Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-02 / 22. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. június 2. *• 7 A Vasi Evangélikus Egyházmegye négy évszázada ► A Vasi Evangélikus Egyházmegye mai kiterjedése egybeesik Vas megyéével, de ebben a formájában nagyon fiatal, alig több mint fél évszázada jött létre. A megye evangélikus egyházközségei és az azokat tömörítő esperességek határai az évszázadok során folyamatosan változtak, történetük a lutheri reformáció idejéig nyúlik vissza. A magyarországi evangélikusság szempontjából fontos szerepet játszottak azok a vasi egyházközségek, amelyek tagjai elsőként hallhattak híreket, és vehették át az új tanokat a hazafelé tartó wittenbergi diákoktól. Kirkkopáivát - a finn Kirchentag ► Három nap Finnországban. Kevés ahhoz, hogy az ember kicsit is megismerje az országot, elég ahhoz, hogy olyan emberekkel találkozzon, akiken keresztül betekintést nyerhet a finnek életébe, belelásson az egyház és a társadalom mindennapjaiba. A Finnországi Evangélikus Egyház május 17-19- között Kuopióban tartotta a kétévente megrendezett finn egyházi napokat, azaz a Kirkkopäivätet. ■ D. Keveházi László Hazánkban a reformáció minden bizonnyal Sopronnál és környékén „lépte át a határt” Payr Sándor írta: „A lutheri tanok nagyon hamar utat találtak a soproni polgársághoz, aminek oka főleg a város németnyelvűsége volt. (...) Időrend szerint második, de jelentőségük szerint első helyen állanak a dunántúli egyházkerület történetében a Nádasdyak uradalmai.” Nádasdy Tamás - a későbbi nádor - már 1525-ben Budán tartózkodott, Mária királyné humanistái, reformátorai közelében. 1526-ban részt vett a speyeri birodalmi gyűlésen. Felesége, Kanizsai Orsolya révén kapta Vas vármegyei birtokait. Ő fogadta ide Sylvester Jánost, aki az első magyar nyelvű teljes Újszövetség-fordítást elkészítette (1541; egyúttal ez az első olyan teljesen magyar nyelvű könyv, amely Magyarországon jelent meg), majd Dévai Bíró Mátyás reformátorunk került Nádasdy udvarába. A Nádasdyak lelkészei mind a lutheránusok közül kerültek ki. Sárvár lett „a magyar Wartburg”, innen áradt, mint a hegyen épült városból, az új és tiszta világosság. A Nádasdyak védelme alatt Magyari István esperes őrködött az Úr nyája felett. A kezdetiek közül még a kőszegi gyülekezet számított jelentősebbnek. Itt Semlyén Simon volt az első lutheránus prédikátor 1554-től. A kőszegi plébános - megértve „az idők szavát” és a városi lakosság vágyát - átadta a Szent Jakab-templom kulcsát az evangélikus gyülekezetnek. Kevés helyen ment végbe ilyen békésen a reformáció. Az összezárkózás évei A kezdeti időben egyházmegyei szervezettségről nem tudunk, a földesúri birtokokon alakult gyülekezetek azonban hamar felfigyeltek egymásra. Lelkészek „fráternitásokban” testvéri közösségekben jöttek össze a zsinatokon. Ilyen csomópont lett Sárvár, Kőszeg és később Csepreg. így szerveződtek össze lassan a dunántúli gyülekezetek. Fontos lépés volt ebben a dunántúli kerület megszületése. „Ennek pedig az vallásnak őrizésére és Isten után való oltalmazására s az egész anyaszentegyháznak itt az ti Uraságtok tartományában való igazgatására választotta Superintendensül amaz tudós és istenfélő Zegedi Matthe praedicatort, ki megemlékezvén tisztiről, gondot is viselt, edgyességben és nagy békességben tartotta az ő tiszti alatt való anyaszentegyházakat.” A választás - így a kerület megalakítása is - 1576-ban történt. A kerületen belül alakultak az egyházmegyék. Történetük eléggé izgalmas, mozgalmas és sajnos nehezen követhető. A jelenlegi Vasi Egyházmegye déli területein az 1560-ban áttért Batthyány Boldizsártól indult ki a reformáció tanítása, a Hegyháton és a Rába mentén a Darabos, Nádasdy és Batthyány család hatására. Elsősorban itt jöttek létre evangélikus gyülekezetek. A vármegye északnyugati részén szervezett esperességnek Csepreg lett a központja Reczés János tanító, későbbi lelkész-esperes irányításával, de más neves lelkészek is működtek ebben a szolgálatban. Nyugaton a fertőmelléki esperességnek hívott egyházmegye alakult meg, első vezetője Soós János lózsi lelkész lett. Kemenesalja később „zárkózott össze” bár a reformáció hatása ennél előbb jelentkezett. ' Az 1603. évi iváni zsinat jegyzőkönyvében említést nyertek az „ecclesiae Kemenesallyensis” (kemenesaljai gyülekezetek) is, először ilyen néven. A zsinat Magyari István főesperest és Cziczak János egyházkerületi jegyzőt küldte ki a kemenesaljai gyülekezetek meglátogatására. Erre emlékezünk ma úgy, mint „a vasi egyházmegye" alakulására, négyszáztíz évvel ezelőttre, mert az előbb említett területek összefogását szabályozta. Próbás idők Az ellenreformáció idejében az egyházmegye is „zsugorodott”. Ekkor zajlott le Csepreg pusztulása, amikor 1621-ben három nap alatt több mint ezer embert öltek meg. Egy 1646. évi gyűlésre meghívó levélben - többek között - ezt olvashatjuk: „Tisztelendőségtek jól tudják legtöbbünknek a paróchiából való kiutasítását és siralmas száműzetését. Ezek miatt a mi feldúlt és összeroskadt egyházkerületünknek megújulására, újjáavatására van szükség.” Kis fellélegzést vagy éppen a nehéz helyzet rögzítését hozta az 1681. évi soproni országgyűlés „artikuláris” törvénye, amely szerint nyilvános istentiszteletet csak „articulusba” törvénycikkelybe foglalt helyeken lehetett tartani. A vármegyében ezek Nemescsó és Nemesdömölk voltak. Ide jártak evangélikus híveink a vármegye, de még a mai Ausztria területéről és a Muraközből is, ha istentiszteleten óhajtottak részt venni. Az említett két hely, illetve templomaik váltak a „régiók” központjává. Már a „gyászévtized” után vagyunk, amikor a lelkészeket és tanítókat gályarabságra adták. Nevük a sárvári múzeumban van feljegyezve. Tudunk azonban Kissomlyón olyanról is, hogy a lelkész ebben az időszakban egy pincében rejtőzött, ott keresték fel hívei, ha szolgálatára igényt tartottak. Nincsenek adataink arról, hogy 1681 után a közösségek mikor éledtek újjá, de 1695 elején a Győr vármegyei lelkészek szükségét érezték, hogy a gyülekezetek újra egyházmegyébe szerveződjenek, ezért Kispécre zsinatot hívtak össze. Itt alakították meg a mai mértékkel mérve óriási egyházmegyét: ide tartozott Győr vármegyén kívül a rábaközi és a Veszprém vármegyei pápai gyülekezet is. Asbóth János kemenesszentmártoni lelkész értesült erről a szándékról, de maguk a győriek kérték, hogy Kemenesalja a távolság miatt külön szerveződjön. Több levélváltás és tervezés után 1695. október 9-re Kemenesmihályfára hívták össze a gyűlést. Ekkor született meg a kemenesaljai egyházmegye Asbóth János esperes vezetésével, aki szorgalmasan látogatta a rábízott gyülekezeteket. 1696. március 7-én a következő egyházmegyei közgyűlést Kemenesmihályfán tartották. Ekkor csatlakozott Sárvár és környéke. Asbóth János nemeskéri, majd nemescsói lelkész fáradhatatlanul végezte szolgálatát. Utódja idősebb Aách Mihály tudós és énekeskönyv-szerkesztő lelkész lett, aki a Rákóczi-szabadságharcban tábori lelkészként is működött. Óriási lépésnek számított ebben a korban, amikor 1711-ben Boros Gergely nemesdömölki tanító egy gyűlésen bejelentette: saját költségén fából való „oratóriumot”, imaházat építtet. A templom helyén 1732-ben nagyobbat emeltek. Addig Nemesdömölkön nem volt alkalmas épület az istentiszteletek számára. A türelmi rendelet után Tompos Balázs esperesi szolgálati idejére tehető a türelmi rendelet megjelenése. Tartalma valóban örömöt és lelki felszabadulást jelentett. Igaz, csak toleranciát ígért, de hozzájárult, hogy ahol száz „akatolikus” családnál több élt, ott torony nélküli oratóriumot építhettek - ha vállalták a költségeit -, és lelkészt hívhattak. Ezután az egyházmegyében rövid idő alatt tizenegy templomot emeltek. Ezeket már nehéz lett volna Kemenesaljáról irányítani. Megszületett a vasi-felső egyházmegye Kőszeg, Rohonc, Szalónak és Borostyánkő gyülekezetekkel. A vasi-közép egyházmegyébe tartozott Nemescsó, Meszlen, Uraiújfalu, Nemeskolta, Csönge, Kemeneshőgyész, Kemenesmagasi, Vönöck, Kemenesmihályfa, Nemesdömölk, Nagysimonyi, Boba és Kissomlyó. A vasi-alsó egyházmegye nagyobb gyülekezeteit Hodos és Tótkeresztúr alkották. A19. század viszonylag nyugalmasabb időszaknak számított. Ekkor szolgáltak az ismert Perlakyak püspökként és esperesként is. Ebbe a sorba tartozott a kiemelkedő írónak, költőnek is bizonyult Kis János püspök, aki nemesdömölki lelkészként élt hívei között. Döbrentey Lajos fia, Gábor a Magyar Tudományos Akadémia első titkáraként ismert. Gyurátz Ferenc püspök ösztönzésére 1899-ben indult az egyházkerület által alapított és fenntartott kőszegi felsőbb leányiskola. 1952-ben egy felülről irányított zsinat „zsugorította” egyházunkat, az addigi négy egyházkerületből kettőt, az Északit és a Délit létrehozva,, kerületenként nyolc-nyolc egyházmegyével. Ekkor kaptuk ma is viselt nevünket: Vasi Evangélikus Egyházmegye. Ez a név és megalakulás voltaképpen tehát „csak” hatvanegy éves. Amikor ma négyszáztíz esztendőre emlékezünk, adjunk hálát Istennek, hogy megtartotta megyénket, gyülekezeteinket külső és belső viharok közepette, és kérjük Isten Szentleikét, elevenítse meg egyházmegyénk, gyülekezeteink életét! Áldja meg kegyelmesen emlékezésünket, és tegye emlékezetessé! A szerző egyháztörténész, nyugalmazott evangélikus esperes. Tanulmánya megjelent a vasi egyházmegye május 26-i hálaadónapjára készült kiadványban. Ha a május 1-5. közötti hamburgi Kirchentagra gondolunk, a kettőt nem lehet összehasonlítani. A Kirchentag óriási rendezvény, öt nap alatt majd háromszázezren fordulnak meg a programjain, mintegy négyezer külföldi résztvevője van, és rengeteg kulturális esemény kíséri. A Kirkkopáivát harmincezer embert vonz, számos programmal, de főleg egyházi közegből, kevésbé hatják át az aktuális társadalmi és politikai témák, mint Németországban. Elsősorban hitmélyítő szerepe van, és nem laikus kezdeményezés, mint a Kirchentag, hanem az egyház szervezi. Ahogy a Szélrózsa találkozó főként a magyar evangélikusokat várja, a Kirkkopäivätet is elsősorban finneknek szervezik. Nincs is más nyelvű program, bár külföldi vendégeket azért mindig hívnak, és angol tolmácsolást biztosítanak számukra. Az idén új próbálkozásként - párhuzamosan az egyházi napokkal - fiatalokat is meghívtak a Kuopio melletti konfirmandustáborba (egy „mini-Balatonszárszóra”). Ezúttal három magyar fiatal is érkezett Győrből, valamint egy kisebb ifjúsági csoport Palesztinából és evangélikus fiatalok Észtországból. Az ifjúsági csoport tagjai a Kirkkopáivát keretében főként saját programjukat követték, mivel a finnek célul tűzték ki, hogy ezzel a külön szervezéssel erősítsék a testvérkapcsolatot a fiatalok körében is. A mintegy huszonöt fős csoport ad hoc kórust és zenekart alapítva lépett fel az egyházi napok szombat esti programján, valamint a vasárnapi záró istentiszteleten Kuopio Mánnistö gyülekezetében. A programokon kívül a Kirchentag és a Kirkkopáivát egyaránt elsősorban a találkozásoknak ad otthont. így volt ez Hamburgban, de így volt Kuopióban is. A magyarokat nagyon megbecsülik Finnországban. Az ötvenhat finnmagyar gyülekezeti kapcsolat a legrégibb és a legállandóbb külföldi testvérkapcsolata mind a finn, mind a magyar evangélikus egyháznak - nem csökkentve mindezzel a bajor testvérkapcsolat jelentőségét, amely kiterjedt gyülekezeti és intézményi hálózatával a finn mellett a másik legfontosabb testvérkapcsolatunk. A találkozások több szinten zajlottak: e sorok íróját dr. Kimmo Kääriäinen ökumenikus és külügyi egyházfőtanácsos látta vendégül, de Pekka Huokunával, az egyház gyülekezetekért felelős operatív osztályát vezető egyházfőtanácsossal, valamint Jussi Rykönnennel, a Kotimaa hetilap magyarul jól beszélő szerkesztőjével is folyatott eszmecserét. A megbeszéléseken azok az egyházi és társadalmi témák szerepeltek, amelyek aktuálisan foglalkoztatják egyházainkat: magyar részről a népszámlálás adatai, Magyarország megítélése külföldön, finn részről pedig a szekularizáció és az egyházból való kilépések. Szóba került ezenkívül közös részvételünk a KEK (Európai Egyházak Konferenciája) júliusi budapesti nagygyűlésén, illetve téma volt a testvérkapcsolatoknak a diakónia területére való kiterjesztése is. A szombat esti találkozás Huovinen, Jolkkonen, Häkkinen és Kalliala püspökökkel szintén meggazdagító volt, s nemcsak az egyházi protokoll, hanem a testvéri összetartozás jeleként is közös áhítat zárta az együttlétet, példát adva arra, hogy a finn lelkiség mennyire fontosnak tartja^a hit közös megélését egy mégoly hétköznapi alkalmon is. Az egyházi napokat pünkösd ünnepén úrvacsorái istentiszteletek zárták. A Mánnistö gyülekezet lelkésznője, bár finnül prédikált, németül és angolul köszöntött, s a Szentlélek segítségét kérte minden jelenlévő számára, hogy így is megértsék a prédikáció mondanivalóját. Azt hiszem, sokan éreztük úgy, hogy ezen a pünkösdön kicsit finnül is értettünk. ■ CSELOVSZKYNÉ DR. TARR KLÁRA, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője Ifjúsági vezetőképző Innsbruckban A Salzburg-Tiroli Evangélikus Egyházmegye ifjúsági vezetőképzőt szervez Magyarország, Ausztria, Németország, Románia részvételével tizennyolc-huszonöt éves fiatalok számára. A részvételhez középszintű németnyelv-tudás szükséges. Helyszín: Innsbruck, Ausztria fő turisztikai központja. Időpont: július 8-12. Elszállásolás családoknál. Részvételi díj: magyarországiaknak harminc euró, erdélyieknek tíz euró. Utazás saját költségen, de támogatás igényelhető. Jelentkezési határidő: június 10. Információ: Szentpétery Miklós, miklos.ipc@gmail.com. Honlap, jelentkezés: href.hu/xZklq7.
