházán. Az emlékünnepség szlovák nyelvű istentisztelettel kezdődött. Megtartására az Országos Szlovák Evangélikus Lelkészi Szolgálat lelkészét, Gulácsiné Fabulya Hildát kérte fel a helyi szlovák önkormányzat. Az emlékezés koszorúját a hagyományokhoz híven helyezték el a Kukely család népviseletbe öltözött tagjai. A szlovák nyelvű istentiszteleten felhangzott a magyar és a szlovák himnusz, valamint az evangélikusok „himnusza” ugyancsak mindkét nyelven. A szlovák énekek mellett - az ősökre emlékezve - bibliai cseh nyelven is elhangzott két ének, a meghatottság könnyeit csalva az idősebb résztvevők szemébe. A hagyományok felelevenítésében az egyházi kórus állandó segítője a szlovák istentiszteleteknek, a kórusvezető Derne« házaspár odaadó munkájának köszönhetően. Az istentisztelet ünnepi fényét emelte a népviseletet öltött helyi, illetve szlovákiai résztvevők nagy száma. Az anyaországból több csoport érkezett Chvalová (Felfalu), Lucenec (Losonc), Filákovo (Fülek) és Kokava képviseletében. Az ünnepség további részében gasztronómiai bemutató-kóstoló, folklórprogramok és népzenei est, valamint múzeumi bemutató és kiállítás szórakoztatta a „jó palócok és tót atyafiak” sokaságát - a templomban többször kért „Bozie pozehnanie”vel, azaz Isten áldásával. ■ Bajnokné Képes Gyöngyi
