Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-02-10 / 6. szám

io 4t 2013. február io.

FÓKUSZ

Evangélikus Élet

LUTHER-KONFERENCIA

Galambszelídség és kígyóravaszság

Emlékezés Eric W Gritsch amerikai Luther-kutató munkásságára

Jól ismert az evangéliumból Jézus tanítványainak adott tanácsa: „... elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, minta kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Mt 10,16b) Az elmúlt év utolsó napjaiban elhunyt amerikai, de a magyar olvasók által is jól ismert Luther-kutató, Eric W. Gritsch (1931-2012) életének, munkásságának és szolgálatának is vezérmotívuma volt ez a jézusi kettős üzenet. Ahogy ő nevezte, „dovehood” (galambszelídség) és „serpenthood” (kígyóravaszság).

A kiváló egyháztörténész jól tudta, hogy Jézus első tanítványait az „Út” (ApCsel 24,14) követőinek nevezték, hogy az egyház mindig úton van, hogy e földön nincs maradandó városa (Zsid 13,14), s hogy tagjai mindig „Krisztusért járnak követségben” (2Kor 5,20). Krisztus követeinek, küldötteinek elég tarisznyájukba e kettős jézusi útravaló: a galambszelídség és a kígyóravaszság.

Gritsch professzor jól látta, hogy az egyház történetében mindig is voltak és vannak olyanok, akiknek a hitét vagy csak az egyik, vagy csak a másik tulajdonság jellemzi. Akik csak galambszelíd, gyermekien naiv juhok, azok egy ellenséges történelmi helyzetben aligha tudnak ellenállni a farkasok őket is felfaló, pusztító agresszivitásának.

Ezért ruházta fel Jézus az ő juhait a kígyó okosságával és értelmével is. Az okosak ugyanis látnak, fénylenek, és másokat is láttatnak, az igaz útra vezérelnek (Dán 12,3). A kígyó nemcsak a bűneset szimbóluma, hanem a gyógyulás, a megmenekülés eszköze is, ezért utalt Jézus a pusztában felemelt kígyóra, az ő áldozati halálának előképére (Jn 3,14; 4MÓZ 21,9).

Az éleslátó okosak általában kritikusak: rámutatnak a hibákra, az igazság eltorzulására, a visszaélésekre. A reformáció is ebből a „kígyóravasz” értelemből született: Luther és követői átláttak a középkori egyház sokakat megtévesztő hamisságán. Luther azonban nemcsak éles szemű kritikus volt, hanem gyermeki, galambszelíd hittel tudott Krisztusnak örülni, neki imádkozni és hálát adván énekelni.

A reformáció egészséges, e kettős krisztusi üzenetet hordozó mozgalma azonban a 17. század végére egyoldalúvá vált: az ortodoxia idején csupán a „kígyóravaszság”: a dogmába vetett racionális hit, a hideg fej kerekedett felül. Erre volt válasz a pietizmus, az egyoldalú „galambszelídség” a szív kereszténysége, amely viszont sokszor antiintellektualizmust eredményezett. A „galambszelídség” gyakran szolgalelkűséggé torzult (gondoljunk a „diakóniai teológiára”), amellyel minden erőszakos korszak hatalmasai játszi könnyedséggel elbánhattak.

Az egyoldalúság minden idők keresztényeit kísérti. Sokan talán éppen ezt megértvén a „középen” keresik az igazságot. Ám ez az igyekezet könnyen megragad vagy megakad a középszerűségnél, még ha esetleg nívósnak is mutatkozik. Nem középen kell botorkálnunk, hanem egyszerre kell galambszelíd alázattal, gyermeki, olykor talán rajongó hittel s ugyanakkor következetes, kígyóravasz logikával követnünk Mesterünket. Ezt az útravalót kaptuk tőle, s ezt az örökséget továbbította nekünk Eric W. Gritsch is.

Származása és gyermekkora

Eric W. Gritsch Ausztriában született 1931-ben. Édesapja, Matthias Gritsch a soproni evangélikus teológián tanult, majd hamarosan Ausztriában lett lelkész. Bár szülei jól tudtak magyarul, gyermekeik előtt csak akkor beszéltek úgy, amikor nem akarták, hogy azok értsék, mit mondanak, így Eric sohasem sajátította el anyanyelvűnket.

Kisgyermekként Gritsch átélte Ausztria német és orosz megszállását. A The Boy from the Burgenland (A burgenlandifiú) című, szellemes és izgalmas önéletrajzi könyvében leírja, hogy tízévesen a Hitlerjugendhez kellett csatlakoznia, s amikor bejöttek az oroszok, úgy tudott megmenekülni, hogy egy, a nácik által üldözött cigány család tagjának adta ki magát. Ekkor tizennégy éves volt, s leírja, felkéredzkedett egy tankra, hogy ő vezethesse Magyarország területén. Ez az élmény: a bátorság és a bizalom (okosság és szelídség?) kettős kötődése egész életén át végigkísérte.

Tanulmányai

Teológiai tanulmányairól 2009-ben izgalmas könyvet írt “Professor Heussi? I Thought You Were a Book!” („Heussi professzor úr! Azt gondoltam, hogy Ön egy könyv!”) címmel. Ez a kis kötet szenzációs személyes beszámoló a 20. századi német-amerikai teológia legnagyobb alakjairól.

Gritsch 1950-ben kezdte meg tanulmányait Bécsben, ahol többek között a neves zsidó pszichiáter, az élet értelmét kutató „logoterápia” képviselője, Viktor Franki (1905- 1997) volt a professzora. 1952-ben a Zürichi Egyetemen Eduard Schweizer (1913-2006), Emil Brunner (1889-1966) és Carl Jung (1875- 1961), majd Bázelben Oskar Cullmann (1902-1999) és Karl Barth (1886-1968) előadásait hallgatta.

Huszonhárom éves korában Fulbright-ösztöndíjjal a Yale Egyetem Teológiai Fakultására került, itt Ronald Bainton (1894-1984) vezetése alatt szerzett doktori fokozatot 1960- ban; disszertációja a rajongó Münzer Tamás teológiájáról szól. Két évvel később szentelték lelkésszé az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyházban (United Lutheran Church in America, ma: Evangelical Lutheran Church in America).

1961-1994 között harminchárom éven át a Gettysburgi Evangélikus Teológiai Akadémia egyháztörténész-professzora, nyugdíjazása után emeritus professor. 1995-től haláláig Baltimore-ban élt, az ottani német-angol nyelvű Zion evangélikus gyülekezet aktív tagja volt.

Gettysburg és a Luther Intézet

A Gettysburgi Evangélikus Teológiai Akadémián nemcsak oktatott, hanem a Luther Intézet első igazgatója is volt. Az ő kezdeményezésére 1970- től minden évben a reformáció ünnepén tudományos konferenciát szerveztek egy-egy témában. Néhány ezek közül: „Luther és az erőszak” (1970); „Luther Amerikában” (1971); „Luther és az Ószövetség” (1972), „Luther és a liturgiái megújulás” (1975), „Luther és az emberi szabadság” (1976), „Luther és a Szentírás tekintélye” (1977), „Luther és a szabadság” (1987).

A meghívottak neves amerikai szakemberek voltak, és a konferencia minden alkalommal igehirdetéssel végződött. Az előadások anyaga először füzetként jelent meg, amely rendszeresen tartalmazta a hozzászólásokat is. E füzetek anyaga aztán négy vaskos kötetben látott napvilágot Encounters with Luther (Találkozások Lutherrel) címmel.

adója volt, az 1977-es lundi konferencián egy nyilvános katolikus-evangélikus disputában ő képviselte hivatalosan Luther nézeteit. A több mint ötvenkötetes amerikai Luther-kiadásból ő szerkesztette a 39. és a 41. kötetet (Church and Ministry [Egyház és papi hivatás] I, III), s azok

5) Lelkiségi munkák (Martin Luther - Faith in Christ and the Gospel - Selected Spiritual Writings [Luther Márton: a Krisztusba vetett hit és az evangélium - Válogatott lelki írások], 1996; A Handbookfor Christian Life in the 21st Century [A keresztény hit kézikönyve a 21. században], 2005).

Magam személyesen első amerikai tartózkodásom alatt, 1993-ban ismerkedtem meg Gritschcsel, amikor is meghívott, hogy Ordass püspökről tartsak előadást diákjainak a gettysburgi teológián.

Robert Jenson, a neves amerikai rendszeres teológus a hetvenes években a Gettysburgi Evangélikus Teológiai Akadémián Gritsch munkatársa volt. 1976-ban a rendszeres teológus és az egyháztörténész közös vállalkozásba kezdett: Lutheranism - The Theological Movement and Its Confessional Writings (Lutheranizmus: egy teológiai mozgalom és hitvallási iratai) címen adtak közre kötetet hitvallási irataink gyűjteményének, a Konkordiakönyvnek a teológiai tartalmáról.

Az előszó első mondata így hangzik: „Luther ökumenikus volt és nem szektariánus”, s utána hozzáteszik, hogy a reformáció pedig az egyetemes egyházon belüli teológiai mozgalomnak indult. A hitvallási iratokat úgy kell felfogni, hogy azok az egyetemes egyház irányába tett dogmajavaslatok. (Ez a nézet visszhangzik majd később Vajta Vilmos teológiájában, aki azt képviselte, hogy a lutheri teológiát korrektívumként és nem normatívumként kell felfogni; sajnálatos tény, hogy az egyháztörténelem folyamán a lutheranizmus mint korrektívum normatívummá merevedett.)

A lutheranizmusról szóló könyv fejezeteit felváltva írta a dogmatikus és az egyháztörténész, a legfontosabb kérdéseket (szentségek, krisztológia, egyházi szolgálat, egyház, keresztény élet, predestináció) pedig úgy dolgozták fel, hogy először Gritsch, majd Jenson fejtette ki nézetét.

Munkássága nemzetközi egyházi bizottságokban

Gritsch professzor a nemzetközi Luther-kongresszusok rendszeres előanyagát együtt fordította feleségével, Ruth C. Gritschcsel.

Ugyanakkor több mint két évtizeden keresztül hivatalos delegátus volt az amerikai evangélikus-katolikus dialógusban (1970-1994; a katolikus felet a neves amerikai jezsuita, Avery Dulles képviselte). Részt vett a zsidókeresztény párbeszédben is.

1994-2004 között a Lutheránus Világszövetség strasbourgi Ökumenikus Kutatóintézetének igazgatósági tagja. Tizenkét éven át (1986- 1998) a Nemzetközi Ordass Alapítvány kuratóriumi tagja. Ő fordította angolra Terray László Ordasséletrajzát.

Könyvei

Gritsch közel húsz könyv szerzője. Munkáit az alábbi témák szerint csoportosíthatjuk:

1) A16. századi radikális reformáció kérdései (Thomas Müntzer - A Tragedy of Errors [A tévedések tragédiája], 1967,1989, 2006).

2) A lutheranizmus történetéről szóló munkák {A Fortress Introduction to Lutheranism, 1994, magyarul: Lutheranizmus, 2000; A History of Lutheranism [A lutheranizmus története], 2002, 2010).

3) A 20-21. század rajongó és veszélyes vallási irányzatairól írt könyvek (Born Againism - Perspectives on a Movement [Újjászületősdi - Egy mozgalomról], 1982,2007; Toxic Spirituality - Four Enduring Temptations of Christian Faith [Mérgező spiritualitás - A keresztény hit négy régi kísértése], 2009).

4) Luther teológiájáról, erényeiről és hibáiról írt könyvei (Martin - God’s Court Jester, 1983,1992, 2009, magyarul: Isten udvari bolondja, 2006; The Wit of Martin Luther [Luther szellemessége], 2006; Martin Luther’s Antisemitism [Luther antiszemitizmusa], 2012).

6) Önéletrajzi vonatkozású könyvek (The Boy from the Burgenland - From Hitler Youth to a Seminary Professor. I. Memoirs, II. Literary Legacy [A burgenlandi fiú - A Hitlerjugendtől a szemináriumi professzorig. I. Emlékiratok, II. Irodalmi hagyaték], 2006; “Professor Heussi? I Thought You Were a Book!” A Memoir of Memorable Theological Educators [„Heussi professzor úr! Azt gondoltam, hogy Ön egy könyv!” - Neves teológiai tanárok emlékezete], 2009).

Első könyve (Reformer without a Church - The Life and Thought of Thomas Müntzer [Reformátor egyház nélkül - Thomas Müntzer élete és gondolkodása]) 1967-ben látott napvilágot, majd 1989-ben átdolgozva jelent meg (Thomas Müntzer - A Tragedy of Errors [A tévedések tragédiája]); 2006- ban pedig az utóbbit második kiadásban is kézbe vehették az olvasók.

Magyarul először a Magyarországi Luther Szövetség adta ki 2000-ben Lutheranizmus című, bevezető jellegű munkáját Böröcz Enikő fordításában; nagy művét, az Isten udvari bolondját pedig 2006-ban jelentette meg a Luther Kiadó. (Fabiny Tibor írását e kötetről lásd a szomszédos oldalon. - A szerk.)

Egy ellaposodott, elszürkült vagy éppen a hatalom mámorától megrészegedett kereszténységben egyedül a bolond, a maga gyermekded galambszelídségével és éles eszű kígyóravaszságával hordozza a krisztusi bölcsességet. Erről tanúskodott az ókorban Pál apostol, a középkorban Luther Márton és a mi korunkban Eric W. Gritsch is.

■ Fabiny Tibor

írásunka 6. Luther-konferencián (Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ, 2013. január 25-27.) elhangzott előadás szerkesztett változata