Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-10 / 10. szám
Evangélikus( Élet élő yíz 2013..március 10. ► 11 Örülhetünk annak, hogy már nem kell olyan világban élnünk, ahol attól kell tartanunk vasárnap reggelente, hogy valaki figyeli a lépteinket. Nem kell attól félnünk, hogy valamilyen mondvacsinált okkal ellehetetlenítik gyülekezetünk lelkészének vagy éppen kerületünk püspökének munkáját. A Szabad Szószék Vasárnapja nevet viselő mozgalom az Egyesült Államokban már negyedik éve bátorítja arra a lelkészeket, hogy támogassanak egy politikai jelöltet a szószékről. Tavaly már 1477 lelkész vett részt a mozgalomban. Ez kevésnek tűnhet, de ha összehasonlítjuk azzal, hogy kezdetben 33 lelkész szólalt fel, ugrásszerű növekedést figyelhetünk meg. Ijesztő, ha egy lelkésznek a kampánybeszédeken kívül nincs mondanivalója. Sajnos ez ebben az esetben azt is jelenti, hogy elfelejtette: az emberek azért mennek el a templomba, hogy a hétköznapokból kizökkenve valami mást, valami többet kapjanak annál, ami egész héten rájuk zúdul a televízióból, rádióból és az utcai plakátokról. Az egyház persze nem tudja elszigetelni magát a környezetétől, és nem is szabad, hogy ezt megtegye. Az a feladata, hogy annak a társadalomnak a jólétét keresse, amelyben él. De nem mennek-e túl messzire például az Egyesült Államokban akkor, amikor a különböző felekezetek úgynevezett „politikai segédletet” adnak ki, amelyben - politikusok és pártok Különböző utak - közös cél megnevezése nélkül - egyértelműen közük, hogy egy hithű kereszténynek kire kellene szavaznia? Nem elég, hogy bizonyos igehirdetők politikai célokra használják a vallást, hanem egyesek közülük úgy is viselkednek, mint a poütikusok. Tavaly október elején San Franciscóban történt a következő eset. Marc Andrus anglikán püspök azt áüította, nem engedték be Salvatore Cordileone katolikus érsek beiktató miséjére, pedig harminc perccel korábban megérkezett a szertartás helyszínére. A San Franciscó-i érsekség szóvivője félreértésnek nevezte az esetet. Azt mondta, Andrus későn érkezett, és az egyházi képviselők azon munkálkodtak, hogy bejuttassák a katedrálisba anélkül, hogy megzavarnák a misét. Néhány nappal Cordileone érsek beiktatása előtt Andrus nyílt levelet írt a katolikusoknak, amelyben kifejtette: azon katolikusok, akik nem értenek egyet Cordileone keményvonalas álláspontjával a homoszexualitást illetően, új otthonra lelhetnek az anglikán egyházban. Akár tetszik, akár nem, teológia és politika nem áll olyan távol egymástól, mint gondolnánk. A választás során elhangzó ígéreteknek sokszor megtalálhatjuk a bibliai alapját. Elég, ha csak a szegénységre, a fegyverhasználatra, a halálbüntetésre vagy a bűnözés kérdésére gondolunk. így szinte lehetetlen teljes mértékben elhatárolódni a politikától - ez azonban nem jelenti azt, hogy a kampánybeszédek a szószékekről hangozzanak el. Nálunk gyakorlatilag már most elkezdődött a 2014-es választási kampány. Az egyház ennyit tehet világossá a válaszakikre az ország irányítását bízták, bölcsen használják a rájuk ruházott hatalmat, és Isten segítségével kormányozzák az államot. A fentiek ellentéte például Lisieux-i (Kis Szent) Teréz. Tizenöt éves korában lépett be a karmelita rendbe, kilenc évvel később halt meg tuberkulózisban. Életében mindig azt kereste, hogy miként gyakorolhatja a szeretetet. Önmagát „kis léleknek” tartotta, ezért úgy gondolta, Istennek is csak kis dolgokat ajánlhat. Az, hogy a ról: gyarló emberek választanak gyarló emberek közül egy választási folyamatban, amely mélyen vitatható. A választás a földi országban történik, nem Isten országában. És mi mit tehetünk? Imádkozhatunk azért, hogy azok az emberek, mindennapi események közepette megpróbált megmaradni a szeretetben, felkészítette őt a szeretetre a legnehezebb körülmények között is. 1896-ban nagypéntekre virradóra köhögési roham fogta el, mikor felébredt, a saját vére borította. Tudta, hogy haldoklik. Először öröm töltötte el arra a gondolatra, hogy Jézussal lehet a mennyben, de húsvét vasárnapjára öröme eltűnt, és sohasem tért vissza. Azt mondta, úgy érezte, mintha egy olyan országban élne, amely fölé áthatolhatatlan köd telepedett. De még akkor is, amikor látta Isten szeretetét elhomályosulni, követte „kis útját". „Amíg nincs meg bennem a hit öröme - írta -, addig is próbálom végezni a cselekedeteit.” Küzdött, hogy abba az irányba fordíthassa az arcát, amelyről úgy gondolta, ott van Isten rejtekhelye. Haláláig másokért imádkozott, állandóan azon igyekezett, hogy élete a szeretet cselekedete legyen. Teréz „kis útjára” - felekezettől függetlenül - a böjti időszakban és azon kívül is bárki ráléphet. Nem kell hozzá hirtelen nagy erőfeszítés, a titok a kis változásokban rejlik: figyelmesen hallgatni a másikra ahelyett, hogy beletemetkeznénk a saját gondjainkba; nagylelkűséggel válaszolni türelmetlenség helyett; eüenállni annak, hogy harag haragot keltsen. Ezen az úton megmaradhatunk a szeretetben a szenvedés és a kételkedés közepette, s így megtalálhatjuk a hétköznapi, múló pillanatokban a valódi igazság morzsáit, amelyek a kinyilatkoztatás erejével megvilágítják a nagyobb képet, felülemelkedve a felekezeti, társadalmi és kulturális különbségeken. De figyelmesnek keü lennünk, és akkor meglátjuk, hogy mindannyian egy cél felé tartunk, csak más kitérőket teszünk. ■ Réth Katalin A The Christian Century magazin írásai nyomán (2012. október 7. és 26.) A nagy öröm emberei HETI ÚTRAVALÓ ► Nagymamánk öreg Bibliájában fedeztem fel egy vékony kis lapot. Mindkét oldalán írás; kíváncsian fogtam az olvasásához, majd azzal tettem le, hogy nagy örömöt szereztek az ismeretlen szerző mondatai. Világunkban oly kevesen tudnak örülni, ezért szeretném másokkal is megosztani ezt az igei áldást. Péter apostol élete végén Rómába került, de onnan is gondja volt azokra a keresztyénekre, akik a kis-ázsiai pogány tömegek közé ékelve élő reménységgel várnak a „hervadhatatlan örökségre”. Külső körülményeik nagyon szegények, mégis ők az Isten „választott nemzetsége” (íPt 2,9). A szenvedések viharai várnak rájuk, de ez csak hasonlóvá teszi sorsukat a Krisztuséhoz (íPt 2,21); ha pedig szenvedniük kell, jobb, ha ártatlanul szenvednek, mint ha bűnük miatt kellene (íPt 4,15). Ebben a levelében Péter az Istent magasztalja a hívők nagy reménységéért és boldogságáért.„...kimondhatatlan dicsőült örömmel örvendeztek...” - írja (xPt 1,8b). Jézus a nagy örömszerző. Születésekor azt mondta az Úr angyala: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10-11) Ahol csak megtörténik, hogy Jézus Krisztus belép az ember szívébe, ott örvendezés támad. Nem lehet ez másként, mert őelőtte a szenvedés és a nyomorúság elsápad, úgy, amint a sötétség is enged, amikor felkel a nap. Minden okunk megvan az örömre, hiszen amiben részesedünk, az a legnagyobb: bűneink valóságos eltörlése, megváltozott élet. Pál apostol a filippibelieknek írja: „...Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok” (Fii 1,18) Ez a bizonyságtétele annak a hívőnek, aki valóban „elengedett” mindent, amihez addig ragaszkodott, aki belsőleg felszabadult minden alól, ami addig lenyomva tartotta az életét, mert Jézus valóban Urává lehetett. Amit Jézus magára vett, azt nem kell többé keservesen hordoznunk. Másként gyalázatára vagyunk az ő dicsőségének. Ézsaiás könyvében ezt olvashatjuk: „De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért” (Ézs 53,6) Péter első levelében így ír: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (íPt 5,7), a Zsidókhoz írt levélben pedig ezt olvashatjuk:,,...aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget...” (Zsid 1,3) Ha az ő szeretete kitöltetett a szívedbe, annak az az öröm az első jele, hogy megteremnek szívedben a Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gál 5,22). Semmi okod csüggedt szomorúságra, bármily nehéz is az életed, ha Jézus Megváltóddá lett, a nagy öröm embere lehetsz, úgy, mint ő mondotta: „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék” (Jn 15,11, Károü-fordítás) De nemcsak a hívő életünk kezdete hatalmas örömélmény, hanem a földi élet teljes homályának az idején is úgy mehetünk végig, mint Jézus Krisztus újra eljövetelének örvendező emberei. Mert ma ugyan egy kissé megszomorodtunk „különféle kísértések között”, mégis ott ragyog előttünk az öröm ezen a nagy eljövetelen, Jézus újra megjelenésén, azén a Jézusén, akit szeretünk, noha nem láttuk, akiben hiszünk, noha most sem látjuk. Erről az örömről írja Péter apostol: „Kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek” Isten gyermekeinek életében azért van ott az a boldog titok, hogy soha sincsenek teljes sötétségben, mert a nagy fény felé mennek: Jézus Krisztus felhőkön át való megjelenése felé. Ezért lehetünk mindig a nagy öröm emberei! Az örömnek mindig meg is kell nyilatkoznia. Nem tarthatod meg magadban és magadnak ezt a nagy örömet, ha megvan. „Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12,34b; Károü-fordítás) A világ fiainak silány örömük van, ezért nem is tudnak igazi örömöt adni. Örömpótlékokat kínálnak igazi, tiszta, mély öröm híján. Az igazi öröm a hívő keresztyénen át beleárad ebbe a világba. Pál apostol azt mondja: „... munkatársai vagyunk örömötöknek..!’ (2Kor 1,24) Valóság ez az ige Jézus örömszerző népéről: „Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt..” (Zsolt 84,7) „...örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne!’ (Jn 4,14; Károü-fordítás) Ebben az örömpótlékos világban valóságos örömöt terjesztenek, mert nem is tudnak mások lenni, mint a nagy öröm emberei. Életük és szavuk Jézus Krisztusra, a nagy örömszerzőre mutat, aki a szomorúságot egyenesen átfordítja örömre (Jn 16,20). Ha övé vagy, vajon örvendező és örömmondó-e valóban az életed? Ha nem, miért nem? Ennek oka csak benned lehet! Valamit vagy valakit odaengedtél magad és Jézus közé: talán már több mindent, talán légióként az énedet. Ott megnőtt, elterült, és eltakarja Jézust. Ne ragaszkodj olyan görcsösen semmihez, sőt engedj el mindent, és jöjj újra egészen Jézushoz! Fogadd be újra egészen őt! Ő nagy örömszerző, ő tesz az ő örömével örvendezővé, ő tesz örömmondóvá, ahogyan énekeljük: „Légy örömmondó békekövet, / Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!” ■ Szenczi László „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz!’ (Jn 12,24) Böjt 4. hetében az Útmutató reggeÜ és heti igéi örök örömünk forrását mint az élet kenyerét állítják elénk, de az Úr Jézus nem kenyérkirály! „Én vagyok az élet kenyere. (...) mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem’.’(jn 6,48.51) Ezért: Laetare! - „Örüljetek Jeruzsálemmel!” (Ézs 66,10) Mi „arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus az ő életét adta értünk” (íjn 3,16; LK). Ha „az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (GyLK 683), mert: „A jó pásztor életét adja a juhokért!’ (Jn 10,11) Követésére hívja mindazokat, kik nemcsak látni szeretnék őt, de el akarnak jutni Krisztus benső ismeretére: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is..!’ (Jn 12,26) Isten nemcsak megdicsőíti majd, de már most megvigasztalja mindazokat, akik próbatételt szenvednek érte. Pál ezért ad hálát: „Áldott... az irgalom Atyja..., aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban. .. Krisztus által bőséges a mi vigasztalásunk is’.’ (2Kor 1,3-5) A manna Krisztus előképe volt a pusztában: „... mannával táplált, amelyet nem ismertél... így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él áz ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik!’ Jósága ma is hűségre kötelez: „...az ő utain járj, és őtféljed!” (sMóz 8,3.6) Állandó böjti útitársunk, a feddhetetlen s becsületes Jób megértette, Istennek mindig igaza van: „Mert ő nem ember, mint én... Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét!’ (Jób 9.32-33) Ám az igaz bíró - mielőtt ítélne - emberré lett: meghalt helyettünk, érettünk, miattunk. „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. (...) Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok..!’ „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen!’(jn 15,9.13-14.11) S a búzamagsorsú élet Pál szerint:„...életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. (...) mivel nem a láthatókra nézünk...” (2Kor 4,11.18) „A hit pedig... a nem látható dolgok létéről való meggyőződés!’ (Zsid 11,1) Mi hisszük, valljuk, hogy Jézus a Krisztus, s az ő missziója a búzaszemsors: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. (...) ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” (Jn 10,17-18) „Aki hiszi, hogy bűnét és az egész világét a mi áldott Urunk hordozza, és drága vérét azért ontotta, hogy minden bűnünkből megtisztítson, megigazítson és üdvözítsen: azé a bűnök bocsánata és az örök élet.” (Luther) Istent félnünk és szeretnünk kell! „Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretnifogom őt..!’ (Jn 14,21) Úr Jézus, kérlek: „Te adj nekem tiszta szívet, / Hogy örömmel kövesselek, / És csak téged szeresselek.” (EÉ 382,3) ■ Garai András IX0YC
