Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-20 / 3. szám
»I ' I l ^' Evangélikus Elet «■* \ ( ' I EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. január 20. *> 3 Bonyhádi kórus a nemzetiségi gálán A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium vegyes kara volt az egyik fellépő a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának szervezésében zajlott gálán. A Budapest Kongresszusi Központban rendezett, január 12-i gálaműsor keretében a magyarországi németek legtársaság magyarországi nagykövete volt, ünnepi beszédet Erich Pialek, az osztrák nagykövetség tanácsosa és konzulja mondott. A műsor keretében azok az együttesek léptek fel, amelyek a kulturális fesztiválokon elismerést szereztek. A bonyhádi gimnazisták vegyes kara tavaly áprilisban nyerte meg a né-non Papa művét - Ein Kindlein ist uns heut geborn - és Franz Schöggl szerzeményét - Die launige Forelle - énekelte. A tavalyi év különösen sikeres volt a kórus életében, hiszen a középiskolások egyik legrangosabb versenyén, a Keszthelyen megrendezett újkori Helikoni ünnepségeken is arany minősítést szereztek. magasabb kitüntetését adták át azoknak, akik kiemelkedően sokat tettek a hazai német nemzetiségért, illetve azoknak a középiskolás diákoknak, akik a nemzetiségi területen kiváló teljesítményt nyújtottak. Az idén tizenhetedik alkalommal megrendezett ünnepség védnöke dr. Michael Zimmermann, az Osztrák Közmet nemzetiségi énekkarok és zenekarok Városlődön megrendezett országos minősítő versenyét. A kitüntetéses arany minősítésen, illetve a gálán való fellépés lehetőségén túl elnyerték a kategória fesztiváldíját és az ötvenezer forintos különdíjat is. A harminckét lányból és tíz fiúból álló kórus Clemens Ezenkívül rendszeresen részt vesznek az evangélikus iskolák országos kórustalálkozóin, Nyíregyházán és Sopronban is sikerrel szerepeltek. A kórus karnagya Stargl Szilvia matematika-ének szakos tanár, aki tizenhárom éve szervezi és vezeti az iskolai énekkart. ■ Lenczné Vrbovszki Judit igazgatóhelyettes Természettudományi csapatverseny A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban január 12- én, szombaton zajlott az a természettudományi csapatverseny, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház A természettudományos oktatás módszertanának és eszközrendszerének megújítása a közoktatásban című, TÁMOP-3.1.3.10/1-2010- 0003 számú pályázatának keretében szerveztek a gimnázium természettudományi tárgyakat oktató tanárai. A versenyre háromfős csapatok nevezését várták. A 7-8. évfolyamos jelentkezők először novemberben mérhették össze tudásukat két fordulóban. A második fordulóból a döntőbe jutott diákok biológiából, kémiából, fizikából és földrajzból adhattak számot tudásukról. A verseny írásbeli (elméleti) és gyakorlati részből állt. Ez utóbbi során kísérleteket is végeztek a résztvevők (képünkön). Tantárgyanként az első három helyezett értékes ajándékokat vehetett át, de senki sem ment haza üres kézzel. A diákok jó hangulatban és egészséges versenyszellemben mérették meg magukat, és álltak helyt a nem könnyű vetélkedőn. ■ Tisza Dóra 11. osztályos tanuló Újév-indító LMK-k Január beköszöntével csaknem az összes egyházmegyében megtartották már idei első ülésüket a lelkészi munkaközösségek (LMK). A havi rendszerességű találkozókon a lelkészi kar tagjainak lehetőségük nyílik megbeszélni az előttük álló feladatokat, meghallgatni az egyházmegye gyülekezeteinek életéről szóló híreket, illetve közösen felkészülni a következő vasárnapi igehirdetésre. Az országos lelkészi munkaközösség (OLMK) tagjaira hárul az a feladat, hogy - többnyire év végén - összeüljenek, és a hozzájuk érkezett témajavaslatokról döntsenek, illetve azok alapján összeállítsák az LMK-k kötelező és szabadon választható témaköreit a következő fél vagy egy évre. Az idei esztendő egyik legaktuálisabb témája a hittanoktatás felmenő rendszerű, kötelező bevezetése az állami, illetve önkormányzati fenntartású iskolákban. Épp ezért a januári lelkésztalálkozók legtöbbjén ez a kérdés is napirendre került. ■ HulejEnik ő felvétele Kondor Péter kelet-békési esperes, OLMK-elnök és Kis János helyi lelkész a Bács-Kiskun Egyházmegye lelkészi munkaközösségének január g-ei úrvacsorái istentiszteletén, Kecskeméten Nyolcnapos ünnep kezdődik A mai napon elindul az ökumenikus imanyolcad. Már nem hat az újdonság erejével. Már nem akkora szenzáció. Már kevéssé éri el „a média ingerküszöbét” is. Már nincs az a sodró érdeklődés, mint amikor elkezdődött, amikor szinte a templomi csillárokon is lógtak az emberek. Persze vannak sokan, akik örömmel várják. Vannak, akik alkalomról alkalomra figyelik, kísérik, végigjárják. Nagyon mélyen belém ivódott egy találkozás emléke. A tordasi parókia ajtaján kopogtatott egy addig ismeretlen férfi. Tördelte a kezét, félve hozta szóba, hogy miért jött. A szomszéd település, Martonvásár plébánosa, Gyula atya volt. Egy ökumenikus alkalomra kívánt meghívni. Elmondta, hogy félve indult hozzánk, mert nem sokkal előtte egy másik helyen mereven és bántóan elutasították. Behívtam, és egy jót beszélgettünk. Akkor még nem gondoltuk, hogy ez egy szolgálati helyeken is átívelő, mély barátság és lelkészeken túlmutató, felekezetközi együttműködés kezdete lesz. Abban az évben két közös alkalmat tartottunk. Egyet a martonvásári római katolikus, egyet pedig a tordasi evangélikus templomban. Soha nem felejtem el azokat az istentiszteleteket. Több mint kétszáz éves templomokban először szólt testvérként protestáns lelkész katolikus és katolikus pap evangélikus templomban. Hideg volt, de a levegő szinte izzott. A szokatlanság, a kíváncsiság, az öröm, a furcsállás és a hála sajátos keveréke volt. Megérintett bennünket, hogy történelmi esemény részesei vagyunk. És áldott folytatása is lett. Martonvásáron élő evangélikusainknak az ekkor formálódó testvéri viszony nyomán - római katolikus püspöki engedéllyel - a katolikus templomban tarthattuk az istentiszteleteket. Az alkalmak után pedig, amikor a kulcsot visszavittem, rendszeresen órákig beszélgettünk Gyula atyával. Jó visszaemlékezni rá! Az ökumenikus kapcsolatoknak számtalan áldását élhettem, élhettük át szerte az országban és.az egyházban. Évről évre egyre kevésbé feszélyezett bennünket a testvéregyházak temploma, liturgiája. Sok felemelő istentiszteleten vehettünk részt, közösen imádkozhattunk közös Urunkhoz, tanulhattuk egymás látásmódját, teológiáját, liturgiáját, és testvéri kapcsolatok épültek közöttünk. Kaposváron például testvéregyházi összefogással helyi énekfüzetet adtunk ki. Nem csak a kevés valóban közös ének került bele, hanem olyan énekek is, amelyeket a különböző közösségek kincseiből válogattunk, amelyeket egymásnak szívesen megtanítanánk, hogy közkinccsé váljanak. Az elején még többnyire úgy volt, hogy a katolikus templomokban inkább katolikus, a protestáns templomokban inkább protestáns énekek kerültek elő. Idővel azonban ez megfordult. Belejöttek a kántorok is, és meg is tanultuk egymástól az énekeket. A vendéglátó közösségek a szeretetüket is ki tudták fejezni azzal, hogy nem a házigazda közösség énekeit tűzték ki, hanem a vendégek iránti szeretetből a vendég testvérek énekeit. Ez tovább erősítette az otthonérzetünket egymás templomában. 1999-ben, a katolikus és evangélikus egyházak által aláírt augsburgi Közös nyilatkozat szignálásának napján, a reformáció ünnepén Kaposváron a római katolikus egyházzal együtt emlékeztünk. Két évvel később a budapesti taizéi találkozóra Balás Béla kaposvári megyés püspök személyesen hívott meg, és biztosított egy helyet a kocsijában. Együtt utaztunk, és közben nagyon jót beszélgettünk. A baráti viszonyban odáig jutottunk, hogy amikor egy barcsi televízió adventi beszélgetésre hívta meg a megyés püspök urat, ő kérte a tévésektől, hogy a beszélgetésre hívják meg az evangélikus esperest is, hiszen a karácsony közös keresztyén ünnep. Akkor is együtt utaztunk a síkos somogyi utakon. Fontos hozadéka az ökumenikus közeledésnek, hogy még a somogyi szórványvidéken is sikerült rendszeressé tenni az ökumenikus teológiai konferenciákat. Csurgón és környékén római katolikus, református és evangélikus lelkészek évről évre együtt gondolkodhattunk hitünk fontos kérdéseiről. Legutóbb 2012 októberében a három felekezet illetékes püspökének és evangélikus egyházunk missziói lelkészének részvételével. Országosan kétségkívül az egyik nagy eredmény, hogy a három történelmi egyház vezetői közös esketési rendet tudtak összeállítani. A vegyes házasságokkal kapcsolatban vannak még rendezendő kérdések, de az épülő kapcsolatok nyomán érezhetően kevesebb a feszültség ezen a területen. Nekem személyesen a legmeghatóbb friss élményem, hogy a testvéri közeledésben olyan szintre sikerült eljutni, amelyet soha álmomban sem gondoltam volna. A múlt év novemberében egy kaposvári katolikus templom (Szent Imre) százéves jubileumi ünnepére személyemben egy evangélikus püspököt hívtak meg igehirdetőnek. Két egymást követő estén beszélhettem a Jézus Krisztusban kapott örömről és közös reménységünkről! Tudom, hogy vannak olyan testvérek is, akiknek félelmei és fenntartásai vannak az ökumenével kapcsolatban. Ők azzal érvelnek, hogy a közeledés fellazítja a felekezeti identitást. Vannak, aki egyenesen attól félnek, hogy a felekezeti határok átjárásával a mi kis evangélikus egyházunkat bekebelezik a nagyobb testvérek. Nekem más a tapasztalatom. A testvérekkel találkozva a saját identitásunkban is erősödhetünk, miközben a testvéregyházak gondolkodásmódját is megismerhetjük. Ez sokkal mélyebb gondolkodáshoz vezethet el. Mi az ökumenében evangélikusként veszünk részt, és nem jellegtelen, színtelen, szagtalan csoportként. Abban a kitüntetésben lehet részünk, hogy azt a szemléletet és látásmódot képviselhetjük, amelyet Isten Luther és követői nyomán ajándékozott az egyháznak. Az ökumené családjának szüksége van erre a meghatározó színre! Sok esetben a ÉGTÁJOLÓ 'V híd szerepét tölthetjük be, akik az egymást nehezebben értők között közvetítünk vagy akár tolmácsolunk. Közben persze tanulunk egymástól is, és egymás hite által is épülünk. Vannak, akik a közeledés lassúságát kifogásolják. Az ige, a szószék és az imádság közössége mellett fájdalmasan éljük meg, hogy a teljes körben még nem közös az asztal. Sajnos ezen a fontos területen még nem látszik, hogy hol és mikor érhetnek össze az utak. Amit azonban már itt és most újra megélhetünk, az nem kevés, az a szeretet közössége. Adjon az Úr valóságos találkozásokat az ökumenikus imahéten egymással és vele. Szólítson meg bennünket! Segítsen idén is Jézus Krisztusban egymás szeretetben való elfogadására! ■ Szemerei János Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
