Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-21 / 16. szám

»PRESBITERI«

Evangélikus Élet

2013. április 21. » 13

Fókuszban: lelkigondozás

A gyülekezetimunkatárs-képzőt végzettek tavaszi konzultációjáról való számadás

► Az elmúlt években gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamot végzett laikusok találkoztak április második hétvégéjén, hogy soron következő konzultációjukon továbbképzésben részesüljenek. A piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban tartott együttlét főtémája ezúttal a lelkigondozás volt. Számos érdekfeszítő előadás és gyakorlat, a napokat keretező áhítatok várták az ország minden részéről érkezett mintegy félszáz résztvevőt. A képzést szervező D. Szebik Imre nyugalmazott püspök szerint a cél változatlanul a lelkészi munka segítése - minél több szakismerettel bíró gyülekezeti munkatárs hadrendbe állításával. Ezért nemcsak a folyamatos tavaszi és őszi továbbképzést végzik, de új, kezdőknek szánt tanfolyamok indulnak ez évben is. Mert nemcsak az evangélikus, hanem a munkás is kevés...

Könyvbemutató Pápán

^ Impozáns környezetben, a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár Europa Nostra-díjas olvasótermében került sor Németh Tibor könyvének bemutatójára. A „...mások szegénységén segíthetni...” című kötet Ihász Lajos (1850-1908) dunántúli egyházkerületi felügyelő életét és munkásságát dolgozza fel. Az április 13-án megtartott rendezvényen a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetőségét a kései utód, Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület felügyelője képviselte.

A program felvezetéseként az a vers hangzott el, amelyet 1899-ben, Ihász Lajos beiktatása alkalmából írt Sántha Károly. Ezt követően a város köztiszteletben álló polgára, Huszár János Apáczai Csere János-díjas pedagógus, helytörténész méltatta a kötetet roppant alapos előadásában. A fiatal szerzőre utalva elmondta: olyan jegyeket mutatott fel könyvében, amelyeket ő eddig csak komoly történetkutatóktól ismert. Zárógondolatai után a helyi Jókai Kör tagjai a könyvből vett részletek felolvasásával színesítették a műsort, majd a szerző szólt eddigi munkásságáról.

Németh Tibort gyermekkora óta foglalkoztatja szülőfaluja, Bakonytamási múltja. így találkozott Ihász Lajos nevével, aki a településhez tartozó Hathalompusztán született. Első könyve egy hosszabb lélegzetű adatfeltáró munka eredménye, amelyet 2008-ban, a felügyelő halálának centenáriumára szervezett megemlékezés kapcsán indított el.

„Sokat gazdagodtam az alatt a négy év alatt, amelyet ezzel a témával töltöttem. Hiszen egy olyan nagy formátumú embert ismertem meg a szülőföldemről, aki a magyar nemesség talán legnemesebb hagyományait követve úgy érezte, hogy az a vagyon, amelyet őseitől örökül kapott, nem kizárólag önmaga és családja javára szolgál, hanem köteles vele társadalmi küldetést teljesíteni” - vallotta Németh Tibor.

A könyvbemutatón megtudhattuk, hogy Ihász Lajos kivételes munkabírású, tevékeny ember volt, aki eszményének a magyar vidék felvirágoztatását tekintette. Tagjává választották több mezőgazdasági szervezetnek, Veszprém vármegye közgyűlésének, továbbá az országgyűlés főrendiházának. Élete során rangos díjakat is elnyert. Pályája legteljesebben mégis az evangélikus egyházban bontakozott ki, ahogy gyülekezeti felügyelőből minden lépcsőfokot megjárva egyházkerületi felügyelő lett.

Kérdésre válaszolva a szerző elmondta, hogy a könyv címe (,...mások szegénységén segíthetni..") egy olyan mondattöredék, amely lefedi az egész életművet, Ihász ars poeticájának tekinthető. Képletesen és a szó szoros értelmében is rímel munkásságára.

Elég itt arra gondolnunk, hogy a rokonságból egyedüliként nyújtott segítő jobbot felesége nagybátyjának, a második házassága miatt támadások össztüzébe került Jókai Mórnak; vagy hogy a kőszegi leánynevelő iránti elkötelezettsége mögött az a felismerés állt, hogy olcsó oktatás megteremtésére van szükség. De ezzel összefüggésben említhetjük meg a korszerűtlen termelési elvek ellen hirdetett harcát a mezőgazdaságban, s nem utolsósorban a négy évtizeden át - a gazdasági válság ellenére is - lankadatlan adakozókedvét. Ebbéli munkásságára végrendeletével helyezte fel a koronát, amikor a hívek megsegítése céljából egyházkerületére hagyta több mint kétezer holdas egyik birtokát.

Németh Tibor felhívta a figyelmet a felügyelő életpéldájának korunkban fontos üzenetére. Amikor Ihász Lajos átvette a „kormányrudat”, sok tekintetben szorongató helyzettel szembesült. A kilábaláshoz a következő utat ajánlotta.

Ha változtatni akarunk sorsunkon, ne tétlenkedjünk, ne ragadjunk le a külső körülmények kárhoztatásánál. Fogjunk össze, de mindenekelőtt tartsunk önvizsgálatot, készítsünk számvetést magunkban. Ebből kiindulva lelkiismeretesebb munkával, olyan tulajdonságok elsajátításával, mint takarékosság, igénytelenség, megelégedettség, kötelességtudat, idővel igenis lehet eredményeket elérni. Mindeközben természetesen szükséges egy vagyonúnkkal arányos mértékű, diszkrét adakozó lelkűiét megléte is.

Ebben a tekintetben nagyon jellemző Ihász Lajosra, hogy csak 1906- ban utalt a protestáns egyházakra nyolcezer holdas birtokot hagyó Baldácsy báró példájára, miközben ő maga már 1903-ban megírta hasonló szellemű végrendeletét! Olyan ember volt tehát, aki minden bizonnyal egyetértett a fohásszal: „Uram, újítsd meg egyházadat, s kezdd rajtam!" Fájdalom, hogy erőfeszítéseinek csak kevés gyümölcsében gyönyörködhetett, ugyanis a mennyei Atya rendeléséből mindössze kilenc évig viselhette hivatalát.

A szépszámú érdeklődő részvételével megtartott bemutató dedikálással ért véget.

■ GPG

Biográfia Ihász Lajos egyházkerületi felügyelőről

^ Sok püspökünk életét és szolgálatát tárgyalják részletesen egyháztörténeti művek. Érdekes, hogy egyházkerületi vagy országos felügyelőkét ellenben alig. Ebből a szempontból is izgalmas Németh Tibor nemrég megjelent könyve: egy több mint száz éve élt nemesúr életrajzán keresztül sokszor egészen aktuális kérdésekkel szembesülhetünk a presbiteri és felügyelői tisztséggel kapcsolatban.

Ihász Lajos (1850-1908) élete utolsó kilenc évében, a századfordulón felügyelőként szolgált a dunántúli evangélikus egyházkerület élén. Veszprém megyei nagybirtokos családból származott. (Két uradalmuk a Bakonytamási melletti Hathalom és az Ajka melletti Lőrinte volt.) Családi kötődéséről a legérdekesebb adat az, hogy második felesége Jókai Mór unokahúga, Jókay Etelka volt, és közeli kapcsolatot ápolt az íróval.

Már fiatalkorában komoly egyházi megbízatásokat kapott: két gyülekezet és egy egyházmegye felügyelője, valamint az egyházkerületi gyámintézet világi elnöke lett. Érdekes megfigyelni, hogy ezen tisztségeiben, majd különösen egyházkerületi felügyelőként müyen vehemenciával karolt fel általa fontosnak ítélt kérdéseket. Szívügye volt, hogy minden lehetséges módon támogatást szerezzen a gyengébb gyülekezeteknek.

Jó példa erre, hogy a filoxéravész idején hogyan mozgósított személyes kapcsolatokat, mezőgazdasági ismeretterjesztési módszereket, kormányzati forrásokat és nagymértékű adományt az anyagilag megrendült Balaton-felvidéki evangélikusság talpra állítására. Ezért a zalai egyházmegye és gyülekezetei újraalapítójaként tekintettek rá. Fontos volt számára a kivándorlás és az egykézés visszaszorítása, az evangélikus nőnevelés intézményeinek kiépítése.

Praktikus változtatásokat is kezdeményezett. A készpénzhasználat kiváltására a csekkhasználatot ugyanúgy az ő javaslatára vezették be az egyházkerületben, mint Veszprém vármegye adminisztrációjában.

Különösen is figyelemre méltó adakozási gyakorlata. Több evangélikus gyülekezetei és intézményt támogatott magánvagyonából rendszeres és rendkívüli adományokkal, az egyik birtokán iskolát alapított, de református és katolikus közösségeknek, katasztrófa sújtotta településeknek, kulturális szervezeteknek és szociális kezdeményezéseknek is komoly összegeket juttatott. Ha egyházi tisztségviselőként kitűzött egy célt, azonnal komoly céladománnyal is megalapozta a megvalósulását. Végrendeletében vagyonának felét, 2264 hold területű lőrintei birtokát a dunántúli egyházkerületre hagyta.

Az igen alapos kötet szerteágazó forrásbázist dolgoz fel. Ihász Lajos életének és munkásságának minden fontosabb területét elemzi: egyházi munkássága mellett tanulmányait, családi életét, mezőgazdasági és politikai tevékenységét is. Ötvenoldalnyi forrásgyűjtemény és harmincöt oldalnyi képanyag teszi teljessé az egyházkerületi felügyelőről nyerhető képet.

Egyházunk javára válhat, ha sokan áttanulmányozzák Ihász Lajos életrajzát. Az olvasó régi tükörként tekinthet bele. Találkozhat benne a századforduló korának világias és evangéliumellenes jelenségeivel is. Ez sem haszontalan. Lehet, hogy saját hibáink változataira ismerhetünk bennük. Viszont az egyház közössége és ezen keresztül a Krisztus ügye iránti elköteleződés olyan megjelenési formáira is bukkanhatunk, amelyeket talán el sem tudtunk képzelni. így is felhasználhatja az egyháztörténetet a történelem Ura, tükröt tartva elénk.

■ Tóth Károly István

lÉPPi

fej 1 #*

|p- 'i&f

1

* I

Némech I ihot

......mások szegénységén segíthetni... '

Németh Tibor: „... mások szegénységén segíthetni...” - Ihász Lajos élete (1850- 1908). Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2012. A kötet megrendelhető a szerzőnél e-mailben: nemeth.tibor@freemail.hu, illetve telefonon 19 óra után: 30/287-7916, 20/770- 0326 (egyházi flottás).

Nyitóáhítatában dr. Percze Sándor győr-nádorvárosi lelkész Lk 15,25-32 alapján az idősebb tékozló fiúról szólt, ezt követő előadásában pedig a betegség, a halál és a gyász feldolgozásának fázisait elemezte. Ismernünk kell a halállal szembesülök reakcióit. Időrendben ezek a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió és a belenyugvás. A gyász fázisai is hasonlók: sokk a halálhír vételekor; kontrollált fázis a temetés megszervezésekor; szembesülés a halál tényével a temetéskor; és végül adaptáció, elfogadás. A lelkigondozónak ezen az úton baráti, krisztusi szeretettel végig kell kísérnie a gyászolót.

„Mindenki normális, amíg meg nem ismered!” - Varsányi Ferenc dunaharaszti lelkész folytatta ezzel a meghökkentő kijelentéssel a lelkigondozóknak szánt tanácsokat, feltéve a kérdést: kicsoda az ember?

A II. vatikáni zsinat is kimondta, hogy a pásztorolás a közösség feladata. Különböző karizmáink vannak, de a vallás önmagában nem terápia. Az igazi terápia: találkozás Jézussal. Esti áhítatában Varsányi Ferenc Mk 16,14- 18 alapján Jézus missziói parancsát idézte, amely egyben a világ legrégibb „munkaköri leírása”

Szombat reggel dr. Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) docense az emmausi tanítványok történetét idézte fel Lk 24,13-32-ből. Kétségek és megpróbáltatások jellemzik a tanítványi létet, ám Isten feltárja életünk értelmét és célját. Az evangélikus lelkigondozásról szólva az előadó kijelentette: a keresztyén csevegéstől meg kell érkezni a segítő beszélgetésig. S meg kell adni a lehetőséget a bajban lévő embernek, hogy eljuthasson a gyónásig. Bonhoeffer szerint az ember nem gyónhat önmagának. Hogyan találhat a bűnös ember a kegyelmes Istenre? - a lelkigondozás végső célja ez.

A témát folytatva dr. Frenkl Sylvia pszichológus a lelkigondozás és a lélektan (pszichológia) kapcsolatáról beszélt. Előadásában ő is az emmausi tanítványok történetére utalt (lásd Lk 24,13- 35), és elmondta: Jézus lelkigondozói beszélgetést folytatott a két tanítvánnyal; tapintatosan, jól kérdezett, és nem oktatott ki. Amíg mi fel nem ismerjük saját lelki vakságunkat, nem tudunk másokon eredményesen segíteni.

Jézus végigkísérte a tanítványokat az úton; az egyháznak is ez a feladata. De akkor miért nincs kiírva a templomkapukra a lelkigondozói lehetőség ideje és helye?...

Balogh Éva kórházlelkész egyházunk kórházmissziói szolgálatát ismertette, szombat délután pedig D. Szebik Imre az evangélikus lelkigondozás esetei kapcsán fejtette ki gondolatait.

D. Keveházi László nyugalmazott lelkész előadásában arról szólt, milyen volt a lelkigondozás az Ószövetségben. Más összefüggésben említette, hogy az evangélikus egyházban 1580-tól volt személyes gyóntatás az istentisztelet előtt, s ezt 1763-tól váltotta fel a közös

gyónás, jóllehet a személyes gyónás ma sem nélkülözhető. Luthernek is haláláig volt személyes gyóntatója.

Lelkigondozás az Újszövetségben - erről már dr. Bácskai Károly egyetemi adjunktus, az EHE tanszékvezetője szólt a samáriai asszony jól ismert története (Jn 4,4-42) kapcsán. E történetben ezerötszáz évvel ezelőtt Ágoston egyházatya ismerte fel a lelkigondozó Jézust. A történet három kulcsszava: idegenség elfogadás és fokozatosság.

Ma is idegenek között kell hirdetnünk az evangéliumot, és észre kell vennünk azt, aki lelki többletre vágyik - mondta az előadó. A bizalmatlanság után felébredhet a bizalom; ahogy Jézus elfogadja a tisztátalannak számító vizes edényt, úgy fogadja el az asszony Jézus élő vizet ígérő szavait. S a testi szinten mozgó kapcsolat átléphet lelki síkra, az evangélium átadásával a lelkigondozó eljuthat a vigasztalás szintjére.

Dr. Ecsedi Zsuzsanna, lapunk Cantate rovatának vezetője vetített képes előadásában a liturgiának evangélikus egyházunk életében betöltött szerepéről szólt. A teljes istentisztelet: liturgia, amelyben Isten találkozik velünk. Az evangélikus istentisztelet kétfókuszú: az ige és a szentségek jelenléte jellemzi Az egyházi évben az állandóság jellemző évről évre és a változások hétről hétre.

Esti áhítatában Kézdy Péter Ábrahám Sodomáért közbenjáró könyörgése (íMóz 18,16-33) alapján az imádság hatásáról szólt, amely megváltoztathat embereket, és változtathat ítéleteinken is. Vasárnap reggel pedig három lelkigondozói esetet ismertetett a piliscsabai lelkész a Négyszemközt - Példák a sikeres lelkigondozásra című szakkönyvből.

Kézdy Péter végezte az oltári szolgálatot is vasárnap délelőtt az új liturgia szerint zajló úrvacsorás istentiszteleten, amelyen a munkatársak együtt vettek részt a helyi gyülekezettel. Igehirdetésében D. Szebik Imre Jer 23,1-4 alapján szólt az igeszerű, a gyülekezetszerű és a korszerű prédikáció jellemzőiről.

Záró előadásában a tanfolyamot vezető püspök a lelkigondozás mai kritériumait gyűjtötte össze, és ismertette az esti házi dolgozatok közös kulcsszavait. Miért vagyok evangélikus? Mert az egyházam Biblia-központú, Jézus-központú, igeszerű, hiteles, hangsúlyos benne az Isten kegyelme. Emellett befogadó, nyitott közösség, társadalmi, kulturális érzékenységű. Fontos benne Bach zenéje és az énekek szerepe.

Lehet őriznünk a reánk bízott örökséget! - zárta a tavaszi konzultációt a püspök, hívva mindenkit az őszi továbbképzésre is.

■ Garai András gyülekezeti munkatárs

Az előadások hanganyagai a tudósító honlapjának (http://garainyh.hu/) Hangzó örömhírtárából elérhetők az előadók előzetes engedélyei alapján.