Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-28 / 17. szám

Evangélikus Élet

»PRESBITERI«

2013. április '28.*- 13

Pedagógus-továbbképzést indít az erkölcstan tantárgy oktatására az EHE

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény a 2013/2014-es tanévtől kezdődően kötelezően előírja az állami általános iskolák számára az erkölcstan- vagy a hit- és erkölcstanórák megtartását. E tantárgyakat felmenő rendszerben vezetik be 20x3 szeptemberében az 1. és 5. évfolyamokon kezdődően.

Míg a hit- és erkölcstanórákat az egyházi felsőoktatási intézményekben képzett lelkészek és hittanárok tarthatják, addig az erkölcstan tantárgy oktatását azon tanítók és általános iskolai tanárok végezhetik, akik rendelkeznek a megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel, vagy akik pedagógus-továbbképzés keretében elsajátították az erkölcstan oktatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem az érdeklődésre való tekintettel 2013. május-júniusban újabb pedagógus-továbbképzéseket indít ezen a területen két csoportban:

Tanítók elméleti és módszertani felkészítése az erkölcstan oktatására. E képzésen az alsó tagozaton dolgozó tanítók kaphatnak elméleti és módszertani segítséget az erkölcstan tantárgy tanításához. (Képzési költség: 30 000 forint.)

Általános iskolai tanárok felkészítése az erkölcstan tantárgy 5-8. évfolyamon történő oktatására. E képzés keretében az általános iskolai tanárok szerezhetik meg a tantárgy tanításához szükséges ismereteket és képesítést. (Képzési költség: 60 000 forint.)

Mindkét képzés fő célja, hogy az

elméleti ismeretek átadása mellett gyakorlatorientált, életszerű, a mindennapokban jól hasznosítható tudást adjon a résztvevőknek. A megszerzett ismereteket azonban nemcsak az erkölcstan tantárgy oktatása során lehet hasznosítani, hanem az iskolai nevelés kérdéseiben, az osztályfőnöki órán és egyéb iskolai programok szervezése során is segítséget adhatnak a tanítók és tanárok kezébe.

A képzések időpontjai, a tanfolyamok részletes programja, valamint

a jelentkezés részletei a http://teol.lutheran.hu/ honlapon olvashatók. (Szükség esetén további információk dr. Kodácsy-Simon Esztertől kaphatók: eszter.simon@lutheran.hu) A képzésre felekezeti hovatartozástól függetlenül fogadunk jelentkezőket. A csoportok létszáma korlátozott, a jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében vesszük figyelembe. Mindkét csoport legalább tíz fő jelentkező esetén indul.

Jelentkezési határidő: 2013. május 5.

■ Dr. Szabó Lajos rektor

EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE

Kettős elhivatottsággal

Válogatás Somogy-Zalai evangélikus lelkészek irodalmi munkáiból:

Jakus Imre

Újra a szokványos keretek között

Közgyűlés az Északi Egyházkerületben

Az Evangélikus Élet február 17-i számában jelent meg annak a cikksorozatnak az első része, amely a somogy-zalai lelkész alkotók pályáját tekinti át. Akkor a százhuszonöt éve született Kutas Kálmánt mutattuk be, a jelen írásban pedig a húsz éve elhunyt Jakus Imrének szeretnénk emléket állítani. (Rovatunkban hamarosan közölni fogjuk a sorozat többi részét is.)

Jakus Imre 1908. március 11-én született a felvidéki Rozsnyórudnán. Édesapja - a korábbi bakonyszombathelyi másodtanító - rövid ideig ebben a faluban dolgozott kántortanítóként. Édesanyja, Stelczer Emilia a korabeli tanítófeleségek sorsában osztozott.

Jakus Imre kisgyermekként került Tatára, ahol az apa (1910-től) állami tanítóként és hitoktató gondnokként működött. Ott járt elemi iskolába, s a gimnáziumot is Tatán végezte, a piaristáknál. Onnan Sopronba, a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karára vezetett útja. Kiváló minősítésű lelkészi oklevelét 1932. június 16-án kapta kézhez. Lelkésszé 1932. október 23-án Kőszegen avatta Kapi Béla püspök.

1932 decemberében került Barlahidára segédlelkésznek, hogy folytassa a környező göcseji aprófalvak evangélikusainak „missziói körbe” szervezését. 1933 nyarán alakult meg a missziói gyülekezet Barlahida központtal. Még abban az évben ifjúsági házat, majd két év múlva templomot építtetett. A templom, „az ország temploma” építése érdekében meghirdetett gyűjtőkörútjain bejárta az országot, rendszerint lóháton vagy lovas kocsin. Mindezek mellett az egyház életén túlmutató szervező tevékenységként - Németh István evangélikus tanítóval együttműködve - szívügyének tekintette a falu és a környező falvak népoktatását, iskolaügyét.

Barlahidáról a templom felépítése után (1935 júniusában) távozott, ám a göcseji emberek és a táj visszatérő, alkotásokra ihlető emlékként maradtak meg életében.

Zalából Németországba ment, Erlangenben, majd Göttingenben folytatott teológiai tanulmányokat 1937 nyaráig. Ekkor Sárszentmiklósra került, hogy mozgásba hozza a fogyó, szunnyadó gyülekezetét. A nincstelen, sokgyermekes evangélikus családok megsegítése céljából „Isten faluja” néven országos akciót hirdetett, s gyűjtőkörútra indult. Mozgalmához sokan csatlakoztak, s felépült a hat házból álló utca. Erről szól az Egy tenyérnyi felhő című füzete.

Sárszentmildósi lelkészként (1938- ban) Németországban kötött házasságot Füchl Saroltával akit göttingeni ta-THESAURUS S f f;

iémfr)

#r.f' !

nulmányútja során ismert meg. Gyermekeik Sarolta (1939) és Péter (1943). Házasságának is szerepe volt abban, hogy 1944 telén német feleségével és két gyermekével együtt Németországba távozott. Csak a háború után (1947 januárjában) tértek haza.

Sárszentmiklósi hivatalát közben betöltötték, ezért Börcsre került missziói lelkésznek, majd Kapi Béla püspök 1947 áprilisában megbízta az árvaügy országos vezetésével is. így kezdett „az árvák temploma” építésének szervezésébe. Építkezési terve azonban az új viszonyok között nem valósulhatott meg, de az árvák mentésében Sztehlo Gábor és Kékén András munkatársaként szolgálhatott 1950. május í-jéig. Közben házassága tíz év után válságba került. Második- 1949-ben Szalay Piroskával kötött- házasságából született Imre (1950) és László (1952) nevű gyermeke.

Közel fél évszázados lelkészi működéséből huszonnyolc éven át (1950-1978) volt a tabi gyülekezet parókusa. Itt nem kellett templomot építenie, feladata a lelki építkezés, a környék - közöttük egykori anyaegyházak: Bábonymegyer és Somogydöröcske - evangélikusainak összefogása volt, de szakított időt az irodalomra is. A parókián is szívesen látott

Rovatgazda: Kovács Eleonóra

barátai közé tartozott Jankovich Ferenc, Takács Gyula és Tatay Sándor. Tatayval gyakran találkoztak Koren Emil budapesti lakásán is.

Nyugdíjas éveit Siófokon töltötte, ahol néhány hónapig (1979-ben) helyettes lelkészként is szolgált.

A szakmai körökben is megbecsült költő és novellista nem gyűjtötte össze, nem rendszerezte a papírlapokra kézírással rögzített és gyakran élőszóban is közölt alkotásait. Baráti, családi szekrényekből ezért még kerülhetnek elő elveszettnek hitt „gyöngyszemek” Főképp egyházi kiadványokban (Harangszó, Új Harangszó, Evangélikus Élet, Evangélikus naptár, Diakónia) jelentek meg munkái. Több versét közölte a Somogy és a Méhészet is.

Első verseskötetével 1934-ban jelentkezett barátjával, a fiatalon elhunyt Kádár Gyula lelkésszel Magvetőt vár a föld címen. Hosszú évek múltán, 1947-ben adta ki önálló verseskötetét, a Számadást. Önálló füzetben jelent meg az Egy tenyérnyi felhő (1940), A harmadik találkozás (1947) és az Öten a sok közül (1948) című novellagyűjteménye.

Az evangélikus lelkészek szépirodalmi alkotásait tartalmazó, Somvirág című kötetbe (1966) verseiből és novelláiból is válogatott a szerkesztő, D. Káldy Zoltán, amint Tatay Sándor Csepp a tengerben - Evangélikus elbeszélők című antológiájának is egyik forrása volt munkája 1988-ban. 1950-ben írt, Csillaghullás című, hat énekből álló, göcseji emlékeit feldolgozó balladasorozata kéziratban maradt. Ki' adatlan és befejezetlen maradt Elment a vonat című kisregénye is.

Egyik utolsó fellobbanása a Makor ecz Imre által tervezett siófoki „finn” templom alapkőletételére írt költeménye, amelyet ő mondott el, nagy lelkesedéssel, 1987. augusztus 15-én. Szövegét a templom alapköve őrzi. A „tüzes szavú, lobogó hitű, templomépítő” lelkipásztor, a szakértő méhész, a közösségért cselekvő ember, a költő és novellaíró Siófokon halt meg 1993. május 13-án.

■ Dr. Jáni János

Jakus Imre három verse a 11. oldalon olvasható.

^ A tavaly őszi alakuló közgyűlés után a régi kerékvágásba tért vissza az egyházi közélet az Északi Egyházkerületben is. A kerület huszonhat szavazati jogú tagot számláló közgyűlése április 19-én az egri evangélikus templomban rendkívüli napirendi pontokat nélkülözve ült össze. A vezetőség örömére jó néhány nem közgyűlési tag is részt vett a rövidnek éppen nem mondható ülésen. Mindez azért fontos, mert a gyülekezetekbe legkönnyebben ily módon juthatnak el máshol nemigen tárgyalt egyházi hírek, fejlemények, döntések.

Buday Barnabásnak, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperesének kezdőáhítata után A klán Béla Sándor, a vendéglátó gyülekezetben tizenhét éve szolgáló lelkész kapott szót, hogy röviden bemutassa az egri evangélikusságot, amely pár évtizeddel á lutheri reformáció kezdete után megjelent a városban.

A jelentések sorában elsőként dr. Fabiny Tamás kapott szót. A püspök a hat egyházmegyéről szóló helyzetjelentése után kitért a felügyelete alá tartozó területekre: egyházunk

ra. Ezek kapcsán említésre méltó a tavaly tett tizenhét, többnapos külföldi útja, a sajtómunka munkaágainak integrálási kísérlete, illetve a romák között végzett, egyre több figyelmet kapó munka.

Dr. Fábri György egyházkerületi felügyelő jelentésében sorra vette eddigi egyházi szolgálatait, azzal az őszinte vallomással, hogy az elmúlt bő féléves periódusban nem minden történt az előzetes terveinek megfelelően: „Néhány területen sikertelennek érzem felügyelői munkám eddigi időszakát” - állapította meg.

A gyülekezeti stratégiák fontosságának hangsúlyozása után a népszámlálási adatokkal kapcsolatban óvatosságra intett: ne a 2001-es adatokhoz mérjük a frisseket, hanem foglalkozzunk azzal, hogy milyenek ezek a saját adatainkhoz képest. Ne a harmincszázalékos fogyás perspektívájából nézzük az eredményeket, hanem úgy, hogy a 2001-es számok voltak harminc százalékkal magasabbak a valósághoz képest.

Az egyház szolgálatával kapcsolatban pedig a következők hangoztak el: „Meggyőződésem szerint egyházunknak karakteresebb és gyorsabban reagáló megnyilvánulásokkal kellene elkötelezettségünket az evangéliumi tanításnak megfelelő értékek mellett képviselnie" - mondta Fábri György egyházkerületi felügyelő.

A következőkben különböző területek felelőseit hallgatta meg a közgyűlés: dr. Tóth Juditot, az előző, illetve dr. Aszódi Ilonát, a jelenlegi ciklus ügyészét, Blatniczky János Dánielt, az előző ciklus missziói lelkészét, valamint Selmeczi Lajos Pétert, az egyházkerület Gusztáv Adolf segélyszolgálati felelősét. A közgyűlés mindannyiuk jelentését elfogadta.

A hozzászólások napirendi pontjánál talán a megszokottnál is hosszabban időzött a testület, hiszen a népszámlálási adatok és a szeptembertől bevezetendő hit- és erkölcstanoktatás témáinak összefonódása számos borúlátó vélemény - illetve több esetben optimista és reménykedő állásfoglalás - megfogalmazására adott okot a jelenlévőknek. Mindenesetre - ahogyan el is hangzott - a misszióban az eddigieknél sokkal bátrabban kell építeni meglévő oktatási intézményrendszerünkre, illetve meg kell keresni azt a 30 ezer evangélikust, akik 185 ezres nyilvántartásunkban nincsenek benne, de a népszámlálás 215 ezres adata szerint evangélikusok.

A közgyűlés a továbbiakban már gördülékenyebben tárgyalta meg a hátralévő napirendi pontokat, beleértve a még be nem töltött kerületi tisztségekre való választásokat is. Sikerült betölteni a fél évre üresen maradt kerületi missziói lelkészi feladatkört is, ennek gazdája Bozorády András lelkész lett. Mindazonáltal továbbra is szükséges, hogy tisztázódjon - konkretizálódjon - ezen megbízatás mibenléte, számolva azzal az eshetőséggel is, hogy főállású státussá nője ki magát e szolgálat.

A közgyűlés sikeresen - és még épp naplemente előtt - a megszokott bejelentéssel zárult: „Találkozunk ősszel, 2013. november 15-én, pénteken a budahegyvidéki templomban.” ■ Horváth-Hegyi Áron

külügyi, diakóniai és sajtómunkájá-