Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-13 / 2. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2013. január 13. ► 15 Üzenet az Ararátról ► Kerek évfordulóhoz érkeztünk, hiszen éppen tíz évvel ezelőtt, 2003 januárjában indult útjára ez a rovat. Kézenfekvő volt tehát, hogy valamiféle statisztikát, összegzést készítsek. Azonban egyrészt túl nagy feladatnak tűnt, hogy összegyűjtsem azokat a szerzőket, akik tollat ragadtak az elmúlt tíz évben, másrészt úgy gondoltam, a számok nem árulnának el sok mindent. Szerzőink a maguk szakterületén végzik teremtésvédelmi munkájukat: tanárként, építészként, riporterként, lelkészként, és még sokáig folytathatnánk a sort. A rovatgazda személye is többször változott, mindig új szemléletet, ötleteket hozva a kéthetente megjelenő írásokba. Úgy gondolom, egy dolog azonban nem változott az évek folyamán: az a cél, amelyet az akkor (még) informális munkacsoport elhatározott. A rovat beköszöntőjében ifi. Hafen-Idén egy olyan bibliai sorozatot indítunk, melyben az őstörténettől kezdve egészen az apostoli levelekig vizsgáljuk az Isten - ember - teremtett világ hármas viszonyt. De terveink szerint nem maradnak el az aktuális hírek, az eseményekről szóló beszámolók és az interjúk sem. Végezetül álljon itt néhány, ma is időszerű gondolat, melyet éppen tíz évvel ezelőtt a csoport lelki, szellemi motorja, a rovat indulása és a kezdeti lelkesedés után nem sokkal tragikus ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu megóvásában munkatársaivá legyünk. (...) Az embervilág okozta pusztulástól az Isten általunk, szövetséges társai által akarja megmenteni a létezőket. Miért a szivárvány lett a jele ennek a szövetségnek, Isten e lenyűgözően nagylelkű hívásának? Talán mert ez jelzi az »égiháború« végét? Vagy égre feszülő óriási íjként Isten félelmetes hatalmát jelképezi? A Szentírás mai olvasóiként arra is gondolhatunk: a szivárvány mind közt a legkevesebb praktikus hasznot hajtó teremtmény, valami, amit sohasem ejthetünk el, sajátíthatunk ki - mégis, nincs em-EVÉL&LEVÉL Hálával és köszönettel Nem kell ahhoz sok, hogy hétköznapjainkat és ünnepeinket egy kicsit mássá, nem mindennapivá tegyük. Farnadi gyülekezetünkben karácsony első ünnepén kedves vendég tett látogatást dr. Lackner Pálnak, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos programkoordinátorának (képünkön jobbra) személyében. A gyülekezet nevében fán Tóth káplán (balra) fogadta és üdvözölte. A szószéki igehirdetés alapjául Ézsaiás könyvének 9. része szolgált. Az igét hallgatva lelkiekben tovább erősödött kis gyülekezetünk. Az istentisztelet a megszokott, egyszerű rend szerint, mégis különleges, ünnepi hangulatban telt el. Számunkra nagyon sokat jelentett, hogy az ünnepek alatt a szlovák istentisztelet mellett magyarul is hallgathattuk Isten igéjét. Hálásak vagyunk Lackner Pál lelkész úrnak, hogy szabad idejét feláldozva eljött közénk. Ezúton is kívánjuk munkájához Isten áldását! A farnadi evangélikus gyülekezet (Felvidék) scher Károly akkor hivatalban lévő országos irodaigazgató így fogalmazott: „Akik mindezt komolyan gondoljuk, és olvasóinkkal megosztjuk, nem mániákus környezetvédők vagyunk, zöld árnyalatú kereszténységgel. Nem »csak azért is« mást akaró örökös ellenzékiek, akik nem hajlandók a tömegek útját járni. Istenkereső, az Istennel való találkozásokból élő emberek vagyunk, akik szeretnénk komolyan venni a ránk bízott küldetést, Isten teremtett világának védelmét.” Ennek eszköze kívánt s kíván lenni továbbra is ez a rovat. körülmények között elhunyt Andorka Eszter lelkésznő fogalmazott meg e rovat hasábjain, s melyet akár ma is „üzenhetünk az Ararátról”: „A bűn, haszonelvűség és erőszak realitásával szemközt Isten szövetsége korlátokat, lemondást is jelent, annak felismerését, hogy nem birtokosok, csak sáfárok vagyunk. Isten számon kéri tőlünk az ő teremtményei életét, s számon kéri embertársaink életét is. (...) De azAraráton kötött szövetség több annál, mint hogy élni hagyjuk a másikat: aktivitásra hív, arra, hogy a világ bér, akiből ne váltana ki gyermeki örömet, csodálatot, hálát. (...) Az özönvíz után megkötött szövetség világában élünk, melyet átjár a bűn okozta ellenségeskedés és a kemény versengés, s ahol a rombolást csak korlátok közé szorítani van esélyünk - de az új szövetség világában is, ahol a kenyér és a bor megosztása által egy testté leszünk. Végső távlatunk nem a túlélés és túlélni segítés, hanem az idő, mikora párduc a gödölyével hever, és a kisgyerekek kígyókkal játszadoznak békében.” ■ JCsCs Fecskefészek árnyékában Az ember életében ritkán fordul elő, hogy a múlt és a jelen történései annyira eggyé váljanak, hogy az a pillanat felkavarja életünk csendes hullámzását. Családi kapcsolatok révén meghívást kaptam a Budapest-Pestszentlőrinci Evangélikus Egyházközségtől a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium ünnepségére, amelynek keretében elhelyezték az óvoda újonnan építendő épületének alapkövét. Az ünnepség január 6-án, vízkereszt ünnepén - természetesen - istentisztelettel kezdődött, amelynek igehirdetői szolgálatát Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. Míg szavait hallgattam a zsúfolt templomban, több gondolat is feltolult bennem. Az egyik egy személyes emlék, bár tudom, hogy igehirdetés közben még egy idős lelkésznek sem „illik” a prédikáció üzenetén kívül mással foglalkoznia. Én most vétettem e „szabály” ellen. Hiszen az jutott eszembe, hogy ezen az ünnepen kereken hatvan esztendővel ezelőtt -1953. január 6- án - fiatal teológushallgatóként prédikáltam azon a szószéken, ahol most a püspök hirdette Isten igéjét. Akkor - emlékezetem szerint - jóval kevesebben voltunk Isten házában. De nekem az a templomi közösség és alkalom örökre a szívembe vésődött. A püspöki igehirdetésben természetesen szó került a nap ünnepi eseményéről, az épülő óvoda alapkőletételéről is. A Fecskefészek nevű intézmény a gyermekmentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által kisgyermekek számára létrehozott otthon nevét viseli. És ekkor ismét „rövidzárlat” következett be bennem. Egy nappal korábban egyik napilapunkban olvastam egy cikket, amely így kezdődött: „Debrecenből származó gyermekként a Sztehlo Gábor-féle zugligeti otthon »Fecskefészkének« lakója, egyetemistaként részese az ötvenhatos diákfelvonulásoknak, később már Párizsban, a hatvannyolcas megmozdulásokon szinte szakmai forradalommal felérő sikereket ért el a fiatal orvosok mozgalmával...” Akiről e sorok íródtak: Wiener Pál, aki, Istennek legyen hála, ma is él, és elismert íróként jelennek meg világszerte a könyvei. íme, a „régi lakók” így köszönnek vissza a mai „Fecskefészek” ifjú lakóinak. Sok közös egyházi ünnepségen vettem részt, mióta 1949 őszén a soproni hittudományi fakultás falai közé érkeztem. Ezek között sok volt a protokolláris ünnepség vagy az olyan, amelyre nem szívesen emlékezhetünk vissza. De volt sok olyan alkalom is, amelyre ma is szívesen emlékezem kortársaimmal együtt. Most ezek közé sorolom a Fecskefészek Óvoda január 6-i alapkőletételét is. Isten áldása kísérje az építkezés munkálatait, a régi óvodaépületben folyó munkát. Az átmenetileg ott „lakó” óvodások pedig legyenek majd felnőtt korukban is a Fecskefészek gyermekkori emlékeinek drága hírvivői. ■ Karner Ágoston (Budapest) FOLYÓIRAT AJÁNLÓ Az Ordass Lajos Alapítvány független evangélikus teológiai és kritikai lapja, a Keresztyén Igazság című negyedévi folyóirat 2012/4. számának tartalmi összesítőjével ajánlja az olvasók figyelmébe a lapot Isó Dorottya szerkesztő. Isten már a bűneset után adta Krisztus eljövetelének első ígéretét. Az igének ebből a helyéből hirdeti meg id. Zászkaliczky Pál a Keresztyén Igazság 2012. évi negyedik számának első lapjain advent és karácsony örömüzenetét. Azt, hogy a betlehemi jászolbölcsőben fekvő gyermek az Istenfiú, aki értünk meghalt a kereszten, és legyőzte az ősellenséget, aki által legyőzhető minden kísértés, és aki által az idők végén újjászületik a világmindenség. Az egyház hét ismertetőjelét mutatja be Véghelyi Antal a Lutheri teológiáról mindenkinek című rovat soron következő írásában. Ahol ezek megvannak, ott van egyház! S hogy mik ezek, £L keresztyén igazság u mu üt« SMMn s mi az egyház maga? Erről tarnt minden olvasót ez a cikk. A folyóiratszám jelentős részét tölti meg az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet Korányi András Hanem szeretni is - Káldy Zoltán püspöki szolgálata itthon és külföldön című könyve kapcsán kezdeményezett a szerkesztőség. A beszélgetésben megfogalmazódnak a könyvvel kapcsolatos kritikák, de az olvasó sok új információhoz is jut, melyek a Káldykorszak és az ahhoz köthető események jobb megismerését és megértését szolgálják. A kerekasztal-beszélgetéshez egy eddig még publikálatlan, Káldy Zoltán püspöki személyiségét jól bemutató levél kapcsolódik. Folytatódik az előző számban elkezdett tanulmány, mely a prédikáló Luthert mutatja be. Befejezésül néhány korábbi íráshoz érkezett hozzászólások olvashatók. A folyóiratszám ára 450 forint. Kapható a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4., tel.: 1/266- 6329), vagy megrendelhető az Ordass Lajos Alapítványnál (1171 Budapest, Lenkeház u. 7.). ajándékozzon evangélikus életet! Megrendelőlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet negyed évre: 3575 forintért fél évre: 7150-forintért Megrendelő neve és címe: Kézbesítési név és cím: (ajándék előfizetés esetén) 1 egy évre: 14 300 forintért A fenti előfizetési díjak belföldre (illetve Románia és Szlovákia területén) érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Előfizetés”) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az előfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse szerkesztőségünket az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. Előfizetéssel kapcsolatos e-mailjét az elofizetes@evelet.hu címre küldheti el.
