Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-06 / 1. szám
6 <41 2013. január 6. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet „Én is feljutok!” Gérecz Attila verseinek megzenésítéséhez ► Lánglelkű ifjú. Született rendszerellenes. Igazi forradalmár. Vérbeli hobó. Valószínűleg ezért talált rá Ferenczi György és bandája, a Rackaiam Gérecz Attilára - vagy mondhatjuk: a versek találtak a rackákra és lett rácsok mögött is füttyös kedélyből, „meghempergős jókedvből” herflis-bluesos Hangzó Helikon-os lemez. Hazafias verseket ír a cigánymisszionárius ► Cigány keresztény közösségek szervezésével, továbbá a határokon belüli és túli magyarság között gyülekezetek plántálásával foglalkozik Surman László, aki költőként is ismert. Hitvallása szerint az emberek, közöttük a cigány emberek gondolkodását és életvitelét kizárólag a hit tudja megváltoztatni. Szerette a fátyolos eget, a fénymosott szemeket - kiváltképp, ha szép leányhoz tartoztak. Szerette az életet, a lüktetőt, lélegzőt. Élte is, sőt dicsérte futva, úszva, lóháton, magyar virtussal vívva, lődözve, a kedvest ölelve, aztán a börtönben verseket körmölve. Hazáját is szerette: érte halt hősi halált 1956. november 4-én, huszonhat évesen. Gérecz Attilát lehet siratni, lehet szomorkodni tragikus sorsa felett, de verseit olvasva felismerhetjük e magatartás hamisságát. Egy életvidám, börtönben is szabad, testében-lelkében erős fiatalemberről beszélünk ugyanis, aki képes volt - víz (és fű) alatt! - Vácról Pestre szökni, aki életszeretetéből a fogházak, siralomházak valóságát átélve sem veszített. Hátát a hideg falnak vetve, mocskos padlón ülve is bocskoros betyárságról írt, mely sosem alkuszik: „A számon pimasz mosolygás a jelszó, / füttyöm csibészes: én is feljutok!” (Az idézet így bocskorosan című első költeményéből való. Azonos címmel jelent meg verseinek legteljesebb válogatása a Kráter Kiadó gondozásában - legutoljára 2006-ban.) Ez a pimasz-mosolygós ábrázat otthonosan illeszkedik a rackák zenei világához, Ferenczi György lezser hangképzéséhez, a virtuóz szájharmonikához és izzó gitárszólókhoz. A lázadó hangvételű nóták üzenetét fölerősíti a bluesos hangzás. Igen találó párosítás például a játékos, ám mély mondanivalóval bíró Van így néha című verssel, mely a börtön sivársága ellenében „nyüzsgő karnevált” jelenít meg, álmodozik, bohókás képeket fest - ahogy a napos oldalt hirdető herfli is. A vers végén mintegy maganyugtatva szól a lírai beszélő: „Te se zokogj, kedves, / lásd, átszövik a kínt / minden valóságnál / igazabb álmaink!” Ez az utolsó versszak zene nélkül az emberre rászakad. A blues jótékony hatása, hogy ritmusosságával, folytonos kacsintásával nem enged elszomorodni, dübörög tovább, hirdetve, hogy az élet is megy tovább - amit a maga életével és hátrahagyott verseivel a megidézett költő is hirdet. Hasonlóképp nagyon frappáns vers és zene együttjátszása A börtön eposzából vett részlet rackásított változatában. A Vácról való szökés izgalmait énekli meg Gérecz Attila lírai alteregója, illetve Ferenczi Gyurka. A felfokozott lelkiállapotot, a bujkálást, a zakatoló szívdobogás ellenében a Duna lágy hullámzását a Rackajam játéka híven adja vissza. Kevéssé mondható el ugyanez a finoman szőtt, hol forró ölelésbe, hol imaszőnyegre omló, Alkony című vers megzenésítéséről. A rackák radikalizmusa - amely például Petőfi szabadság-szerelmes verseire rímel - ez esetben csődöt mond. Az említett óda a kibontakozáshoz csöndet, figyelmet, teret igényel, a lemezen felhangzó férfias futamok viszont ellehetetlenítik a holdfényben fürdő „árnyékol” feltárulását. A ruhák „nászra oldozása” lassú, lágy neszezés, nem pedig szarvasmarha-dübörgés. De igazságtalan volna részünkről az esetleges melléfogások vagy túljátszások miatt félretenni a lemezt, hisz a hozzá tartozó - Szemadám György fotógrafikáival illusztrált - könyvben épp egy „szabadkozó” vallomást olvashatunk Ferenczi György tollából: „.. .egy új vüág előszobájában állunk egy kicsit megilletődve a kor és Gérecz Attila erejétől.” Szóljon hát a fütty sötét zárkák mélyéből, szálljon a „Füveskerten”, a Dunán át, és jusson fel az égig! ■ Kinyik Anita- Milyen családból származik?- Békésen születtem, és a cigánytelep utolsó utcájának utolsó sarki házában nevelkedtem. Korai emlékeim a cigányság kulturális szokásait idézik vissza. Négyen vagyunk testvérek. Édesapámtól a kitartást és a szervezőkészséget örököltem. Ő volt az első szabad választás utáni első szószólója a helyi cigányságnak, sokan sokat köszönhetnek neki. Akkor még nem szabdalták szakadékok a cigányságot, az együttműködés természetes volt. Sajnos édesapámat korán elveszítettem, autóbalesetben halt meg. Édesanyám az 1980-as években megtért. Az istentiszteletekre minket, gyerekeket is elvitt, én ezt szerettem, de az első hitbéli megtapasztalásomkor, megtérésemkor már tizenhat éves voltam.- Innen egyenes út vezetett a prédikátori, gyülekezetépítői szolgálatig?- Egyáltalán nem. A hit akkor mintegy három évig erősen jelen volt az életemben, de a világ magával ragadott, kezdve a katonasággal. A leszerelés után fegyveres személy- és vagyonbiztonsági szolgálatot láttam el, pénzszállítással is foglalkoztam, nagyon szerettem a fegyvereket. Később cigányfoglalkoztatási szervezőként helyezkedtem el a munkaügynél, és még a politikába is belekóstoltam, mert úgy gondoltam, hogy valamit tennem kell a cigányságért. Azért, hogy szemléletük megváltozzon, a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. De éreztem: nyitni kell a magyarságnak is feléjük, hogy jobban megértsék a romákat. Mivel egyik sem valósult meg, mélyen csalódtam a politikában. Rá kellett ébrednem, hogy a civil társadalom és a politika nagyon nehezen képes egységet felmutatni vagy képviselni, közösséget alkotni. Erre napjainkban szinte kizárólag az egyházak képesek. Végül is arra jutottam, hogy az emberek gondolkodásmódját csak a hit alapján lehet megváltoztatni, erre pedig Isten képes. Aki megismeri Istent Megváltóként, Úrként, annak megváltozik a gondolkodása, életvitele. Politika, ideológia erre nem képes.- Tizenkét év „tékozlása” után talált vissza a kereszténységhez, Istenhez.- Nyolc évvel ezelőtt talált rám ismét Isten, hit ébredt bennem, és újra döntöttem a követéséről. Pakson bibliaiskolát végeztem, és már évek óta a Magyar Pünkösdi Egyház cigánymissziójában dolgozom, amelynek Békésen van a központja. A misszió egyik helyettes vezetője vagyok, feladatom a gyülekezetplántálás és evangélizációk céljából életre hívott munkacsoport vezetése. Nagyon fontos, hogy nemcsak a cigány emberek felé szolgálunk, hanem erős elhívásunk van a határon túli magyar közösségek felé is. Elsősorban szerbiai és romániai települések magyar közösségeivel állunk kapcsolatban, és segítjük őket.- Hogyan kell a gyakorlatban elképzelni a munkáját?- Például gyakran látogatunk családokat, mert az a tapasztalatunk, hogy amint a magyar társadalom egészében, úgy a roma családokban is az asszonyok viselnek nagyobb terhet, és bizony ők kezdik el hamarabb keresni Istent, ők kiáltanak hozzá először. Megtérésük és gyülekezetbe járásuk sokszor problémát okoz a férjeknek, annak ellenére, hogy ők is érzik: ez a változás kedvezően hat a család egészére. Jó esetben idővel a férfi is követi feleségét a hitben, de van olyan is, hogy eltiltják a hitélettől az asszonyt, akár tettleg is bántalmazva. Ilyen esetekben családlátogatás során találkozunk a férjjel. Az őszinte beszélgetés sokszor igen eredményes. Elmondjuk, hogy Jézus befogadása nélkül sokkal rosszabb az embernek, úgy is mondhatnám - biblikusán -: Krisztus nélkül nincs is élet. Feladatomnak tekintem, hogy a cigány férfiakat megtanítsam arra, hogy a bibliai értelmezés szerint tudjanak élni férfiként: azaz tudjanak bocsánatot kérni, legyenek a feleségük segítői, családjuk papjai, akik bemutatják Isten szeretetét, azt, hogy miként figyel az emberre, és hogy mi a helyes útja az istentiszteletnek.- Régebb óta foglalkozik költészettel. Ma is van ideje írni?- Sajnos már nagyon kevés. Korábban írtam dalszövegeket, amelyek idővel verssé formálódtak. 1998-ban jelent meg első kötetem Sóhajok címmel. Abban az esztendőben veszítettem el édesapámat. De írásaimat korábban is a pesszimizmus jellemezte, valahogy mindig a szomorúságról szóltak, ilyen felfokozott lelkiállapotban is születtek. Most már lefoglal a szolgálatom, és ha írok, akkor leginkább a hazaszeretetről szólnak a versek. Magyarságtudatom nagyon erős, erősebb talán cigányságtudatomnál is. Szeretném, ha az Evangélikus Élet olvasói megismernék egy két évvel ezelőtt írott költeményemet, amelyet Martin Luther King ihletett. Az ő küzdelme, eltökéltsége és szeretete példa a számomra. ■ Szegfű Katalin KiálHtásmegnyitó Budai Tibor grafikusművésznek a Szemelvények a magyar irodalomból című önálló kiállítása január 19-én 15 órakor nyílik meg a Vigyázó Ferenc Művelődési Központban (Budapest XVII., Pesti út 113.). Ünnepi köszöntőt mond Riz Levente polgármester, a kiállítást megnyitja M. Nagy Péter újságíró. A megnyitó résztvevői ajándék tombolajegyet kapnak; a tombolán a művész három grafikáját sorsolják ki. A megnyitó végén Budai Tibor és Schmidt Egon dedikálja közös köteteiket. Surman László „Van egy álmom” Ahogy Martin Luther Kingnek, úgy nekem is van egy álmom. Egy álom, melyben hazámra találok, Hogy lelkem munkától nemes, kötelességem megedz, s jogom, hogy legyek. Van egy álmom, Hogy a Kárpát-medence büszke bércein virágok nyillanak, Madarak röpködnek, S a nap sugara mindenkit egyformán átölel. Van egy álmom, Hogy egy gyönyörű országot építünk, Egy szent hazát, Melynek földjét nem mérgezi többé „bűnbakoknak kikiáltottak” vére, Egy szent hazát, Mely egy Istent ismer s imád, Mely nem tűr idegen isteneket, Nem tűr el gyűlöletet, zsarnokot, hitetlen ebet, istentelen lázítót, Sem a halott tetem körül gyülekező hiénák hadát! Van egy álmom, Hogy Szülőhazánk gyermekét karjaiba zárja, S álmát éberen vigyázza, Hogy „ápol s eltakar” Van egy álmom, Hogy hazámban hazára találva szeretem szép magyar hazámat!
