Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-16 / 24. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. június 16..» 9 Evangélikus önkéntesek a gáton ► Június 6., csütörtök reggel, nyolc óra. A győri Péterfy Sándor Oktatási Központ udvarán diákok nyüzsögnek, ugyanúgy, mint egy átlagos iskolai napon. De a tanítás szokott rendje felborult. A felsős osztályok egy-egy tanóra helyett átvonulnak a szeretetházba, hogy a földszinti helyiségek kiürítésében segédkezzenek, vagy homokzsákokat pakolnak, hogy megerősítsék az evangélikus komplexum védelmét. Az Insula Lutherana európai viszonylatban egyedülálló épületegyüttese, amely az Öregtemplom és a lelkészi hivatal mellett az evangélikus óvoda, iskola és szeretetház intézményét is magába foglalja, most fokozott veszélybe került, mivel a Rába vízszintjénél mélyebben fekszik. Az iskola alagsorában komoly szivárgásra lehet számítani, de rosszabb esetben a szeretetotthon földszintjét is - ahol a konyha található - elöntheti a víz. Ezért a tanulók mellett sok helyi és környékbeli segítő is kiveszi a részét a munkából. Kilenc órakor megélénkül az udvar. Autók és kisbuszok hajtanak be, amelyek a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület különböző gyülekezeteiből jövő önkénteseket hozzák. Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelőnek a kerület levelezőlistáján és a honlapon is közzétett felhívására megmozdultak a gyülekezetek, és mintegy harmincöt segítő jelentkezett. Köztük a répcelakiak, a soproniak és a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium nyolc-tíz fővel képviselteti magát. De csatlakozik hozzájuk az Evangépén fekvő sportpályához. A regisztráció gyors és zökkenőmentes, néhány perc múlva már munkaruhában, gumicsizmával és lapátokkal felszerelkezve vetik bele magukat a tennivalókba. Irány az árvízvédelmi töltés! Hamarosan mindenki megtalálja a maga feladatát. Van, aki a homokzsákok utánfutóra való felpakolásában és elszállításában segédkezik, van, aki láncban adogatja a zsákokat, vagy továbbcsúsztatja a vízoldal alján várakozó munkásoknak, hogy a helyükre tegyék őket. Mesterházy Balázs, a soproni líceum iskolalelkésze a gát alján állva mértani pontossággal rakosgatja egymásra a homokzsákokat. Verasztó János kerületi missziói lelkész a répcelakiakkal lapátol homokot a fehér műanyag zsákokba, hogy legyen elég utánpótlás. Az idő szinte észrevétlenül telik a nagy munkában, de a fáradtságot alig veszi észre az ember, annyira jó a hangulat. Ismerősök és ismeretlenek, helyiek és idegenek a legnagyobb egyetértésben dolgoznak egymás mellett. A szervezés zökkenőmentes, az étel- és italellátás folyamatos. Szinte óránként feltűnik valaki, aki tréfásan egy ősz hajú helyi férfi, akinek pólóján a „Nyugdíjas vagyok! ©” felirat díszeleg. Valójában a nyúlgát ideiglenes, földből és homokzsákokból álló töltést jelent, amely jelen esetben arra szolgál, hogy a megáradt Duna vizét az ártérként szolgáló szántóföldeken tartsa. A répcelaki önkéntesek csak a gyönyörű búzát sajnálják... Folyik a homokzsákok szállítása a nyúlgáthoz, a traktoros már a harmadik fordulónál tart, amikor a töltésre váratlan segítség érkezik. A magyar férfikézilabda-csapat tagjai és edzője is részt vesz a munkában. A töltésen álló tűzoltók, az evangélikus önkéntesek és a sportolók hamarosan összeszokott csapatként adogatják kézről kézre a homokkal teli zsákokat. A répcelakiak végül annyira belejönnek, hogy már az egész tevékenységet ők irányítják. A dunántúli kerület gyülekezeteiből érkezett segítők végül körülbelül este hatig állják a sarat, sőt néhányan még tovább is. Amikor hazaindulnak, magukkal viszik a közösen, összhangban végzett munka élményét és azt az érzést, hogy ők is tettek valamit segítségre szoruló felebalikus Hittudományi Egyetem öt hallgatója is. Hallgatóné Hajnal Judit iskolaigazgató örömmel köszönti, szendvicsekkel és teával fogadja a tettre kész csapatot. Közben Mészáros Tamás felveszi a kapcsolatot a katasztrófavédelemmel, hogy megtudja, hol van a legnagyobb szükség a segítségre. Hamarosan kiderül, hogy az illetékesek a győri evangélikus sziget védelmét megfelelőnek ítélik, így a lelkes önkénteseket inkább a Mosoni- Duna mentén épülő töltésekre küldik. így a kocsisor útra kel Dunaszentpál felé. Dunaszentpál a Szigetközben, Dunaszeg és Ásványráró között fekszik. A kicsit több mint hétszáz fős község lakói már napok óta dolgoznak a gátakon, mert úgy gondolják, ha őket elárasztja a víz, Győr is úszni fog. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a település határában folyó Mosoni-Dunát az áradó Duna visszaduzzasztotta, megváltoztatva a folyásirányt is. így a meder egyre jobban megtelik. A nyugati kerületi önkéntesek tíz óra körül érkeznek meg a falu közeszendvicset, meleg ételt, vizet, kávét vagy csokoládét kínál a védekezésben fáradozóknak. A nap is süt, és a nyárias időben a munka szinte csak kellemes testmozgásnak tűnik. Azonban ha az ember időről időre körülnéz, a veszélyt is érzékelnie kell. Mészáros Tamás kerületi felügyelő a saját bőrén, illetve gumicsizmáján tapasztalja meg, hogy emelkedik a víz.- Másfél óra alatt mintegy húsz centiméterrel nőtt a víz szintje. Amíg egy szakaszon végeztük a munkát, az elején még száraz lábbal álltam, de mire végeztünk, vízben volt a gumicsizmám - meséli. A délután közeledtével még jobban szétoszlik az evangélikus csapat. Többen a Mosoni-Duna mentén a töltésen maradnak segíteni, néhányan viszont (többségében répcelakiak) beszállnak a homokzsákok fuvarozásába. Megpakolják egy helyi traktoros utánfutóját, majd elindulnak vele a község másik szélére, ahol az úgynevezett „nyúlgát” építése folyik. Miért nevezik nyúlgátnak? „Hát azért, mert olyan alacsony, hogy a nyúl is át tudja ugrani” - válaszolja rátáikért. Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is közvetítették Istennek az ember iránti mentő szeretetét. * * * Június 8-án, szombaton dél körül a Duna 840 centiméterrel tetőzik Győrnél, majd lassan apadni kezd. A gátak kitartanak, bár a Péterfy oktatási központ alagsorából folyamatosan, éjjel-nappal szivattyúzni kell a vizet. A vasárnapra tervezett istentiszteletek közül azonban kettő sajnos elmarad. A győrújfalusiakat még péntek este kitelepítették, és legkorábban keddi lapzártánkkor térhetnek vissza otthonaikba. így az ottani evangélikus közösség tagjai nem ünnepelhetik saját templomukban az istentiszteletet. A német nyelvű alkalmat pedig azért kell elhalasztani, mert a Győrben és környékén élő német családok házaik védelmével vannak elfoglalva: sokan közülük a gátak mellett laknak. Úgy tűnik, Győr és a Szigetköz megúszta a nagyobb katasztrófát - az önkéntes munkára, az adakozásra és az imádságra azonban továbbra is szükség van a Duna mentén. ■ Adámi Mária FELHÍVÁS Legmagasabb egyházi kitüntetéseinket ősszel adjuk át 2007-ben az országos presbitérium megalkotta azt a szabályrendeletet (I/2007. V. 10.), amely az Ordass Lajos-díj és a Prónay Sándor-díj alapításáról és - évente egyszeri - odaítélésének körülményeiről szól. A 2013. évi díjazandók személyére vonatkozóan a kuratórium ajánlásokat vár. Emlékeztetőül: az Ordass Lajos-díj olyan, feddhetetlen életű, magyar vagy külföldi, felszentelt - akár más felekezetű - személynek ítélhető, aki kiemelkedően sokat tett a magyar evangélikus egyházért. A Prónay Sándor-díj olyan világi személynek vagy intézménynek ítélhető oda, aki vagy amely kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással áll a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett. A díjakat ifi. Szlávics László szobrász alkotta, velük pénzjutalom nem jár. Az ajánlásokat -1500-3000 leütésnyi indoklással - Zászkaliczky Zsuzsannának, a kuratórium titkárának kérjük eljuttatni október 14-ig. Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. vagy zsuzsa.zaszkaliczky@lutheran.hu. Egyedülálló szülők és gyermekeik konferenciája A női missziói szolgálat „...de legnagyobb a szeretet” címmel idén ismét megrendezi az egyedülálló szülők és gyermekeik konferenciáját a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban július 22-28. között. Az elmúlt esztendők gyakorlatának megfelelően délelőttönként tematikus munka folyik korosztályos csoportokban. A délutánok szabadok, alkalmat teremtve arra, hogy a szülők nyugodt körülmények közt lehessenek együtt gyermekeikkel. Esténként - az áhítat után - közös kreatív programok várják a résztvevőket. A részvételi díj felnőtteknek 25 000 Ft, a tíz év alatti gyermekeknek félár. A női missziói szolgálatnál további támogatás kérhető egyéni elbírálás alapján. Sok szeretettel várjuk a jelentkezéseket június 25-ig a következő címre: MEE Női Missziói Szolgálat, 1085 Budapest, Üllői út 24. vagy a marta.pinter@lutheran.hu e-mail címre. Tel.: 20/824-2791. Gerence kor nyelei evangélikus gyülekezetek találkozója Június 23-án, vasárnap 10 és 16 óra között Csikvándon Program: v ♦ Úrvacsorái istentisztelet az evangélikus templomban (igehirdető: Kovács László nemeskoltai lelkész) ♦ Ebéd ♦ Bemutatkozik a marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda ♦ A malomsoki nyugdíjasklub énekkarának és a menyecskék kórusának műsora ♦ A csikvándi Fehér Akác kórus és citerazenekar műsora ♦ A takácsi Kenderszer népdalkor műsora ♦ Mészáros Tamásnak, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület felügyelőjének előadása Gyülekezeteink jövője, az egyház prioritásai - Mik vagyunk, mivé kéne lennünk? címmel Az ebéd utáni programmal párhuzamosan gyermekprogramokat szervezünk. Mindenkit szeretettel várunk, evangélikusokat és más felekezetűeket egyaránt! Istentisztelet és szállás a Mátrában Szeretettel adjuk hírül, hogy a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület mátrai Názáret-templomában júliusban, augusztusban és szeptemberben minden vasárnap fél 12-kor istentiszteletet tartunk. A templom címe: 3235 Mátraszentimre-Bagolyirtás, Jókai u. 7-9. Jézus szavával hívunk: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan..” A templomhoz csatlakozó üdülőrészben turista szintű szállás is van felszerelt konyhával, meleg vizes mosdókkal (hálózsákról, takaróról a jelentkezők maguk gondoskodnak). Jó lehetőség sokgyermekes családok, iskolai vagy gyülekezeti ifjúsági csoportok, jó levegőre vágyó asztmás gyerekek számára. A szállás díja: 2000 Ft/fő/nap + idegenforgalmi adó. Gyermekeknek hároméves korig ingyenes, háromtól tízéves korig 1000 Ft/fő/nap. Jelentkezni lehet a febe.egyesulet@lutheran.hu e-mail címen.
