Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-03-10 / 10. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2013, március .10, 15 Jézus, a Fiú Amikor Jézus „kilehelte lelkét..., a templom kárpitja felülről az aljáig ket­téhasadt..!’ (Mt 27,51) Krisztus áldo­zatával nyitva áll az út előttünk, és mindannyian beléphetünk a szentek szentjébe! Jézus kereszthalálával mindannyiunk számára adott a lehe­tőség, hogy Isten színe elé álljunk, semmit nem hozva, úgy, ahogyan va­gyunk. Azzal, hogy felülről lefelé kettéhasadt a kárpit, az Atya maga tett igazságot, és békéit meg az emberrel. Fiát adta bűneinkért, hogy élhes­sünk. Kell-e ennél több, mint hogy megváltott ember vagyok? Van-e an­nál fontosabb, hogy megoldódott a „lenni vagy nem lenni” kérdés? Ne felejtsük el, hogy nem mi va­gyunk egyedül, akikkel mindez meg­történik. Nemcsak felebarátaink élik át ezt, hanem a teremtett világ egésze, annak minden lakója is, amelyek ve­lünk együtt élnek és dicsérik a Terem­tő munkáját. Gyakran csak a kárpit kettéhasadására és a szentek szentjé­nek kinyílására fordítjuk figyelmün­ket, ám ezzel a hasadásnak közel sincs vége: „...a templom kárpitja fe­lülről az aljáig kettéhasadt, a főid meg­rendült, és a sziklák meghasadtak” Mit jelent ez? Mindannak, amit személyesen Krisztus kereszthalála által átélhetünk, részese a föld is, amely megrendült, és a sziklák is, amelyek meghasadtak. Ha Ádám bűne nyomán a föld tövist és bo­­gáncskórót terem, hogyne lenne ré­szese ugyanaz a föld a megváltásnak is? Keresztyén életünk legfontosabb, életet adó kegyelmi pillanata nem oszthatatlanul csak a miénk, hanem közösségben van a földdel és a szik­lákkal is. Hogyan mondhatná egy ke­resztyén ember, hogy csak én számí­tok, és a környezetem nem? Ki állí­taná, hogy az üdvtörténet csak az emberiségre hat, és a teremtett világ alapját érintetlenül hagyja? A héber nyelvben a föld és az em­ber szónak ugyanaz a gyöke, az adam szó egyszerre jelenti az embert és a földből valót („porból lettél, porrá le­szel”), ahogyan a latin humus (termő­föld) és homo (ember) is összetarto­zik. Amikor Jézus azt mondja magá­ról, hogy az „Emberfia” (ben adam), akkor a héber áthallás miatt érthetjük úgy is, hogy ő „a föld fia” is. Mi a mondanivalója ennek a terem­tésvédelem szempontjából? Nem vé­letlen, hogy Jézus többször nevezi ma­gát úgy, hogy Emberfia/Földfia, mi­közben a mondanivalójában a földről is szó van. 1. A béna meggyógyításakor lát­nunk kell, „hogy van hatalma az Em­berfiának megbocsátani a bűnöket a főidőn”, így a gyógyítás végén a beteg a földre tud állni, a földön tud járni (Mt 9,6; Lk 5,24; Mk 2,10). 2. „Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyom­rában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel’.’ (Mt 12,40) Ez az Emberfia feltáma­dására utal: mintegy mag, amelyet el­nyel a föld, és amely ott megrothad, de amelyből csíra lesz, és Új Élet szár­mazik belőle (íKor 15). 3. „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”- ebben mintha a bizalmatlanságra, a kö­zönyre, az ökológiai és bizalmi vál­ságunkra kérdezne rá Jézus. Azt gondolom, komoly oka van annak, hogy az ács fia (Mt 13,55) ta­nításában nem az iparosmesterség­ből, hanem a földművelésből és a ter­mészet világából hozza legtöbb pél­dáját, hasonlatát. A maga termé­szetességével, a teremtett világban él­ve váltotta meg a teremtményeket. Ahogyan a szentek szentjét meg­nyitó kárpit hasadt, úgy hasadtak meg a föld kemény sziklái is. A szét­hasadó, megváltást jelképező „kárpi­tot kék és piros bíborból, karmazsin fo­nálból és sodrott lenfonálból” (2MÓZ 26.31) készítették. Josephus Flavius hangsúlyozza, hogy ebbe a kárpitba beleszőtték az egész teremtett világot, a lenfonal a földből származik, a bí­bor a tengerből (bíborcsigából), a kék az eget, a piros a tüzet jelképezi. Ha a kárpit mögött a legszentebb hely van, mi van a sziklák hasadéka­­iban? Hogy lehet az, hogy miközben ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu a személyes boldogság és jólét felé tö­rekszünk, szemetet, hulladékot, vegy­szereket temetünk a föld alá, amely megrendült a megváltás pillanatá­ban? Milyen magatartás az, hogy amikor a szentek szentjébe akarunk belépni, nem vesszük észre, hogy ön­ző módon mit és kit taposunk el? Ugyan! - gondolhatnánk. - A fel­támadás öröme és reménysége csak minket érint, és hátrahagyjuk végre a föld és teremtett világ kellemetlen nyűgeit. De a feltámadáskor is, mi­kor az Úr angyala leszállt a menny­ből, és elhengerítette a követ, „íme, nagy földrengés volt” (Mt 28,2). Úgy tűnik, nincs olyan része az üdvtörténetnek, krisztusi létünk­nek, amelynek ne lenne köze a föld­höz, amelyből vétettünk, amelyen áll­nunk kell, amelybe visszatérünk, és amelyből feltámadunk. * * * Egy darabföld kellett az ember terem­téséhez, a humuszból homo lett. A földből élet lett. Egy darab föld kellett a két gyümölcstermő fához, az élet fá­jához és a jó és rossz tudásának fájá­hoz. A földből sors lett. Egy emberpár a bukásban: miattuk lett átkozott a föld, amelyből vétettek, és amelyből nőttek a fák. Egy emberiség a földön: Krisztusra vár, aki újra eljön dicső­ségben ítélni élőket és holtakat. Milyen lesz akkor a föld? ■ Dr. Kodácsy Tamás EVÉL&LEVÉL Láttatni a láthatatlant -rajzos szakmai nap a Ludwig Múzeumban Paul Klee írja alkotói vallomásában, hogy a művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz... A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodá­jának Nevelési és Oktatási Osztálya szakmai napot szervezett az evangélikus is­kolákban rajzot, vizuális kultúrát tanító pedagógusok számára. Gyönyörű kör­nyezetben, a Ludwig Múzeumban, a Kortárs Művészeti Múzeumban találkoz­tunk valamennyien, az ország különböző pontjairól ideérkező tanítók, tanárok. Napsütéses, csodálatos nap, talán az első tavaszillatú napok egyike volt február 27-e. Nem először jöttünk ide. Jártunk már a múzeumban máskor is szakmai napon, országos evangélikus rajzpályázat díjkiosztóján gyerekek­kel, tárlatlátogatáson, múzeumpedagógiai foglalkozáson. Hemrik Lászlónak, a múzeumpedagógiai osztály vezetőjének és kollégáinak köszönhetően mindig érezhető figyelem, segítség, nyitottság, magas színvonalú hozzáér­tés fogadott bennünket. Ez alkalommal is. Köszönet és hála érte! A mostani szakmai nap a bennünket, pedagógusokat legjobban foglalkoz­tató kérdésekről, az új kerettantervről és a helyi tantervek készítéséről szólt. Meghívott előadónk Szalay József művésztanár, a Magyar Rajztanárok Or­szágos Egyesületének főtitkára, az új kerettanterv egyik megalkotója volt. Kimagasló hozzáértéssel, szakmai szenvedéllyel kalauzolt bennünket a fel­vetődő problémákon át. Sok kérdésünkre választ kaptunk, sok új nézőpon­tot villantott fel előttünk. Tudása, szakértelme igazi segítséget jelentett mun­kánkban. Köszönjük, tanár úr! Pedagógusként, nevelőként, szülőként is valamennyien tudjuk, és a NAT is megfogalmazza: a vizuális nevelésnek kiemelt fontosságú feladata a kre­ativitás működtetése, illetve fejlesztése, a kreatív képességek kibontakozta­tása. Motiváló hatása mellett segíti az érzelmi gazdagodást, az empátia, az intuíció fejlesztését, az önálló ízlés, a belső igényesség kialakulását, az ön­értékelés és önismeret kialakulása révén pedig a céltudatos önszabályozást. Ezek alapvető értékek a diákok számára. De vajon mire elég az erre ka­pott heti negyvenöt perc? A személyiségnek sok olyan területe van, amely tíz-tizennégy éves korban fejleszthető a legjobban. Később csak nehézsé­gek árán vagy egyáltalán nem pótolhatók a kihagyott lehetőségek. Szakmai napunk zárásaként a Ludwig Múzeum gyűjteményéből váloga­tott, Az égbolt másik fele című kiállításán kalauzolt bennünket Szira Hen­rietta múzeumpedagógus, iparművész. Míg a nap első fele az ismeretszerzést, az információk begyűjtését szolgál­ta, addig a második fele számunkra igazi csemege volt. A kiállítás részeként láthattuk Csákány István Szellemtartás című installációját is, amelyet a kas­­seli dOCUMENTA-n (napjaink egyik legfontosabb, trendformáló kortárs kép­zőművészeti bemutatóján) állítottak ki sikerrel. Kassel után elsőként a Lud­wig Múzeumban látható ez az alkotás. Az egész kiállítás az egykori „Kelet” és „Nyugat” párbeszédére hívja fel a figyelmet, különös tekintettel a rendszervál­tás előtti időszakra, a hatvanas-nyolcvanas évekre. Élmény volt. Müller Péter írja: „Minden szép zene és jó sor egy pillanatra felébreszt. Ne fe­ledd: ha így élsz, te is művész vagy, akkor is, ha nem tudsz festeni vagy verset ír­ni. Az élet művésze vagy. Mert a legcsodálatosabb műalkotás mégiscsak te ma­gad vagy. És az életed.” Erre próbáltunk rásegíteni ezen a februári szakmai napon. Tanítóként, tanárként ezt próbáljuk átadni kollégáimmal gyermekeinknek is. Károlyinjé Magyar Ildikó evangélikus rajz-tantárgygondozó Evangélikus magazin a Magyar Televízióban Március 10-én, vasárnap az Mi-en 9.20-kor láthatjuk az Evangélikus ma­gazint. Beszámolunk az evangélikus gimnáziumok népzenei találkozó­járól, valamint a Szélrózsa utótalálkozóról. Az adást böjti összeállítás zár­ja. A műsort március 13-án, szerdán 15.25-től megismétlik a Duna World csatornán. Szerkesztő: Nagy László. Evangélikus ifjúsági műsor a Magyar Televízióban Március 10-én, vasárnap az Mi-en 9.45-kor az Evangélikus ifjúsági mű­sorban a Large Room zenekart mutatjuk be. Az adást március 13-án, szer­dán 15.55-kor megismétlik a Duna World csatornán. Az Evangélikus .hu honlapról ajánljuk Hit- és erkölcstanoktatás Számos információt gyűjtött össze a honlap a hit- és erkölcstanoktatás bevezetésével kap­csolatban. A cikkek az alábbi linken olvashatók: hrefhu/x/jfad A hit- és erkölcstanórák körülményeit tisztázó szabályrendeletben foglalt változásokról dr. Kodácsy-Simon Esztert, a katechetikai munkacsoport vezetőjét kérdezte a honlap Dön­téskényszer című cikkében: href.hu/x/jfac Egyházunk hittanreferensét, Rozs-Nagy Szilviát pedig arról faggatta Koczor Kinga, hogy a nevelési és oktatási osztály, a püspökök, számos lelkész és hittanár, a teológia és egyhá­zunk médiamunkásai hogyan készülnek a hitoktatást érintő változásokra: href.hu/x/jfab Ificafé-lemezbemutató: Emlékezés régiekre A pesterzsébeti evangélikus gyülekezet Ificafé sorozatán február elején evangélikus ének­szerzők lemezbemutatóját tartották. A Magyarországi Evangélikus Egyház gitáros éneke­inek, együtteseinek történetével ismerkedhettek meg az érdeklődők a gyülekezeti nagyte­remben dr. Varga Gyöngyi, Bakay Péter, Győri Gábor, Koczor Tamás, Huszák Zsolt és Ben­ce Imre segítségével. Az Evangélikus.hu oldalán többrészes videosorozat jelent meg erről (videó: Győri András Timótheus): href.hu/x/jfaa vangelikus.hu I.TJ AJÁNDÉKOZZON EVANGÉLIKUS ÉLETET! Megrendelőlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet ] negyed évre: 3575 forintért H fél évre: 7150 forintért [ ] egy évre: 14 300 forintért Megrendelő neve és címe: Kézbesítési név és cím: (ajándék előfizetés esetén) A fend előfizetési díjak belföldre (illetve Románia és Szlovákia területén) érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Előfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az előfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse szerkesztőségünket az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. Előfizetéssel kapcsolatos e-mailjét az elofizetes@evelet.hu címre küldheti el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom