Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-02 / 22. szám

2013. június 2. » 13

VI*» r > , 1 t i . 1 # » 1

Evangélikus Elet »presbiteri«

A gyülekezet mozgósítása

► Egy hatvanhat éve lapunkban megjelent írás máig ható üzenete ez: ahhoz, hogy egyre láthatóbban legyünk evangélikusok, elengedhetetlenül szükséges a gyülekezet mozgósítása! A halódó gyülekezeteknek ébredésre van szükségük. Hogyan lesz a gyülekezeti tagok szolgálata a gyülekezeti megújulás eszközévé? Melyek a sürgős tennivalók? Káldy Zoltán lelkész újra közreadott írása ma is hasznosítható javaslatokkal szolgál - nem csak a presbitereknek és a gyülekezeti munkatársaknak... Kér(het)jük is: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam!” (Lásd EÉ 737. o.)

1. Gyülekezeteinkben a most következő hetekben lesznek a rendes évi beszámoló közgyűlések, melyeken többek között beszámolók hangzanak el gyülekezeteink lelki életéről. A beszámolók - kevés kivétellel - azt a benyomást szokták kelteni, hogy a gyülekezetek lelki élete szépen folyik, nincsen semmi baj, minden rendben van. Nagyobb nyomaték kedvéért és igazolásul rendesen felsorakoznak a statisztikai adatok: ennyi istentisztelet, bibliaóra, ifjúsági óra, vallásos est stb. volt a gyülekezetben. A gyülekezeti közgyűlésekről a gyülekezet vezetői is, meg a gyülekezet tagjai is azzal a megelégedett érzéssel szoktak távozni: megtettük, amit megtehettünk.

Pedig a gyülekezeti közgyűlésekről csak egyféleképpen távozhatunk: bűnbánattal és pirulva. Gyülekezeteink életével kapcsolatban ugyanis inkább haldoklásról, mint virágzásról beszélhetünk. Inkább alvásról, mint életről. Gyülekezeteink jó része nem a Krisztusban való élet lázas ütemét veri, hanem a sátán nagy örömére a halál mozdulatlanságát ábrázolja. Majdnem mindenütt „csend, rend, nyugalom” honol. Egyáltalában nem látszik meg gyülekezeteinken, hogy azokban olyan lelkek vannak, akiket Krisztus „megszabadított a sötétség hatalmától, és átvitt az ő szerelmes Fiának országába” (Kol 1,13), akik megmenekültek, megmentettek.

Ellenben jól meglátszik gyülekezeteinkben az, ami a sardisbeli gyülekezetről is lerítt: „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” Néha-néha ugyan egy-egy evangélizáció, téli tábor vagy konferencia következtében fellángol egy-egy lélekben a Lélek tüze, de a halódók a „józanság” nevében azt is hamar eloltogatják. Aztán folyik az alvás tovább.

Gyülekezeteinknek ez a nyúlós lomhasága és mozdulatlansága kell, hogy a gyülekezeti tagokat Isten szerinti megszomorodásra indítsa (2Kor 7,10). Ahol ugyanis valóságos gyülekezet van, ott nem csend uralkodik, hanem mozgás, élet, lüktetés. Az egyház lényegéhez úgy hozzátartozik a dinamikus, magával sodró élet, serény cselekvés és lázas előretörés, mint a patakhoz a meder. Hiszen az egyház élő test! Krisztusnak a teste (íKor 12,12)! Nem organizáció, hanem organizmus! Krisztus testének tagjai pedig a gyülekezetek és gyülekezeti tagok. Ez az élő test, Krisztusnak a teste pedig nem tűrhet meg nyugalmi állapotot.

Ahol Krisztus a fej, ott lüktetésben van az élet. Egész kereken megmondhatjuk, Hogy a gyülekezet csak addig gyülekezet, amíg mozgásban van! Mihelyt a gyülekezet megveti Krisztus elhívó kegyelmét, és „nyugalomba vonul” valójában megszűnt gyülekezet lenni. A mozdulatlan, nyugalomba vonult gyülekezeteinket mozgósítani kell addig, míg nem lesz késő, „mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (íPt 5,8). Jézus maga parancsolja: „Vigyázz, és erősítsd mega többieket, akik halófélben vannak” (Jel 3,2)

2. Hogy jutottunk el a halódó vagy

halott gyülekezetekig? Úgy, hogy félretoltuk az egyház Urának az ő egyházára vonatkozó parancsait. így például a legsúlyosabb bűnünk az, hogy a gyülekezetek és azok vezetői nem vállalták Krisztusnak a gyülekezeti tagokat szolgálatába állító parancsát. „Mindenestől fogva nevekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban, akiből az egész test szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga felépítésére szeretetben” - mondja az Ige (Ef 4,15-16).

Pál apostol itt a gyülekezetét megintcsak testhez hasonlítja, amely ujjakból, szemekből, lábakból áll. És a test minden tagjának a gyülekezetben meghatározott szolgálata van. A gyülekezet csak addig él, míg a tagok teljesítik szolgálatukat.

Éppen azért halottak a gyülekezetek, mert a szemek, a lábak stb. nem szolgálnak! A gyülekezeti tagoknak nem kell a gyülekezeti munka. A gyülekezetekben egy ember vagy legfeljebb kettő végzi a munkát. Mondhatnám úgy is, hogy a gyülekezetek elpaposodtak. Lelkészeinkből lassanlassan bűvészmutatványosok lettek, akik futnak, loholnak (és ez még a jobbik eset!), és birkóznak egy egész gyülekezettel; a gyülekezet tagjai pedig, élükön a presbitériummal, leeresztett kezekkel és sokszor unott arccal szemlélik, hogy mit tud bemutatni. Közben megdicsérik a mutatványost, vagy nemtetszésüket nyilvánítják.

így a teljes pusztulás felé haladnak a gyülekezetek. A gyülekezet tagjainak rá kell nevelődniök a gyülekezeti munkára, és meg kell tanulniok szolgálni az egyház Urát. Enélkül nincs gyülekezeti ébredés!

A gyülekezeti munkásokon keresztül, azok szolgálata által akarja a Szentlélek megújítani halott gyülekezeteinket. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a gyülekezeti szolgálat által újít meg a Szentlélek gyülekezeti tagokat és rajtuk keresztül egész gyülekezeteket. Az egyház Urának ugyanis tetszett úgy végezni, hogy a gyülekezet keretén belül a neki való szolgálatban és a vele való szolgálatban öldöklődjék meg mindjobban a

mi óemberünk, és támadjon fel a mi új emberünk!

Viszont a hitben benne élő gyülekezeti tag csak akkor tud a gyülekezetnek élő tagja maradni, ha gyülekezeti szolgálatot végez. A hitnek ugyanis az a sajátossága, hogy csak akkor marad meg, ha továbbadjuk. A továbbadás a hit megtartásának útja. Ha hitünket gyülekezeti szolgálatban nem adjuk tovább, akkor beszárad és megzápul. Azért a hitben való növekedésnek és megszentelődésnek igazi útja: szolgálni a gyülekezetben. A különböző konferenciákon és evangélizációkon megindult lelkek azért zápulnak sokszor meg, és azért nem terjed rajtuk keresztül tovább az ébredés, mert nem vállalnak vagy nem kapnak a gyülekezetben szolgálatot.

Vajon miért lesz a gyülekezeti tag szolgálata az egyéni és gyülekezeti megújulás eszköze? Azért, mert minden szolgálatban magával Krisztussal van találkozásunk. Igeszolgálatoknál éppen úgy, mint szeretetszolgálatoknál.

3. Gyakorlati sürgős tennivalóink a következők:

a) Azok, akiknek fáj gyülekezetük halotti dermedtsége, a gyülekezet lelkészével együtt titkos kamrájukban és megalakított imaórájukon közösen imádkozzanak kitartóan gyülekezetük megújhodásáért, gyülekezeti munkások munkába állításáért. Hétről hétre könyörögjenek a Szentlélek gyülekezetükben való munkájáért.

b) A presbitériumoknak vissza kell térniök a költségvetések tárgyalásain túl eredeti hivatásukhoz: „Legeltessétek az Istennek közietek levő nyáját, ...mintpéldaképei a nyájnak” (íPt 5,2- 4). Minden hónapban legalább egyszer a presbiterek számára összejövetelt kell tartani, ahol evangélizáló jellegű előadásoknak kell elhangzaniuk, különös tekintettel a presbiterek gyülekezeti feladataira és kötelességeire.

c) A városi gyülekezeteket haladéktalanul őrállói körzetekre kell osztani. Egy-egy körzetbe legfeljebb harminc-negyven családot kell beosztani. Minden őrállói körzet gondozására egy presbitert (de nem kell mindenáron presbiternek lennie!) és egy nőegyleti tagot kell állítani. Az őrállóknak feladata, hogy minél gyakrabban látogassák meg a családokat, különös tekintettel azokra, akik nem vesznek részt a gyülekezet életében, őket hívogassák. Nagy gondot kell fordítani a betegekre, elhagyottakra és ínségben levőkre.

d) Az őrállók számára legalább havonta egyszer összejövetelt kell tartani. Ezt az alkalmat fel kell használni a tapasztalatok, nehézségek megbeszélésére, legfőképpen pedig az őrállók továbbképzésére.

e) A nőegyletek keretében meg kell szervezni a segélyező munkát, hogy az őrállók által ajánlott családokat rendszeresen megsegíthessék. Krisztus gyülekezetében nem lehet éhező, fázó és ruhátlan tag.

f) A falusi gyülekezetekben is, ha azok nagyobb kiterjedésűek, őrállói körzeteket kell szervezni. Még inkább a leánygyülekezetekben és szórványokban!

Könyörögjünk mindnyájan halott gyülekezeteink ébredéséért és gyülekezeti munkások munkába állásáért! „Aki kér, kap!”

■ Káldy Zoltán

Az eredeti írás megjelent az Evangélikus Élet 1947. február 16-i számában, és olvasható Garai András honlapján is (href.hu/x/kkha).

m g.a.

Theologiai Szemle Szerbiában

► Az egyik legrégibb magyar teológiai folyóirat, a több mint nyolc évtizedes múltra visszatekintő Theologiai Szemle szerkesztőbizottságának tagjai május 11-12-én látogatást tettek a szerbiai Bácsfeketehegyen és Verbász városában. Közel egy évtizede határozta el a szerkesztőbizottság, hogy kihelyezett üléseken ismerteti meg egyházi elöljárókkal, lelkipásztorokkal, teológiai hallgatókkal, presbiterekkel, valamint gyülekezeti tagokkal a folyóirat sajátos szolgálatának történetét, felmutatva mindazon értékeket, amelyekkel egy tudományos kiadvány hozzájárulhat az egyház küldetésének még teljesebb betöltéséhez.

A szerkesztőbizottság tagjai az elmúlt években ellátogattak többek között Debrecenbe, Egerbe, Kecskemétre, Győrbe, Révkomáromba, Nagyváradra. A lap ökumenikus jellegéből adódóan minden helyszínen találkoztak a különböző egyházak, felekezetek képviselőivel, élénk eszmecserét folytatva többek között arról, hogy egy rendszeresen megjelenő ökumenikus tudományos kiadvány miképpen segítheti még erőteljesebben a lelkipásztori munkát, a lelkészképzést és a lelkésztovábbképzést.

