Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-02-17 / 7. szám

1 r '

Evangélikus Elet

Élő'Víz’

2013: febrTiár »•

A kezdeményezés és a kemény munka hatása

Ha igaz a mondás, hogy „a változatosság az élet sava-borsa” akkor az én életem meglehetősen „fűszeres” Egy közelmúltbeli hétvége jó példa erre: szombat délután egy jogi cég munkatársait fényképeztem. Innen a helyi művelődési központba mentem egy kiállításra, amelynek megtervezésében részt vettem. Hazaérve összecsomagoltam a hangszereimet és a felszerelésemet, és útra keltem, hogy a Sky Blue névre hallgató zenekarommal egy népszerű kávézóban játsszunk.

Másnap reggel a gyülekezetünk ünnepelte ötvenéves jubileumát. Énekeltem a kórusban, és fotóztam. Aztán elmentem a Heartland Steel Guitar Association - melynek alapító tagja és tisztségviselője vagyok - zenés rendezvényére. Este a feleségemmel látogattunk el egy koncertre a Kauffmann Centerbe, ahol önkéntesként dolgozunk.

Nemrég egy barátom tanácsot kért, hogyan keressen magának jobb állást. Nem gondolom, hogy a segítségére lehetnék, mivel én sohasem kerestem állást, így nem is tudom, hogyan lehet találni. Én mindig azt csináltam, amit akartam. Az az alapélvem, hogy ha elég jó vagy valamiben, akkor majdcsak akad valaki, aki fizet azért, hogy csináld. Ha meg nem, akkor legalább élvezed, amit csinálsz.

Jelenleg fényképezéssel keresem a kenyeremet. Ahogy látom, ha nem keresek elég pénzt, annak vagy az az oka, hogy nem vagyok elég jó, vagy pedig az, hogy nem mutatom meg elég sok embernek, hogy jó vagyok. Ezért aztán sok időt fordítok arra, hogy egyre jobb fényképésszé váljak, és hogy minél több embernek megmutassam a képeimet.

Zenélésből és az általam írt könyvek eladásából is van bevételem. Ezeken a területeken is ahhoz, hogy többet érjek el (hivatásszerűen), jobbnak kell lennem. Meg kell tanulnom jobban játszani, jobb dalokat írni és jobb írónak lenni.

Lukács evangéliumának 16,10-12 versében egy fontos üzleti alapelvet találunk: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?’’ Más szóval: ha a legtöbbet hozod ki abból, amid van,

lehetőséget kapsz arra, hogy többet tehessél.

Évekkel ezelőtt ezt az elvet a gyakorlatban is megtapasztaltam. Szerettem volna egy jó kocsit, de nem engedhettem meg magamnak, ezért aztán olyat vettem, amilyenre telt. De ahelyett, hogy lestrapáltam volna, olyan gondosan bántam vele, mintha álomautóm lett volna: mostam, ápoltam, még egy könyvet is beszereztem hozzá, és mindent megtettem, hogy javítsak az állapotán. Egyik nap egy autókereskedő, aki látott vele közlekedni a városban, megszólított, hogy megvenné tőlem. Eladtam, és az árából meg tudtam venni a „jó kocsit" amelyre mindig is vágytam.

Kifizetődött, hogy jól bántam a régi kocsimmal, lehetőséget kaptam arra, hogy vehessek egy jobbat. Az az alapelv, hogy „hűségesnek lenni azon, amid van, így méltó leszel arra, hogy nagyobb felelősséget kapj", az élet minden területén érvényes. Ezért aztán álláskereső barátomnak adott tanácsom így szólt: ha jobb munkát szeretnék, jobb munkát kell végeznem. Szerintem csak így működik.

■ Jim Mathis Forrás: Monday Manna

Patmoszi remete

Idős ember sétálgat az Égei-tenger partján, lassan elmerengve szemléli a távolt. A szürke habok színe összemosódik a férfi göndör hajának színével. Kissé hajlott a háta, mint akinek a vállára nagy terheket raktak. Hosszú, szürke kabátja felfogja a tengeri szelet. Lábán szakadt bőrsaru, jó lenne már újra cserélni. A messzeséget kutatja, érkezik-e már az efezusi hajó. De nem lát semmit.

Körüljárja a szigetet, kopár sziklákon vásatja a saruját, és elér a sziget túlsó oldalára, ahonnan nem látni ugyan, de a napsugárban benne villódzik Jeruzsálem temploma. Már régen lerombolták a római seregek, kő kövön nem maradt, de emlékeiben most is eleven kép idézi a múltat.

Ifjú volt még, szinte gyermek, amikor Jézus, a Megváltó elhívta a tanítványai közé. Abban a csodában részesült, hogy ő lehetett a szeretett tanítvány, aki mindig Jézus jobbján haladt. Nem volt mindig könnyű az a hely, mert közelről kellett látnia a szenvedést, a fáradtságot, a hántás nyomait. Sajnálta Jézust, és szeretett volna segíteni neki, de nem tudta, hogyan.

Nagy utat tettek meg együtt, és ő szívébe, gondolataiba véste az Úr minden szavát. Most ebben az igehirdetéssel teli gondolatvilágban él.

Ott volt a kereszt alatt is, és majd megszakadt a szíve, mert Jézus testéből vér csurgott alá, tövisek mélyedtek a homlokába, és szörnyű kínokat élt át. Akkor a Szenvedő örökségképpen nekiadta Máriát mint egyetlen értékét. Úgy vigyázzon rá, mint aki a legkedvesebb személy volt számára a földön. A férfi megtisztelő ajándéknak tartotta, és gondozta is őt hűségesen.

Látta, amikor Jézus felment a mennybe, és ott volt, amikor „Békesség nektek”-kel köszönt nekik a Felházban. Féltek, tudni való volt, hogy az üldözés el fogja érni őket is, csak nem tudták, mikor. Képzeletében látta a csukott ablakokat, és hallotta a suttogó beszéd lényegét. „Menjünk vissza halászni!”

Itt lehetne halat fogni, a tenger tele van vele, de túl nehéz emlékeket idézne a halászat. Ő már más ember, és másképpen fog halakat az Úrnak. Bár itt, Patmoszon nem sok emberrel találkozik.

Leült egy kőre, megpihentette a lábait. Gondolatai tovább járták a távolságot és az évtizedek útjait. Tűzött a nap, de megszokta, csak a keze fejét tette a homlokához. Itt nincs kényelem, a régi városi életnek a nyomát sem leli, csak sziklák, kövek, gyér fűcsomók és egy barlang. Denevérek suhognak benne éjszaka. Eleinte nagyon zavarták a nyugalmát, de ennyi idő alatt megszokta őket is.

Mióta is van ezen a szigeten? Hogy került ide? Lehet-e számítani arra, hogy még egyszer visszajut Efezusba, ahol oly sok ideig pásztorolta a gyülekezetei?

Milyen változatos volt ez a század! Még hátravan belőle néhány év, de az elmúlt évtizedek megváltoztatták a történelmet.

Visszasétált a barlanghoz, ahol egy kis kecske próbálkozott a fűcsomókkal jóllakni, és - csodák csodája - neki mindig sikerült is. Az efezusi testvérek küldték valamikor, hogy a férfi legalább egy kis tejet kapjon naponta. Ők gondoskodtak róla másképpen is, de hajó csak ritkán állt meg Patmoszon. Nagy ünnep volt a száműzöttnek, ha megérkezett, és levelet, élelmet kapott a testvéreitől.

Azt gondolhatnánk, hogy unalmasan teltek a napjai, de aki Isten kezébe tette életét, annak éjjele és nappala az ő szentséges kezében van elrejtve. így volt ezzel János is.

A lakadan sziget megtelt a kis-ázsiai gyülekezetek népével, a kopár, sziklás terep átalakult fényes mennyei várossá, és a félelmetes barlang a Bárány trónszékének adott helyet. A régi szent tárgyak új értelmet kaptak, és János értette a jelentésüket.

Ismerte a hét kis-ázsiai gyülekezetét, és tanította őket, ahogy ezt tette a száműzetés előtt is. Tudta, mit jelent a hétkarú gyertyatartó, és szerette volna, ha minden ágán lángolva ég a szeretet. Angyalok serege vette körül, és mennyei hangok zúgtak a fülébe. A Bárány énekétől volt hangos Patmosz szigete.

Tudta, hogy ez nem lehet másként, csak Isten jelenléte folytán, ő mutatja meg a múlt és a jövő képeit. Nemcsak azért teszi, hogy elviselhetőbb legyen az egyedüllét, hanem azért, hogy ő, János elmondhassa látomásainak lényegét.

Egy nagy kő volt az íróasztala, és a reggeli tiszta fénynél jól látta a betűket. Olyankor írt. „Gyermekeim, szeressétek egymást!”

Ő, aki nem számíthatott Diocletianus császár kegyelmére, hitvalló életre biztatta testvéreit. „Aki győz, örökségül nyer mindent!” A fehér kövecskék a lába alatt új értelmet kaptak, elnevezte őket, és a mennyei Jeruzsálem tiszta városának építőkövei lettek.

Patmosz! Micsoda emléket hagytál a népekben, amelyek az üdvösségre várnak! Mekkora ellentét mutatkozott meg a sivár sziget és a gazdag látomás képei között!

így lett Patmosz az elviselhető emberi élet jelképe. Bár magányosak vagyunk, mások jóságától függ mindennapi betevőnk, nincs biztonságos jövőképünk, de szívünkben és álmainkban él a mennyei város tudata, örök napfénnyel, királyi székkel, „140 ezer” megváltottál, akik fehér ruhában zengnek dicséretet a Báránynak.

Igen, lehet a mi életünk is a kijelentések korszaka, csak olvasni kell a Bibliát, szemünk elé vetül a boldog jövő, ahol csillagos korona várja a hűséges tanítványokat.

Oda igyekszem én is!

■ Frittmann Lászlóné

♦ «

Legyen On is...

A televízió Legyen ön is milliomos! című, népszerű vetélkedőjének egyik adásába öt hajléktalant hívtak be játszani. Közülük az játszhatott, aki a leggyorsabban fejtette meg a beugró kérdést.

A megfejtő - túl az ötvenen - költőnek is vallotta magát. Ápolt, jó megjelenésű férfi volt, szerényen, kulturáltan viselkedett. Egész lényében volt valami megejtő. Valaha dolgozott, de már hosszú évek óta nincs se munkája, se otthona. Kevés pénzt kap, de abból is félretesz. Nem panaszkodott egyetlen szóval sem.

Televíziója nincs, de sokat olvas. És sokat is tudott. Hárommillió forintot nyert. A játékvezető megkérdezte, hogy mire költi majd a nyereményt. Szeretne egy diktafont meg egy laptopot - válaszolta -, mert dolgozik a Fedél Nélkül című lapnak.- De mindenekelőtt szeretnék az itt jelen levő négy társamnak fejenként kétszázezer forintot adni - mondta.

Nagy tapsot kapott a közönségtől. Csendben ment vissza a helyére, nem integetett, nem tört ki üdvrivalgásban, mint sokszor a győztes játékosok.

Legyen ön is...! A milliomos szót most zárójelbe tenném, és azzal folytatnám: Legyen ön is szerény, kedves, művelt, jószívű, ne irigykedjen, ne gyűlölködjön! „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) Legyen ön is, és legyek én is példa azoknak, akik egész életükben az áhított milliók bűvöletében élnek.

A hajléktalan játékos példa volt.

■ Csaba Piroska

HETI ÚTRAVALÓ

„Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa’.’ (íjn 3,8b)

Böjt 1. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a sátán legyőzőjét állítják elénk. Az Úr „Jézus is megkísértetett és szenvedett, ezért segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid 2,18; LK). Az Úr Krisztus halálra adta magát érettünk, hogy ne vesszünk el bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért fohászkodjunk: Invocavit! „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele vagyok a háborúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem.” (GyLk 729,13) Jézust az ördög háromszor így provokálta: „Ha Isten Fia vagy.. ’.’Ám ő „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élettel való kérkedés” kísértését ezzel utasította el: „Meg van írva.. ’.’Mi se legyünk sátánimádók: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,1-11; íjn 2,16) Nagy főpapunk Jézus, „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk..!’ (Zsid 4,15-16) Luther vallja: „Mikor az ördög megkísért, szívemet azzal vigasztalom, hitemet azzal erősítem: ismerem azt, aki az ördögöt legyőzte, aki nékem mindenkor segítség, vigasztalás. A hit tehát legyőzi az ördögöt!” Isten gyermekei szeretik embertársaikat, s megélik az igazságot: „Aki az Istentől született (újjá), az nem cselekszik bűnt..!’ (íjn 3,9) A kegyes Jób kiállta a hit próbáját, s elveszítve minden vagyonát s valamennyi gyermekét, a bajban is istenfélő maradt: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Pál is bátorít: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt elfogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni’.’ (íKor 10,13) Jakab három böjti tanácsa: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (... ) Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket!’ fák 4,7-8.10) Jézus áldozati halála megsemmisítette az ördögöt, hogy megszabadítsa a benne hívőket: „Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelési szerezzen a nép bűneiért’.’ (Zsid 2,17) János láthatta a mennyei jelenésekben a sátán megkötözését s ezt követően Krisztus ezeréves uralmát. Tudjuk, hogy „az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap”. Ő nem késlekedik, hanem azt akarja, hogy „mindenki megtérjen”. (2Pt 3,8.9) És nem feledkezik meg az övéiről. A mártíroknak s Krisztus hű tanúinak szól az ígéret: „vele fognak uralkodni ezer esztendeig’. Ám mindenki, aki kétszer születik - testtől s a Lélektől újonnan -, csak egyszer hal meg; azokon, akiknek részük van az első feltámadásban, „nincs hatalma a második halálnak”. (Jel 20,6) Valid: „E világ minden ördöge / Ha elnyelni akarna, / Minket meg nem rémítene, / Mirajtunk nincs hatalma. / Nincs ereje már, / Reá ítélet vár, / Az ige porba dönti. // Mienk a menny örökre!” (EÉ 254,3-4)

■ Garai András