Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-14 / 15. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. április 14. !► 5 Evangélikus értelmiségi - gyülekezete közösségében A Mevét konferenciája ► Létbiztonság és értelmiségi szerepvállalás címmel rendezték meg a Magyar Evangélikus Értelmiségi Társaság (Mevét) idei konferenciáját. Az április 6-i tanácskozásnak az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) adott otthont. A nehéz történelmi és emberi helyzetekben a keresztyén hit mindig biztos kapaszkodó tudott lenni - erre hívta fel a figyelmet nyitóáhítatában Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. „1950-ben egy kicsi falu templomépítési lázban égett. Minden olyan törékeny és bizonytalan volt körülöttük, az ottaniak mégis építették a templomukat” - mondta, majd szemléltetésként néhány mondatot idézett egy család feljegyzései közül: „Minden e földön csak elmúlandó. E papír is szétmállik. Mi is meghalunk. E templom is összedől. Ég és Föld elmúlnak. De Isten igéje, az Isten igéjén álló egyház s az Isten igéjében hívők soha el nem múlnak.” Elődeink példája mutatja - hívta fel a figyelmet a püspök -, hogy a hit olyan kapaszkodó, „ami elviselhetővé teszi az elviselhetetlent" Egyházunk ma is nehéz helyzetben van, ez a helyzet azonban lehetőséget is rejt - mutatott rá a tanácskozást megnyitó köszöntésében a házigazda, Korányi András, az EHE docense. Értékelése szerint jelenlegi helyzetünk kegyelmi állapot, mert kikényszeríti a közös elgondolkodást: hogyan tovább? Gregersen-Labossa György szombathelyi lelkész, a diakóniai bizottság vezetője (képünkön) előadásának bevezetéseként a népszámzunkban. Az ilyen szolgálat magát a segítő gyülekezetét is megerősíti - szögezte le Gregersen- Labossa György. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) történetét és karitatív tevékenységét mutatta be egy-egy rövidfilm segítségével. Elmondta, hogy tervek szerint a szövetség 2017-ben esedékes világgyűlése jelzésértékűén a déli féltekén, Namíbiában lesz. Beszélt arról, hogy az LVSZ aktuális „bűvszavai” miért a kontextualitás, a holisztikus szemlélet és a pártfogás (advocacy). A szervezet szerint a lutheránusság számára érték a méltóság és igazságosság, az együttérzés és elköteleződés, a sokszínűség tisztelete; a befogadás és az aktív részvétel, illetve az átláthatóság és az elszámoltathatóság, tehát ezek érvényesülésére kell törekednünk közösségeinkben. Roszik György, a budaörsi gyülekezet tagja beszámolt arról, hogy Budahegyvidéken evangélikus vásárlói kör kialakításán dolgoznak. A cél a termelők és a fogyasztók közvetlen összekapcsolása a kölcsönös előnyök alapján. Korányi András előadásában részletesen elemezte az evangélikus értelmiség szerepét. Provokatív hangú indítással rajzolta meg a mai helyzetképet: „Kicsoda az evangélikus értelmiségi az egyházban és a gyülekezetben? Először is kellemetlen alak, ezt mindannyian tudjuk. Mert egyrészt önálló gondolatai vannak, másrészt ezeket nem is tudja mindig a többiekkel egyeztetni; emellett állandóan ezeket akarja átvinni minden egyes presbiteri ülésen és szavazáson, és ha nem hallgatják meg valahol, akkor a következő alkalommal is napirendre tűzeti iiSlM fm m 11 L __ n ÍS&tá i Vif-1 1 C' i 11 [ R lálás adatairól szólt. „Ha az egyházakat a civil szervezetek mércéjével mérnénk, akkor megállapíthatnánk, hogy ma Magyarországon nincs olyan szervezet, amely hetente rendszeresen annyi embert mozgósít, mint összességében az egyházak - mondta. - A »viharvertség« ellenére a magyar vidék egyes részein ma egyetlen működő intézmény van: a templom. Egyetlen értelmiségi a pap, aki helyben is él.” Hozzátette: „Van olyan nagyváros, ahol a házasságkötések nagy része templomi, és szinte ismeretlen a polgári temetés.” A diakóniáról szólva az előadó idézte Wilhelm Löhe gondolatát, mely szerint az „az oltártól indul ki, és az oltárhoz érkezik vissza” Az pedig „az úrvacsorái oltárnál nem megy, hogy az egyik jóllakottan, a másik korgó gyomorral érkezik”. így az úrvacsorái közösségből természetesen következik a diakónia, a szükséget szenvedők felkarolása. A diakónia legfontosabb kérdése a gazdaságiak mellett, hogy létezik-e gyülekezet, amely ott helyben mögé áll. A diakóniai szolgálatot ilyen tartalommal újra fel kellene fedezni és meg kellene erősíteni egyháőket. Mérhetetlen gyanakvással tekintenek ránk, és ennek a gyanakvásnak jelentős része teljesen jogos” - fejtette ki az előadó. Ebből ugyanakkor egy sajátos missziói szerep is következik mind a gyülekezetben, mind az egyházban: tudását, szakértelmét és vízióját bibliai mércéjű magatartással vegyítve kell kitartóan képviselnie - annak reményében, amit Klaus Douglass így fogalmazott meg: „Meg vagyok győződve róla, hogy az európai keresztyénség legszebb évei még előttünk állnak.” (Korányi András előadásának szerkesztett változatát lapunk jövő heti számában adjuk közre.) Mihályi Zoltán, a Mevét elnöke felidézte, hogy az értelmiségi társaság Budahegyvidéken indult 1985-ben, és azóta már több mint kétszáz előadást tartottak. Jelenleg már más értelmiségi csoportok is működnek az egyházban, saját előadás-sorozatokkal. Kákay István, egyházunk országos irodájának igazgatója zárszavában hangsúlyozta, hogy meg kell mozdítani a közvéleményt, és ehhez felajánlotta az országos egyház segítségét. ... , ■ Prőhle Péter. „Csak tiszta pohárból....” Evangélikus borfesztivál Révfülöpön hetedszer Albert Einsteint nem a borászat terén nyújtott teljesítményéért szokás emlegetni, mégis rá kellett utalnom a múlt pénteken. Neve a relativitás elméletével kapcsolódik össze, mely szerint a dolgokat tér- és időbeli összefüggésükben kell szemléim. így figyeltek az egybegyűltek Fekete István Téli berek című regényének egy rövid szakaszára: Tutajos és Bütyök a vonaton bort kóstol, amely „olyan, mint az anyatej” A nemes nedűt illető e megállapítás a Balatonfelvidéken volt használatban. Itt - pontosabban Révfülöpön - rendezték meg immár hetedik alkalommal az evangélikus borfesztivált Az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ a résztvevőket idén április 5-7. között, a húsvét utáni első vasárnapot megelőző napokban várta, amikor a bevezető zsoltár keretverse így kezdődik: „Mint újszülött csecsemők, az ige tiszta tejét kívánjátok’.’ (Néhány jelentkezőt árvízi védekezés kényszerített otthonmaradásra.) A szakmai védnök Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának korábbi főtitkára volt. Tömör köszöntőjét két előadás követte. Tömből László vezérezredes, volt vezérkari főnök a bor és a protokoll kapcsolatát helyezte történelmi és nemzetközi koordináták közé, a Keszthelyről érkezett Brazsil József egyetemi docens pedig - aki a kezdetektől előadója a találkozóknak - a borászok és a naptár, az ünnepek kapcsolatáról szólt. Az első este a hagyományos, oldott hangulatú kóstolgatással telt, a régi barátok - egyben állandó riválisok - egymás borát vizsgálgatták, elismerően, néha kritikusan, máskor szakmai alapossággal értékelve a hegy levét, a másik munkáját. A szombat reggeli áhítat után került sor a délelőtti versenyre, amely három bizottság előtt zajlott. Összesen több mint száz mintát kellett tesztelniük a szakértőknek. Volt már ennél nagyobb mennyiség is, de tudjuk, hogy az előző év - a kevés csapadék miatt - inkább a minőségnek, mint a mennyiségnek kedvezett. A résztvevők közben természetesen nemcsak nézői lehettek az eseményeknek, hanem maguk is értékelhették a mintákat. A pontszámok átlagolása, az ellenőrzés és az oklevelek kiállítása alatt sem unatkozhattak a vendégek. Délután először Brazsil Dávid beszélt a borászatot különösen is érintő, a világban zajló eseményekről és gazdasági hatásokról, majd Walter Gyula mutatta be pécsváradi borászatát. Régi magyar fajtákat termeszt, olyanokat is, amelyek másutt már meg sem találhatók. A szép képek mellett borai is alátámasztották szavait. Vacsora előtt került sor az oklevelek átadására. Két nagy aranyérem jelezte, hogy a maximális 20 pontból még a 19,5 elérése sem lehetetlen. Sok arany, ezüst és bronz oklevél talált gazdára. És itt egy pillanatra vissza kell térnünk Einsteinhez, a relativitás ugyanis az érzékszervi vizsgálatok során sem zárható ki: néhány bor nem hozta a termelői elvárást, mások azonban a vártnál jobban szerepeltek. Este Győré Dániel, az Agrárgazdasági Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa az összefogás, illetve a közös reklám és kereskedelem lehetőségéről és a közvetlen értékesítésről adott tájékoztatást. Zoltán András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora a szlávok és a borok kapcsolatáról osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, megvilágítva némely szakkifejezés eredetét. Ezek után már a minősítések ismeretében nyílt lehetőség a benevezett minták közelebbi megismerésére. Vasárnap Hafenscher Károly evangélikus lelkésznek, az oktatási központ igazgatójának igehirdetésével és úrvacsorái közösséggel zárult a rendezvény, jelezve: nemcsak a munka, az érdeklődése közös, de mindenekfelett hitünk is. Az évek során több borvidék - Pécs, Szekszárd, Tolna, Kiskunság vagy Badacsony - képviselőinek részvétele „magától értődővé” vált a fesztiválon. Győr-Pannonhalma nemrég csatlakozott, némi kihagyás után Kőszeg is visszatért. Sopron és a Somló borászai - minthogy számukra nem volt megfelelő az időpont - nem voltak jelen. Idén nagy öröm volt viszont, hogy az igazán „extrém szórványban” élő tokaji evangélikusság is képviseltette magát. A felsorolás nem teljes körű, hiszen van még néhány olyan evangélikus gyülekezet, amely a „bortérképeken” előkelő helyet foglal el, de borászai még nem voltak résztvevői a révfülöpi családias alkalomnak. Őket is, és a régieket is várja 20x4. április 4-6. között Révfülöpön a nyolcadik evangélikus borfesztivál. ■ LP Munkában a zsűri
