Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-06 / 1. szám
2 -m 2013. január 6. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, te világosságot adtál ennek a sötétségben élő világnak Fiad, Jézus Krisztus által, hallgass meg minket, amikor az ő nevében fordulunk hozzád imádságunkkal. [Lektor:] Istenünk, segítsd meg egyházadat, hogy a tőled kapott világosságot tükrözze vissza ebben a világban. Ne engedd, hogy a szeretetlenség, a hitetlenség sötétsége uralkodjon el rajta. Te tisztítsd és erősítsd meg igéddel és szentségeiddel egyházadban élő gyermekeidet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk azokért az embertársainkért, akik még nem láthatták meg irgalmad, szereteted és igazságod világosságát. Törd át a lelki közöny, a szűklátókörűség sötétségét. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, könyörgünk azokért az embertársainkért, akik életére a reménytelenség, a boldogtalanság, a betegség, a gyász sötétsége borult. A te fényed minden sötétséget bevilágít, add meg ezt az ajándékodat minden szenvedőnek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk ezért a világért, amelyet oly sokszor borít el az emberi felelőtlenség, önzés, hatalomvágy és közöny sötétsége. Te segíts minden jó szándékot, amely megőrizni igyekszik teremtett világodat, és amely arra törekszik, hogy békésebb, otthonosabb, tisztább és igazabb legyen életterünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Légy velünk világosságoddal, Urunk, a te Fiad, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen! SEMPER REFORMANDA „Nos, akad ember, aki Istennek szinte előírja a segítség célját, módját, rendjét, idejét és mértékét; akadnak emberek, akik előterjesztik, hogy saját akaratuk szerint hogyan segítsen rajtuk; s ha nem ilyenformán segít rajtuk, akkor kétségbeesnek, s ha találnak valahol, akkor másutt keresnek segítséget. Ezek nem bizakodnak Istenben, nem várnak őrá. Inkább Isten igazodjék hozzájuk, azonnal ugorjon, hogy segítsen, mégpedig éppen úgy, ahogy ők akarják. Akik azonban Istent várják (rá hagyatkoznak), azok ugyan kérik kegyelmét, de rábízzák Isten akaratára, mikor, hogyan, hol s miáltal akar segíteni. Nem kételkednek a segítségben, de nem is adnak neki nevet. Istenre hagyatkoznak, hogy megkeresztelje, nevén nevezze azt, még akkor is, ha ez nagyon késik. Aki a segítségnek nevet ad, az nem kapja azt meg, mivel nem vár, s nem tűri el Isten tanácsát, akaratát és kérését.” M Luther Márton: A hatodik bűnbánati zsoltár (Zsolt 130) (Welder Ödön fordítása) VIZKERESZT ÜNNEPE - MT 4,12-17 Az első szó A VASÁRNAP IGÉJE Jézus első szavának jelentősége Keresztelő János igehirdetésének összefüggésében tűnik ki. János ezt mondja: „Térjetek meg mert elközelített a mennyek országai Aztán börtönbe vetik, és ezen a ponton úgy tűnhet, mintha Jézus a szolgálatból kihulló Keresztelő János helyébe lépne, mintegy az ő munkáját folytatná, hiszen az ő szavai is ugyanezek: „Térjetek meg mert elközelített a mennyek országa’.’ A két mondat azonban teljesen mást jelent. És ez nemcsak személyiségük eltéréséből fakad, hanem egy teljesen új korszak megjelenését jelzi. # * # Ahogy visszagondolt az első napokra, olybá tűnt, mintha az élete akkor kezdődött volna. Számára olyan volt, mint ahogy a bölcsek a világ teremtését mesélték el. Nem emlékezett az azelőttre. így is kezdett tehát írni: „Kezdetben..” - mintha csak a Biblia elejét írná megint. „Kezdetben volt az Ige..!’ Aztán jöttek a napok sorban. Ahogy egykor Isten kezéből kihulltak teremtményei, úgy hullottak ki emlékező tollából régi napok emlékei, életének formálódása. Andrással, barátjával elsőként Keresztelő Jánost hallgatták a Jordán mellett. Fiatalságuk minden lelkesedésével rajongtak érte. Amikor megjelentek a templomi szakértők, hogy megtudják, nem János-e a Messiás, lélegzet-visszafojtva várták ők is a válaszokat. Aztán mintha a teremtés egy újabb napja jött volna el, másnap megjelent Jézus. Ezért a szövegben új bekezdést nyitott, és odaírta: „Másnap..” & & * Keresztelő János könyörtelenül kemény ember. Azt mondja: Változzatok meg, mert jön az Úr napja haraggal, a fejsze már a fák gyökerén van, és aki nincs készen, azt baj éri! Ez a fenyegetés hat. Mindenkire hat ma is. Olykor készek vagyunk mi is fenyegetőzni egy olyan Isten országával, amely rendet tesz a pogányok között, kiválasztja, ki igaz, és ki hamis. Meg lehet ugyan menekülni ettől a riasztó Isten országától, de nem könnyű. * * * A harmadik nap számára legalább akkora fordulat volt, mint a teremtés harmadik napja. Ahogy a kiemelkedő szárazföldet csodálatos növényzet fonja át, úgy nőtt fel bennük is az egyértelműség, hogy el kell szakadniuk Jánostól. Érezték, hogy ez víz és part, két egészen más mondanivaló. Összetartozásuk közt éles határ húzódik; nem keveredhet az üzenet, választaniuk kell: part vagy tenger. Mintha Isten kezét látták volna mozdulni két szövetség határán. Ők pedig elindultak Jézus után. János még sokáig nézett utánuk, de nagyszerű ember volt, aki tudta, hogy akkor éri el valódi célját, ha tanítványai elhagyják őt a nála nagyobbért, akinek még saruja szíját sem volt méltó megoldani. Még azon a napon történt, hogy találkoztak barátjának testvérével, a halász Simonnal. Még azon a napon történt, hogy Simon új nevet kapott. Kéfás lett a neve, amely azt jelenti: kőszikla. * % % A vízkereszt, az epifánia Krisztus megjelenésének ünnepe. Ez a megjelenés azonban sokakban csalódást okozott. Közéjük tartozott Keresztelő János is. Már a-börtönből küldi el tanítványait, hogy megkérdeztesse Jézustól, nem tévedett-e, amikor benne látta a Messiást. Ha valaki, ő aztán igazán tudta, hogy a Jézus által mondott, azonos alakú mondat egészen másról szólt. Elsősorban örömről. Arról, hogy az Isten országa olyan kedvesen, szeretettel jön el, hogy az a legkeményebb szívet is meg tudja lágyítani, a legtávolabbiakat is közel tudja hozni, a legpogányabbakat is Isten népévé tudja tenni. Nem fenyegetéssel, hanem a valódi öröm megteremtésével. * * * Másnap, amikor a teremtés szerint Isten az égitesteket teremtette, számukra is sok minden megvilágosodott. Hamarosan csatlakozott hozzájuk egy földijük, Fülöp. Az ő jó barátja volt Nátánaél, aki éppen az írásokat tanulmányozta, amikor arra jártak. A találkozásuknak volt valami belső ereje, mintha mindig is közös lett volna a sorsuk. Ahogy később írta János a sorokat, felidézte mindegyikük emlékét. Már egy sem élt közülük. Ahogy ott különálló sorsuk eggyé forrt, soha szét nem szakíthatóan egy is marad az örökkévalóságban. De mint ahogy a teremtésben is a beteljesedést az utolsó nap adta meg, amikor Isten áldásával mintegy valódi életre keltette mindazt, amit alkotott, és létrejött az a nyugalom, amely ennek a világnak szépséget adott, úgy összegyülekezésük történetének is volt egy ilyen szombatja, hetedik napja, amikor értelmet nyert találkozásuk, Krisztus-követésük. A hetedik napon menyegző volt a galileai Kánában. # * Krisztus első mondatának - „Térjetek meg mert elközelített a mennyek országa”- szinonimája a János evangéliumában levő, kánai menyegzőről szóló történet. Ő egyenesen a teremtés napjainak felidézésével fordítja oda figyelmünket az első jel felé, amelyben Jézus Isten szándékáról szól. Ez a szándék fordul azóta is felénk. Ez a szándék képes kimozdítani örömvesztett életünket, sőt ez a szándék képes bármilyen életet megmozdítani. Mi magunk, örömtelen emberek jobban tudnánk talán Jánoshoz kapcsolódni - az egyház gyakran meg is teszi ezt -, de Krisztus követésében kénytelenek vagyunk az öröm emberei lenni. így tesz velünk csodát jelenléte. # % ® Ez a hetedik nap azért volt érdekes, mert Jézus megszólalt. Persze beszélt addig is, sőt fontos dolgokat is mondott, de az első igazi szava Istenről ez volt. Nem szó formája volt, sokkal inkább apró mozdulatok, ahogy kezével útnak indította a korsókat vivő szolgákat, ahogy szinte észrevétlenül felemelte karját, mintegy megáldva azt, ami történik. Az öröm, mely akkor már veszni látszott a fiaskó miatt, hogy elfogyott a bor, most nem pusztán új erőre kapott, hanem új tartalmat nyert. A menyegzőn Isten közelsége tapinthatóvá vált. Ezt érezhette hajdan a világ, amikor minden sejtjén, hullámán, felhőin és pusztaságain, élőlényein és törvényein átsuhant Isten áldása. Ott, Kánában újra átélték a teremtés hetedik napját, Jézus első mondatát. Ez a mondat pedig arról szólt, hogy Isten meg akarja őrizni az emberek örömét, amelyet pedig oly könnyen készek elveszíteni. ■ Koczor Tamás Az ismeretátadás és élményszerzés terei Tanuljunk együtt! ► Vízkereszti írásunkban az egyházzenével, énekekkel kapcsolatban próbálunk ötleteket adni: mit, hol és hogyan lehet vagy érdemes tanítani a gyülekezetben, egyházi közösségekben. Sorozatunk első cikkére visszautalva ist mét leszögezhetjük: igen különböző gyülekezeteink helyzete az egyházzenei életet, a zenéhez való viszonyulást tekintve is. A témával való foglalkozás módja, iránya, intenzitása elsősorban attól függ, van-e olyan kántor, zenei munkatárs, aki ezt nem csupán fontosnak tartja, de szakmailag is felkészült. Egyértelmű viszont, hogy a siker nagyban függ a lelkészek hozzáállásától - és ezzel nem a rájuk nehezedő terheket akarjuk növelni, hanem a hatalmas lehetőségre hívjuk fel a figyelmet! Mai világunkban napról napra új információk, hatások, kihívások érnek bennünket. Erre a helyzetre kétféle válasz adható: vagy nyitottan, érdeklődve fordulunk az újdonságok felé, vagy - önvédelemből, eseüeg bizalmatlanságból - bezárkózunk. Előfordulhat az is, hogy önkéntelenül az egyházi közösségekben keressük a biztonságot és az állandóságot, emiatt itt jobban ragaszkodunk bevett szokásainkhoz, mint az élet más területein. Hogyan oldjuk fel ezt az ellentmondást? Csakis nagy felkészültséggel és tapintattal. És mikor tanítsunk éneket? Kis fantáziával a gyülekezet bármilyen együttléte alkalmas lehet erre. A gyülekezeti bibliaórán a közösség magja vesz részt. Ez az a hely, ahol a Biblia tanulmányozása, fontos témák megbeszélése mellett természetes módon, rendszeres időközönként helyet kell kapnia az egyházzenének is. Egészen biztosan vannak olyan, még nem vagy kevéssé ismert énekek, amelyek gazdagíthatják egy-egy ünnepünket. És mivel nem egyszerű átlátni a harmincéves Evangélikus énekeskönyv vagy az ötéves Gyülekezeti liturgikus könyv anyagát, javaslatokat is teszünk (a graduál- és heti énekeket is figyelembe véve). A nagyünnepi vagy egy vasárnaphoz kötődő, többnyire kicsit nehezebb dallamú énekek megtanítására az egyházi évnek az adott ünnepet megelőző szakaszában kell sort keríteni, ami nem egyszerű: Jézus, Megváltónk sírba szállt (EÉ 215), Feltámadt Isten szent Fia (EÉ 218), Krisztus Jézus, ím, feltámadt (EÉ 224), Mind jöjjetek, örvendjetek! (GyLK 814), Jövel, Szentlélek Úristen, lelkűnknek vigassága (EÉ 234), Életünkben szüntelen (EÉ 499), Kik Jézushoz hazatértek (EÉ 526), Hány hívő érte el az égi célt (EÉ 454). De feltétlenül megéri a szervezés és az erőfeszítés! A hosszabb ünnepi időszakok önmagukban lehetőséget adnak a tanításra: Szent Ézsaiás így ír Krisztusnak szent születéséről (GyLK 802), Mint fogadjalak téged (GyLK 805), Ember, sirasd nagy vétkedet (GyLK 812), Adj, Úristen, nékünk Szentleiket! (GyLK 816), Szent vagy örökké, Atya Úristen (GyLK 817). íme néhány javaslat az általánosan használható énekek közül: Elmúlt az éj, felkelt a nap (EÉ 105), Hálát adok CANTATE Eged lilén diczeríinc. néked, mennybéli Isten (GyLK 791), Jön bíborfényű pirkadat (GyLK 793), Már kihunyt a szép napfénye (GyLK 794), Feljött már a csillag leszállóit az est (EÉ 127), Ne hagyj elesnem, felséges Isten (EÉ 79), Jézus a jó Pásztor, vele megyünk (EÉ 401), Kegyelemnek szép rózsája (EÉ 456), Jézus, áldd meg népedet (EÉ 464), Urunk, hála, hogy te táplálsz (EÉ 71), Az Isten szent és felséges (EÉ 330), Áldó hatalmak oltalmába rejtve (EÉ 355). Jöjjenek ismert dallamra alkalmazott új szövegek is: Mind elvégezted, Jézusunk (EÉ 478), Zengjen a hála, dicséret! (EÉ 399), A bűn, Istennek hála, nem úr az éltemen (GyLK 820). Fokozatosan építkezzünk. A bibliaórán szánjunk kellő időt az aktuális ének bemutatására: a szépen megformált előéneklésre, az ének szövegéről és dallamáról szóló, jól átgondolt mondatokra, a személyes élményekre, az alapos tanulásra. Ekkor van rá esély, hogy a résztvevők valóban kapcsolatba kerülnek az énekkel, hogy megőrzik szívükben-lelkükben. Ilyen alapozás után sor kerülhet arra, hogy istentiszteleten is énekeljük az éneket; lehetőség szerint több vasárnap egymás után, hogy rögzüljön a gyülekezeti tagokban. Kétféle módon gyakoroltathatjuk: vagy az alkalom előtti nyolc-tíz percben (ha mód van rá, akár hosszabban is), vagy az istentisztelet kezdetén, a bevonulás és a köszöntés után, de még az Atya, Fiú... előtt. Természetesen mások a lehetőségek egy családias szórványgyülekezetben, mint egy nagy templom kiemelt ünnepi alkalmán (hogy csak a két végletet említsük). Erősíthetjük a közösség biztonságérzetét, ha az énekkar, egy néhány tagból álló kis kórus vagy egy-két előre felkészített gyülekezeti tag segíti, vezeti az éneklést. Hangszerekkel is támogathatjuk a dallamot. Az éneklés új erőt, lendületet adhat egy tanácskozás, presbiteri ülés közben, vendéglátásra készüléskor, gyerekekre való várakozáskor, oldottabb közösségi együttléteken. Ha az énektanulás, éneklés élményt jelent a benne részt vevőnek, arra is van esély, hogy egy-egy ének - hasonlóan a bibliai mondatokhoz - segítséget, támpontot nyújtson neki nehéz helyzetekben. Ezért fontos, hogy mindenki, aki éneket tanít, ezt alapos felkészülés után, személyes meggyőződéssel, őszintén és szeretettel tegye. Kívánjuk, hogy minél többen érezzék meg ennek felemelő örömét! Végül következzék a 72. zsoltár antifónája, egy olyan liturgikus szöveg, amely bemutatja vízkereszt ünnepének gazdag tartalmát: „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk: / E napon a csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; / E napon a víz borrá változék a menyegzőben; / E napon Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, / hogy minket üdvözítsen, alleluja.” (GyLK 390. oldal) ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
