Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-02 / 22. szám

12 it 2013. június 2. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet...” (íKir 3,9) Az engedelmesség ambivalens fogalom. Szem­ben áll vele a szabadság, spontaneitás, kreati­vitás, fantázia, autonómia. A vak engedel­mességről nyomasztó történelmi tapasztalatok jutnak eszünkbe: háborús gaztettek, fanatizált tömegek, szektavezérek visszaélései, régimó­di iskolák zsarnoki nevelői. Az idézett bibliai igében azonban másféle engedelmességről van szó. Nem vak engedelmes­ségről, hanem leginkább nyitottságról. Nyitott­ságról, amelyre vágyunk, és amely olyan jó, ha ta­lálkozunk vele; amikor valaki nyitottan fordul fe­lénk, amikor nyitottak tudunk lenni mások felé. Imádságban hangzik el ez a mondat. Salamon imádkozott így, amikor király lett Dávid után. Az uralkodáshoz nem gazdagságot, hosszú éle­tet, győzelmeket kért. Nem konkrét céljai meg­valósulását, akaratának teljesülését. Hanem az­zal a nyitottsággal imádkozott Salamon, hogy „Is­tenem, itt vagyok, ez most a helyzetem, itt van­nak vágyaim, érzéseim, sikereim, kudarcaim. Le­teszem eléd, hagyom, hogy változzon. Ha­gyom, hogy jobban megértsem, ami velem tör­ténik. Formálj át, változtass meg!" Ismerősöm azt mondta, amikor a jó és a rossz igehirdetésről beszélgettünk: „Próbáljon nekem valaki úgy prédikálni, hogy én abból ne vigyek haza semmit.” Nyitottan van jelen az is­tentiszteleten, engedi, hogy változtassa őt a je­lenlét. Változtassa az igehirdetés, az imádság, az ének, a liturgia. Nem konkrét céljai, határo­zott elképzelései vannak, amelyeket szeretne megerősíteni, igazolni. Hanem engedelmes, más szóval nyitott szívvel van jelen. Salamon így imádkozott. Nem gazdagságot, hosszú életet, győzelmeket kért, nem céljai iga­zolását, hanem engedelmes, nyitott szívet, hogy tudjon változni, tudja másképpen látni a helyzetét. Isten megadta neki, amit kért: böl­csességet. Mert a bölcsesség ez: nyitottság, a változás képessége. Amíg a vak engedelmesség könnyű, nyitott­nak lenni nehéz. Gondoljunk arra, hogy mi­lyen lehetetlen kérés, hogy legyél nyitott. Ajándék ez is. Ajándékba érkezik Istentől. Ezért kéri Salamon imádságban, a többit pedig rá­adásul kapja. ■ Kézdy Péter Névjegy: Kézdy Péter Negyvennégy éves va­gyok, tizenhárom éve lelkész. Öt évig a Fasor­ban szolgáltam, nyolca­dik éve Piliscsabán. A fasori évek alatt hittant tanítottam a Buda­­pest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban és tíz éven át a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban. Piliscsabán egyetemi lel­kész vagyok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán, de nagyobbrészt gyerekekkel foglalkozom, mert kétszáz fős gyülekezetünk fele gyermek. Ezenkívül saját, három és fél és másfél éves gyerme­keinket neveljük. KÖZ-ÉP-PONT Erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó Két hete elkezdődött a jelent­kezés. A kollégium frissen kövezett udvara már előre ér­zi a kíváncsi és táncoló fiata­lok lépteit. Zenekarok han­golnak, és előadók keresik a megfelelő szavakat. Miért? Mert értékes vagy, értékesek vagyunk! Kinek vagyunk értékesek? Neki, aki azt mondta: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43.1b) Készülődik a találkozó, hogy sokak szívébe írja ezt a mondatot. Készülő­dik a Köz-ép-pont erdélyi lutheránus ifjúsági talál­kozó, hogy augusztus 1. és 4. között önkéntesekkel és munkatársakkal együtt közel négyszáz fiatal szá­mára tartalmas kikap­csolódást és feltöltődést hozzon. A helyszín, ahol a pompásan felújított iskola­udvar a fiatalokra vár, nem más, mint Sepsiszentgyör­­gyön a közel két évszázados múltra visszatekintő Székely Mikó Kollégium. Háromszék fővárosában az evangélikus templomban nyitó istentisztelettel kez­dődik a találkozó. Délelőt­tönként előadások várják a fi­atalokat, majd csoportfoglal­kozások keretében gondol­kodhatnak el közösen arról, hogy mi az értékességünk lényege, mi az értékessé­günkből fakadó küldetésünk, és mennyiben lehetünk érté­kes tagjai közösségeinknek, egyházunknak. Délutánonként a kíván­csiak városnézés keretében felfedezhetik a többségében magyarok lakta megyeszék­helyet, és meglátogathatják a Kós Károly tervei alapján épült Székely Nemzeti Mú­zeumot. Természetesen lesz kézműveskedés és minden­féle sportfoglalkozás is. Az alternatív színtársulat, a V2í­­róterem Projekt előadásában megtekinthetik a szerencsé­sek Katona József Bánk bán­ját olyan feldolgozásban, ahogyan még soha és sehol másutt nem láthatták. Ezen­túl láthatatlan színház és kiállítások is készülnek au­gusztus elejére. Nem maradhatnak el a koncertek sem, szín­padra lép az Equinox, a Szélrózsa Band és a Má­­csafej zenekar is. A tánc­házat a Százlábú nép­táncegyüttes előadása ve­zeti fel. A záróakkordot vasárnap Tamás-mise keretében a HM1KBand játssza. A magyarországi fiata­lok - középiskolások, egyetemisták - jelentke­zését a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osz­tály szervezi. Az erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó fiatal kez­deményezés és egy régi terv megvalósulása is egyben. Re­ménység szerint sikeres és ál­dásos alkalom elébe nézünk. Előre is köszönet minden támogatásért, munkáért, biz­tatásért és anyagi hozzájáru­lásért! ■ Kaut Eszter evangélikus lelkész (Kolozsvár) “0-KÖZ-ÉP-PONT Erdélyi Lutheránus Ifjúsági Találkozó ERTEK E5 V A C Y! Elődások, fórumbeszélgetések, láthatatlan Színház, Slam Poetry, Váróterem Projekt - Bánk Bán, Equinox, Szélrózsa Band, HMIK Band, Mácsafej, Szomszédnéni Produkciós Iroda, Százlábú Néptánc Együttes Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit y . V Sült hal a hittanteremben- avagy milyen egy teremtésvédelmi akció ► Skóciai utazást nyertek fődíjként az első országos terem­tésvédelmi verseny győztesei. Amint az evangélikus-re­formátus közös szervezésű vetélkedő kezdeményezői fo­galmaztak, a cél „a keresztyén hit és a környezettudatos felelősségvállalás összekapcsolása a keresztyén fiatalok gon­dolkodásmódjában’! A teremtett világról szóló újszövet­ségi bibliai történetekre és a mai ökológiai összefüggése­ikre fókuszáló verseny első fordulójában egy teremtésvé­delmi akciót kellett megvalósítaniuk és dokumentálniuk a háromfős, tizenhat-tizennyolc éves fiatalokból álló csa­patoknak. A második, szóbeli fordulóban a kiadott szak­­irodalom ismeretanyagáról kellett számot adniuk a zsű­ri előtt. Az első helyezett csapat tagjai - Andreé Henriet­ta, Sólyom Noel és Varga Eszter - a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanulnak. Angoltanáruk, Ittzés Szilvia beszélgetett velük. (V J.)- Heni, Eszter, Noel, mi ez az egész? Egyszer csak kapok egy e-mailt a tanári levelező­­listán, hogy iskolánk csapata megnyerte a teremtésvédelmi versenyt. Óriási!De hát mi ez? Miről szólt a verseny?- Hát nem egy hagyomá­nyos verseny volt, az biztos! Arról szólt, hogy Isten nem hi­ába teremtette a világot. Kel­lett valamilyen formát talál­nunk arra, hogy átadjuk a Bib­lia üzenetét arról, hogy a vilá­got őrizni kell, a világban meg kell tartani a fenntarthatósá­got. Ebben persze sokat segí­tettek tanáraink is. Aztán szép lassan megszületett az ötlet, megvalósítottuk, no meg jó sokat hozzáolvastunk.- No és végül mi volt az ötlet?- Odajutottunk, hogy az ét­kezés, a megvendégelés motí­vumát használjuk fel, mivel ez kapcsolható a Bibliához és a környezetvédelemhez is. Egy­szerűen meghívtuk egy lako­mára, szeretetvendégségre az osztálytársainkat, ahogyan ezt Jézus is gyakran tette. De nem ám akármilyenre! Mindent mi készítettünk elő. Először is Noel készült a kenyérrel, utá­na is nézett tudományosan, de ő maga meg is sütötte.- Noel, fiú létedre sütöttél?- Persze. Nem is értem a kérdést, miért ne? Sima ügy: ott voltak a hozzávalók, ott a dagasztógép meg a villany­­tűzhely. Mi van ebben ext­rém? A többi nagyjából IQ-ból ment, bár használtam némi szakirodalmat.- És mi volt még? Hallom, Heni, te készültél a borral. Hittanórán borozgattatok?