Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-13 / 2. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. január 13. » 13 Hogyan beszél a Biblia Istenről? ^ A főváros belső kerületeinek nyolc evangélikus gyülekezete hozta létre a Pesti 8 elnevezésű missziói mozgalmat. Ennek keretében tavaly ősszel indítottak útjára egy bibliaiskolát is Bátran a Bibliáról témacímmel. Az alábbiakban dr. Varga Gyöngyi, hittudományi egyetemünk docense ott elhangzott előadásának szerkesztett, rövidített szövegét közöljük. Közelítés A teo-logia kifejezés Isten beszédét jelöli. Kétféleképpen közelíthetünk ehhez a szókapcsolathoz. Egyrészt - általános értelemben - Istenről szóló tanúságtételt értünk rajta, ugyanakkor azonban arra figyelmeztet minket ez a fogalom, hogy engedjük Istent magát szóhoz jutni, mert neki is van mondanivalója. Sajnos ez az aspektus legtöbbször sokkal kevesebb hangsúlyt kap a teológia világán belül. Valójában anélkül, hogy Isten meg ne szólítana minket, mi, emberek nem tudunk róla hitelesen szólni. A Biblia alapüzenetét az eddig elmondottak alapján röviden így foglalhatjuk össze: Isten szól - az emberekhez embereken keresztül üzen. A magyar nyelvtani meghatározás szerint az ige cselekvést, történést, létezést kifejező szó. Ez pontosan illik az ige szó másik jelentésére, Isten szavára is. Az ige, amely a kinyilatkoztatás hordozója, valójában „szóesemény”: teremtő erővel bíró, dinamikus, mozgásba lendítő üzenetet jelent. Nézzük most röviden az Isten igéjére használt héber és görög szavakat! Az ige héberül dabar: azon túl, hogy általános értelemben szót, beszédet jelent, valójában dolgot, ügyet, gondolatot, sőt cselekedetet is jelölhet. Az igének ez a sokféle árnyalata az ószövetségi prófétai hagyományban kiemelt jelentőséggel bír. Amikor egy próféta így vezeti be a mondanivalóját: „így szól az Úr”, akkor ezzel valójában erre figyelmezteti hallgatóságát: vigyázat, innentől már nem én beszélek! Az ige görögül logosz: itt is hasonló jelentéstartalommal találkozhatunk, mint a héber szó esetében. A logosz dinamikus szó, elv, lényeg. Elég most csupán a János-evangélium prológusára, első fejezetére gondolnunk: Isten a Szóba alázkodik bele, a Logosz testté lesz! A múlt század hetvenes éveitől egy új közelítés látott napvilágot: a „narratív teológia” amely azt vallotta, hogy Izráel és az egyház elbeszélő közösségek. Az Ószövetség és az Újszövetség hagyományai elsősorban is történetekből állnak össze, amelyekben emberek beszélik el Istennel kapcsolatos tapasztalataikat, felismeréseiket. Ugyanakkor maga Isten is belép a történetbe, és ezzel elbeszélhetővé válik. A zsidóság volt az első az ókori Kelet sokszínű kultúrájában és vallási tradíciói között, amely felfedezte és következetesen meg is vallotta JHVH történetiségét. JHVH nem egy távoli, statikus, transzcendens hatalom, hanem ő maga a történelemben cselekszik, úton van népével minden viszontagságban és a sikerek között is. Az Újszövetség teológiai koncepciója erre az alapra épít, amikor Isten történetiségét az inkarnáció teológiájával fűzi össze. Isten szeretné, hogy elbeszéljék, elmeséljék: nem gördít akadályt történetivé válása elé. Egy angol szójátékkal így fejezhetjük ki: a történelem (history) az ő története (his story). Az Ószövetség és az Újszövetség tanúságtétele A két szövetség egy Bibliát alkot. Az összekötő kapocs az, hogy mindkettő Istenről szóló tanúságtétel: sok különböző élethelyzetű ember életén átszűrt és szavakba öntött üzenet. A zene nyelvén úgy is fogalmazhatunk, hogy „polifon szimfónia” amelyben az együtthangzás, az összhang a lényeg. A két testamentum dinamikáját talán a legkönnyebben úgy ragadhatjuk meg, hogy az Ószövetség ráér, az Újszövetség pedig inkább siet. A Biblia első részének keletkezéstörténete mintegy ezer évet fog át. Van idő arra, hogy az élet sokrétű témái, kérdései előkerülhessenek. Az a tény, hogy Izráel népe úton van Istennel, megengedi a szentíróknak azt a komótosságot, hogy útközben megpihenjenek, és körbetekintsenek a világban. Az Újtestamentum iratai viszont csupán öt-hat évtized alatt jöttek létre. Azzal a szemlélettel készültek, hogy „Krisztus parúziáját, visszajövetelét várva most csak a leglényegesebb útmutatásra, bátorításra van idő”. Ugyanakkor így is hitvallások, vallomások egész tárházával találkozunk bennük, és eközben tanúi lehetünk a hírvivők és hallgatók hitének és vívódásainak. A következő kis táblázat a keresztény kánon, az Ó- és az Újszövetség tudatosan szerkesztett párhuzamos felépítését mutatja be. Mindkét kánonrésznél megfigyelhető, hogy a bázisiratokra egyfajta kronologikus rendben épül a többi könyv (lásd táblázatunkat). A Biblia eleje és vége összecseng. Isten tetteinek és az ember vallomásainak nagy elbeszélése a teremtéstől az új teremtésig ível (lásd íMóz 1-2 + Jel 21-22). A Biblia utolsó lapjain visszatérnek a kezdet képei: a világosság, az élet fája és a folyók, amelyek termékeny kertté teszik a világot. A Biblia Istenről szóló tanításának nagy témái a két szövetség összefüggésében a következők:- Isten a teremtő és gondviselő hatalom, aki a teremtés Ura és fenntartója.- Isten szövetségre lép egy néppel, Izraellel, de az egyes embernek is ígéretet ad.- Az egyetlen Isten (JHVH) egy törvénye (Tóra) egy országban (ígéret földje): Isten hűsége megmarad, a „maradék” pedig megtér.- Jézus „Abba”-ként szólítja Istent: ez a Kapcsolat teológiája.- A keresztények vallják, hogy Jézus Krisztusban ismerhető meg Isten valódi lényege: ő Isten Fia, a Megváltó. Az Ószövetség Istenről szóló üzenete A következőkben szeretném az Ószövetség legfontosabb teológiai csomópontjait felsorolni, rövid megjegyzéseket fűzve hozzájuk. 1. Isten a „Vagyok” (2MÓZ 3,14): ő a megragadhatatlan lényeg, aki egyszerre önmagát kijelentő és az ember elől elrejtőző Isten. Ebben a kettősségében találkozunk vele az Ószövetségben, és így marad Isten, aki valóban messze több annál, mint amit róla mondani és képzelni tudunk. 2. Isten az „egyedüli” és az „egyetlenegy" Isten (5MÓZ 6,4 kk.; Ézs 45,5): rajta kívül nincs más Izráel számára. Az Ószövetség régebbi hagyományaiban a monoteizmus eszméje még nem teljesen kidolgozott: az idegen isteneket nem létükben, hanem Izraellel való kapcsolatukban tagadják. A klasszikus egyistenhit, amely nem tűr meg más istent JHVH mellett, a babiloni fogság után alakul ki. 3. Isten a történelem Ura, aki népe társául szegődik. Együtt élni át mindent, ami történik: ez a kapcsolat lényege. Az Ószövetségben ez az Isten-közelség így fejeződik ki: Immánuél! (Velünk az Isten!) 4. Isten először ad, és csak utána kér: a tíz ige, a Tízparancsolat bevezetőjében ezt olvassuk: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről...” A Tízparancsolat valójában a szabadság törvénye. A kijelentő módban álló igealakok ezt a fordítást is lehetővé teszik: Ha én vagyok a te Istened, akkor nem lesz más Istened, nem fogsz ölni, lopni... 5. Az öt melléknév krédója (2MÓZ 34,6 kk.; Jón 4,2 kk.): Isten kegyelmes, irgalmas, türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy, és még a rosszat is megbánja. Ez a hitvallás tulajdonképpen az Ószövetség evangéliuma. Mindazt összefoglalja Istennel kapcsolatban, amit az ember a szabadító és áldást hozó Istennel való találkozásában átélhet (Walter Brueggemann: Az Ószövetség teológiája, Kolozsvár, 2011). 6. Isten áldó és szabadító Isten: konstans, gondviselő munkája az áldás, szabadító tetteivel ugyanakkor beleavatkozik a világ életébe, és megmenti népét, az irgalmára szoruló embert (Claus Westermann: Az Ószövetség theologiájának vázlata, Budapest, 1991). 7. Az Ószövetség sokszínű metaforákkal, istenképekkel dolgozik. A pásztor, a király, a harcos, a szülő, a férj, a bíró elsősorban a patriarchális társadalom világából származó férfias kép, ugyanakkor azonban olykor a nőies jellegű megközelítésekkel is találkozunk (1. Hós xi, Ézs 65). 8. A zsoltárok tanúságtétele az Ószövetség összefüggésében különleges lelki erőforrás. Háromféle zsoltárral találkozhatunk a gyűjteményben: a meggyőződés, az elbizonytalanodás és az új meggyőződés imádságaival. A meggyőződés zsoltárai a hagyomány (a rend) megerősítései. Örömről, boldogságról, jólétről, Isten következetességéről szólnak. Egy szépen begyakorolt vallás követőinek, elsősorban a gondtalanul élőknek a hitvallásai, hálaadásai ezek. Az elbizonytalanodás zsoltárai krízishelyzeteket tükröznek a fájdalom, az egyedüllét, a szenvedés, a halál, a káosz átélése miatt. Találkozunk az önsajnálattal, Isten számonkérésével, olykor durvaságokkal, a kétely és az üresség érzésével. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Az új meggyőződés zsoltárai egy új orientációt hirdetnek, amely a krízistapasztalatokon át születik meg. Ez a hit már más, mint ami addig volt. Isten új ajándékai, közbelépése, szabadítása nyomán eltölt az iránta való hála. Átéljük, hogy ő mellettünk van mégis, mindig. 9. Az Ószövetség: nyitott könyv, amelyben a jövendő reménysége is megfogalmazódik. A messiásvárás textusai (1. Ézs 7.9.11; Mik 5; Zak 9) mellett Mai 3, az Ószövetség utolsó fejezete is erre a nyitott jövőre mutat rá: eljön majd Illés próféta, aki egy új korszak hírnöke lesz. A Krónikák második könyve, amely viszont a héber Biblia utolsó irata, így ér véget: „Aki csak az ő népéhez tartozik, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen fel (Jeruzsálembe)!” Az út hazavezet a szabadságba és az otthon világába. Az Újszövetség Istenről szóló üzenete A régi alapokon új kezdődik: Keresztelő János útkészítő igehirdetése nyomán felhangzik a Jó Hír: Elközelített Isten országa! Isten országa nem valami olyasmi lesz, ami az emberben él - sokkal inkább olyan valóság, amelyben az ember él benne. Az Isten országa felszabadulás lesz a szegények, megalázottak számára: a vakoknak szemük megnyílását hozza el, a sántáknak az ép lábakkal táncolás élményét, a megvetetteknek méltóságot hoz, a magányosaknak a közösség örömét, a raboknak a szabadság világát tárja ki. A názáreti Jézus azt hirdette itt a földön, hogy ez az új világ a testvériség országa lesz. Szeretetből születik, így érkezik meg, és így teljesedik ki - a hit és az együttérzés hozza el. A hit, amely romlást, reménytelenséget gyógyító, valóságos erő és áldás. Reménység a holnapok felől. És az együttérzés, amely létrehívja a megajándékozott és ajándékozó emberek szeretetre születő, szeretetet továbbsugárzó közösségét. A következőkben az Újszövetség Istenről szóló tanúságtételének legfontosabb csomópontjait foglalom össze. 1. Jézus küldetése a törvény betöltésére vonatkozott, amely valójában a radikális szeretet meghirdetése. Ez a szeretet és szolidaritás nem csupán a belső körre vonatkozik: a honfitársakra, a gyülekezet tagjaira, hanem az idegenekre, sőt az ellenségekre is. 2. Jézus tanít és gyógyít: tanúságtételét jelekkel erősíti meg, ezek hatalmának, szuverenitásának megnyilatkozásai (1. Mt 5-8). Egy új életrendet mutat meg: az áldás és szabadulás nyomán hit születik, amely életformává válik: tanúságtétellé és valóságos erővé a világban. 3. Jézus tanításaiban előszeretettel használ példázatokat. Például: „Hasonló Isten országa...” (Mt 13) Mondanivalóját ismerős képekkel kapcsolja össze, hogy az egyszerű, tanulatlan emberek számára is érthető legyen. Ezekkel a példázatokkal az igaz emberség útját mutatja be: Isten bennünk is, mindnyájunkban emberré akar válni! 4. Jézus igehirdetésében Isten nem kívül van a világon, ő nem egy követelő, büntető, lekenyerezhető isten, hanem „Abba" Kortársai, a kegyes farizeusok bár ismerték, de nem használták Istennek ezt a közvetlen megszólítását. 5. Isten megismerhető, felénk fordított arca: Jézus Krisztus. Amikor ő ezt mondja magáról: „Én vagyok!”, akkor ezzel nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ahol ő van, ott van Isten. 6. Az Újszövetség legfontosabb tanúságtétele arról szól, hogy Isten a végsőkig elmegy az emberért. Isten szimpatikus; a szün-pateo kifejezés azt jelenti: együtt szenvedő. A megváltó Isten a kereszt jelében összeköti magát a létében egyedül őrá szoruló emberrel. 7. Isten az Élet, a távlat: a feltámadás ereje győz a halál, a sötétség, a bűn világán. Húsvét eseménye a történelem irányát változtatta meg: az élet többé már nem a vég felől, hanem az új kezdet felől határozható meg. 8. Jézus evangéliumának reflexiói, konzekvenciái az újszövetségi levelekben kerülnek elénk. Itt lesz az apostoli tanítás révén rendszerezett dogmatikai kijelentésekké, útmutató teológiai és etikai üzenetté az evangéliumok tanúságtétele. A názáreti Jézus a hit Krisztusává válik az első keresztény közösségek tanúságtétele nyomán. 9. Az Újszövetség is nyitott könyv: az Eljövendőt várjuk. A jövendőnk Jézus Krisztus, aki az idők végén visszajön. Ennek a várakozásnak ad hangot a Jelenések könyvének egyik utolsó gondolata: „Marana tha!” - „Jövel, Urunk, Jézus!” HIRDETÉS Pedagógus-továbbképzés az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az erkölcstan tantárgy oktatására A nemzeti köznevelésről szóló, 2011. évi CXC. törvény a 2013/2014-es tanévtől kezdődően kötelezően előírja az állami általános iskolák számára az erkölcstan vagy a hit- és erkölcstan tantárgy tanítását. Ezeket a tantárgyakat felmenő rendszerben vezetik be 2013 szeptemberében az 1. és az 5. évfolyamon. Míg hit- és erkölcstant az egyházi felsőoktatási intézményekben képzett lelkészek és hittanárok taníthatnak, addig az erkölcstan tantárgy oktatását azon tanítók és általános iskolai tanárok végezhetik, akik rendelkeznek a megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel, vagy akik pedagógus-továbbképzés keretében elsajátították az erkölcstan oktatásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2013 februárjában pedagógustovábbképzéseket indít ezen a területen két csoportban:- Tanítók elméleti és módszertani felkészítése az erkölcstan oktatására. - A képzésen az alsó tagozatos tanítók kaphatnak elméleti és módszertani segítséget az erkölcstan tantárgy tanításához. Képzési költség: 30 000 forint.- Általános iskolai tanárok felkészítése az erkölcstan tantárgy 5-8. évfolyamon történő oktatására. - A képzésen az általános iskolai tanárok szerezhetik meg a tantárgy tanításához szükséges ismereteket és képesítést. Képzési költség: 60 000 forint. Mindkét képzés fő célja, hogy az elméleti ismeretek átadása mellett gyakorlatorientált, életszerű, a mindennapokban jól hasznosítható tudást adjon a résztvevőknek. A megszerzett ismeretek azonban nemcsak az erkölcstan tantárgy oktatása során hasznosíthatók, hanem az iskolai nevelés kérdéseiben, az osztályfőnöki órán és egyéb iskolai programok szervezése során is segíthetik a tanítók és tanárok munkáját. A képzésekre péntek délutáni időpontokban, valamint szombati napokon kerül sor. A tanfolyamok részletes programja, órarendje, valamint a jelentkezés részletei a teol.lutheran.hu honlapon olvashatók. Szükség esetén további információk Kodácsy-Simon Esztertől (eszter.simon@lutheran.hu) kérhetők. A képzésre felekezeti hovatartozástól függetlenül fogadunk jelentkezőket. A csoportok létszáma korlátozott, a jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében vesszük figyelembe. • Dr. Szabó Lajos rektor Ószövetség Újszövetség Alap Mózes öt könyve A négy evangélium Múlt Történeti könyvek Az Apostolok cselekedetei Jelen Költészet - Bölcsességirodalom Levelek Jövő Prófétai könyvek Jelenések könyve
