Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-13 / 2. szám

„Vajon mi, akik szeretnénk a világ világosságának tanúi lenni, akiknek küldetése a krisztusi fény és meleg továbbadása, nem torzulunk-e olykor kanóc nélküli dekorációvá?” Gyertyák - kanóc nélkül I*- 3. oldal

„Hangjátékait csak január-februárban készíthette. Egyrészt mert a szereplő szántó-vető emberek csak a téli időszakban értek rá, másrészt mert szerteágazó szolgálata lekötötte minden idejét.”

Szikra magnó az evangélium szolgálatában

1*- 9. oldal

„Az újabb, legfeljebb tizenéves generáció körében a cserkészet és a hétvégi iskolák minden várakozást felülmúlóan jól teljesítenek az identitás megőrzésében. A mozgalomban való részvétel feltétele pedig az, hogy ott bizony magyarul kell beszélni.” Magyarokért, hittel !► 5• oldal

A magunkét mondjuk? ► 2. oldal Hogyan beszél a Biblia Istenről? !► 13. oldal Gönc „istenes vén embere” W 8. oldal Hőmérő a digitális táblán 7. oldal A párnán túl !► 4. oldal Télies őszikék !► 5. oldal

Alapkő a Fecskefészeknek

Új evangélikus óvoda épül Pestszentlőrincen

Az elnök-püspök prédikációjában az evangélikus óvodáknak a családokat a gyülekezettel és az egyházzal összekötő hídszerepére hívta fel a figyelmet. Többször is idézte az igehirdetési alapige (Mt 4,12-17) utolsó mondatát, Jézus szavait: „Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyek országa’.’ Jézus Krisztusra épül egyházunk, így a Fecskefészek Óvoda is, és új falai között is hangzik majd a legfontosabb üzenet, az örömhír - tette hozzá Gáncs Péter.

Az istentisztelet végén az egybegyűltek a Győri András Timótheus által készített, Tanulj velünk! című kisfilmet nézték meg, amely a Sztehlo-intézményt mutatja be. A film interneten, a YouTube videómegosztó oldalon bárki számára hozzáférhető.

Az ünnepi alkalom a Bajcsy-Zsilinszky utca 74. szám alatti telken folytatódott. Az alapító okiratot rejtő kapszulát - rajta a Sztehlo-iskola mottójával: „A bölcs ember sziklára épít” - a déli kerület vezetői és az országos irodaigazgató helyezték a földbe. Az ünnepségen a tavaly szeptemberben ideiglenes épületben indult, még csak egy csoporttal működő Fecskefészek Óvoda kis óvodásai énekeltek.

■ Bállá Mária

b- Örömünnepre gyűltek össze január 6-án a pestszentlőrinc-pestszentimrei evangélikus gyülekezet tagjai, a Sztehlo Gábor Evangélikus Iskola pedagógusai, diákjai, valamint a Fecskefészek Óvoda munkatársai és óvodásai. Többévi várakozás után vált valóra a gyülekezet álma: Lőrincen elhelyezhették új, majdan három csoportnak helyet adó óvodaépületük alapkövét. A vízkereszti ünnepi istentiszteleten Gáncs Péter elnök-püspök hirdetett igét, a liturgia szolgálatát Deák László iskolalelkész és Győri Gábor esperes végezte.

Az istentisztelet köszöntésekkel kezdődött. A Sztehlo-iskola igazgatója, dr. Kalina Katalin köszönetét mondott a Déli Egyházkerület vezetőségének - Gáncs Péter püspöknek és Radosné Lengyel Anna felügyelőnek -, egyházunk országos irodája igazgatójának, Kákay Istvánnak, valamint az iroda érintett munkatársainak, a jelen lévő Ficzere Ilonának, az építési osztály vezetőjének és Kocsis István pályázati referensnek, továbbá Ráskai Péter tervezőnek, illetve a gyülekezetnek az áldozatos munkáért és támogatásért.

A rendszerváltás óta először épülhet teljesen új óvoda a déli kerületben. A több mint kétszázmillió forintos beruházás fedezete több forrásból - uniós pályázaton nyert összegből, országos egyházi támogatásból, gyülekezeti és intézményi forrásból- áll össze. Működését szeptemberben kezdi meg az intézmény - reménység szerint - hetvenöt ovissal, három csoportban.

„...HOGY MIT KÍVÁN TŐLED AZ ÚR!"

Imahét a Krisztus-hívők egységéért 2013

A 2013. évi ökumenikus imahét országos megnyitó istentisztelete január 20-án, vasárnap 18 órakor lesz a budapest-fasori evangélikus templomban (VII. kerület, Városligeti fasor 17-21.). Az igehirdetést a hagyományoknak megfelelően dr. Erdő

Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, valamint a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, Steinbach József református püspök végzi. A liturgiában a tagegyházak vezetői is részt vesznek.

Minden kedves testvérünket szeretettel hívjuk és várjuk a megnyitó istentiszteletre, és a Szentháromság egy örök Isten áldását kérjük az imahét országszerte megrendezendő helyi istentiszteleteire.

■ A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Mi marad a városból?

■ Prőhle Gergely

Az épület, amelynek kilencedik emeletén vízkereszt napján e sorokat írom, egészen a hatvanas évekig a Távol-Kelet legmagasabb építménye volt. A nyolcvannégy méteres Park Hotel ma már eltörpül az elmúlt húsz évben épült felhőkarcolók mellett. Sanghaj Kína és talán az egész kontinens legdinamikusabban fejlődő városa, lakosainak száma elérte a tizenhatmilliót.

A szállodát a százhúsz évvel ezelőtt Besztercebányán született Hugyecz László tervezte, aki az első világháborút követő oroszországi hadifogságából megszökve igen kalandos úton jutott el ebbe a már akkoriban is igen sokszínű, mondén városba. Az építész édesanyja Skultéty Paula, többgenerációs felvidéki evangélikus lelkészcsalád sarja, édesapja a szintén evangélikus Hugyecz György, akinek nevéhez többek között a budapesti földalatti vasbeton alagútjának építése is fűződik.

Hugyecz László Budapesten végzett építészeti tanulmányai alatt a Luther Otthon lakója volt, egyetemi mesterei között olyan, egyházunkban is közismert építészeket találunk, mint Kotsis Iván, Pecz Samu vagy Schulek Frigyes.

Az 1934-ben épült Park Hotel akkoriban a városi lóversenypálya mellett állt - ennek helyét ma már csak egy ápolt park jelzi, a lovak helyett több sávban autók száguldoznak. Szállodai szobám ablakából azonban rálátok a mellette álló, hatvannégy emeletes szálloda tövében szintén csak makettnek tűnő, noha ezer fő befogadására képes templomra, mely részben szintén Hugyecz szakértelmét dicséri. Ahogy itt nevezik, egy „egyesült protestáns” gyülekezet otthonáról van szó, mely a vasárnapi istentiszteletre meg is telik hívekkel. Amint kínaiul értő kísérőnktől megtudom, a szertartás során itt is elhangzik a 2013. év igéje: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük’.’ (Zsid 13,14)

Az úton lévő ember különösen átérezheti az apostol figyelmeztetését, hisz minden, ami körülveszi, pusztán átmeneti, ideiglenes. A szállodai szoba, az emberek, akikkel találkozik, a szokatlan ízek, illatok. Az idén rendkívül hideg kínai télben különösen jó nyári családi sátorozásunkra gondolni, amikor a modern nomádság még érzékletesebbé tette a maradandóság hiányát, ugyanakkor a körülmények kényszerítő ereje által arra is emlékeztetett, hogy kicsik s nagyok egyaránt elég jól élnek akkor is, ha csak a legszükségesebb tárgyak veszik őket körül.

De Pál szavai mit mondhatnak a mai, komforthoz szokott embernek? Talán hogy - a 90. zsoltár gyakran hallott soraival - úgy számláljuk napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Szabaduljunk meg minden fölösleges sallangtól, időrabló és idegölő foglalatosságtól, szükségtelen emberi indulattól, fecsegéstől. így talán könnyebb lenne a lényegre figyelni.

Talán a kínai igehirdetés is erről szólt, bár erről még annál is jóval kevesebbet sikerült megtudnom, mint amennyire magam képes vagyok az újévi fogadalomra késztető igei útmutatást következetesen szem előtt tartani. A templomból a dübörgő nagyvárosi zajba kilépve aztán eszembe jutottak a számos ma is álló épületet tervező Hugyecz László visszaemlékezései: „Nem voltam biztos benne, hogy pap vagy építész legyek - de a mai társadalomra a gyakorlati emberek hatnak. (...) Ezeknek az embereknek a cselekedeteit és szavait idézik, és az életük példaként szolgál mások számára.”

Sok szó esik nálunk az élő és élettelen kövek viszonyáról, csökkenő lélekszámról, kiüresedő templomokról. Ha Hugyecz Lászlónak ma kellene pályát választania, s elsőszülött fiúként édesapja nem szemelte volna ki vállalkozásának folytatására - ami döntésének gyakorlati oka volt -, akkor a mai Magyarországon lelkészként talán inkább hatna környezetében.

Kínában ugyanakkor - hosszú szünet után - lelkészekre és templomépítőkre egyaránt nagy szükség van. Az államilag erősen ellenőrzött vallásszabadság mellett is már közel hatvanmillióra tehető a protestáns közösség lélekszáma, évenkénti látványos növekedéssel. És akkor még nem is beszéltünk azokról az illegálisnak tekintett imaközösségekről, amelyek nem szerepelnek a statisztikákban.

Sanghaj szédületes fejlődését és benne Hugyecz László építészetének viszonylagos maradandóságát látva Pál apostol szavaiból kirajzolódik a földi élet átmenetiségében is viselt emberi felelősség önmagunk, valamint szűkebb s tágabb közösségünk iránt. Kínai beszélgetőtársaim mesélik, hogy a hatvanas évek elején, amikor a kulturális forradalom mindent és mindenkit üldözött, ami és aki nem illett a kommunista világképbe, a mezőgazdasági munkára kényszerített sanghajiak közül sokan a kitelepítésüket megelőző utolsó napon családjuk körében a Hugyecz által épített Park Hotel előtt fényképezkedtek. Ez emlékeztette őket megszokott környezetükre, ez adott erőt a megpróbáltatások idején.

így vált a besztercebányai magyarszlovák evangélikus Hugyecz László épülete a polgári Sanghaj, a szabad világ, a kommunizmus előtti időszak jelképévé. S bár e dübörgő metropolis sem lesz a Pál apostoli értelemben maradandó város, azok az emberek, akiket az ő épületei vettek körül, talán az eljövendőt is másképp keresték.

A szerző egyházunk országos felügyelője