Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-08-18 / 33-34. szám

12 4» 2013. augusztus 18-25. Evangélikus Élet Ady és a nagy Cethal Szilágylompért nevét Pap Gábor művészettörté­nész egyik magyarságismereti előadásán hallot­tam először, valamikor a nyolcvanas évek elején. Ő hívta fel figyelmünket a partiumi település gyö­nyörű kazettás mennyezetű templomára. Irodal­mi tanulmányaimból is ismerősen csengett a név - itt éltek Ady Endre apai nagyszülei. Partiumi-erdélyi utazásaim során egyszer sem sikerült felkeresnem - pedig az elmúlt fél évszázadban jártam-keltem ott eleget! mert vagy nem találtam meg a hazai térképeken, vagy a román nevére (Lompirt) nem figyeltem fel. Két évvel ezelőtt igazított végre útba Nagykárolyból Zilahra menet a Wesselényi református kollé­gium fiatal vallástanára, s ezen örvendezve mindjárt le is tértünk a főútról, Sarmaság után rögtön jobbra, hogy néhány perc múlva már a parókia ajtaján kopogtassunk. Szőnyi Levente nagytiszteletű úr (azóta már esperes) derekasan állta a kérdészáport, melyet hirtelen rázúdítottam. Máskor is jártam már ott azóta, megkapva tőle a templom kulcsát, hogy korlátlan ideig kedvemre gyönyörködhessek kultúránk e csodálatos ékszerdobozában. Mint alább majd kiderül, nem véletlenül ked­velte Bandi úrfi éppen e templomot! Ha meglá­togatta a szemközti Ady-portát - az oral history szerint -, gyakran tért be ide is, s órákra bezár­kózva hangosan énekelt, vagy perlekedett az Úr­ral. Ottjártam után több verse került új megvilá­gításba számomra, leginkább A nagy Cethalhoz című, mert azt addig egyáltalán nem értettem. Lompértot 1321-től említik az írások. Első ön­álló temploma a 15. század második felében épült (egy ideig Ilosva filiája volt, később önállósult). Az 1777-es nagy tűzvészben leégett, a fél faluval együtt, de már ugyanazon évben újat építettek, részben felhasználva a régi templom maradvá­nyait is. Berendezési tárgyai közül a legértéke­sebb, művelődéstörténeti szempontból a legiz­galmasabb faragott kő szószéke és kazettás mennyezete. Miattuk emelkedik ki még a híre­sebbnél híresebb erdélyi és partiumi református templomok közül is. E templomban mutatható be talán legkézzelfoghatóbban a magyar népi mű­veltség két - keresztény és szkíta típusú - ágból eredése (eredeztetése), majd egybeolvadása. A171 kazettából álló mennyezet alakos képei jobbára ószövetségi ihletésűek (Ádám és Éva, Nóé bárkája, Ábrahám ígérete, Jákob lajtorjája stb.), vagy a népi vallásosság köréből valók (például a szerencse asszonya, a jó és a rossz szerencseke­reke), de megjelenik köztük a református temp­lomok ismert jelképe, a fiókáit önnön vérével táp­láló pelikán vagy az újjáéledő főnix is (gondol­junk csak a tűzvész után újjáépülő Lompértra). Állat- (páva, daru, strucc, szamár, krokodil) és növényábrázolások sokaságában gyönyörködhe­tünk. Ezek közül több is szkíta típusú, más meg­fogalmazásban: az íjfeszítő népek asztrálmítoszi örökségére (a Zodiákusra) utal. Ilyen például a „kétfejű sas” amely mindig a Kos havának jele, a saját farkába harapó sárkánykígyó (Bak), a Halak, az Oroszlán, a Ló (Európában a Nyilas), s újra idézhető itt is Nóé bárkája vagy a Pelikán mint egy-egy hónap emblematikus megjelenítője. Teljesen lenyűgözik a szemlélőt a kő szószék színes sárkányfejes faragványai is. Ezekhez megszólalásig hasonlót láthattunk legutóbb a Bu­dapesten majd Debrecenben bemutatott szkí­ta aranykincsek között... S ami számomra az egyik legnagyobb reve­­láció: a bibliai Jónás-téma többszöri megjelení­tése. Jónás majd minden kazettás mennyezetű templomban szerepel, de itt négyszer is! Kettőn - ahogyan másutt már megszoktuk - a cethal szájában látható, két különböző(!) alakban, egy harmadikon még a bárka mélyén alszik, egy ne­gyediken pedig tökindák alatt fekszik. Figyelmünket azonban egyre inkább maga a cethal köti le, mert az egyik kazettán olyan kép­jel látható, mely a sztyeppövezetben egészen az urál-altaji népekig vezet vissza bennünket: a föld­golyóbist (s hogy tévedés ne essék, ez oda is van írva) négy cethal tartja a hátán! A Bibliában en­nek nincs nyoma, viszont a szakirodalom sze­rint az urál-altaji népek hiedelmeiben teljesen közismert. Lükő Gábor így ír róla A magyar lé­lekformái című könyvében: „Az öregek tudomása szerint a föld víz tete­jén úszik, s cethalak tartják a hátukon. Néhol úgy tudják, hogy csak egy cethal van a föld alatt, má­sutt három, sőt négy cethalról is tudnak. A föld­rengést a cethalnak tulajdonítják. Ha elfárad a cethal, és másik oldalára fordul, ettől reng a föld. A világnak akkor lesz vége, ha elpusztulnak a cet­halak.” (Exodus, Budapest, 1942,58. oldal.) Ady ezt az ősi halszimbólumot látta, láthat­ta oly gyakran a szilágylompérti templomban, s ha újraolvassuk versét, most már minden vilá­gos lesz számunkra: „Óh, Istenünk, borzasztó Cethal, / Sorsunk mi lesz: ezer világnak? / Rop­pant hátadon táncolunk mi, / Óh, ne mozogj, sí­kos a hátad. // Csúszós a hátad, mellyel tartod / Lelkünket és a mindenséget / S én csak két rossz, táncoló lábat / S reszkető szívet adok néked. // Sok félelmemet vedd el értük, / Melyek velőim­be befújnak. / Mutasd meg, hogy nem vagy ke­resztyén, / Nem vagy zsidó: rettentő Úr vagy. // Végy engem hátad közepére, / Hogy két gyön­ge lábam megálljon, / Hogy a szívem ne verje mellem, / Hogy néha rám szálljon az álom. // Vagy dobj le egyszer s mindörökre, / Ne táncolj, lógj, ne tréfálj mindig. // Nem bírom s holt csil­lagaid már / Nyúgodt fényük arcomra hintik.” (A nagy Cethalhoz. In: Az Illés szekerén, 1908.) Az idén 235 éves kazettás mennyezet alkotó­ja (Asztalos Budai Sámuel), a kő szószék fara­gója (Asztalos Budai András) és a költő Ady még otthonosan mozogtak e műveltségben, s anya­nyelvi szinten beszélték. Mi már... ■ ÓZSVÁTH SÁNDOR A napfény hatása a szemre Nyáron bőrünk és szemünk is folyamatos napfénynek volt kitéve. A napsugarak bőrká­rosító hatása széles körben ismert. Sokan azonban megfeledkeznek a közvetlen napfény szemkárosító hatásairól. A napfény a következőképpen befolyásol­ja szemünk állapotát: a beérkező napfény a sárgafoltra (macula lutea) fókuszálódik, amely az éles látás központja. Ez a folyamat hasonlít arra, mint amikor nagyítóval gyűjt­jük össze a nap sugarait valamely tárgy egy pontjában, míg végül az meggyullad. A fény­ben található sugárzás olyan lebontó folya­matot indít el, amely káros oxidáló anyago­kat, úgynevezett szabad gyököket eredmé­nyez, ezek károsíthatják a retinát. A szemünk is megjegyzi egy életen át az őt érő káros hatásokat, így a későbbiekben jö­hetnek elő a problémák, ezért ne hanyagol­juk el szemünk védelmét. A legfontosabb a látásromlás elkerülése ér­dekében a megelőzés: a megfelelő étrend, a nem dohányzó életmód, a mérsékelt testmoz­gás és az erős napfény kerülése. Ha azonban bármilyen látásromlási tünetet észlel, keres­sen fel egy szemorvost. István király ünnepi kenyere Napok óta készülök, hogy újból megidézzem első, nagy királyunkat. Egy régi, erdélyi em­lék jutott eszembe: az egyik legszebb - és legszegényebb - ünnep az életemben. Talán ne­kem is imádsággal kellene kezdenem, mint a kilencvenéves hajlott asszonynak, aki kenyér­sütés előtt kérte Isten segítségét. Szépen megsült, ízes cipóval kínálta meg az arra tévedt messzi vendégeket... Én gyerekkorom óta az István királyi világban élek, mintha járt volna szülővárosomban. A közeli Tisza-parton fogták volna el Orseolo Pétert, akit Imre fia halála után ő nevezett ki utódjának. Ehhez a legendafoszlányhoz az is hozzátartozott, hogy otthon a családban már az előző nap elkezdtük az emlékezést. Ünneplőbe öltözött szívvel olvastam életrajzát valami antológiából: „Szent István király (975- 1000-1038) Géza fia, eredeti nevén Vajk, tizenhét esztendősen, 997-ben lépett apja örökébe. Ek­kor már keresztény, és Gizella bajor hercegnő férje. A koronát az ezredfordulón helyezték a fe­jére... István a pápához fordult, és a római egyház mellett döntött. Független, magyar királysá­got hozott létre. Határozott, kemény döntése meghatározta népünk j övőj ét, s Európa sorsát is...” Emlékszem, mindig idéztünk Kristó Gyula professzor könyvéből: „Négy évtizedes ural­kodása békés építőmunka. Erős várak és vármegyék rendszerét, püspökségek, kőtemplomok és kolostorok hálózatát alapította. Pénzt veretett, külföldi telepeseket hozott. Szigorú tör­vényei megalapozták a jogrendet.” Bátyám egy komoly tanulmányt lapozott föl: „István király fegyverrel győzte le vérroko­nait: Koppányi, Ajtonyt és Vászolyt, akik a régi, pogány rend vagy a bizánci függés felé akar­ták vinni az országot. Fegyverrel verte vissza II. Konrád német császár és a besenyők sűrű támadását, és - szövetségben - győzött a bolgárok felett.” Harcok és békés hétköznapok. Ez maradt meg bennem a későbbi évtizedekben. István király intelmeinek apám olvasta sorai mintha nekünk is üzentek volna, ahogy egy-egy résznél nyomatékkai mondta az ezer­éves mondatokat: „Ám ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség sisakja, kedves fiam. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid el­len... Higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden létrehozójában és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.” Ez a történelmi élmény kísért egész életemben. Bronzba öntött lovas szobra köszöntött, ha hazalátogattam Vásárhelyre. Mintha a közeli hársfák sűrű lombjából lépett volna elém, messzire tekintő látomásként lobogna. Nézne nagy királyunk előre, derengő évezredekbe. Egyenesen Isten szemébe. Véssük hát szívünkbe: óriási tett volt a honfoglalás, de még nagyobb a rabló kalandok ab­bahagyása. A megmaradás. És az, amit nyelvünk így fejez ki - újszövetségi szellemben -: „Aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!” Ekkor született meg az állam és a nemzet. Európa sok-sok áldozatot hozó birodalma. Több mint ötszáz évig élt, sikeres volt. A későbbieket ismerjük, tele vannak kínzó tragédiákkal, ifjú forradalmakkal, leveretésekkel, véres megcsonkíttatásokkal. Mégis valami titkos, István királyig eredeztethető szellemi sugárzás tör fel újból és újból. Közös ünnepünkön nehéz feladat, fél évezred feladata vár ránk. Új európai integráció, úgy, hogy a nemzet mai egysége ne sérüljön. Kiteljesedjen, és termékeny legyen minden időben. ■ Fenyvesi Félix Lajos HIRDETÉS további Az épület érdem* ^ mellett ptu* hlenne Környe: A homályos látás az öregedés egyik velejárója lehet ÓVJA LÁTÁSÁT AZ OCUVITE® TUDOMÁNYOSAN MEGALAPOZOTT ÖSSZETEVŐIVEL: lutein/zeaxantin: védőrendszer szerepét betöltő makula pigment alkotóelemei a szemben antioxidánsolc hozzájárulnak a sejtek oxidativ stresszel szembeni védelméhez cink: támogatja a látás normál —g, állapotának fenntartását www.ocuvite.hu ^ Bauschtitomb Otuvite GONDOSKODIK ON SZEME EGÉSZSÉGÉRŐL? unnw forte 6 DARAB OCUVITE BÓNUSZMATRICA ÖSSZEGYŰJTÉSE UTÁN EGY TELJES DOBOZ OCUVITE AJÁNDÉK! RÉSZLETEK A TERMÉK IXíBQZAN. AZ OCUVITE* lUTItN FORTE ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐ KÉSZÍTMÉNY. KAPHATÓ A GYÓGYSZERTÁRAKBAN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom