Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-26 / 21. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013, május 26. *■ ii Biblia - leporolva Az első emberöléstől az istenölésig tíz tételben A zsúfolásig megtelt Békéscsabai Jókai Színház nézőterén ülök, és várom, hogy kialudjanak a fények. Körülöttem sok-sok fiatal, többségük középiskolás lehet, a környék középfokú oktatási intézményeiből érkeztek. Talán csak néhány tucatnyian lehetünk, akik valamely felekezethez tartozunk, és még kevesebben, akik rendszeresen levesszük a Szentírást a könyvespolcról. Most mégis megtelt a teátrum, és mindannyian ugyanarra az előadásra várunk. A Jókai Színház idén második alkalommal csatlakozott a szolnoki színház kezdeményezéséhez. Az Ádámok és Évák ünnepe névvel illetett programban egy éve Az ember tragédiájának tíz színét mutatta be egy-egy tizenévesekből álló alkalmi társulat, ezúttal pedig a Biblia történeteiből válogattak. (A bemutatóról és az evangélikus vonatkozású díjazottakról az EvÉlet május 12-i száma adott hírt.) Helyzetüket nehezítette, hogy az apostolok és evangélisták nem színpadra szánták a szöveget, így mindenekelőtt dramatizálni kellett a kiválasztott részt. Ennek során a csapatok újragondolhatták, és gyakran újra is gondolták a több ezer éves forrást, majd profi színészek és rendezők segítségével állították színpadra a bibliai történetet. Ha figyelembe vesszük, hogy a tíz csapat tagjaként kétszáznál is több tizenéves lépett színpadra, és azt, hogy a tervezett két alkalom után hirtelenjében meghirdetett harmadik estén is csak az utolsó sorok egyikében kapott helyet a krónikás, már önmagában sikertörténetről beszélhetünk. * * * Az előadás első részében öt ószövetségi történet elevenedett meg. Káin és Ábel viszálya a Békés Városi Színjátszó Stúdió előadásában az egész este alaphangját megadta. A kezdő kép, egy fehér ruhában zsolozmázó kar által sugallt harmónia nem tart sokáig, a fekete ruhában belépő gonosz próbálja elhallgattatni a tömeget. A sötét alak mindvégig a színen van, csendben figyel, tekintetével irányítja az eseményeket, majd a vérontás után hangot is ad örömének. A kórus többször megszólal; a sátán igyekszik elnémítani, ám egyik tagját sehogy sem tudja elhallgattatni. Bábel tornyát a mezőberényi evangélikus gimnázium csapata nemhogy a jelenbe, hanem egyenesen a jövőbe vitte. A tudósokból és menedzserekből álló csapat űrliftet készít annak ellenére, hogy az előtérben imádkozó reverendás pap több alkalommal nemtetszésének ad hangot. Az ünnepélyes liftavatón azonban megtörténik a tragédia: mindenki más nyelven kezd beszélni. A mezőkovácsházi gimnázium József és Potifárné találkozásának feldolgozásakor kész művet vett elő: Webber sikeres musicaljének egy részletét használták fel. A színvonalas koreográfia is mutatja: az iskolában immár több évtizedes hagyománya van a zenés színjátszásnak. Potifár, a gazdag tőzsdecápa feleségének megformálása talán túl merésznek hatott, habár a középiskolások is tudják már, hogy „miből lesz a cserebogár” és minden bizonnyal az eredeti szereplő sem ártatlan beszélgetésre hívta magához Józsefet. A börtönbe zárt címszereplő szólójában megszólal a remény: Isten vele van. Az ezt követő táncos betét a történet szempontjából kicsit talán zavaróan hat, profi show-szerű megoldásai azonban vastapsot eredményeznek. A békéscsabai Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakközépiskola salamoni döntését egy udvari bolond magánszáma vezeti fel. Személye bármennyire szórakoztató, inkább zavarja a bölcs király személyének megismerését. A vitatkozó anyák hatásosan koreografált veszekedésére, majd a döntés utáni - az iskola gitárklubja által kísért - zenés zárásra sokáig emlékezni fogunk. Eszter könyvét jól foglalja össze a békési református gimnázium csapata. Ha valamennyivel több időt fordítottak volna a táncok betanulására, valóságos zsidó sátoros ünnepbe repítenék a nézőt. A békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium diákjai Keresztelő János halálát vitték színre. A zseniális dramaturgiának köszönhetően a meg-megszólaló bebörtönzött próféta minden szava megfelelően reflektál a Heródes tróntermében zajló eseményekre. A Salomét alakító Gergely Vivien tánca nem véletlenül jelentette megformálójának a legjobb táncosnak járó díjat. A házasságtörő asszony történetébe a békéscsabai Kós Károly-tagiskola tanulói ismert könnyűzenei slágereket csempésztek, ami kétségkívül előnyére vált a jelenetnek. A megyeszékhelyen működő Széchenyi István-szakközépiskola színjátszói modern öltözetben sok évszázados bűnöket jelenítettek meg. A templomban üzletelő prostituáltakat, a csaló szerencsejátékost, a koldusmaffiát működtető bőrdzsekis fiatalembereket, a hamis prófétákat hosszú percekig csak figyeli egy hosszú hajú, zakós fiatalember. Aztán egyszer csak megáll a forgószínpad, és a zakós a tömeg közé csap. A zsibvásár utáni csend végiggondoltatja a nézővel a templomtisztítás lényegét. ^ # # * Talán a békéscsabai evangélikus gimnázium diákjai voltak a legmerészebbek: Lázár feltámasztásának történetében ugyanis nem látjuk a színpadon sem Jézust, sem a halálból megmenekülőt. A temetőcsősz fogadja - pénzért - a csodára éhes tömeget. Együtt várjuk a csodát, együtt kételkedünk, együtt hiszünk, együtt rajongunk velük. Csak rajtunk áll, hogy együtt lépünk-e velük ki a temetőkertből, úgy, mintha mi sem történt volna. Szabó Csongor, a tömeg első sorába furakodó kíváncsi fiatalember megérdemelten lett a legjobb mellékszereplő, de a Jézusra sztárként tekintő fruskák vagy a hátsó sorba szorult, alacsony növésű csodaváró is esélyes lehetett volna az elismerésre. Az estét záró eseménysor Jézus passiója a Gecsemáné-kerttől a kereszthalálig, negyed órába sűrítve. A békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium diákjai jelesre teljesítették a feladatot. Kiemelendő a szereplők átélt játéka és a megostorozás fájdalmas, mégis ízléses megjelenítése. Az egyes jelenetek között belépő, fehér tüllszoknyában táncoló balerina kissé oldja a feszültséget. És bár talán nem is tudatos volt, az istengyilkosságnál a táncos személye jó ellenpontja a két órával korábban látott fekete alaknak. Kettejük megjelenése is kifejezi a rossz és a jó, a gonosz és a kegyelmes Isten határolta skálán mozgó emberiség - és benne a bibliai idők és a mai kor embere - vívódását. Az i-re a pontot a jánosi ige felhangzása teszi fel a kereszthalálnál: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülöttfiát adta.. .” # * * Májusban néhány órára elsősorban nem Thalia, hanem az egyetlen Isten templomává vált a békéscsabai teátrum. Több tucat tizenéves kereste meg és porolta le a családi Bibliát, és fogalmazta meg szövegkönyvvel, játékkal, tánccal és dallal, hogy mit jelent neki egy-egy benne olvasott történet. És bár a program címében Ádám és Éva jelent meg, reménység szerint kevesen maradnak meg az első emberpár személyénél: most vagy életük egy későbbi szakaszában - talán éppen erre a programra is visszaemlékezve - eljutnak a meghalt és feltámadott Jézussal való találkozásig. ■ László Jenő Csaba Salamoni döntés Passió balettezó'vel Salome tánca HETI ÚTRAVALÓ „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" (Ézs 6,3) Szentháromság hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a teremtő, megváltó, megszentelő Isten imádására indítják a keresztyéneket. „Hárman vannak, kik a mennyben bizonyságot tesznek: Atya, Ige és Szentlélek, s e három egyetlenegy lényeg.” (GyLK 674) „Örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait: kifürkészhetetlen az ő bölcsessége!” (Ézs 40,28; LK) A szent és háromságos egy Istenről tanítja Athanasius hitvallása: „Az egyetemes-keresztyén hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük.” Luther vallomása: „A teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert a bűnből, halálból, ördög hatalmából megigazulásra, örök életre Isten országába segítse.” Isten kijelentett titka, Jézus mondja: „Újonnan kell születnetek” Ezt a felülről való születést Isten munkálja szent igéje és Szentlelke által, „...ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Azért emeltetett Jézus a keresztre, majd a mennybe, „hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne”. (Jn 3,7.5.15) Pál így dicsőíti a Szentháromságot: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! (...) Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké” (Róm 11,33.36) A próféta így vallja meg hitét: „Nincs hozzád hasonló, Uram! (...) az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!” (Jer 10,6.10) Az Ószövetség evangélistája az örök Vagyok önkijelentését tolmácsolja: „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. (...) Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr -, hogy én Isten vagyok. Ezután is csak én leszek!” (Ézs 43,11-13) Athénben Pál az Areopágoszon a pogányoknak az addig ismeretlen Istenről beszél, „aki mennynek és földnek Ura”, „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”, „most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg”. (ApCsel 17,24.28.30) A gyülekezeteknek pedig ezt tanítja a Szentháromságról: „...egy a Lélek..., egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben” (Ef 4,4— 6) Az egyházi esztendő második felében is minden péntek igéje ama nagypéntekről üzen. Jézus utolsó szavai a kereszten a zsidók esti imájából (lásd Zsolt 31,6a) valók: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” S a kivégzést vezető pogány „százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.«” (Lk 23,46.47) Mi ezt vallhatjuk: „Hiszek az egy Úrban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyával egylényegű.” (Niceai hitvallás) Csak Jézusban ismerhetjük és láthatjuk meg az Atyát. „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van..., és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban..” (Jn 14,11.13) „Egy Úristen, Szentháromság, / Egy imádandó valóság, // Tőled ered minden áldás, / Téged illet az imádás.” (EÉ 248,4.5) „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten...” (Jel 4,8) ■ Garai András A KÉPEK FORRÁSA: BÉKÉSCSABAI JÓKAI SZÍNHÁZ
