Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-05 / 18. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. május 5. » 3 Az Úristen háza a mi várunk, templomunk és otthonunk Közösségi épületet szenteltek Mandabokorban ► A címben megfogalmazott gondolattal szentelte fel az Északi Egyházkerület püspöke április 27-én délután a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség mandabokori többfunkciós közösségi épületét. A hét hónap alatt elkészült, U alaprajzú létesítmény egyik szárnya a templom, a másik a tirpák utódok mindennapi egyetemes iskolája, amely minden korosztály számára kínál elfoglaltságot és nyújt ismereteket. A meghívón ez az ige volt olvasható (Káröli Gáspár fordításában):,,., .a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen ez a ház, hanem azúr Istené.” (iKrón 29,1) Isten közösségi háza épül címmel lapunk március 10-i számában jelent meg összefoglaló - számszerű információkkal - az Észak-alföldi operatív programból elnyert pályázati támogatással megvalósult épületről és a körzet lelkészének munkájáról. A híradás azzal zárult: mindenki nagyon várja, hogy felszenteljék az Isten házát, és hét hónappal a 2012. szeptember 16-i alapkőletétel után valósággá váljon a remény: „Áll az Úristen temploma, háza a Mindenhatónak" A felszentelési ünnepségen Helfrich Gábor, az épület tervező építésze adta át a bejárati ajtó kulcsát dr. Fabiny Tamás püspöknek, hogy az új épületbe bevonulhasson Krisztus gyülekezete. Az ünnepi istentisztelet liturgiái szolgálatát a korábbi parókus, Bozorády Zoltánná és Zsarnai Krisztián esperes végezte az egyházkerület lelkészi vezetőjével. Fabiny Tamás igehirdetésében a meghívón olvasható igevers alapján szólt a minden helyiséget és a kinti sátort is teljesen megtöltő gyülekezethez. Három kulcsszóban foglalta össze, mit is jelent, hogy Isten nekünk adja házát: „Vár a mi Istenünk ide, e multifunkcionális épületbe, hogy a mi várunk, templomunk és otthonunk legyen!” Az oltár felett e két szó olvasható: Isten szeretet. A nagy számban jelen lévő lelkészek ajkáról elhangzó ősi Confirma után a legkisebbek - a nyíregyházi és a mandabokori óvodások - vették birtokba az épületet, csengő énekkel hirdetve: „Életünk hajója reménységhajó, a mi kormányosunk Jézus Krisztus Úr!” Esperesi köszöntésében Zsarnai Krisztián elmondta, hogy a Kovács család csak azért adta el ezt a száz éve a birtokukban lévő telket, hogy rajta Istennek szánt épület álljon. A falak felhúzása után most a lelki épülés ideje következik. Az esperes megköszönte a közreműködő vállalkozók kiváló teljesítményét és felesége önzetlen, áldozatkész segítségét is. (Zsarnainé Urbán Nóra szólóénekben tett erről bizonyságot: „Csak Krisztusban kaptam reményt, új örömet, új életcélt.”) Miután az esperes megkeresztelte a gyülekezet legifjabb tagját, a több évtizedes kultúrházi „albérlet” után hivatalosan is kezdetét vehette a gyülekezeti élet a mandabokori körzet saját hajlékában. Ennek zenei nyitányaként a nyíregyházi gyülekezet énekkara énekelt dr. Kovács László Attila igazgató lelkész vezényletével, majd a helyi hívek idézték fel az építkezés idejét, mert - úgymond -: „Csodákra emlékezni jó!” A köszöntések sorát dr. Vinnai Győző kormánymegbízott, a megyei kormányhivatal vezetője kezdte, majd Beczúr László tiszteletbeli felügyelő adta át - a más elfoglaltsága miatt távol levő dr. Fábri György kerületi felügyelő üdvözletével - az egyházkerület ajándékát: Luther 95 tételének magyar nyelvű plakátját. Győri János Sámuel pesterzsébeti lelkész - leányával közösen - énekkel köszöntött, végül Veczán Zoltán összgyülekezeti nyíregyházi felügyelő bátorította a jelenlévőket az Útmutató aznapi igéjével: „Kövessé^ tek azokat, akik hit és türelem h által öröklik az ígéreteket!” 5 (Zsid 6,12) u Németh Lászlóné körzeti £ felügyelő „programon kívül” £ kért szót, hogy elmondja azt, ^ amit a helyi asszonyok az “• alkalomra - több mint száz tojás felhasználásával - készített óriási tortájuk feliratával is szemléltettek: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők!’ (Zsolt 127,1) A Himnusz hangjai után a püspök és az esperes egy facsemetét ültetett el a templomkertben, majd szeretetvendégség várta a mintegy kétórás ünnepség minden résztvevőjét. ■ Garai András Az ünnepség teljes hanganyaga elérhető a tudósító honlapjának Hangzó örömhírtárában (garainyh.hu). Országos evangélikus hittanverseny ► Verőfényes napsütésben találkozhattak egymással az ország különböző pontjain élő evangélikus gyermekek a 22. országos evangélikus hittanverseny napján. A rendezvénynek április 27-én a budapesti Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola adott otthont. Az egy héttel korábbi iskolai döntő után ezúttal a gyülekezeti csapatok mérhették össze bibliaismeretüket. A nap Istenre figyeléssel kezdődött, azaz énekléssel és áhítattal, melyet Darvas Anikó iskolalelkész tartott. A versenyre tizenhárom egyházmegyéből érkezett összesen ötvenhét csapat tagjai idén is korosztályi bontásban, délelőtt és délután jártak állomásról állomásra, hogy - számot adva tudásukról - a lehető legjobb eredményt érjék el, a legtöbb pontot gyűjtsék össze. A verseny egyes állomásain a kiadott történetekhez kapcsolódóan kellett rejtvényeket megoldaniuk: rá kellett ismerniük egyegy bibliai szereplőre vagy helyszínre. Találós kérdéseket is meg kellett fejteniük, illetve meg kellett állapítaniuk, hogy igaz vagy hamis állítást olvas-e fel az állomásvezető. A nagy izgalom közepette azért mindenkinek volt lehetősége kicsit lazítani is. A felsős korosztálynak (az 5-6. és 7-8. osztályosoknak) délelőtt, az alsósoknak (az 1-2. és 3-4. osztályosoknak) pedig délután. Az iskolai helyszín lehetőséget adott a focizásra, röplabdázásra a sportpályán, a társasjátékszobában pedig különféle logikai és kártyajátékok várták a gyerekeket. A Rex Kutyaotthon jóvoltából rajzolhattak plüssjátékért, az udvaron óriássakkal ügyeskedhettek, részt vehettek külön díjazású rajzversenyen, valamint készíthettek bábokat, és énekelhettek a Palinta Társulat tagjaival. A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Gyermek- és Ifjúsági Osztályának munkáját most is segítőkész teológushallgatók, lelkészek, valamint a vendéglátó iskola pedagógusai és diákjai segítették. A tartalmas napot az eredményhirdetés és az ajándékok kiosztása koronázta meg. ■ LKG A hittanverseny korcsoportonkénti dobogósait lapunk 10. oldalán soroljukfel. Érintésre várva A virágillatú május az esztendő, az egyházi esztendő legszebb időszaka - talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Többnyire ebben a hónapban van a konfirmáció, a mennybemenetel és pünkösd ünnepe, valamint az egyházkerületi missziói napok örömteli találkozója. A jövő szombaton sok szeretettel hívjuk és várjuk egyházunk népét, aprókat és nagyokat, ifjakat és véneket a házigazda gyülekezetekbe: Beledre, Kazincbarcikára, Kiskőrösre. Nem csupán lelkesítő tömegélményt remélünk ettől a naptól, hanem magának a pünkösdi Léleknek, „Isten ujjának” az érintését. Hiszen a felülről érkező szél ma is fúj arra, amerre akar, az egyház Ura ma is kész meglepetésekre, népének megújítására. Ebből a szempontból is érdemes időnként átnézni a szomszédba, a testvéregyházakhoz: náluk vajon mi újság, történik-e valami új? Nem arról van szó, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebb, sokkal inkább arról a megtapasztalható tényről, hogy kölcsönösen tanulhatunk egymástól, hiszen erről szól az egészséges ökumené. Római katolikus testvéreinknél friss szelek fújnak. Nomen est omen: Ferenc pápa nemcsak névválasztásával hozott újat, hanem személyes, ember- és életközeli stílusával, a szegények és az irgalom egyházának meghirdetésével is. A másik nagyobb testvérnél, a reformátusoknál is ígéretes kezdeményezésekről olvashatunk. Az egyházunk stratégiai munkacsoportjához hasonló céllal életre hívott egyházi jövőkép bizottság a napokban küldte szét az összes református gyülekezetnek azt a munkafüzetet, amelynek már a címe is izgalmas: Érintés - Sorsdöntő párbeszéd a megújulásért. A füzet bevezető gondolatai ihlették írásom címválasztását: „Valódi közösség nincs érintés, egymásra hatás nélkül. De a káoszból rend és a semmiből élet sem születik másképp, mint a Szentlélek Úristen érintése által.” Ennek a tájoló, útmutató figyelmeztetésnek a fényében a rövid szomszédoló ökumenikus kirándulás után forduljunk ismét saját egyházi reményeink felé, hiszen miért éppen a Magyarországi Evangélikus Egyházat kerülné el a Szentlélek érintése?! Mi lenne alkalmasabb ennek a pünkösdi csodának a megélésére, mint éppen a közelgő missziói napok? Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem mi rendelkezünk Isten Leikével, hanem éppen fordítva: ő ragadhat meg minket ott, akkor és úgy, ahol, amikor és ahogyan neki tetszik. Ugyanakkor éppen most, Rogate vasárnapjának, az imádkozó gyülekezet vasárnapjának közelében fedezzük fel újra az imádságban rejlő, még Istent is mozgósítani képes erőt. Az imádság mellett tehetünk is valamit azért, hogy utat készítsünk a Lélek áhított munkájának. Egy másik képpel élve: a mi dolgunk a vitorlák kifeszítése a várva várt szél érkezésének reményében. Ennek érdekében néhány ponton áthangoltuk a kiskőrösi missziói nap programtervezetét. Első ízben hirdettük meg egyházkerületünk legnagyobb rendezvényét családi, ifjúsági missziói napként, tudatosan integrálva a kerületi ifjúsági napot. Gyülekezeteinkben gyakran szenvedünk a generációk közötti szakadéktól, nem ritkán éppen a családok és az ifjúság fájó hiányától. Hisszük, hogy a pünkösdi Lélek megajándékozhat minket közös nyelvvel, a nemzedékek egymásra találásának örömével. Ennek a csodának az esélyéről már Jóéi próféta könyvében is olvashatunk: „Azután kitöltőm majd telkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitokprófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, igáitok látomásokat látnak’.’ (Jóéi 3,1) Újdonság, hogy az egész délelőtti program a nyitó evangélizációra épül. Ezúttal nem lesz pluszelőadás, hanem az ige érintésére szeretnénk válaszolni az ebédig meghirdetett bibliaköri csoportokban. Jó lenne, ha az ige egyházában valóban a centrum, az élő és éltető evangélium kerülne a középpontba. Ebből következően a nap csattanóját is - a délutáni fakultatív programokat követően - Isten hallható és látható igéje adja majd az úrvacsorái közösségben. Bizonyos tekintetben ez is új elem a déli kerület missziói napjain. Az előző három esztendőben ugyanis a bonyhádi evangélikus Atlétikai Centrum adott otthont a közel ezerfős déli nagycsaládnak, ahol a remek infrastruktúra dacára sem mertünk kísérletet tenni az úrvacsorái istentisztelethez szükséges templomi áhítat megteremtésére. Az idén viszont a megújult kiskőrösi templom ideális helyszínt kínál az úrvacsora méltó ünneplésére, az igazi eucharisztiára, hálaadásra. Éppen a gyónási, úrvacsorái liturgiában élhetjük majd át a nap mottójának - Elengedett adósság - felszabadító örömüzenetét. Ez egyben a misszióra is mozgósít minket az áldást megelőző elbocsátás soraival: „Testvéreim! Menjetek el, és hirdes-ÉGTÁJOLÓ £> sétek az Úr halálát és feltámadását! Tegyetek bizonyságot szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!” Erre a boldogító érintésre, a mások felé útnak indító, küldő szóra, az erő, szeretet és józanság lelkére várunk Beleden, Kazincbarcikán, Kiskőrösön és szerte az országban. Ezért a pünkösdi csodáért imádkozzunk mindhárom egyházkerületünkben - és ne csak Rogate vasárnapján! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület BALOGH IMRE FELVÉTELE