A szemlejellegből adódóan külön hangsúlyt kapott a tájékoztatásnak, a reflexiók közlésének az a módja, amelyet a Theologiai Szemle eddigi formája és új mediális lehetősége által alkalmaz. Többször volt olyan találkozó is, főleg fiatal lelkészekkel, hittudományi karok hallgatóival, doktoranduszokkal - így többek között Budapesten, Győrben, Révkomáromban -, ahol a beszélgetés során a lappal kapcsolatos értékelések mellett megfogalmazódtak a szerkesztőség és a szerzők felé irányuló elvárások is.

Bácsfeketehegyen a Szerbiában szolgáló lelkészek körében dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára a Theologiai Szemlét kiadó közösség nevében szólt - többek között - az ökumenikus tanács hetvenéves jubileuma kapcsán tartott ülésekről, megemlékezésekről. Kiemelte, hogy a MEÖT által gondozott lap elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítését, s a közelmúltban az interneten is hozzáférhetővé vált.

A szerkesztőbizottság elnöke, dr. Kádár Zsolt ismertette a szemle történetét, és vázolta a szerkesztési szempontokat. Kitért arra, hogy a szerkesztőbizottság szívesen bővítené a viszonylag szűk szerzőgárdát, és tanulmányok, recenziók, fordítások beküldésére buzdította a szerbiai lelkészeket.

Kádár Zsolt a szerkesztőbizottság jelen lévő tagjainak bemutatásakor rámutatott arra, hogy református, evangélikus, baptista, metodista és ortodox lelkészek, teológiai tanárok dicséretes együtt munkálkodása révén áll össze egy-egy lapszám.

Az alkalmon betegsége miatt nem lehetett jelen dr. Bóna Zoltán, a MEÖT korábbi főtitkára, a lap főszerkesztője. Ott volt viszont a tanácskozáson Szuhánszky T. Gábor budapesti metodista lelkész, az Evangéliumi Aliansz főtitkára és Jakab László Tibor, a lap olvasószerkesztője.

A többórás megbeszélésen a szerbiai lelkészek - közöttük Orosz Attila református esperes, Harangozó László bácsfeketehegyi református lelkipásztor, intézetigazgató, Gyenge Károly torontálvásárhelyi lelkipásztor, Halász Sámuel hitoktató, valamint Hallgató Imre főgondnok — elmondták, hogy rendszeresen eljut hozzájuk a Theologiai Szemle, mely komoly segítséget jelent számukra a teológiai tudományos tájékozódásban. Beszéltek arról is, hogy mit jelent idegen nyelvi közegben, nagy egyháztestek szorításában, az egyre inkább érzékelhető nemzeti és felekezeti identitásvesztés, beolvadás folyamatában élve megőrizni a magyar protestáns hitbeli önazonosságot. Örömmel számoltak be viszont arról, hogy éppen a tanácskozás napjának délelőttjén nagyszámú gyülekezet körében ment végbe sok helyen a konfirmáció.

Több gondosan és szépen felújított templomba is ellátogatott a szerkesztőbizottság, de szívet szorító tapasztalat volt jó néhány komoly felújításra váró, igen kicsiny gyülekezetét befogadó, hatalmas méretű templomban megállni, közös imádságban és énekben kérve Isten újat adó Lelkének kiáradását.

A testvéri találkozó utolsó állomása a verbászi metodisták temploma volt. Itt a misszió és ökumenicitás beszédes jeleként az úrasztalán a nyitott Biblia hét nyelven szólította meg a gyülekezetét. A fiatal lelkész, Fazekas Vladimir az ifjúság, a fiatal házasok és a cigányság körében végzett városi misszió áldásairól beszélt, jellemzően főképp szerbül és angolul.

A Theologiai Szemle szerkesztőbizottságának éves tervei között további kihelyezett ülések, ökumenikus látogatások, teológiák és teológusok felkeresése szerepel. Ezek a találkozók eddig is kölcsönös meggazdagodást adtak. Építettek a további építéseket szolgálva.

■ MEÖT - Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága