Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-03-17 / 11. szám

; j ( ( Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK i ; > r > * r 2013. március 17. *> 7 MegHÖKkentő gondtalanság az EHE-n ► Megfáradva lépked görögóra után a recepció irányába az ember lánya, sehol senki. Aztán a mindig kérdésekkel ostromolt asztallal szemben lé­vő teremre téved tekintete, ahonnan vidám zajok szűrődnek ki. Jó újság­író módjára bekukkant. Pezsgő, pogácsa és pirospozsgás arcok. Mint ki­derül, az információhalmozó recepciós, Ildikó születésnapját ünnepli az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) hallgatóinak sokadalma. In­nen kerül elő a HŐK, azaz a hallgatói önkormányzat elnöke, Kámyácz­­ki Eszter is. Remek alkalom, hogy rögvest kényes kérdésekre válaszoljon. Jótékonysági est a fasori gimnáziumban A Fasor Band Árvái Réka szólistával- Mit szóltok a „diáklázadásokhoz!’?- Bennünk fel sem merült, hogy bármilyen formában részt vegyünk a dologban. Még azt se mondhatom, hogy egységes nézet uralkodik erről a csapatban. Nem végeztünk közvé­lemény-kutatást, nem is nagyon be­széltünk róla... Időközben a nőnapi virágosztás­ban úttörő programfelelős (lazább ke­retek között DJ), Kasza Gábor is feltűnik, aki átveszi a szót mélyen tisztelt szenioritájától.- Sokat lehetett hallani az ELTE-s listabotrányról. A Rózsavölgyben mit listáztok? Kik a listave­zetők?- Például nőnapon a teológuslányokat. De ró­luk persze csak jót lehet mondani, na meg nem is olyan szándékkal listá­zunk, csupán adminiszt­ratív céllal. (Nevet.) Ha­sonlóképp a karácsonyi húzáskor is ehhez az esz­közhöz kell folyamod­nunk, de ott meg ajándé­kozási szándékkal törté­nik az összeírás. Aztán persze vannak még az áhítatok és szuplikációk listái, na de ezek már tényleg más lapra tar­toznak...- Kik még a teológus HÖK-gárda tagjai?- Ez egy viszonylag kis csapat. Van egy vezető vagy szenior, aki összefog­ja az egészet, egy tanulmányi felelős, aki a hallgatók ügyes-bajos dolgaival, egy belső koordinátor, aki a kollégiu­mi feladatokkal foglalkozik, a sport- és a programfelelős, akik a köz érdekében szerveznek-terveznek. A külsőbb kör­ben működik a könyvtáros, a külső ko­ordinátor és a pénztáros.- Hogyan zajlanak a választások?- Április-májusban vannak, szeni­ort, tanulmányi és programfelelőst, va­lamint belső és külső koordinátort a hallgatók választanak, a többi posztra viszont pályázni kell.- Mióta munkálkodsz a csapatban?- Nekem ez a második ciklusom, és büszkén mondhatom, idén száz­­százalékos teljesítménnyel kerültem be. Persze mindehhez - a szavazók bizalma mellett - az első ciklus eredményei is hozzájárultak. Az ál­talam kezdeményezett sportnap és a már hagyományos curlingmeccsek nagy népszerűségnek örvendenek.- Curling a Rózsavölgyiben?- Ja, ez a hígított verzió! Szó sze­rint, hisz nem jégen játsszuk, hanem a koli második emeletén szappannal. (Nevet.) Mindig jókat szórakozunk... (Megint.)- Mikor lesz legközelebb sport­nap, és mire lehet készülni?- Amint beköszönt a jó idő, ápri­lisra, legkésőbb májusra tervezzük. A teológusokra sokszor jellemző a „jó gyerekes kényelmesség" Egy csomó minden rendelkezésünkre áll a pincé­ben: ingyen lehet csocsózni, pingpon­gozni, van háló és labda teniszhez, röplabdához, és biciklit is lehet kölcsö­nözni. Más egyetemeken tudtommal fizetni kell az ilyen szolgáltatásokért. Mégis ott porosodnak ezek a profi sze­relések a sufniban - ebből a felisme­résből született az ötlet, hogy ta­vasszal elő lehetne bányászni őket...- Apropó: Sufni. A minap tele volt a hely teológushallgatókkal, minthogy az egyetemi szerveződésű Agapé zene­karindulta Vol. 1.folkversenyen.- Én is el akartam nézni, de sajnos haza kellett utaznom Orosházára. Kedvelem az együttest, jófajta zenei stílust képviselnek. A vezetőjük az egyik egyetemi lelkészünk - idén Ko­rányi András és Varga Gyöngyi mel­lett -, Kovács Viktor. A kápolnában szoktak próbálni.- De böjtben, gondolom, leginkább csendkirályt játszanak a teológusok.- Igen, ez nem a dáridó ideje. A far­sangot is mindig hamvazószerda előtt tartjuk, habár ez nem a protestáns szó­­használat. Fakultatív programok per­sze ilyenkor is vannak, például épp most úton van egy csapat Orosházára egy teológus-hétvégére. Az ottani gyü­lekezet megvendégeli őket, cserébe igehirdetéssel, zenéléssel szolgálnak. Persze hétköznap is van lehetőség in­tenzív közösségi életet élni: a reggeli és esti áhítatok mellett a kedd-szerda-csü­­törtök délelőtt működő HÖK-kávéhá­­zat is igénybe vehetik a hallgatók. „Ko­molyabb” fórumon, az évente megren­dezett Dies academicus tudományos konferencián is - idén áp­rilis 11-én - mi kávéztatjuk a tisztelt publikumot.- Mi a HŐK sikeres működésének titka?- Nem árt jóban lenni a gazdaságisokkal. Per­sze most viccelek. De azért azt tudni kell, hogy nálunk - merthogy kis egyetemről van szó - azért nem röpködnek ak­kora összegek. Meg aztán figyelnünk kell egymásra is a keret beosztásakor. Van a HÖK-ben feladat bőven, de szerencsére nem jár elbírhatatlan nagy teherrel, felelősség­gel, például a szociális támogatások­ról se mi döntünk. Én azt csinálom, amihez értek: programokat szervezek, intézkedek, ötletelek...- Milyen az élet a kollégiumban?- Én nagyon szeretem. Egészen családias. A 2004-ben épített új szárny nagyon modern, habár ott a fürdőszo­bás szobák értelemszerűen kisebbek, mint a régi - össznépi tusolós - szárnyban. Probléma például a mosó­gépekkel adódik sűrűbben, de én min­dig mondom a többieknek, ha morog­nak, hogy Németországban ötven­hatvan centjük vagy akár egy eurójuk is bánná a mosást. Ezeket a Hajdú gé­peket nagyon sokan használjuk, ese­tenként elromlanák. No de ez legyen a legnagyobb gondunk, nem igaz? ■ - KANYIKA -Vannak pillanatok egy tanár életében, amikor majd szétveti a büszkeség hogy tanár lehet!Nos, ezt éltem át új kezdeményezésünk estéjén, amikor órákon át hallgathattam tehetséges diákjaink produkcióit a márciusi jó­tékonysági esten. Otthon feldobott hangulatban igyekeztem elmesélni, mi is tetszett annyira, mitől is volt ez olyan jó. Valahogy így:- Volt valami különleges szám - kér­dezték -, attól vagy ennyire jókedvű?- Ó, több is! Volt például egy artis­ta. Hát én ilyen hajlékonyságot eddig csak cirkuszban láttam!Meg volt egy harsonaszóló is, és harsonát is ritkán lát az ember ilyen közelről, főleg egy ki­lencedikes kezében. De odavoltam mindkét klarinéttól is, meg olvadoz­­tam, amikor diákok kísértek diákokat, meg az összes zongoraszámtól is, a négykezestől a filmzenéken keresztül a fergeteges Griegig. No meg a pörgős trombita és az andalító, tisztán szó­ló hegedűk! Mindegyik meghatott!- Tehát ez egy szabályos koncert volt! Ezért tetszett annyira!- Dehogyis! Vagyis igen, nagyon tet­szett, de volt ott más is! A 12/e-s Fasor Band megállná a helyét akármelyik profi rendezvényen pazar hangú szop­rán szólistájával, megérdemelték a ha­talmas tapsot. És voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, mindjárt tánc­ra perdülök én magam is, úgy sodortak a néptáncosok, a spanyolos pár vagy a fiatal modern táncosok lendülete.- Ettől vagy hát annyira jókedvű?- Nem, nem csak ettől. Még kere­sem, hogy mitől is volt mindez annyi­ra különleges.- Valaki biztos nagyon szépen szavalt!- Persze, szebbnél szebb verseket hallottam, némelyiknél a hideg futko­sott a hátamon, olyan mély átéléssel hangzottak. Villon Haláltánc-balladá­­ja után azt hittem, én is mindjárt meghalok, a Sík Sándor- és Bódás Já­­nos-versekközben vibrálta levegő. Egy bátor walesi bárd a karzatról zengte hit­vallását, és tanulhattunk latin közmon­dásokat is.- No de csak nem végig művelőd­tetek? Semmi vidámság? Vagy vala­mi szép ének?- Ó, nevettünk is bőven! Kínai cuccba öltözött Ádámon és csábos, ha­rapós Éván, vagy ahogy hullámoztak a dzsungel majmócái. A dzsungel könyvének kígyója, Ká is elképesztett mindenkit!És valóban, az énekkar vi­dám záró darabjának is nagyon jól­esett éljenezni és tapsolni! No meg a büfé... a szülők gondoskodtak róla, hogy senki se maradjon éhen!- Akkor hát egyszerűen sok jó mű­sorszámot hallottál, ennyi!Nem?- Nem, vagyis igen. De volt ott va­lami más is. Volt az egésznek valami szívet melengető hangulata. Akkor kezdődött, amikor az elején az igazga­tó úr bemutatta a diákok terveit az is­kolaudvarfelújítására - ugyanis erre gyűjtünk -, az agyag- és papírmodel­­leket, pontos tervrajzokat, szárnyaló öt­leteket, az új pingpongasztaltól a szö­­kőkutakon át a drótkötélpályákig min­dent. Ez a hangulat volt mega műsor­számok között mosolygósán eligazító konferansziépár mondataiban, és eb­ben a hangulatban záródott az egész est iskolalelkészünk zsoltárt idéző sza­vaival és az evangélikus „himnusz” kö­zös éneklésével. Ez az egymásnak örül­ni tudó, büszke és kedves hangulat - ez nagy kincs egy iskolában! ■ Ittzés Szilvia Mesék a szerethetőségről ► Bizony megsiratta a népes hölgysereglet Hötöle történetét a hittudományi egyetem kápol­nájában tartott Lázár Ervin-es­­ten. Merthogy ez a mesés élet­mű nem csak játék és mese. Persze kacagott is bőséggel a kö­zönség Dömdödömék, na meg a „dinnye nyúl” történetén, ame­lyek Nagy Anna és Huszárik Kata színművészek előadásá­ban hangzottak el. A március 10-i irodalmi est bevétele a zug­lói gyermekmunkát támogatja. Anya és lánya felváltva meséltek. Lehetséges, hogy egykor az anya ezekkel a mesékkel altatta lányát, most pedig a lány ezekkel a mesék­kel csitítgatja Zuglóban evangélikus hittanra járó kisfiát. Lázár Ervin műveiből válogató előadásukat már évek óta játsszák Fény-Játékok cím­mel. És Lázár Ervin metafizikus derűje, mesés realizmusa megunha­tatlan... Rácpácegres a világ közepe. Ott, azaz a Tolna megyei Alsórácegres­­pusztán született az író, és merített muníciót kimeríthetetlen gazdag­ságú műveihez. De születtek ott más csudák is: robusztus katonákat leköröző vézna gyerek bajno­kok, no meg hetedhétország­ra szólón előnytelen külsejű kölykök. Ki ne emlékezne A Hétfejű Tündér megmosolyog­­tatón önironikus felütésére: „Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azaz­hogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek.” Lázár Ervin meséi a véznák, a bandzsák, a harcsaszájúak és persze a látszólag csekély értelmi fogyatékkal élők szeret­­hetőségéről tanít. (Például Dömdödöm szerethetőségé­­ről, aki mindig csak annyit mond nagy bölcsen: Dömdödöm!) Meg arról, hogy lehet nevetni ma­gunkon. Ki lehet nevetni a nagy, magas mű­vészetet is, amint ezt Nagy Anna szenzációsan érzékeltette Duzma Dözmő, a földterhe burbók történe­tével, fázósra formázva ajkain a resz­­keteg igéket: didereg vacog vacorá­­szik, citerázgat. (Duzma Dözmő fa­natikus fázóművész-rajongó, az utol­só fillérjét is arra költi, hogy megnéz­hesse a kánikulában is fagyoskodni képes Kaltzimnói Jeges Diderik fázó­művészt, akiről utóbb kiderül, csak egy szélhámos.) A Négyszögletű Kerek Erdő lakói suspitolnak, majd úgy döntenek, visszaveszik Mikkamakkától a szü­letésnapjára adott, egykor zöldellő­­kékellő-lilálló-sárgálló, most meg erősen kornyadozó virágot. A születésnapos méltatlankodá­sára végül magához a szóbeszéd tárgyához fordulnak, aki hatá­rozottan kijelenti, a feledékeny kertésznél kíván maradni, egy­szerűen azért, mert szereti. A 47-es villamost is lehet sze­retni. Sőt meg is lehet vele be­szélgetni a dolgokat a Móricztól a Deákig, ahogy azt az író alte­­regója, a szegény - lopással megvádolt - Kossuth-díjas öreg érszűkületes teszi. Lázár Ervin meséi erről a mindent, min­­denséget szerető tőről fakadnak. Nem lehet őket nem szeretni. ■ Kinyik Anita

Next

/
Oldalképek
Tartalom