Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-09 / 23. szám
Evangélikus Élet elő víz 2013-’. június 9. *• n VISSZATEKINTŐ ► Közel ezerháromszázán vettek részt május 11-én a Déli Evangélikus Egyházkerület családi és ifjúsági missziói napján - köztük majd harmincán Kecskemétről érkeztek Kiskőrösre. Néhányukat kérdeztem arról, mi jelentette számukra a legtöbbet. Hu lej Enikő másodlelkész sikerként könyveli el, hogy gyerekeket, fiatalokat és felnőtteket egyaránt sikerült elcsábítaniuk Kiskőrösre. Ráadásul hazafelé többektől is olyan visszajelzéseket kapott, hogy megmozdító, lendületes nap áll mögöttük. Az egyházmegyei missziói lelkészi tisztséget is betöltő Enikő korábban számos bibliakört vezetett már, de most hosszabb szünet után vállalt újra ilyen feladatot. „Olyan volt, mintha kiscsoportos lelkigondozáson lennék. Rengeteg konkrét helyzet került elő - családi jellegű konfliktusok, gyülekezeten belüli sérelmek és a népek közötti békétlenségek egyaránt szóba jöttek -, és kerestük is ezekre a megoldást. Külön örültem, hogy nemcsak én próbáltam - mint csoportvezető - megoldást javasolni, hanem egymásnak is tudtak segíteni a testvérek. Komoly, egyszersmind közvetlen hangvételű volt a beszélgetés. Utólag azt érzem: egyetlen felesleges szó sem hangzott el.” # * * Krett György felügyelő először volt kerületi missziói napon. Mint mondja, ő maga nem könnyen elegyedik szóba másokkal, ezért új ismerősöket nem szerzett, de a korábbról, más egyházi rendezvényekről ismert evangélikus testvérekkel örömmel váltott néhány mondatot. A kiscsoportban, amelybe került, bárki elmondhatta a gondolatait - de főként két-három ember vitte a szót. Akik úgy érezték, van kinek, van mit megbocsátaniuk, azok mécsest is gyújthattak. Délután Gáncs Péter püspök Tolerancia és/vagy misszió? című fórumbeszélgetésén vett részt. S hogy mit vont le konklúzióként? „A legfontosabb az, hogy legyünk tisztában a saját hitünkkel. Miközben mások vallását tiszteletben tartjuk, a saját nézeteinkből nem engedhetünk.” * * * Gergely Zsuzsanna nagyon várta ezt az alkalmat. Amikor évekkel ezelőtt - akkor még idős édesanyjával - először járt kerületi missziói napon, megdöbbent attól, hogy mennyi evangélikussal lehet egy helyen. (Addig csak a szűk kis kecskeméti gyülekezetét is-Kiskőrösi morzsák merte.) Ez azóta is mindig nagy hatással van rá - különösen akkor, amikor mindenki együtt énekel. A szabadon választható programok közül a kenyai árva gyerekek, egyedülálló anyák közötti szolgálatról hallgatta meg Bálintné Kis Beáta előadását. Azért ezt választotta, mert ő is azt vallja: „Az elesetteken az ember, ahol tud, segítsen.” * * % Komlódiné Alföldi Erzsébet 2006 óta - egy kivételével - minden missziói napon részt vett. Számára is az jelenti a legnagyobb élményt, hogy ilyen sok evangélikus testvér közösségében lehet. Szerinte a sok program miatt új kapcsolatok kötésére nincs igazán lehetőség, de természetesen ő is örömmel üdvözli azokat, akikkel korábban máshol már összeismerkedett. A nyitóalkalmon fent ült a karzat sarkában, sajnos ott Deák László igehirdetését alig lehetett hallani. A záró istentiszteletről kedves üzenetként hazahozta, amint Szabóné Mátrai Marianna a két tenyerünkbe helyezte a vigasztalás és a türelem ajándékát. „A délutáni programok közül már akkor kiválasztottam Varga Gyöngyi orgonazenés áhítatát, amikor megláttam a plakátot. Tudtam, hogy erre fogok elmenni - és nem is csalódtam. Az elhangzottakból legjobban a következő történet ragadott meg: mindannyian egy kötéllel vagyunk összekötve a Jóistennel; én ezt magamban a szeretet fonalának neveztem el. Mi, emberek ezt a kötelet mindig elvágjuk, de Isten újra és újra összeköti. A kötél így egyre rövidebb lesz, mi pedig egyre közelebb kerülünk hozzá.” * * % Dobrai Lotti és Oláh Niki a Kecskeméti Református Általános Iskola nyolcadikos tanulói; először voltak ilyen nagy horderejű egyház(kerület)i alkalmon. Az iskolában ugyan keresztény fiatalokkal vannak körülvéve, de a gyülekezet ifjúsági csoportja kicsi, ezért nagy - egyszersmind furcsa - élmény volt számukra ennyi evangélikus fiatallal együtt lenni. (A kerületi missziói napon belül rendezték meg a kerületi ifjúsági nap programjait is. - A szerk.) Tetszett nekik a nap szervezettsége és az, hogy nem erőltettek rájuk egy programot sem, hanem szabadon választhattak közülük. A teológusokból álló Agape koncertjét mindketten élvezték; a felnőttekkel közös programok közül Lottit a nyitó-, míg Nikit a záróalkalom érintette meg különösen is. Szerették volna meghallgatni az afrikai előadást is, de már nem volt hely a teremben. A kultúrák közötti misszióról szóló beszélgetésen különböző vallások képviselőinek öltöztek be. Lotti hindu, míg Niki névleges keresztény lett. „Kaptunk egy-egy lapot, és a rajta lévő információkat úgy kellett felolvasnunk, mintha igazak lennének ránk. így sokkal élvezetesebb volt, mint ha egy száraz előadást hallgattunk volna” - meséli Lotti. „Volt egy olyan kérdés, hogy mi a véleményem Jézusról, szeretnék-e olyan lenni, mint ő — folytatja Niki. - Erre a következőt kellett válaszolnom: »Ha őszinte lennék, akkor bevallanám, hogy a csodákban és a feltámadásban nem hiszek - de nem vagyok őszinte.« Tetszett, hogy kicsit másnak adhattam ki magam, mint aki valójában vagyok - ugyanakkor kényelmetlen volt úgy tenni, mintha Jézus semmit nem jelentene nekem.” K: Ke Ki Katona József párjával és két kisgyermekével érkezett Kiskőrösre. Tavaly és tavalyelőtt is részt vettek a kerületi missziói napon Bonyhádon, és a kicsik mindkét alkalommal a gyerekprogramokra mentek. ,Bálint - aki ötéves lesz szeptemberben - ezúttal félénkebb volt, velünk maradt, de a hétéves Léna nagyon jól érezte magát az óvodai foglalkozásokon. Lelkesen mutatta a koronáját, amelyet készített, mesélt a gyurmázásról, és a helyi pedagógusok reggeli bábelőadását is élvezte.” A nyitóevangélizációról a már említett bábelőadás miatt maradtak le, a záró istentiszteletről pedig ugyancsak a gyerekek miatt jöttek ki. Helyette elsétáltak Petőfi szülőházához, és belehallgattak a Bács-Kiskun megyei fúvószenekarok találkozójába. Az ebéd utáni programok közül a Hét év hét hónap Kelet-Afrikában című előadáson vettek részt. József korábban olvasott már a Bálint házaspár kenyai szolgálatáról, és most is csodálattal hallgatta, hogy miként képes valaki ilyen hosszú időn keresztül külmissziós feladatot vállalni egy idegen országban - ugyanakkor az előadás arra is rádöbbentette, hogy helyben is van hol, van kinek segíteni. „Két évvel ezelőtt keresztelkedtem meg, és nagyon örülök, hogy a Jóisten kegyelme által ilyen közösségbe kerülhettünk a családommal. Áldott volt az egész rendezvény, és a szervezők is mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Le a kalappal előttük!” ■ Lejegyezte: Vitális Judit HETI ÚTRAVALÓ Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek’.’ (Mt 11,28) Szentháromság ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten hív minket. Ne vessük meg azt, aki szól! Az Úr „Isten beszéde élő és ható: élesebb minden kétélű kardnál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait”. (Zsid 4,12; LK) Jézus e hívásában a megnyugvás üdvösséget jelent az egész ember számára. Isten szeretete és jósága körülöleli életünket. „Mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké!” (GyLK 749) Ma is „boldog az, aki Isten országának vendége’’. Az Úr hívása most nekünk szól: „Jöjjetek, mert már minden készen van’.’ Az ott és először meghívottak világi gazdagságuk miatt nem értek rá, „nem mehettek” „de még van hely” mindenkinek. (Lk 14,15.17.22) „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (Jel 19,9) Krisztus egy teste a zsidókból és a pogányokból álló gyülekezet; s ők többé nem „idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek, és háza népe Istennek”. Az Úrban „ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által”. (Ef 2,19.22) A bölcsesség s a balgaság hívogatása ugyanúgy kezdődik: „Aki tapasztalatlan, térjen be ide!” Ám csak „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet”. (Péld 9,4-16.10) Isten hív (lásd Ézs 55,3; Jer 31,25), keressük, amíg időnk van. Jézusban közel jött, ám az Atyát az ismerheti, „akinek a Fiú akarja kijelenteni”. (Mt 11,27) Mózes gyilkolt, s elmenekült Midján földjére. Ott megvédte a leányait Reuél főpapnak, aki őt a házába fogadta: „Hívjátok ide, és egyék velünk!” (zhAóz 2,20b) Jövevény lett idegen földön; de minekünk sincs „itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”. (Zsid 13,14) Elkána gyermektelen felesége, Anna is megnyugvást talált Silóban, az Úristen házában. A Seregek Urához kiáltott nyomorúságában, s erős fogadalmat tett: ha „fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom". (íSám 1,11) Megvendégelte a hozzá jött s őt hallgató négyezer férfit s családjaikat az Úr, mert a Messiás népének tanítója, orvosa, szabadítója s táplálója. E tettével a teljességet és a tökéletességet is kiábrázolta: „...vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte... Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral’.’ (Mt 15,36-37) A gonosztevők közül a „jobb” már nagypénteken Isten országának lakója lett. Ő elismerte bűnösségét, a jogos büntetését is hittel kérte: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba” (Lk 23,42) Luther szerint: „A lator jól látja a maga vétke mellett Jézus ártatlanságát. S mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk mi is Krisztushoz!” Az Úr prófétája megjövendölte népe hazatérését - ez előképe is az öröklét vacsorájának: „Megjönnek majd, és ujjonganak Sión magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat..!’{jer 31,12) „A Sión hegyén, Uram Isten, / Tied a dicséret! // Örvendeznek és énekelnek.” (EÉ 488) ■ Garai András