- Jaj, tanárnő, tudtam, hogy majd jön ez a kérdés! Én utá­nanéztem, és felkészültem mindennel, amit a borról tud­ni kell. De végül Noel hozott bodzaszörpöt, ami egyesek szerint nem volt elég édes, de ez nem igaz, teljesen jó volt! Kiporcióztuk poharakba, tet­tünk bele kis mentalevelet. Szépen mutatott.- Bor, kenyér, eddig jó, de persze valami még hiányzik. Eszter, mi volt a te reszortod?- Kistarcsa mellett van a nagybátyámnak egy kis halas­tava, ott szoktam vele időn­ként horgászni, ezért én vállal­tam a halakat.- Hááát, nem is tudom, olyan nehezen képzelek el egy tizedikes természettudományi tagozatost, amint némán ücsö­rög bottal a kezében. Tényleg szeretsz horgászni?- Tanárnő, ne tessék így beszélni a horgászokról! A hor­gászat szép dolog, sikerélményt ad, megnyugtat, oldja a stresszt.- Jól van hát. De visszatér­ve a lakomára: csak nem ki­­starcsai halak feszítenek büsz­kén a fotókon?- De bizony! Kifogtuk őket, előző nap besóztam, aznap reggel anyukámmal kisütöttük őket, és már hoztam is be az iskolába a lakomára. Finom volt nagyon, még annak is íz­lett, aki nem szereti a halat!- Tehát egy átlagos hittan­órás iskolai napon megterítet­tetek a földszinti hittanterem­ben, felírtátok az idevágó bib­liai sztorit a táblára, és bein­vitáltátok a többi hittancso­portot. Csak evangélikusok jö­hettek?- Dehogyis! Szép ökumeni­kus volt! És igen nagy sikerünk volt a lakomával, vevők voltak rá a többiek! A saját készítésű szappanunkkal először kezet kellett mosniuk, aztán fel is ol­vastunk a Bibliából, imádkoz­tunk, és végre jöhetett a kaja! Közben persze fotóztunk, mert ez az egész - kiegészítve a hát­térkutatásunkkal - képezte azt a prezentációt, amellyel be lehe­tett nevezni a versenyre. Mert a szóbeli fordulón már csak mesélni kellett a képek alapján.- Más nem is történt?- De, kaptunk még külön­böző feladatokat is, némelyik egész váratlanul ért bennün­ket. Mint például az, hogy angolul kellett elmagyarázni a jelen lévő skót lelkésznek, Normannek, hogy ha csak egyvalamit menthetnénk meg, akkor mi lenne az. Mi végül a fák mellett döntöttünk, ami valahogy evidens, de azért angolul már nem is olyan könnyű elmagyarázni!- Izgalmas lehetett, és úgy tűnik, a prezentációra való készülés is érdekes volt. Ilyen­korszokás megkérdezni, hogy végül mi fogott meg a legin­kább a készülődésben. Hadd kérdezzem meg én is! Eszter?- Persze jó volt ismét hor­gászni meg sütögetni, de talán a legtöbb újdonságot számom­ra a Biblia tanulmányozása hozta. El nem tudtam volna képzelni, hogy a hal ennyi mindennek a szimbóluma! A közösség, a misszió, és még sorolhatnám... Nekem végül ez így érdekes volt, ahogy összeállt a kép!- No és te, Heni?- Hát, én is találtam egy-két izgalmas ügyet a Bibliában a borról, de azt végül nem aján­lotta a hittantanárom, hogy beletegyük a prezentációba! (Nevet.) A lényeg, hogy a bor­nak volt jó és rossz hatása akkor is, és most is!-Noel?- Nekem ebben az egész­ben az volt a legjobb, hogy rá­jöttem, mégsem annyira ré­mes csapatban dolgozni. Mert amúgy nagyon nem bírom a csapatversenyeket, mert vala­ki mindig lóg. De ezek a lá­nyok egész jók voltak. Sőt!- Tízes skálán?- Nyolc-kilenc. (No, ez a válasz nagy felhá­borodást kelt, mert ezek a lá­nyok tízes skálán tízet akarnak kapni. Idővel azért csitulnak az indulatok.)- Kedves Eszter, Heni, Noel! Az én szememben - no és a zsűriében is - tízes skálán tí­zet produkáltatok! A prezentá­ciótok izgalmas, eredeti és ér­dekes, a háttérismereteitek alaposak, az odaadásotok pél­damutató! Irány hát a fődíj, a skóciai utazás! ■ Ittzés Szilvia Minden diákteljesítmény, minden iskolai eredmény mögött van egy tanár. Gyakran szinte láthatatlanul, meghúzódva, de a lényegre figyelve: hogyan tudná a diákokat a legjobb teljesítményre ösztönözni? Benkőné Di Giovanni Rita gimnáziumunk természettudományos laborjának vezető­jeként, Pál Beáta pedig református hitoktatóként rengeteg pluszórát rászánva, a szakmai háttéranyagok biztosításával, a diákok lelkesítésével, érdeklődésük felkeltésével és fenn­tartásával járult hozzá a szép eredményhez. Sólyom Noel, Andreé Henrietta és Varga Eszter + + c : M K-f PÁL beAta felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom