Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-03 / 9. szám
io 41 2013. március 3. FÓKUSZ • . < • ; * I ' i'f Evangélikus Elet SZLOVÁK ATYAFIAK „Miattunk műemlék!” Beszélgetés Gulácsiné Fabulya Hildával Kedves mosoly, meleg hangszín, beszédes kedv. Gulácsiné Fabulya Hilda örömmel mesél a Rákóczi úti Luther-házban székelő szlovák evangélikus gyülekezet múltjáról és jelenéről, még ha a múltban sok nehézséggel kellett is megküzdeniük. A jelenleg Tótkomlóson szolgáló Szpisák Attilától 2007 szeptemberében vette át az országos szlovák evangélikus lelkészi szolgálat, illetőleg a Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség irányítását.- Miben más a szlovák és a szlovák ajkú? Ez utóbbi szerepel az egyházközség hivatalos elnevezésében, közszájon azonban az előbbi forog. Jól érzékelem, hogy ez valami finom különbségtétel?- A szlovákajkúság istentiszteletünk nyelvezetére: az énekek, a liturgia, a kazuális szolgálatok, az igehirdetés nyelvezetére vonatkozik. Épp a szlovák nyelv miatt Budáról, Budapest más kerületeiből, sőt Szolnokról, Dunaegyházáról is jönnek hozzánk testvérek. Mi egy szórványjellegű, de missziós gyülekezet vagyunk - szeretnénk nyitni kifelé is.- Február 20-án Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnök a Lutherház előcsarnokában megkoszorúzta Ján Kollár decemberben felavatott emléktábláját. Mit tudhatunk a legendás lelkész és költő életéről? Milyen úton-módon kerülhetett méltó helyére a tábla - elkészülte után hat évvel?- Ján Kollárt a szlovák irodalomban és a köztudatban is jeles személyiségként tartják számon, művei az iskolában is kötelezők. Három évtizeden át szolgált a háromnyelvű - magyar, német, szlovák - Deák téri gyülekezetben, amely a budapesti szlovákok anyagyülekezete is volt. Nálunk felavatott emléktáblájának hosszú története van. Még 2006-ban készíttette el az V. kerületi szlovák önkormányzat, akkor azonban még nem érett meg az idő a reá való emlékezésre... 2011-ben volt kétszáz éves a Deák téri gyülekezet, ekkor felszenteltek ott egy kétnyelvű emléktáblát Kollárnak is. Közben ez a 2006-ban elkészült tábla Szlovákiába került, aztán vissza a szlovák nagykövetségre, most pedig végre „tetőnk alá hoztuk”.- Hat év alatt milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a „tető alá” hozás érdekében?- Kissé hosszúra nyúlt a kompromisszumkötések és engedélyeztetések ideje mindkét oldalról. Morbid helyzetnek éltem meg például a Rákóczi úti háztól való engedélykérést. Annak idején az őseink emelték a házat, most pedig épp ettől a háztól kellett engedélyt kérni, hogy az ősöknek emléktáblát helyezhessünk el... Az önkormányzattól, a műemlékvédelemtől is be kellett szereznünk engedélyt. Az anyagi támogatásért és a táblák kihelyezésének engedélyezéséért is megharcoltunk. Kértünk támogatást a helyi önkormányzattól, kaptunk valamennyit, de kiderült, előbb be kellett volna nyújtani az engedélykérelmet a műemlékvédelemhez. „De hisz miattunk műemlék” - mondtam akkor tréfásan.- 2012 nyarán a Luther-ház indult az OTP társasházi pályázatán, amelynek különdíjasa lett. Ki szorgalmazta a pályázatot?- Egyik aktív lakótársunk kezdeményezésére álltunk mi is a pályázat mellé. A ház történetét kutatva fordult hozzánk. Az elnyert milliót a ház kapuinak rendbetételére fogják fordítani. Gulácsiné Fabulya Hilda Dániel Bachát (1840-1906)- Az elődök közül kit említene még aki példaadó az Ön számára?- Daniel Bachátot emelném ki, aki több mint harminc évig volt a gyülekezet lelkésze, rövid ideig püspök is és - Kollárhoz hasonlóan - tollforgató irodalmár. Sokat vívódott a szolgálat elvállalása előtt. Mikor átjött Szlovákiából, szinte üresen kongott a templom, és a gyülekezet tele volt adóssággal. Röviddel ezután kezdték el építeni a házban a gyülekezetnek is bevételt jelentő bérlakásokat... Daniel Bachát szülőfalujával, Ratkovával egyébként 2009-ben vette fel gyülekezetünk a kapcsolatot. 2010- ben, Bachát születésének százhetvenedik évfordulóján ők látogattak hozzánk, 2011-ben mi hozzájuk.- Ján Kollár emléktáblája mellett áll a tavaly decemberben a gyülekezet százötven éves jubileumán felavatott márványlap. Ez az ünnep mérföldkőnek tekinthető gyülekezetük történetében, lapunk olvasói sajnálatos módon mégis csupán egy rövid tudósítást olvashattak róla a 2012. december 22-ei számban...- Mivel kettős évfordulót ünnepeltünk tavaly december 16-án, valóban úgy éreztük, megérdemelt volna részletesebb tárgyalást az esemény. Örülök, hogy most, az államfői látogatás apropóján lehetőség nyílik a „korrigálásra”! Tavaly december 16-án egyrészt arra emlékeztünk, hogy száznegyvenöt éve szentelték fel - az időközben sajnos „elveszített” - templomunkat, másrészt akkor ünnepeltük a gyülekezet újraalakulásának százötvenedik évfordulóját is. Az évfordulós hálaadó ünnepségen igét hirdető dr. Milos Klátik szlovákiai egyetemes püspök is utalt a templom elvesztésének szomorú tényére. Mi elsősorban mégis hálát adni gyűltünk össze, hogy a történelem viharai, ennyi megpróbáltatás ellenére még ma is élhet ez a maréknyi gyülekezet. Ez csak Isten kegyelméből lehetséges. A másfél százados évforduló alkalmából szintén emléktáblát állított a gyülekezet Ludovít Izák evangélikus kántortanítónak, zeneszerzőnek, aki egyébként Dániel Bachát püspök veje is volt. Erre a több évfordulós ünnepre álmodtunk egy nagyot. Elhatároztuk, hogy kiadjuk a gyülekezet történetét, illetve összeszedjük a rendelkezésre álló hatalmas forrásgyűjteményből az ide vonatkozó dokumentumokat.- Ez az álom valóra vált...- Igen, az évfordulóra - Kovács Anna és Matus László állhatatos munkájával - meg is jelent a kétnyelvű, sőt helyenként háromnyelvű kötet. A közreadott szövegek részben a budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség lelkészi hivatalából, részben az Evangélikus Országos Levéltárból származnak. A gyülekezettörténeti emlékkönyv' fő támogatója a Magyarországi Evangélikus Egyház volt. Eddig talán nem sokan tudnak a kiadvány létezéséről, noha épp azzal a célzattal készült, hogy hazánk más szlovák gyökerű gyülekezetei is megismerhessék ennek a gyülekezetnek a történetét, másrészt pedig természetesen tágabb körnek, a történelem, az egyháztörténet, illetve a főváros története iránt érdeklődőknek is szántuk.- Hogyan zajlik a gyülekezet élete napjainkban?- Minden vasárnap tartunk szlovák nyelvű istentiszteletet, minden hónap második vasárnapján pedig kétnyelvű családi istentisztelet van. Igyekszünk a szlovák iskolából és a Luther-házból is hívogatni. Mindig nagyon örülünk egy-egy új, a gyülekezetbe kapcsolható léleknek. 2009-ben kezdtük el a kapcsolatépítést a Pest környéki, szlovák gyökerű falvak evangélikus közösségeivel. Ácsáról, Erdőkürtről, Csömörről, Csornádról, Maglódról, Nagytarcsáról, sőt még Bakonycsemyéről is látogattak már el hozzánk testvérek. A legutóbbi kétnyelvű családi istentiszteleten dr. Selmeczi Jánosról emlékeztünk meg, aki idén lenne kilencvenéves. Az Ipolyszögről származó néhai professzor felesége, fia, családja is jelen volt az ünnepi alkalmon. Selmeczi János tudása és emberközelisége példaadó volt lelkésznemzedékünk számára. Nem múlhatott el úgy nap, hogy ő ki ne írta volna magának az Útmutató aktuális igéit több nyelven, a szeretett szlovák nyelven is. Sokat emlegetjük ma is. Lucfalván is örömteli eseménynek lehettünk részesei. Egy év eleji vasárnapon a százéves Marka nénit köszönthettük anyanyelvén, épp születése napján. Igazán felemelő élmény volt.- Milyen várakozással tekintenek a jövendőre?- íSám 7,12 tekinthető gyülekezetünk mottójának: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” - szól ez az igehely. (És szól a szlovák felirat a kezembe nyomott régi, még teljes pompájában látható templomot ábrázoló igés lapon. - K. A.) Mi továbbra is ebben bízunk. ■ Kinyik Anita KÖNYVKURIÓZUM Than Mór oltárképe a szlovák templomból Dunaegyházára került Jób megpróbáltatásai - egy evangélihus gyiilehezet sorsfordulói A pesti szlovák erattgélíkui gyülekezet emlékkönyve * Utrpenia Jóba - peripetia jedného evanjelichého zboru Pamiitnica pestianskeho tlovrntkéb* gvanjeÜckéko tboru Kováét Amt* • Mattst László Egy kicsiny gyülekezet egykori és mai kincsei A Jób megpróbáltatásai - egy evangélikus gyülekezet sorsfordulói (A pesti szlovák evangélikus gyülekezet emlékkönyve) című kötet egy olyan élő-lélegző szövegekkel teli kétnyelvű dokumentumgyűjtemény, amely nemcsak pontos képet fest egy lutheránus eklézsia történetéről, de a közösség lelkét is közelebb hozhatja hozzánk. Megérthetünk belőle valamit a magyarországi szlovákság történetéből. Tanulhatunk megpróbáltatásaikból, erőt gyűjthetünk harcaikból. Rendkívül alapos munkát végzett Kovács Anna és Matus László, akik az 1974-es évig gyűjtötték az anyagokat a pesti szlovák evangélikusok történetéhez. Elsősorban az Evangélikus Országos Levéltár Pesti Szlovák Egyház fondjából, valamint a Rákóczi úti lelkészi hivatal irattárából válogattak. (A 1974-től napjainkig terjedő időszak eseményeit a gyülekezetben szolgáló lelkészek - Cselovszky Ferenc, Szpisák Attila és Gulácsiné Fabulya Hilda - közvetlen hangú beszámolói mutatják be.) A könyvet nem tudományos célból, de tudományos igénnyel és - ami talán még ennél is fontosabb - nagy szeretettel állították össze a szerkesztők, hangsúlyozva a vallási és lakóhelyi összetartozás, a közösség fontosságát. A források ereje plasztikusságukban áll. Ki ne derülne olyan gyöngyszemeken, mint amilyen Ján Kollár szállás- és étkezési költségeinek listája 1824 novemberétől 1825 májusáig, melynek nyilvánosságra hozatalával „vatsorák” és „frötsök” súlyos krajcárjainak lenyomatai vésődnek be immáron a köztudatba is. Persze ennél fajsúlyosabb sorokkal is találkozhatunk a kötetben. Ezek döbbenetes hatását a tények ereje adja. Az, hogy feketén-fehéren ott áll egy papiroson, mi történt évtizedekkel ezelőtt. Említhetjük itt például a szlovák gyülekezet 1920-ban Horthy Miklós kormányzónak címzett levelét, „melyben internálásra ítélt lelkészüknek (Morhács Mártonnak - a szerző) és családjának szabadon bocsátásáért esedeznek” Vagy a legfájdalmasabb dokumentumot, a templomeladási szerződést, mely 1965- ben a Budapesti Rákóczi úti Evangélikus Egyházközség és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet között köttetett... Emléktáblák a Luther-ház előcsarnokában A szlovák evangélikus templom körüli épületek korabeli terve Az elveszett kincsek ellenére a legnagyobb kincs - ahogy a címadó Jóbtörténetben is - megmaradt: a volt iskolaépület első emeletén található kápolnában ma is működik a pesti szlovák evangélikus gyülekezet. ■ - KANYIKA -