Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-23 / 25. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. június 23. » 7 Polyrhythmia - Csöngén ■ Domokos Mátyás Nehéz elfogódottság nélkül megszólal­ni abból az alkalomból, amely összegyü­­lekeztetett bennünket Csöngén, a haj­dani Weöres-portán, ahol mától fogva egy kis kétszobányi emlékmúzeum hirdeti majd, ami különben ország-vi­lág előtt amúgy is régóta nyilvánvaló, hogy e falak között a magyar költészet legnagyobb géniuszai közé tartozó po­éta töltötte gyerekkorát és ifjúságát. Nem tudom, mit szólna ő: Weöres Sándor ehhez a felmagasztaláshoz. Titokban nyilván jólesnék neki a gesz­tusban megnyilatkozó szeretet, de azt gyanítom, hogy valamilyen megjegy­zéssel rögtön ki is szúrná az ünnepé­lyesség és a fennkölt pátosz magas C- vel töltött léggömbjeit. Vagy ahogy ő mondaná: „sültrealizmussal” - gondol­junk és emlékeztessünk most csak ar­ra, amire különben az ő orpheusi lényé­vel és költészetével kapcsolatban nem­igen szoktunk gondolni, hogy versei univerzumában, közvetlenül és rej­tetten, milyen szerepet játszik ez a ház és a kis Vas megyei Csönge, valamint a falut környező, „síkságokkal és közép­­hegységekkel és dombvidékekkel gaz­dagon ellátott táj’,’ ahogyan ő jellemez­te egyszer élete első évtizedének termé­szeti mikrokozmoszát, amelynek „déli szomszédja Kemenesalja vagy Keme­­nes-hegyhát, északi szomszédja a Rá­baköz, a Kisalföld, nyugatra a kőszegi hegyek vannak, keletre pedig a Bakony” Ez a költő, akinek az erejét, ihletét és a költészet útjának, módjának ala­kításában játszott szerepét oly magá­tól értetődő módon szoktuk mítoszi jel­zőkkel illetni, mert ki merné kétségbe vonni ma már, hogy csakugyan szállt „isteni magasban, ahová előtte magyar szó nem hatolt még” és Ady után iga­zán újat ő hozott a magyar versbeszéd­be, szóval elámulunk azon a tényen, hogy éppen ez a költő, Weöres Sándor írta számszerűen is a legtöbb verset a magyar faluról, a vidéki Magyarország létezésélmény-anyagából. Természetesen nemcsak a pályakez­det verseiben jelenik meg a szülőföld képe és rajza. „Végtére / hazatérek Csöngére” írta félig-meddig tréfál­kozva. Csöngére, ahonnan el sem ment soha a költő, miközben polgári személye bejárta és meglakta az ország vidékeinek és helységeinek a nagy ré­szét, s nem állt meg a határoknál, hi­szen többek között megjárta Ameri­kát és Indiát, Észak-Norvégiát és Cey­lont, a Fülöp-szigeteket és Kínát és Ke­let-Afrikát... Remélem, nem minősül puszta szónoki fogásnak, ha arra az el­ső hallásra tán meghökkentő tényre hí­vom föl a figyelmet, hogy ez a világván­dor „porlepte énekes” mennyire ma­gán hordja Csönge porát. De hát szabad-e arról megfeledkez­ni, hogy itt, e falak közt hajolt fölébe „termő ékes ágként” élete első asszo­nya, akivel már az elemi előtt együtt ol­vasta Shakespeare drámáit, hogy ide­kötötte őt a „gyermek-esztendők ko­ravén magánya” s a kamaszkor fájó szédületében „örök idegennek” is itt érezte magát. Ugyanakkor az „egy-vé­­rűek serege” is idekötötte mindhalá­lig s azon túl, az őskezdetig szinte... Kodály Zoltán állapította meg ró­la: „még mindig csörgedezik valami a magyar ritmusból, mert ő az egyike azon kevés magyar költőnek, aki sej­ti, hogy a magyar versnek nem szabad elszakítani a szálait, ami a magyar mu­zsikához köti” Kodály megjegyzését el­sősorban azoknak a figyelmébe aján­lom, akik unos-untalan verklizik a „bartóki modell” szlogenjét, de közben eszükbe sem jut, hogy a „vadrózsából tündérsíp”-csináló mester költészete mint falu és város, kultúra és mítosz, fájdalmasan modern disszonancia és a történelem mélyéről hangzó zene szintézise épp ennek a bartóki modell­nek a legcsudásabb megvalósulása költészetünkben. Nem gondolunk erre, de meglehet, hogy éppen ebben fejeződik ki öntudat­lanul az ő nagysága, noha ő maga ezt a szót keresztülhúzta és elutasította ma­gától. Weöres Sándor ugyanis nem „falusi” költő és nem „városi” költő és nem „kozmikus” poéta. Ő az a költő, akinek a dalában a részekre szakadt tar­ka egység visszaforrt az ős-egészbe, de melódiája a világban és a létezésben vég­bement metafizikai és ontológiai drá­ma fájdalmának a tudatát is kifejezi. (2002) Az írás részlet a Széchenyi-díjas iroda­lomtörténész A porlepte énekes-Weö­res Sándorról című könyvéből Megtisztelő ajándék Budahegy vidéknek Rezessy László zeneszerző, zenetanár életének jelentős részében szoros szá­lakkal kötődött a budahegyvidéki evan­gélikus gyülekezethez: 1937 és 1949 kö­zött kántor volt; 1937-ben megszervez­te és 1956-ig vezette a gyülekezet ének­karát; 1975-től 1997-ig újra a gyüleke­zet karnagyaként tevékenykedett. Amikor tavaly megemlékeztünk La­ci bácsi születésének századik évfordu­lójáról, fiai rendelkezésre bocsátották édesapjuk zenei hagyatékát Többek kö­zött ennek anyagát felhasználva készült el a centenáriumi kiadvány: Énekükkel őt dicsérték... Megemlékezés a 100 éve született Fasang Árpád, Rezessy Lász­ló, Sulyok Imre neves magyar egyház­zenészekről (Luther Kiadó, 2012). Csorba István, a kötet szerkesztője azóta fel is dolgozta az anyagot, amely így tíz dobozba rendezve áttekinthe­tő és kutatható. Rezessy László fiai pe­dig úgy döntöttek, hogy a zenei hagya­tékot a budahegyvidéki gyülekezetnek ajándékozzák. Az ünnepélyes átadásra június 2-án, az istentisztelet előtt került sor, az ado­mányozást írásban is rögzítették. A kotta- és iratanyag ezentúl Hegyvidé­ken hozzáférhető. ■ EZSU (Sy LfCo*v<v.(L X .IT; k.£t A'tíj JjC. aW«- s^-.vuvv - saI, Hi-t 4 -it Z)’_ Pspöplpjigplg ♦« ttu kfat j le 4ííMÍ tlÄ_ uv.a, ^ ______ tfctkc ti '{ii.Mlíofv lloii *”T| ' dot. , . 4U)if lo -tU 1 ATf.*‘*‘-t*4.vad-dAX, ß • ,»vtu , X - - «V, A kottamelléklet részlet Rezessy Lász­ló Exodus című oratóriumából Krisztus igájában és hófehér győzelmi ruhájában jubileumi rendezvénysorozat CSÖNGE 2013.JÚNIUS 22. szombat PROGRAM: ■ -í .... - I /V 10 óra - Evangélikus templom Evangélikus istentisztelet Weöres Sándor 100. születésnapja alkalmabói .DlALÓGUSPRFDtKÁCIÖ" Dr. Fabiny Tamás püspök és gryilus Dániel előadóművész A LITURGIÁBAN RÉSZT VESZ: ROSTÁNÉ PIRI MAGDOLNA ESPERES Nagyné Garas Krisztina lelkész közreműködik i Iaiduch-Szmöla Patrik (orgona), a Tatai Szent Márton kórus Varga István né vezényletével orgonán kísér Roszman Éva verset mond Giczi iözsefné óvónő Dr Simon Endréné pável |udit emlékezik a csöngei-szombathelyi diákra A CSÖNGEI WEÖRES SÁNDOR ÓVODA MŰSORA 12 ÓRA - WEÖRES SÁNDOR - KÁROLYI AMY EMLÉKHÁZ Köszöntőt mond: Baranyai Ernő polgármester az ostffyasszonyfai Petőfi Sándor általános iskola tanulóinak IRODALMI MŰSORA ÜNNEPI BESZEDET MOND: DR. FŰZFA BALÁZS, a Nyugaf-magyarorszagi Egyetem docense. AZ ÉLMÉNYKÖZPONTÚ IRODALOMTANÍTÁS! PROGRAMVEZETŐIÉ VARGA RICHÁRD ..EGYSZÁLGITÁROS" VERSES MŰSORA .Hazaiérés - lőcsei Péter Weöres Sándor-kutatö. tanár előadása „WS-REFLEXIÓK" - A WEÖRES SÁNDOR ALKOTÓTÁBOR RÉSZTVEVŐINEK MŰSORA Táborvezeto: Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész KOSZORÚZÁS KÖZREMŰKÖDIK: A TATÁI SZENT MARTON KAMARAKÓRUS Roszman Éva (orgonái, vezényel Varga Istvánné WEÖRES SÁNDOR FŰ. FA. FÜST CÍMŰ VERSÉT ROZMÁN LÁSZLÓ TANÁR MONDIA EL A RENDEZVÉNYT KÖVETŐEN A KULTÚRHÁZBAN : Varga István .Csöngei tűkor" című fotókiállításának MEGNYITÁSÁRA KERÜL SOR. A KÉPEKET AZ ALKOTÓ MUTATJA BE A Kossuth rádió Csöng éról közvetíti a déli harangszót A WEÖRES JUBILEUMI RENDEZVÉNYSOROZAT TÁMOGATÓI, ► Az egyházunkban csaknem két évtizede zajló liturgiái reform támo­gatására a Fraternitás Lelkészegyesület másodízben hirdetett pályá­zatot aktív evangélikus lelkészek, illetve felszentelésük előtt álló lel­készjelöltek számára liturgikus öltözetekre: albára, illetve stóla­­készletre. A pályázaton elnyert öltözékeket tulajdonosaik bensőséges ünnepségen, istentisztelet keretében vehették át június 17-én a rév­fülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban.- Bárcsak tele lenne a hajó! Bár­csak fogástól roskadoznának a háló­ink! De most éppen az ellenkezőjé­től vagyunk megrettenve. Legalább­is ezt panaszolja mindenki - kezdte Lk 5,10-11 alapján tartott igehirdeté­sét Ittzés János, a Nyugati (Dunántú­li) Egyházkerület nyugalmazott püs­pöke, a Fraternitás tagja. - Fáradoz­tunk alkalmas és alkalmatlan időben, de talán éppen abban tévedtünk, hogy mi akartuk megszabni, mi az al­kalmas és mi az alkalmatlan idő. Jézus azonban azt mondja: „Ne félj! Mostantól emberhalász leszel.” Ez a mostantól a Jézus igájába hajtott pa­pi egzisztenciát jelenti. Enélkül is le­het szolgálni, sőt emberi módon si­keresnek is lenni. Isten azonban másként méri a sikert. Eljött az ide­je annak, hogy Simon Péterhez és tár­saihoz hasonlóan mi is mindent ott­hagyjunk, és kövessük Jézust. Nem a halászhálókról, pásztorbo­tokról, stólákról, albákról, Luther-ka­bátokról és püspöki keresztekről van szó, hanem mindarról, amit az evan­gélium, a bűnbocsánat, Krisztus ke­resztje mellé odahelyeztünk.- Afelől nincs kétségem, hogy a Mester ma is vejünk van a hajón. Is­ten adjon bátorságot annak a felisme­résére, hogy nincs más utunk, csak ő egyedül, akinek igáját hordozzuk, akinek győzelmi ruhájába öltözkö­dünk, akiben hiszünk, akit szolgá­lunk, akit szeretünk, és aki most hozzánk szól - zárta igehirdetését a püspök az átadandó stólákra és al­­bákra utalva. Az istentiszteleten a pályázó lelké­szek - Kendeh-Kirchknopf László, Ko­­czor Tamás, Kovács László, Rostáné Piri Magda és Szebik Károly - ünne­pélyesen átvették a püspöktől, majd magukra öltötték új liturgikus öltö­zékeiket, melyeket ezentúl egyaránt használni fognak gyülekezeti és köz­egyházi szolgálatukban. ■ Tubán József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom