Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-24 / 12. szám
Evangélikus Élet ■ - , L .. KULTÚRKÖRÖK 2013: március 24. '!► 7 Liturgikus teológia ma A Magyar Egyházzenei Társaság kongresszusa „ÖSSZEKÖT MINKET A FELFELÉ TEKINTŐ HIT IS” Evangélikus beszéd Kolozsvárott Adorjáni Dezső Zoltán püspök március 15-i gondolatai Koncz Veronikának, az Új Ember hetilap munkatársának nemzeti ünnepünkre írt publicisztikájából valók a következő gondolatok, amelyeket ma szeretnék, ünneplő testvéreim, veletek is megosztani. „Ha van szép és reményt keltő nemzeti ünnep, az március 15-e. Ezt a napot nagyon lehet szeretni. Petőfi lángoló versei, a kezdődő tavasz reménye, a fiatalság lendülete, az erőszak nélküli forradalom minden ereje benne van. S persze széppé varázsolja a messzeség is. A szemtanúk már nem élnek, s a jelenkor mindig hajlamos a múltat nemesebbnek, tisztábbnak, értékesebbnek látni. Egy nemzeti nap olyan, mint egy családi ünnep. S hogy tudunk-e méltó módon részt venni rajta, nemcsak attól függ, ki milyen kapcsolatban áll egymással, hanem hogy viszonyra, véleményre, hajdani sérel- Ä mekre való tekintet nélkül körül tudjuk-e ülni a nagy asztalt. Az emberi viszonyok időnként bonyolultak. Adódhatnak nézeteltérések, viták, sőt évtizedekig elhúzódó családi viszályok is. S megesik, hogy épp a családi ünnep napján robban fel egy régóta ketyegő bomba. Vagyis a családi ünnepekben sokféle lehetőség rejlik. Kibékülés, összeveszés, tisztázás vagy éppen az addig rendben hittek összekeverése. Az elmúlt években nemzeti ünnepeinkre is rátenyerelt a politika. Minden pártnak külön megemlékezése van, s híveik külön járnak ünneAz 1722 decemberében kelt lipcsei jegyzőkönyvek említik először Johann Sebastian Bach (1685-1750) kötheni udvari zeneszerző és karmester nevét mint a megüresedett egyházzenei állásra jelentkező egyik jelöltet, a hamburgi zeneigazgató, Telemann és a darmstadti karmester, Graupner mellett. Végül a lutheránus Bach nyerte el az 1700-as évek elején vásárairól is híres Lipcse város négy templomának - Nikolaikirche, Thomaskirche, Peterskirche, Neuekirche - egyházzenei szolgálatát, a városi zenészek felügyeletét, és lett a Tamás-iskola kántortanítója is egyben. Alkalmazása mellett szólt szerény, példamutató életvitele is. Az iskola ösztöndíjas diákjainak zenei nevelése, oktatása mellett fő feladata vasárnapi és ünnepi kantáták komponálása és előadása volt. Bach 1724. április 7-én a Nikolaikirchében, a nagypénteki istentiszteleten mutatta be nagyszabású művét, a Jánospassiót (BWV 245). A mű több mint ötven előadóval szólalt meg. A zenei textúrákban a német protestáns egyszerűség lelhető fel. Bach passiója a szerző sokoldalú művészetét bizonyítja. Jézus szenvedéstörténetét dolgozza fel drámai módon, az előadást a liturgia helyszínére, a templomba helyezve. A passióban az evangélista recitativo narrációi a biblikus cselekmény bemutatását viszik előbbre, melyek a zenekari kísérettel megszólaló kórusok és a korálok összefonódásaival képezik a mű vázát. Az áriákat a minimalizált bapelni. Bármilyen nyomós oka is van ennek, nincs jól így. Kis nemzet vagyunk, amelyet természetesen a határon túl élő magyarokkal együtt alkotunk. Nagy család a miénk. Ha Is számba vennénk, magunk is csodálkoznánk, mennyivel több az, ami összeköt bennünket, mint az, ami szétválaszt. Őseink meglehetősen erős fából faragták azt a nagy asztalt nekünk, amelyet csak körül kellene ülnünk. Nagynak is faragták, szélesnek is. Mindenkinek jut hely körülötte. Még a »nemszeretem« rokonoknak is.” Helyes és illő, hogy ünneplésünk kolozsvári nagy asztalához együtt tudtunk leülni. Erős fából faragott Johannes- Passion Philijijx! HerrewegW rokk cizellálás, a hangszínek finom használata jellemzi. A német egyházi énekek szövegei és dallamai részben Luther Márton munkái, s így ezeknek a 16. századi dallamoknak a harmonizálása a gyülekezet épülését is szolgálta. Bach mélyen hívő lutheránus volt, alázattal szolgálta egyházát. A korái mint gyülekezeti ének a hívő ember és Isten kapcsolatát jelképező hitpillér. A János-passió koráljai mind fenséges hangzásúak. A szerző a dramaturgiánál mesteri eszközökkel és megoldásokkal élt. A mű utolsó kórusa, a Ruht wohl, ihr heiligen Gebeine (Nyugodjatok, szent hamvak) a János-passió legismertebb és legmegrendítőbb része. A kórus többször visszatérve ismétli a szöveg sorait, melyeket az oboák és vonósok plasztikus kísérete színez. Az elfogadó megnyugvás sorai ezek, szervesen összeépülve a zenével. A mű a Christe, du Lamm Gottes (Krisztus, Isten báránya) korállal zárul. A Harmonia Mundi kiadó Bachsorozatának János-passió-felvételét a világhírű Philippe Herreweghe veasztal ez, bőven van helye itt mindenkinek. Hatalmas dolog az a felismerés, az a szép és értékes erdélyi gyakorlat, hogy a különbözőségek, sokféleségek, a gazdag sokszínűség ellenére mi együtt tudunk és együtt akarunk lenni, mert így kívánjuk átélni a nagy család örömteli és felszabadító élményét. Valljuk, hogy ma is sokkal több minden köt és kovácsol össze bennünket, mint ami szétválaszt. Ez a felismerés azonban nem egyszerűen saját emberi bölcsességünk gyakorlatias felismerése, nem csupán a történelem szülte kényszer, pusztán emberi törekvés, hanem ez Isten akarata, Isten rendelése, Isten ordója. Mert összeköt minket nemcsak a teremtés rendjében kapott emberi tényező, a nyelv, a kultúra, a vérség, a közös történelem, egy ünnep, de összeköt minket a felfelé tekintő hit is, amely összekötő kapocs ég és föld között, amelynek megélése közösségünk előtt mérhetetlen távlatokat és lehetőségeket nyit meg. Amikor sokan sokfélékként, mégis együtt leülünk a nagy közös asztalhoz emlékezni, hálát adni, Isten kegyelmében, szeretetében gyönyörködni, akkor ott a szó legszebb értelmében Isten-tisztelet van. így lett ünneplésünk is több, értékesebb, mélyebb, mint egy emelkedett emlékezet, egy politikai manifesztum, így lett Isten jelenléte által istentisztelet. Isten valóságos jelenlétében áldott ünnepi pillanat. zényletével a Collegium Vocale Gent készítette el a mű 1725-ben átdolgozott verziója alapján. Herreweghe megtartotta a korabeli hangzást a kórusnál: a szólamokat négy-négy énekes szólaltatja meg. Ahogy Bach művészete, úgy Herreweghe historikus és szöveghű előadásmódja egyaránt etalon, tekintsünk akár a mű megszólaltatásának arányaira, a csodálatos hangszínekre, a zenei ívekre, kontrasztokra vagy a dramaturgiai fellángolásokra, melyek Jézus szenvedését és feltámadását dolgozzák fel. A Collegium Vocale Gent makulátlanul tiszta, nemes hangzása mellett emeljük ki a közreműködő szólistákat: Sybilla Rubens (szoprán), Andreas Scholl (alt), Sebastian Noack (basszus), Michael Volle (basszus), Mark Padmore (tenor). Deklamált előadásmódjuk a lutheri egyszerűséggel szól hozzánk. Mindannyiukra jellemző az érthető szövegkiejtés, ami a kontrapunktikus zenére és a mű érthetőségére nézve egyaránt előnyt jelent. Bár a mű a protestáns közösségnek készült, az örökkévalóságnak is íródtak a kottafejekből megelevenedő zenék. Közel százhúsz perc esszencia a Bach megalkotta János-passió. A CD-hez mellékelt füzet a teljes szövegkönyvet, tartalmazza. ■ Hetessy Csaba Johann Sebastian Bach: János-passió. - Kantáta BWV22,23,127 & 159. Collegium Vocale Gent. Karmester: Philippe Herreweghe. ► XI. kongresszusát tartotta március 14-16. között a Magyar Egyházzenei Társaság (MET). A Liturgikus teológia ma hatalmas távlatokat nyitó témája igen sokoldalú megközelítésre adott alkalmat. Bevezetésként csütörtök este Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Liturgikus Bizottságának elnöke adott áttekintést a liturgia teológiai alapjairól. Dr. Hafenscher Károly, a MET elnöke, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a liturgikus teológia mindenkori és aktuális kérdéseit fogalmazta meg tíz pontban (lásd keretes írásunkat). Pénteken a liturgikus teológia felekezeti súlypontjába irányult a figyelem. Kovács E. Gellért O. Praem. XVI. Benedekről mint homo liturgicusról szólt. Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyés püspök a bizánci naptár liturgikus évkörét mutatta be. Nacsinák Gergely teológus egy 20. század végi görög ortodox tudós, Jóannisz Fundúlisz munkásságát ismertette. Dr. Pap Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem docense a református egyház feladatairól, nehézségéből beszélt. A zsidó gyakorlatot - dr. Schöner Alfréd főrabbi akadályoztatása miatt - dr. Déri Balázs egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (ELTE BTK) Latin Tanszékének vezetője elevenítette fel. Az ókeresztény liturgiáról dr. Földváry Miklós, az ELTE BTK Latin Tanszékének adjunktusa szolgált információkkal. Ullmann Péter O. Praem. gödöllői kormányzó perjel a liturgikus ének és a népének hitoktatásban betöltött szerepéről osztotta meg tapasztalatait. Dr. Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora - előadása címének többféle értelmezéséből kiindulva - komoly gondolkodásra inspirálta a hallgatóságot (liturgikus szövegeink újraolvasásán érthetjük az ismételt olvasást, az újraírást és az újraértelmezést is). Péntek este a fasori evangélikus templomban dr. Barta Gergely liturgikus orgona- és kórusműveiből kaptak ízelítőt a résztvevők. A zsolozsma- és misetételekre, valamint evangélikus koráldallamokra épülő kompozíciókat Kéménczy Antal adta elő orgonán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóiból alakult kamarakórust Farkas Domonkos vezényelte. Az időjárás a kongresszus programjára is hatással volt: Ittzés János nyugalmazott püspök nem érkezhetett meg Győrből. írását szombaton Balogh Piusz O. Praem., a MET alelnöke olvasta fel: Krisztus-központúság és a kereszt teológiája az evangélikus istentiszteletben - nem előadás, hanem vallomás az istentisztelet misztériumáról. A rendezvény hátterét a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet biztosította, melynek vezetője, dr. Kajtár Edvárd a hivatalos katolikus liturgia helyzetéről és az intézet munkájáról is beszámolt. Az elhangzott előadások hamarosan megjelennek az - idén huszadik évfolyamában járó - Magyar Egyházzene című folyóiratban. Az érdeklődők hasznos információkhoz juthatnak az egyhazzene.hu oldalon is. Szombaton a tisztújító közgyűlésen négy évre megválasztották a vezetőségi tagokat. Evangélikus részről dr. Hafenscher Károly elnökként, dr. Kinczler Zsuzsanna a pedagógustagozat egyik vezetőjeként vesz részt a munkában. A kongresszust közös imádságok, istentiszteletek keretezték; az együttlét hálaadással, a Te Deum eléneklésével zárult. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa Fenséges dallamok a gyülekezet épülésére Bach János-passiója Herreweghe vezényletével 1. A katolikus teológia a liturgikát hagyományosan a szisztematikus teológia és azon belül a dogmatika témakörébe sorolja, hiszen az egyház azt imádkozza, amit hisz, és azt hiszi, amit imádkozni is tud. A protestáns teológia ezzel szemben főleg a gyakorlati teológia részeként foglalkozik vele, hiszen az egyházi élet szívének közepe az istentisztelet. 2. A liturgia Isten emberi formákat használó műve, ahol az „emberi” kettős értelemben van jelen: a megtestesülés folytatásaként az Isten oldaláról és válaszként az ember oldaláról. Az ember képtelen hinni (a hit nem Isten létének elismerése, hanem feltétlen bizalom az Isten felé), de az Isten hitre ébresztheti az embert, s a hit természetes megnyilvánulása a teo-logia és a doxo-logia: az Istenről szóló beszéd és az istendicséret. 3. A liturgia személyes találkozás a jelen lévő Szentháromság Istennel. Hogy mindez hogyan? - a titok megmarad titoknak. A csoda pedig - hogy a véges befogadhatja a végtelent - megmarad csodának. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” - mondja az egyház Ura (Mt 18,20). 4. A liturgia legyen missziói karakterű, azaz hívja és szólítsa meg a kívülről érkezett embert. Legyen a belső kör, a hívők számára rendezett alkalom, amely élteti, gondozza, pasztorálja az egyház tagjait, és táplálja a hitet, építi a hívők közösségét. 5. A négy alappillér elválaszthatatlan egymástól: leiturgia, koinonia, diakonia és martyria. A bizonyságtétel, a szeretetszolgálat, a közösség és a liturgia egymással állandó kölcsönhatásban van. 6. A liturgia lényege szerint ökumenikus. 7. A tartalom meghatározza a formát, és csak a megfelelő forma hordozza a tartalmat. A tartalmi hiányt nem pótolja a legkiválóbb formai kivitelezés sem, és a tökéletes tartalom sem megy át a hozzá nem illő formában. 8. Az istentisztelet-látogatás jelentős csökkenése - túl a társadalmi, kulturális, esztétikai, értékrendi változásokon - nem azzal függ-e össze, hogy a liturgiával szemben minőségi kifogások vannak? (Kevésbé a liturgia tartalmával, annál inkább a kivitelezésével szemben.) 9. A zene nem csupán emberi segédeszköz a liturgiában, hanem Isten különleges adománya, amely emberi korlátáinkat feszegeti, s a kinyilatkoztatás nyelvévé, hordozójává válik. 10. A liturgikus teológia legizgalmasabb aktuális kérdései közé tartozik a tradíció és az új kihívások harmonizálása, illetve azok helyes aránya. Nem újat akar hozni, hanem az örök evangéliumot kísérli meg mai szavakkal elmondani. A liturgia használatánál, szövegformálásánál és újrafogalmazásánál is a krisztusi keskeny utat kell járnunk. o
