Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-21 / 16. szám
.VI ' ' ' PANORÁMA ' Evangélikus Élet 8 ■m 2013. április 21.> ‘ Ez az esztendő immáron a huszonegyedik, amikor a Magyar Testvéri Börtöntársaság (MTB) - közösen a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetével és más társszervezettel - Magyarországot is bekapcsolja a nemzetközi börtönmissziós imahétbe, minden hazai és határon túli felekezet gyülekezeteihez, egyházközségeihez eljuttatva felhívásukat, illetve az imahét programját. A börtönmissziós imahetet a világ mintegy száz országában szervezik meg. Az alábbiakban az MTB elnökének levelét közöljük. NE FÉLJETEK! Nemzetközi börtönmissziós imahét 2013. április 21-28. veszik tőlünk, ami a miénk, félünk a bűnözőktől és attól, hogy kiszabadulnak a börtönből. A bűnözők is sok mindentől félnek. Félnek a büntetéstől, attól, hogy elveszítik szeretteiket, mire a börtönből kikerülnek, vagy attól, hogy nem tudják, mi lesz velük szabadulásuk után. Csodálatos szolgálat elmondani az embereknek, hogy nem kell félni, az Isten szeret bennünket, velünk van. Ezt a szolgálatot végzik börtönlelkészek és börtönmissziósok is, hogy ne a félelem legyen a legerősebb érzés, hanem a reménység, az új élet iránti vágy, hogy a börtönben lévők, megtapasztalva Isten megbocsátó szeretetét, térjenek vissza családjukhoz s a társadalomba. Ezért imádkozunk a fogvatartottakért és családjukért, börtönlelkészekért, a börtönmisszióért s mindazokért, akiket szolgálatunk érint. Lelkész testvérek, segítsetek, álljatok mellettünk híveitekkel az imádkozás áldott szolgálatában! Isten áldjon érte mindenkit! Imádkozó és testvéri szeretettel: ■ Roszík Gábor evangélikus lelkész Ebben az évben a nemzetközi börtönmissziós imahét témája szerte a világon: a félelem. Ezért az üzenet ilyen egyszerűen hangzik: Ne félj! A Szentírásban rengetegszer olvashatjuk, szól hozzánk az Isten, szól hozzánk Jézus Krisztus: „Ne félj!” „Neféljetek!” Ézsaiás próféta könyvében: „Ne félj, mert megváltottalak!” A feltámadott Jézus a sír mellett megrémült asszonyoknak pedig ezt mondja: „Ne féljetek!” Jó ezt hallani nap mint nap, hiszen tele van az életünk aggodalmaskodással, félelemmel, annyi mindentől félünk. Félünk a jövőnktől, a megélhetési problémáktól, betegségtől, haláltól. Félünk attól, hogy bántanak, el-Imádkozzunk! Április 21., vasárnap: a fogvatartottak és a börtönmisszió vasárnapja. Imádkozzunk az Úr irgalmáért az elítéltekért, a szabadultakért, családjaikért, gyermekeikért, az áldozatokért és a börtönmisszióért! Hogy az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedjenek, és keressék a bűnbocsánatot. A rabokért, hogy megbékéljenek az áldozatukkal, a családdal és a társadalommal. Április 22., hétfő: a helyreállító igazságszolgáltatás napja. Imádkozzunk, hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen! A törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek a bűnözők megtérését és társadalmi beilleszkedését segítik. A bírákért, hogy igazságos ítéleteket hozzanak, és munkájukat igazság és könyörületesség vezérelje. Április 23., kedd: az áldozatok napja. Hogy az áldozatok vigasztalást találjanak az Úrban. Hogy megtanuljunk irgalmasnak lenni azokkal, akik fájdalmat okoztak. Április 24., szerda: a szabadultak napja. Imádkozzunk a szabadultakért, hogy megtalálják helyüket a közösségben! A volt fogvatartottakért, hogy családjukban és a társadalomban megértésre találjanak. Hogy amint új életet kezdenek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek. Április 25., csütörtök: a büntetés-végrehajtás napja. Imádkozzunk a börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék őket! A börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat, hogy bátorítva és reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben. Április 26., péntek: a börtönben lévők családjának napja. Imádkozzunk az elítéltek családjáért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövőjük legyen! Az elítéltek családjáért, hogy a távoliét ne gyengítse szeretetüket, és támogassák egymást. Az otthon maradt családokért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türelemmel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van. Április 27., szombat: a börtönlelkészek, -missziósok napja. A börtönlelkészekért és önkéntesekért, hogy az Úr adjon erőt, kitartást és türelmet munkájukhoz. Hogy a fegyőrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektől és -missziósoktól. Április 28., vasárnap: a megbékélés napja. Imádkozzunk, hogy a fogvatartottak a kereszthez jöjjenek! Ahhoz a helyhez, ahol a szeretet és az igazság találkozik. Hogy a fogvatartottak megbékéljenek áldozataikkal, családjukkal és közösségeikkel. Imádkozzunk! Szeretettel kérjük lelkész testvéreinket, hogy a húsvét ünnepe utáni 3. vasárnapon (április 21.) kezdődő héten szokásos alkalmaikon kapcsolódjanak be az imádságba, s tegyenek bizonyságot arról, hogy a feltámadt Jézus Krisztus az igazság, és nála van a megbocsátás és az irgalom. Ez az az üzenet, ez az a világosság, amelyet mindannyiunknak hirdetnünk kell a börtönök falain belül és kívül, a fogvatartottaknak és gyermekeiknek egyaránt. A zárkában mindenki hívő- avagy szeretnél-e Jézusnak tetsző életet élni? ► Cigánymissziós csendesnapot tartottak április 8-án a tiszalöki börtönben. Erre a napra - Szűcs M. Klára református börtönlelkész meghívására - a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium hallgatói is bebocsátást nyertek Magyarország egyik legkorszerűbb büntetés-végrehajtási intézetébe, ahogyan a Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság képviselői és a görögszállási evangélikus gyülekezet roma származású bizonyságtevői is. A roma kultúra napjára időzített börtönmisszós alkalmat a fogvatartottak és a szakkollégista fiúk futballmérkőzése vezette be. A délutáni együttlétről készült felvételt később az intézmény zárt láncú tévéhálózatán minden fogvatartott megnézheti. Mintha egy amerikai filmbe csöppentem volna - fogalmazták meg többen is a látogatás különleges élményét, akik most először tekinthettek be a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet magas falakkal, rácsokkal és megannyi egyéb - látható és láthatatlan - biztonsági berendezéssel elzárt világába. Az ország egyik legújabb börtöne ez, zöldmezős beruházásként, PPP-konstrukcióban (az állami és a magánszféra közreműködésével) épült a szabolcsi kisváros határában. 2007 nyarán adták át, hogy egyszerre hétszáz elítélt töltse itt büntetését, ha vétett a törvények ellen. Civil ember számára a börtönben minden különleges, ám a szigorú szabályok kijelölik a kíváncsiság határait... Mintegy negyven fogvatartott várta a látogatást az intézet kultúrtermében, ahol mindenekelőtt a zene, a közös éneklés segítette az egymásra hangolódást, majd Zsarnai Krisztián evangélikus lelkésznek, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperesének igehirdetése következett. Megküzdött közönségének el-elkalandozó figyelméért, miközben azt igyekezett megértetni, mit jelent, ha felebarátunknak tekintjük a másik embert.- Ha azzal teszek jót, akit szeretek, az semmi - döbbentette meg a szürke ruhás férfiakat, miután egyszerű szavakkal igyekezett megvilágítani a bibliai történetek mai vonatkozásait az „irgalmatlan világban” - A felebarátomat azért szeretem, mert Jézus őt is szereti, érte is meghalt! Szeretnél-e Jézusnak tetsző életet élni? Mert a zárkában mindenki hívő, ahogyan a zuhanó repülőn is... - fejtegette az esperes. A gondolatmenetet később az a Mocsár Károly folytatta, aki két és fél évet töltött a rácsok mögött lopásért, garázdaságért, és a börtönlelkésszel folytatott sok-sok beszélgetést követően hívő emberként szabadult.- Öt éve, amióta Jézus Krisztussal vagyok, megvan mindenem, és soha többet nem kerülök ide vissza - summázta a görögszállási férfi, akit újabb bizonyságtevők követtek a mikrofon előtt: nemcsak egykori elítélt, de egy olyan asszony is, aki testvérként, feleségként, anyaként sűrűn kényszerült látogatni a börtönöket.- Ha húsz éve nem hallom meg az Úr hangját, most én is ott ülök közietek - vallotta meg Vágner Mihály, aki a Mécses Szeretetszolgálat missziós munkáját ismertette a fogvatartó ttakkal. Nem kendőzte a múltját Pásztor István sem, aki Solton és Nyíregyházán ült, és nem elég, hogy a törvénnyel ütközött a tanár végzettségű vállalkozó, előző életében a cigányokat sem szívelte. Amióta Istennek szánta életét, a romákért is küzd, akik elfogadták őt, mert érzik a szeretetét. Az Evangélikus Roma Szakkollégium hallgatói mindehhez annyit tehettek hozzá bemutatkozásukkal, hogy ők sem születtek különb helyre, mint akiket Tiszalökön helyeztek el, de ők most főiskolán tanulnak, hogy pedagógusként, szociális munkásként, informatikusként vagy mérnökként jobb életük legyen, és hasznára legyenek közösségüknek.- Találkoztam itt egy utcabeli fiúval - meséli megindultan Posváncz Józsefharmadéves gépészmérnök-hallgató. - Együtt gyerekeskedtünk, együtt jártunk iskolába, aztán neki meghaltak a szülei, nem jó élete volt, sok hántás érte. Későbbről már csak azt tudom, hogy belevágott egy ráspolyt valakibe; az meghalt, ő meg eltűnt. Erre most találkoztunk a mécsesén! Azt kérdezte, ismerem-e? Már tizennégy éves korától ül, én huszonhat vagyok, akitor tizenkét éve... A főiskolai hallgatóknak felkavaró élmény volt a tiszalöki missziós nap. Romológiatanáruk, a Nyíregyházi Főiskola Tanítóképző Intézetének vezetője, dr. Jenei Teréz az ő gondolataikat is megfogalmazza:- A belépés pillanatától kezdve nyomasztott az az érzés, hogy itt valaki, akit mi nem látunk, mindig figyel minket vagy a „tükrös” ablakon, vagy a kamerákon keresztül. Az intim szféra ebben a világban nem létezik. Amikor becsapódott utánunk a rácsos fémajtó - a hangját sohasem fogom elfelejteni -, úgy éreztem, hogy egy olyan világba kerültem, amelyet én tartósan képtelen volnék elviselni. És a börtönben töltött fél nap megerősítette bennem, hogy az ember számára legnagyobb érték a szabadság, s a legnagyobb büntetés az, ha megfosztják ettől. Milyen pontos szavunk van erre: szabadságvesztés.- Mi lehet a haszna, az értelme az ilyen jellegű találkozásoknak?- A börtönlelkésszel, Klárával sokat beszélgettem, amíg a fiúk fociztak. Az emberek igazságérzete sokszor azt kívánja, hogy a büntetés ne csak a szabadságtól való megfosztás legyen, hanem az is, hogy mostoha lelki és fizikai körülmények között éljenek a bűnösök. Közben nem gondolunk arra, hogy minél nagyobb távolság van a kinti és a benti világ között, annál kevésbé lesz esélyük a szabadulás után visszatalálni a normális életbe. Nem véletlen, hogy olyan magas - csaknem ötven-hatvan százalék - a visszaesők aránya. A lelkésznő szerint azok, akik megtérnek a börtönben, nemigen lesznek visszaesők. A hit segít abban, hogy visszataláljanak a normális életbe. Ennek ellenére a hétszáz fogvatartott mellett mindössze egy főállású börtönlelkész van. Nincs pénz több lelkész foglalkoztatására. Úgy tűnik, itt sem ismerjük föl, hogy ami rövid távon drágának tűnik, hosszabb távon az az olcsó. A hallgatók jelenlétének lehetett egy olyan üzenete a rabok számára, hogy a szegénységből, a cigány származásból nemcsak a börtönbe vezethet az út, hanem adott esetben főiskolára és egyetemre is. Tehát egy jobb élet reménye, lehetősége soha nem vész el, de sokat kell tenni, dolgozni érte. A nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium hallgatói épp ezen az úton járnak. ■ Veszprémi Erzsébet A találkozásnak helyet adó terem és a börtönkápolna falát különleges freskók díszítik. Gebei Miklós a rá kirótt börtönévekből kettőt fordított ezek elkészítésére. Míg a kultúrteremben a magyar történelem jeles eseményeit örökítette meg a kápolnát bibliai jelenetekkel díszítette. A civil életbe visszatért - azóta is festő - férfi április 8-án ugyancsak meglátogatta a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetet.
