Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-07 / 14. szám

Evangélikus Élet MOZAIK' 2ÖÍ3'. április 7: ► 15 Állatáldozat és/vagy teremtésvédelem? ÜZENET AZ ARARÁTRÓL ► Mózes harmadik könyvét nem szoktuk gyakran fellapozni. Az itt szerep­lő szövegek ritkán jelennek meg igehirdetések alapigéiként, bibliaórák témáiként vagy épp hittankönyvek részei között. Nem igazán tudjuk, mit is gondoljunk az itt leírt tilalmakról és követelményekről, tisztasági tör­vényekről és papi rendelkezésekről s a különféle áldozati formákról. Mindez a tanácstalanság pedig különösen is érvényes az állatáldozatok kérdésében. Ráadásul ma, amikor a teremtésvédelem - s így az állat­­védelem - témája egyre több helyen fontossá válik a keresztény egyhá­zakban is, hogyan gondoljunk az Ószövetségben oly sok lapot betöltő állatáldozat kérdésére? Mi ez: kegyetlen gyilkosság, szörnyű pazarlás, környezetellenes rituálé vagy valami egészen más? Ma könnyen azt gondolnánk, hogy az állatáldozat gyakorlata teljesen el­lentétes a teremtésvédelem szem­pontjaival, hiszen az áldozó úgy te­kint az állatra, mint amelyet nem tisz­tel, nem tart egyenrangúnak, csupán egy kellék a számára céljai eléréséhez. Ma, a minden részletre kiterjedő, na­­turalisztikus ábrázolású horror- és akciófilmek mindennapjaiban élve könnyen gondolunk úgy az állatáldo­zat eseményére, mint amely éppúgy tele van erőszakkal és vérrel, ke­gyetlenséggel és dominanciával, mint ahogy a filmvásznon láthatunk éle­teket kioltó jeleneteket. 21. századi gondolkodásunk és ta­pasztalataink alapján az állatáldozat egy destruktív, hierarchikus, domi­náns, egocentrikus társadalom képé­hez illeszkedik leginkább, amely el­sősorban arrogáns és önhitt magatar­tást kíván az embertől, és semmikép­pen sem alázatot, tiszteletet, az álla­tokat teremtménytársként elfogadó kapcsolatot. A kortörténeti kutatások azon­ban teljesen más képet tárnak elénk, amelyben az áldozati állatokra (s velük együtt a többire is) egészen kü­lönleges szemmel nézett Izráel tár­sadalma. A papi iratok valójában az ember­állat kapcsolatot sokkal érdekesebb­nek és értékesebbnek tartották, mint azt a mai, természetet uraló világké­pünk alapján gondolhatnánk. Az ál­latáldozat nem egy kegyetlen, feles­leges gyakorlat, amely az ember uralkodásából származik, hanem sokkal inkább az alázat cselekedete, amely az erőszak és a korrupció bű­ne alól segít felszabadulni. Az áldozati állatnak nem passzív értelemben vett helyettesítő szerepe van a rituálé során. Nem egyszerű­en elszenvedő alanya, nem csak vé­letlen áldozata (victim) az esemé­nyeknek, és nem is csupán „áldoza­tul esik” a folyamat során. Az állat nem kívülről jövő, külső szereplője az eseményeknek. Az állat, amelyet az egyes ember (s így az egész közösség) vétkéért áldoznak fel, annak a közös­ségnek a része, amelynek minden egyes tagja viseli az egyes emberek ál­tal elkövetett vétkeket. Izráel életében a vétkesség ugyan­is nem egyéni probléma. Ha az egyes ember vétkezik, akkor az egész kö­zösség is vétkes. A megoldásban pe­dig az egész közösségnek, a közösség minden tagjának részt kell vállalnia. Az áldozatra alkalmas állatnak kiemelkedő szerepe volt. Az áldozati állat képes volt az élet és a halál, a rend és a káosz, a szent és a profán határait átlépni, s így az ember és az Isten között közvetíteni. Erre egyrészt kiemelkedő tulajdonságai (például el­sőszülött, hibátlan, egyéves) tették képessé, másrészt pedig az a szem­lélet, mely szerint a közösségnek ő is teljes jogú tagja. S nem is akármilyen tagja, hiszen ezt a feladatot hibátla­nabb mivolta miatt jobban el tudja látni, mint a közösség ember tagjai. Ma már nincs szükségünk állatok­ra ahhoz, hogy ezt a közvetítői sze­repet betöltsék. Hisszük, hogy Krisz­tus kereszthalála, Krisztus megváltói műve az egyetlen út ahhoz, hogy az Isten és ember közötti szakadékot át­hidaljuk. Nekünk, keresztényeknek nincs szükségünk arra, hogy a meg­váltáshoz, az Isten-ember kapcsolat­hoz Krisztuson kívül máshoz fordul­junk. Semmilyen vallási okunk nincs arra, hogy az állatokra a többi teremt­ménytárstól különböző tisztelettel vagy figyelemmel tekintsünk. De hogyan is tekintünk ma az ál­latokra? Milyen a kapcsolatunk velük? Mindennapjainkban általában két­féle formában találkozunk velük: házi kedvencként otthon vagy feldol­gozva a hűtőszekrényben. S vannak különleges találkozásaink is: állatkert­ben, falusi nyaralás során, hétvégi ki­ránduláson vagy például erdei isko-Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu Iában. Kevesen vannak ma olyanok, akik e változatoknál természetesebb és őszintébb kapcsolatban élnek az állatokkal. A földdel és az állatokkal való szoros kapcsolattól már rég el­távolodtunk, s nem is tűzhetjük ki magunk elé azt a célt, hogy a száz vagy ezer évekkel ezelőtti állapotot hozzuk vissza. Az a tisztelet azonban, amellyel az ókori Izráel népe fordult az állatok felé, ma is fontos dolgok­ra taníthat bennünket. Egyrészt segíthet nekünk jobban megérteni azt, hogy az egész terem­tett világ a gondjainkra van bízva. Míg a teremtett világ többi részére való tekintettel talán nehezebben tanuljuk meg a helyes gondosko­dást, addig az állatok esetében ez könnyebben megy, hiszen közvetle­nebb kommunikációt alakíthatunk ki velük, egyértelműbb és azonnali visszajelzéseket kaphatunk tőlük. Másrészt pedig elgondolkodtathat minket azon, hogy mennyire va­gyunk hajlandóak korlátozni saját cselekedeteinket a többi teremt­ménytárs kedvéért. Ma, amikor az üvegházhatású gázok kibocsátásának húsz százalékáért a mértéktelen hús­­fogyasztás, vagyis a futószalagszerű állattenyésztés a felelős, hajlandóak vagyunk-e napi háromszori húsfo­gyasztásunkat heti három alkalom­ra csökkenteni? Ma, amikor a kö­zösség fogalmainak értelmezési ne­hézsége adja a legtöbb egyéni és tár­sadalmi probléma gyökerét, vajon hajlandóak vagyunk-e tanulni má­soktól, akár a teremtett világ embe­ren kívüli részeitől is? Mert „az állat, nem önálló társ­ként, de az ember kísérőjeként jelen van a szövetségben, és része van az embernek tett ígéretben és az azt be­árnyékoló átokban is. Az emberrel együtt félelemmel telve, de teljes bi­zonyossággal várja is ennek az ígéret­nek a beteljesedését, és vele együtt lé­legzik fel, amikor ez ideiglenesen megtörténik, és akkor is, amikor majd végérvényesen meg fog történ­ni.” (Karl Barth) m KSE EVÉL&LEVÉL Szamizdatok a lelkészlakásban Az Evangélikus Élet március 10-i számában jelent meg Bízik László evan­gélikus lelkésszel egy interjú („Csak a bűn és az elesettségfelől lehet meg­érteni az embert...”, 6. o.). Személyes élményeimmel szeretném kiegészíte­ni az írást. A hetvenes évek végétől keddenként Lacinál, a Szent István körút 15.­­ben lévő lakásban találkoztunk, afféle értelmiségi búvóhely volt ez a hely. 1982-től elkezdtem aktívan közreműködni a különböző szamizdat írások terjesztésében. Nagy Jenő volt egyetemi társamtól kaptam rendszeresen De­mokratát, Hírmondót, Beszélőt, alkalmi kiadványokat, regényeket (példá­ul Szász Béla: Minden kényszer nélkül, Orwell: 1984), hivatalosan közöl­­hetetlen műveket, többek között a katyni mészárlásról, a 301-es parcella akkori állapotáról. A terjesztés tökéletes tere volt ez a lakás. A házigazda is, barátaim is vár­ták és vették az új anyagokat. Nem volt veszélytelen ez egyikünknek sem, de visszaemlékezve is életem egyik meghatározó, fontos emléke marad, és gon­dolom, Bízik László életéhez is szervesen hozzátartozik. Beöthy Zsófia (Budapest) Áprilisi krónika A Gergely-naptár negyedik hónapja a nevét a római Mars hadisten kedve­séről, Venusról, a szépség és a szere­lem istennőjéről kapta. Venust latinul Aperirének is nevezték; a szó jelenté­se a latinban: „megnyitni, kinyitni” Áp­rilis a kikelet nyitánya, amikor a ter­mészet is zöldbe borul. A népi kalen­dárium szerint e harmincnapos idő­szak Szent György hava. Az időjárás általában igen szeszélyes és változékony ilyenkor. 1952-ben pél­dául 26,2 fokkal „tréfálta meg" a bolon­dok napja a szegedieket, míg három évvel később Pécsett -7,6 fokot mér­tek. 1950. április 21-én 31,5 fokra men­tek fel a debreceni hőmérők higanyszá­lai. Az Országos Meteorológiai Inté­zet egykori igazgatójának, Réthly An­talnak az Időjárási események és ele­mi csapások Magyarországon című négykötetes gyűjteményében olvashat­juk, hogy 1420 áprilisában már érett a cseresznye, 1540-ben pedig a száraz­ságtól elapadtak a források, patakok, és erdők égtek. 1614-ben és 1719-ben viszont derékig ért a hó. 1737-ben esők késleltették a vetést. Több népi megfigyelés is kapcsoló­dik e hónaphoz. Ha Vilmos-napon (6.) esik az eső, szűk lesz az esztendő. Ha Tibor napján (14.) zöld a rét, jó széna­termés várható. Ahány héttel Szent György napja (24.) előtt megszólal a kakukk, annyival hosszabb lesz a té­lies, hideg idő. Nem az időjárással függ össze, de annál ismertebb az április 1- jei bolondok napja. Idén húsvét 2. napja április í-jére esik. E naptári naphoz is számos ha­zai és egyetemes történelmi esemény köthető. Ezek közül álljon itt néhány. 1572 - kitört a németalföldi sza­badságharc, amely nyolcvan évig tartott. A vesztfáliai békével záruló küzdelemben a németalföldi Tizen­hét Tartomány lakosai a spanyol uralom ellen lázadtak fel. 1579 - Báthory István erdélyi feje­delem és lengyel király (képünkön) megalapította a vilniusi egyetemet. 1810 - A párizsi Louvre kápolná­jában megtartották a hatalma csú­csán lévő I. Napóleon francia császár és Mária Lujza osztrák főhercegnő esküvőjét. 1924 - A müncheni bíróság ítéle­tet hirdetett az úgynevezett sör­­pucss ügyében. Adolf Hitlert öt évre ítélték, de már évvégén kiengedték. A börtönben írta meg a Mein Kampf címet viselő munkáját. Néhány születési évforduló 1420 - Podjebrád György cseh ki­rály, Csehország egyetlen huszita uralkodója. 1815 - Otto von Bismarck gróf, né­met kancellár. 1865 - Zsigmondy Richárd magyar származású Nobel-díjas kémikus. 1952 - Tőkés László református lel­kész, európai parlamenti képviselő, volt királyhágómelléki püspök. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa A britek nem érzik közel magukhoz az egyházat ► A britek több mint kétharmada nem érzi úgy, hogy az egyház közel állna hozzá, és a lakosság jelentős többsége sokkal jobban bí­zik például a BBC újságíróiban, mint a lel­készekben - egyebek mellett ez derül ki a The Sunday Times megbízásából húsvét ap­ropóján elvégzett országos felmérésből. A tekintélyes konzervatív brit vasárnapi lap ismer­tetése szerint a közvélemény-kutatásba bevont bri­tek 69 százaléka mondta azt, hogy véleménye sze­rint a Nagy-Britanniában államegyháznak számí­tó anglikán unió eltávolodott a társadalomtól, 54 százalékuk szerint pedig az egyház nem látja el megfelelően morális iránymutató szerepét sem. A megkérdezetteknek mindössze 19 száza­léka tudta megnevezni a világszerte 77 millió hívőt számláló anglikán unió legfőbb vallási méltóságát, Justin Welbyt, Canterbury érsekét. Arra a kérdésre, hogy kinek az igazmondásá­ban bíznak a leginkább - itt a lehetséges listáról több foglalkozási ágat is meg lehetett jdolrú -»¥ / elsöprő többség:' á fölmérésbe 'bevontak '83.sz^-, zaléka a családorvosra szavazott. A második helyre a tanárok kerültek; az ő igazmondásukban a megkérdezettek 74 százaléka bízik. Ezután a bí­rók, illetve a BBC Nagy-Britanniában fogható hír­televíziója, a BBC News újságírói következnek 66, illetve 61 százalékkal. Az ötödik helyre kerültek a lelkészek: a megkérdezettek 54 százaléka mond­ta azt, hogy az ő igazmondásukban is megbízik. A The Sunday Times kiemelése szerint ugyan­akkor a válaszadók 40 százaléka nem hiszi, hogy az egyházak szolgálatában állók az igazat mond­ják. A kérdés ebben az esetben az anglikán és a katolikus egyházra egyaránt vonatkozott. E lista legaljára mindazonáltal a politikusok, a vállalatvezetők és az ingatlanügynökök szorultak, siralmas bizalmi mutatókkal. Az ellenzéki Mun­káspárt vezető politikusainak igazmondásában mindössze a britek 23 százaléka bízik, ezután a nagyvállalatok igazgatói (22 százalék), a kormány­zó Konzervatív Párt vezető politikusai (21 száza­lék), a konzervatívokkal koalícióban kormányzó Liberális Demokraták vezetői (18 százalék) követ­keznek. A sort az ingatlanközvetítők zárják, az ő , jg^ynqn^ásükhap beitek aüg 13.,százaléka hisz.. VihVíVNÉÍwíth >>1111111) >>>>)) I 1 ) ) 1 I I AJÁNDÉKOZZON EVANGÉLIKUS ÉLETET! Megrendelőlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet negyed évre: 3575 forintért fél évre: 7150 forintért egy évre: 14 300 forintért Megrendelő neve és címe: Kézbesítési név és cím: (ajándék előfizetés esetén) A fenti előfizetési díjak belföldre (illetve Románia és Szlovákia területén) érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Előfizetés”) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az előfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse szerkesztőségünket az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. .Előfizetéssel kapcsolatos e-mailjét az e)ofizetes@evelet hu címre küldheti el. » • V j J » ’ » V » ' * / '•. *-«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom