Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-07 / 14. szám

2 * 2013- április 7-FORRÁS

Evangélikus Élet

HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP (QUASI MODO GENITI) - 2KOR 5,14-17

Húsvétok - munkaruhában

Oratio

oecumenica

Örökkévaló Isten, szerető mennyei Atyánk! Áldunk téged, hogy egyszülött Fiadat nem hagytad a halálban, hanem feltámasztottad, és így győzelmet arattál a halál felett. Add meg nekünk kegyelmesen, hogy e győzelem fénye a mi életünket is bevilágítsa, hogy ne csak az ünnep idején, de azt követően, a hétköznapokon is a feltámadott Jézus Krisztus világosságában járjunk. Könyörgünk életet adó és életújító kegyelmedért, hogy ne a halált, hanem valóban az életet szolgáljuk. Tégy minket késszé és alkalmassá minden jóra.

Úr Jézus Krisztus, Élet Fejedelme, aki önmagadat adtad értünk a kereszten, és feltámadtál megigazulásunkra, kérünk, áldd meg gyülekezetünket a te jelenléteddel. Te állj most is középen, és irányítsd figyelmünket önmagadra, hogy rád figyelve, belőled élve megragadhassuk a mindennél nagyobb ajándékot: az örök életet.

Szentlélek Isten, áraszd ránk kegyelmedet, és szentelj meg minket. -Téríts a te utaidra, vezesd lépteinket, vezesd gondolatainkat, szavainkat, tetteinket, hogy igazán krisztusiak lehessünk.

Könyörgünk, Urunk, evangélikus egyházunkért és minden Krisztusban hívő közösségért. Figyelmeztess bűneinkre és mulasztásainkra. Adj mindannyiunknak bűnbánó és alázatos szívet. Segíts, hogy egymás megbecsülésében hűen tölthessük be tőled kapott szolgálatunkat: az evangélium hirdetésének áldott szolgálatát. Áldd meg egyházi vezetőinket, püspökeinket és lelkészeinket, egyházunk felügyelőit és minden tisztségviselőjét, gyülekezeteink minden tagját: kicsiket és nagyokat, időseket és fiatalokat. Engedd, hogy Krisztus feltámadásának híre valóban örömhírként töltse be szívünket és gondolatainkat.

Könyörgünk hozzád hazánkért és népünkért. Ne engedd elfelejtenünk, hogy te a történelemnek is Ura vagy. Segíts megértenünk, hogy minden tervünk és szándékunk csak úgy vehet helyes irányt, ha a te igéden tájékozódva és a te életet adó kegyelmedből merítve fogalmazódik és válik valósággá. Őrizd és áldd meg vezetőinket és elöljáróinkat, hogy munkájukat felelősséggel és kellő bölcsességgel végezzék. Adj jó előmenetelt magyar népünknek és minden népnek. Űzd ki lelkűnkből a békétlenség hangját, és adj békét minden embernek. Adj erőt és hitet, bátorságot és türelmet mindazoknak, akik a te jóakaratod szerint igazságra, egymás megbecsülésére és megbékélésre törekszenek.

Könyörgünk a betegekért és az elesettekért, a haldoklókért és a gyászolókért. A te vigasztaló jelenléted adjon enyhülést a fájdalom közepette is. Könyörülj a keresztjük súlya alatt roskadozókon, ne próbáld őket erejükön felül. Engedd, hogy ők is érezzék és lássák, hogy a te szereteted velük van, és soha nem hagyja el őket. Vezess mindnyájunkat földi életünk útján az örök élet felé.

Mennyei Atyánk! A te végtelen irgalmadban bízva kérünk, hallgass meg minket, a mi Urunk Jézus Krisztusért. Ámen.

d ‘Evangélikus Étó Tivan® • • $ -.....— -----------T vaiyrlikns felet3.

• *

EVANGEMKU8ELET.HU

Húsvét ünnepe után nem győzzük sem elégszer mondani, sem elégszer hallani, hogy nagypéntek és húsvét elválaszthatatlanul összetartoznak, ha nagypénteken Jézus Krisztus keresztáldozatát, húsvéton pedig feltámadását értjük. Ebben a vonatkozásban is érvényes és igaz, hogy amit Isten egybeszerkesztett, ember azt ne válassza szét.

A szétválasztási kísérletre azért mindig újra akad példa. Egészen odáig, hogy a kereszténység egyik családját nagypénteki, a másikat pedig húsvéti jelzővel címkézzék és minősítsék. Saját portánk előtt söpörve fel kell ismernünk, hogy ebben az elnagyolt és igazságtalan szétválasztásban mennyire voltunk és vagyunk mi is ludasok.

Csak a Szentlélek Úristen korrigáló jókedvének köszönhetjük, hogy már közel húsz éve a „húsvétinak” címkézett részen egy belga bíboros hitéből és tollából megjelent egy terjedelmében vékonyka, de jelentőségében súlyos traktátus Nincs vasárnap péntek nélkül! címmel. Csak a zárómondatát idézem: „Testvérek, teljes szívből kívánok nektek szent és boldog húsvétot. De ne ugorj átok át nagypénteket. Sok boldog vasárnapot kívánok nektek, de ne feledjétek a pénteket sem!”

Legyen közös reménységünk, hogy a „nagypéntekinek” jelzett részen pedig egyre erőteljesebben zendül fel a reformátor által tolmácsolt ősi himnusz húsvéti jellege: „Jézus, Megváltónk sírba szállt, / Bűnünkért hullott vére, / Ámde levert poklot, halált / Harmadnap reggelére. / Ezen

► Húsvét után újra lehetőséget kapunk arra, hogy megismerjük egyházunk egyik gyülekezetét. E beszámolót - Johann Gyula lelkésszel együttműködve - Kocsis Krisztina egyházzenész, a csömöri gyülekezet kántora írta.

Csömörön még ápolják a tót hagyományokat. Itt az istentiszteleti alkalmak olyanok, mint a gyülekezeti tagok: nincs két egyforma. A gyülekezetben mindig is fontos szerepe volt az éneklésnek, ezt a közös együttlétekkor ma is tapasztalhatjuk. Ezt hangsúlyozza az 1980-as évekig használatos Tranoscius énekeskönyv is, s ezt az éneklésszeretetet hagyományozzák át a tagok generációról generációra.

Vasárnap délelőttönként főistentiszteletet tartunk. Minden hónap első vasárnapja úrvacsorás alkalom, ezenkívül az adventi és böjti időszakban minden vasárnap lehetőség nyílik az Úr szent testével és vérével élni, emellett pedig vasárnap esti istentiszteleteken is részt veszünk. Csömörön is ismert az országban már mindenütt elterjedt ökumenikus imahét, ekkor a hét minden napján a többi felekezettel együtt végezzük a liturgikus alkalmakat.

Vannak helyi sajátosságok is: farsangi imahét, pünkösdi evangélizáció, reformációi sorozat és a nagyheti esti istentiszteletek sorozata. A farsangi imahéten minden este összegyűlünk, és egy jó tea és finom sütemény mellett a vendéglelkészek préörvendezhetünk, / És dicsérhetjük Istenünk. / Zenghet a Halleluja! Halleluja!” (EÉ 215,1)

Ezt a belső, Isten művelte egységet nem lehet azzal elintézni, hogy „tudomásul szolgál” Az apostol Krisztus szorongató szeretetét érzékeli és hirdeti, amely nem fojtogat, hanem magához ölelve átmelegít bennünket. A „mindenki” általánosságában és névtelenségében mindegyikünk neve ott rejtőzik. Keresztelésünkkor - ez a vasárnap nagypéntekre is emlékeztet - a keresztelő lelkész az Ótestamentumot idézve is Jézus Krisztus új életre melengető szeretetét hirdette: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

A vasárnap evangéliuma megrendítő szűkszavúsággal mondja el, hogyan öleli bele tanítványai közösségébe, a megváltottak közösségébe Jézus Krisztus a húzódozó, feltételeket szabó Tamást is. A sebek helyével nem pusztán igazolja magát a Feltámadott, hanem a sebhelyek érintésére biztatva arra bátorít, hogy Tamás is merje magát a „mindenkiért” való keresztáldozat megajándékozottjának tekinteni.

Pál sem tudta feledni ennek a magához ölelő szeretetnek az erejét. Nem dogmatikából tanulta a Krisztussal való közösség „mivoltát” hanem a hitben megélt Krisztus-közösség örömével merte kimondani a „mindenkiért” ámulatba ejtő csodáját.

Bele merjük-e írni a „mindenkiért” rejtjelébe a magunk nevét, a magunk üdvösségének alázatos reménységét? Gondoljunk hálával keresztségünkre, és merjük megköszönni,

dikációit hallgatjuk. A pünkösdi evangélizációt a csömöri református testvérekkel együtt szervezzük, a reformációi sorozat pedig a nagytarcsai és a cinkotai gyülekezet társulásával történik. Immáron hagyománnyá válik az őszi gyülekezeti hétvége Piliscsabán, valamint a júniusi gyülekezeti nap, ahol egyéb programok mellett mindig tartunk liturgikus alkalmakat is.

Mindezeken kívül minden korosztály megtalálja a neki megfelelő imaórai alkalmat: van hetente vasárnapi iskola („vasi”), ifi, öregifi, bibliaóra, valamint havonta presbiteri bibliaóra.

Nemrégen még tartottak szerda és szombat reggel tót istentiszteletet is, emellett pedig gyászoló családok szombat este összegyűltek közös virrasztásra, ám ezek a szép szokások sajnos már nem maradtak fenn.

A különböző alkalmakon használatos kiadványok is éppoly számosak, mint ahányféle alkalom van. A főistentiszteleteken az Evangélikus énekeskönyvből éneklünk, s az ebben levő énekek közül a legkedveltebbek a Tranosciusból átvett dallamok.

Liturgiánk a hagyományos énekverses liturgia - az egyházi év legnagyobb részében az énekeskönyv 1-11- es számú énekeivel -, a nagy sátoros ünnepeken viszont régi hagyományt követve egy-egy időszaki éneket három részre elosztva éneklünk a liturgia helyén. Vannak az istentiszteletben állandósult énekek is: levonuláskor a 293-as, keresztelési alkalmakkor a 296-os, az istentisztelet végén pedig az. úrvacsorához átvezető 308- ás ének utolsó .két vérsé. ‘ ' ’

hogy értünk is történt, ami nagypéntek és húsvét elválaszthatatlan egységében Krisztussal történt.

A húsvét ünnepe utáni vasárnapok - kezdve a maival - egyszerre beszélnek személyes hitünk titkáról, Jézus Krisztus halálába és életébe való bevonásunk csodájáról meg arról a kapcsolatról, amelyben a Krisztus-hívők egymással és egymásért való kapcsolata fonódik össze. Az üdvösségünk személyes ügy, de nem magánügy.

Egyszerre vagyunk Isten szántóföldje, amelyet Jézus Krisztus maga munkál meg, és Isten munkatársai, akikkel dolgoztat. Mégpedig olyan „munkaágban” amelyben senki mást nem alkalmazhat, csak azokat, akikben ő maga szántott-vetett a bűnök bocsánatával. Jézus Krisztus ezt a munkát népében végzi, és népét „alkalmazza” az Istennel való kiengesztelődésre hívással.

A „mindenkiért” csodájából akkor villan fel valami a világban, amikor a „fehér ruhások” hétköznapiba öltözve, de Krisztus-hitükből ki nem vetkőzve a másik emberben - minden megtévesztésre késztető látszat ellenére - az üdvösség várományosát tisztelik. A külső-belső bajok terhét hordozókkal nem úgy egyesülnek, hogy a saját panaszokat vagy sérelmeket állítják a másokéi mellé vagy fölé, hanem a reménységet szeretnék megosztani: Isten nem fordított hátat, nem érzékeden, és nem csapásokkal sújtó ellenség. Amit tesz vagy enged, irgalmasan teszi. Nem akarják magukat Isten védőügyvédéivé kinevezni, hiszen nem ő, hanem mi fogunk mindenkivel együtt eléje állni a nagy napon.

Szerencsére az éneklés szeretete mellett a gyülekezeti tagok az új megismerésétől sem zárkóznak el, mindig szívesen tanulnak újabb énekeket, így válhatott például nemrég teljessé a 11-es úrvacsorái liturgia éneklése.

A 20. század közepén a Tranoscius mellett a Szarvasi énekeskönyvet használták. Ebből vették át a még ma is használatos 0 Jezisi kezdetű éneket, mely minden istentisztelet elején elhangzik - ma már magyarul - mint a gyülekezet és a lelkész közös imája. Az énekelt ámen is sajátos, egy régi dallamon négyszer hangzik el. Gyászoló családoknak lehetőségük van arra, hogy jelezzék a lelkésznek a halott vagy a család kedvelt énekét, mely lehetőség szerint helyet kap az istentisztelet végén.

A nagy ünnepeken gyülekezeti kórusunk szolgál énekével, s ezeken a napokon nemzeti Himnuszunk is elhangzik. Évenként jelen van gyülekezetünkben egy hatodéves hallgató az Evangélikus Hittudományi Egyetemről; az ő vizsga-istentisztelete is megfelelő ünnepi díszt kap. Virágvasárnap és nagypénteken nem hagyományos istentiszteleti rendet tartunk, hanem a passiót olvassuk saját gyülekezeti passiófüzetünkből. Ennek során a szenvedéstörténet felolvasott részei között a gyülekezet fontos böjti koráljait énekeljük. Ifiseink virágvasárnapra évenként másmás passiójátékot állítanak össze, olykor pedig az istentiszteleten az Új ének kötetből vett dallamokkal szolgálnak;

Bíbliaórai alkalmainkon éneklőnk

Istentisztelet-előkészítés és énekválasztás Csömörön

A VASÁRNAP IGÉJE

Nem mi döntjük el, szánunk-e mások számára egy kis zugot Krisztus házában, hanem sokakért és sokakkal együtt zörgetünk az ajtó nyílásáért. Nem szeretnénk Jób „rossz vigasztalóinak” amúgy is népes táborát szaporítani. De a részvét sem elegendő.

Elfogadjuk-e Isten vigasztalását, hogy abból másoknak is jusson? Vagy már igazában mindenről letettünk, mint a tejesember barátja, aki előtt Tóbiás minden keservét kiönti: „Beszéljünk valami vidámabbról! Mi hír a koleráról?” (Sólem Áléchem: Tóbiás, a tejesember.)

Többre és jobbra szánt bennünket Jézus Krisztus, amikor belevon halálába és életébe. Amikor közösségébe fogad, és a kiengesztelődés szolgálatára méltatja a munkaruhás húsvétolókat.

■ Fehér Károly

„Bár sokszor egészen a padlón vagyok, mégsem szeretném abbahagyni dicséretedet, Uram! Ha szinte semmit sem érzékelek hatalmadból, szeretném segítségedet remélni. Ha magányosnak és elhagyottnak érzem is magam, szeretnélek gyülekezeted közösségében dicsőíteni. Te mellettem vagy, még ha mindenhol és mindenkiben ellenséget sejtek is. Te világosságot gyújtasz, amikor minden sűrű sötétben rejtőzik. Jobbod tart a halál fojtogatásában is. Mindent köszönök, Uram! Te vagy a Megváltóm, te vagy a világ üdvözítője, Jézusom! Ámen”(Neukirchener Kalender, 2013. március 24.)

CANTATE

?

Eged Klen diczeriinc.

még a Halleluja című kötetből, valamint a helyi használatú Zengd, lelkem füzetből is, melyet egy korai éveiben elhunyt testvérünk emlékére állítottak össze.

Liturgiánk alakításakor tartjuk magunkat az előírt perikóparendhez. A graduálének- és hetiének-j avaslatokat is figyelembe vesszük, azokat csak akkor nem alkalmazzuk, ha a gyülekezet számára ismeretlen az ajánlott dallam, és nincs lehetőség arra, hogy az adott vasárnapon megtanítsuk.

Különleges liturgikus öltözéket nem használunk, lelkészünk a Luther-kabáton kívül sem stólát, sem albát nem visel, még a jelesebb alkalmakkor sem.

Az istentiszteletre közösen csupán alkalmanként készülünk, egyeztetve egymással az énekrendváltozásokat, az istentisztelet folyamatában történő változásokat, ezen túl pedig önállóan készítjük elő az alkalom folyamatosságához és megfelelő rangjához szükséges tevékenységeket, elemeket. Közös egyeztetés történik olyan alkalmak előtt, amelyeken a gyülekezeti kórus vagy az ifi szolgál, illetve gyászoló család részvételekor is.

Hagyomány és megújulás tehát együttesen van jelen gyülekezetünk istentiszteleti életében. Az a reménységünk, hogy a fiatalabb generációk is megfelelően értékelni és ápolni fogják a meglévő hagyományokat (esetleg régieket elevenítenek fel), az újítások közül pedig csak az arra méltókat veszik majd át.

■ KóCsis Krisztina